Az ​alkonzul 11 csillagozás

Marguerite Duras: Az alkonzul

Marguerite Durasnak, a Moderato Cantabile, az Oroszlánszáj és A szerető szerzőjének ezt az 1966-ban megjelent regényét először veheti kézbe a magyar olvasóközönség. Az írónő, akárcsak többi művében, itt is a távol-keleti lét sajátos jellegéről vall, sejtelmesen, szuggesztíven, zeneileg megkomponált prózával.
A címszereplő fekete bárány az európai diplomaták közt: borzadva rebesgetik róla, hogy valami szörnyűséget csinált. Senki sem tudja azonban, pontosan mit és miért cselekedett a különc fiatalember, aki taszítja is, vonzza is a vele kapcsolatba kerülőket, a hazájuktól messzire szakadt előkelőségek túlfinomult, unott, ezoterikus világát. A cselekmény másