Hadrianus ​emlékezései 14 csillagozás

Marguerite Yourcenar: Hadrianus emlékezései

A regény egy hosszúra nyúlt, naplószerű, fiktív levél, melyet a halálra készülődő, megfáradt Hadrianus ír az unokájául fogadott ifjú Marcus Aureliusnak. Visszaemlékezéseiből kirajzolódik előttünk a hadvezér és a birodalomszervező, a \"pax romana\" elvét valló politikus, a tisztán látó, emberséges uralkodó, a görög kultúra híve, a művészetek finom ízlésű pártolója, de megismerjük a magánember gyarlóságait, kételyeit és félelmeit is, s a szerelmes férfit, aki ifjú görög kegyencének, a szelíd, bánatos arcú, szép Antinoosznak az elvesztése után örökre vigasztalatlan marad.

A már számos nyelvre lefordított, szép, klasszikus hangvételű regény történelmi és emberi hitelességgel mutatja be az ókori bölcs uralkodót s a II. századi római birodalmat.

Eredeti mű: Marguerite Yourcenar: Mémoires d'Hadrien

Eredeti megjelenés éve: 1951

>!
Európa, Budapest, 1984
438 oldal · ISBN: 9630731576 · Fordította: Réz Pál

Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
alaurent P
Marguerite Yourcenar: Hadrianus emlékezései

Mindig is kedveltem Hadrianust, akármerre jár az ember Európában, valami rom vagy hely kötődik hozzá, és valamennyi megmaradt a tanulmányaimból is róla. Yourcenar nem választhatott volna méltóbb államférfit a nagyívű gondolkodó, az államférfi, és a esendő ember bemutatására. Ő ezt másképp fogalmazza: Flaubert levelezésének egyik kötetében, amelyet 1927 körül sokat olvasgattam, sok passzusát alá is húztam, a következő felejthetetlen mondatra bukkantam: „Minthogy istenek már nem voltak, Krisztus pedig még nem volt, a Cicero és Marcus Aurelius közti korszak kivételes pillanat: csak az ember volt a világon!” És megszületett a mű, ami amellett, hogy a császárról és Rómáról szól, legalább ennyire szól a békéről, az áldozatról, az emberiségről, a haszonlesőkről, akiknek semmi nem drága, ha sápot lehet húzni belőle, a szerelemről, veszteségről és az elmúlásról.
Ezt is írja: Vannak könyvek, amelyeket nem szabad negyvenéves korunk előtt megírnunk. Én teszem hozzá, hogy vannak könyvek, amelyeket nem tanácsos negyven év alatt kézbe venni, hogy igazán értékelni tudjuk azt, amiről szól és azt, ami mögötte van az elsődleges rétegnek. Hogy vele érezzük a háború szörnyűségét és lekerülhetetlenségét. Hogy átéljük a kedves elvesztésének fájdalmát. Hogy megértsük, a „pax romana” nem a legjobb, amit feltalált a kor embere, de de akkor senki nem tudott nála jobbat. Hogy értékelni tudjuk az emberiségbe és a jövőbe vetett optimizmusát.
Öt éve volt a várólistámon; mindig féltem belekezdeni. Nem kellett volna, mostanra már az újraolvasásnak is eljött volna az ideje. Vannak könyvek, amelyek sorsfordító, vagy válságos napokban elő kell, hogy kerüljenek a múltból – ez egy közülük.
(Nem tudom, mert még nem néztem utána, mennyire hűséges a történelemhez az író. A regény, és az értékelésem szempontjaiból mindegy is.)

>!
langimari
Marguerite Yourcenar: Hadrianus emlékezései

Yourcenar azt írja a könyv függelékében a jegyzőfüzetekben, hogy vannak könyvek, amelyeket nem szabad negyvenéves korunk előtt megírni. Nos ez egy olyan könyv, amelyet negyvenéves korunk előtt elolvasni sem mindig szabad. Örülök, hogy hosszú évekig halogattam, ma nagyobb és közvetlenebb élmény volt az olvasása, mint bármikor korábban lett volna. Nyilván az sem véletlen, hogy éppen az elmúlt nyáron jártam a Hadrianus-villában. Még orromban az olajfák és a ciprusok illata, még fülemben a kabócák muzsikája, elképzelem a császárt már betegen és fáradtan amint lóháton teszi meg a nem is olyan rövid utat Rómából a villába, hogy talán utoljára felfrissüljön a rómainál máig kellemesebb éghajlatú Tibur termáiban. Évszázadok távolsága semmivé foszlik, már ott állok, ahol egykor a kivételes szépségű Antinoosz. Látom a latin és a görög könyvtár falait (opus reticulatum, csudaszép), sarus talpam alatt a villa legszebb mozaikpadlói, nekitámaszkodom az oszlopoknak, fejem fölött a ragyogó júliusi égbolt, píneák tükröződnek remegve a Canopus vizében. „Egy pillanatig nézzük még együtt az ismerős partokat…”

>!
Kuporka
Marguerite Yourcenar: Hadrianus emlékezései

Én még nem léptem át a negyvenet, de így is fantasztikus élmény volt. Hihetetlenül mély, letisztult próza, amolyan nagy látomás az emberi szenvedélyekről és a felelősségről.

>!
Erui28
Marguerite Yourcenar: Hadrianus emlékezései

Egy olyan ember elméjének kikristályosodott esszenciája ez az írás, aki iránt szerelemre gyúltam már ez első oldal után, így minden szavam ennek tükrében olvasandó. Olyan bölcsesség, tiszta értelem és elmebeli szépség van ebben a műben, hogy egyszerűen nem lehet betelni vele, ha egyszer a kezedbe veszed, a lelked darabjává válik, és soha nem ereszt. Legalábbis rám ilyen hatást tett. Filozófia iránt vonzalmat érző lényeknek javasolnám.

>!
Sytix
Marguerite Yourcenar: Hadrianus emlékezései

Nagyon érdekes volt a könyvet Hadrianus saját szemszögéből olvasni. A könyv elolvasása előtt annyit tudtam Hadrianusról, hogy építtetett egy falat.
Élvezettel követtem végig életútját, a birodalom vezetéséhez való hozzáállását, gondolatait, filozófiáját. Ez a könyv is bekerül az ókori világot bemutató, számomra kedves olvasmányok közé.


Népszerű idézetek

>!
giggs85 P

Városainkat ellepik a szobrok, festett vagy megmintázott műalkotások hemzsegnek mindenütt, ám ez a bőség megtévesztő; folyvást ötven-hatvan remekművet utánzunk, de kitalálni már egyet sem tudnánk közülük.

>!
giggs85 P

A fáradt császár Kharaxba érkezése után kiült a tengerpartra, szembe a Perzsa-öböl roppant vizével. Akkor még nem kételkedett győzelmében, de életében először nyomasztóan hatott rá a világ beláthatatlan nagysága, az idő múlása, a valamennyiünket körülvevő korlátok szorítása. S nagy könnycseppek jelentek meg mélyen barázdált arcán annak a férfinak, akiről mindenki azt hitte, hogy nem is tud sírni. A hadvezér, aki addig még senki által fel nem derített tájakig vitte a római sast, rádöbbent, hogy hajója soha nem fogja átszelni álmai tengerét : India, Baktria, s az egész ködbe vesző Kelet, amelytől a távolból úgy megrészegedett, csak nevek és álmok maradnak számára. /…/ Valahányszor nemet mondott nekem a sors életemben, mindig eszembe jutottak e könnyek, amelyeket egy este távoli partokon egy öregember hullatott, aki talán először nézett szembe az életével.

>!
alaurent P

…Krisztus püspöke előbb-utóbb megveti lábát Rómában, és a pontifex maximus székébe ül. Ha eljön ez a rettenetes nap, a vatikáni parton helyembe lépő utódom már nem egy maroknyi hivő vagy egy szekta főnöke lesz, hanem egyike a hatalom egyetemes vezéreinek. Megörökli palotáinkat, levéltárainkat, s korántsem fog annyira különbözni tőlünk, mint hinnők.

375. oldal

>!
_ada

Elhagyatott temető a legtöbb ember emlékezete, telve azoknak gondozatlan sírjával, akiket immár nem szeretnek. Minden fájdalom, amely sokáig tart, merénylet feledékenységünk ellen.

274. oldal, SAECULUM AUREUM

>!
daniagi

Kétlem, hogy a világ minden bölcsességének sikerülne megszüntetnie a rabszolgaságot: legfeljebb új nevet találnak majd neki. Sőt, el tudom képzelni a szolgasornak a mi rabszolgaságunknál rosszabb, mert fondorlatosabb változatait is; az egyik ostoba és elégedett gépekké fogja változtatni az embereket, akik szabadnak hiszik magukat, noha szolgák, a másik elveszi kedvüket a pihenés örömétől meg a gyönyöröktől, és a munkának a barbárok harci dühéhez hasonlatos szenvedélyét fejleszti ki bennük. Az emberi szellem vagy képzelet efféle rabságánál még a mi valóságos szolgaságunkat is jobbnak tartom.

155. oldal

>!
langimari

Animula vagula, blandula,
hospes comesque corporis,
quae nunc abibis in loca
pallidula, rigida, nudula,
nec, ut soles, dabis iocos…
P. Aelius Hadrianus imp.
Lelkecske, te lengeteg, ingatag,
testem vendége, útitárs,
sápatag, sivatag, hallgatag
helyekre visz most utad,
játékaidnak vége már…
Várady Szabolcs fordítása

2 hozzászólás
>!
_ada

Igazi szülőhelyünk az, ahol első ízben nézünk szembe önmagunkkal; az én első hazámat a könyvek jelentik.

47. oldal, VARIUS MULTIPLEX MULTIFORMIS

>!
langimari

„Két háború között ismét béke köszönt majd az emberekre, a szabadság, emberség, igazság fogalma néhol vissza fogja nyerni azt az értelmet, amelyet mi próbáltunk adni neki. Nem minden könyvünk fog elpusztulni, törött szobrainkat helyre fogják állítani, oromzatainkból és kupoláinkból új oromzatok és kupolák születnek, lesznek emberek, akik ugyanúgy fognak gondolkodni, dolgozni és érezni, mint mi: számítok ezekre az utódokra, akik az eljövendő századok során, ha szabálytalan időközökben is, folytatják majd munkánkat, bízom ebben a meg-megszakadó halhatatlanságban.”

375. oldal, - 6. fejezet - Patientia (Európa, 1984)

>!
alaurent P

Humanitas, Felicitas, Libertas: az uralkodásom idején vert pénzeken olvasható szép szavakat nem én találtam ki. Minden görög filozófusnak és csaknem minden művelt rómainak ugyanaz a képe a világról, mint nekem.

150. oldal

>!
alaurent P

Minél fejlettebb egy állam, minél szorosabb és merevebb bilincsbe zárja polgárait, a bizakodó emberek annál inkább egy oltalmazó férfi imádott alakját szeretnék a hosszú-hosszú lánc másik végébe képzelni.

192. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Williams: Augustus
Robert Graves: Én, Claudius
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő
Allan Massie: Augustus
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei
Gaius Suetonius Tranquillus: Caesarok élete
Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete
Hegedüs Géza: A Nagy Parázna szemtanúja
Michael Grant: Róma császárai
Marcus Aurelius – Cassius Dio Cocceianus: Marcus Aurelius elmélkedései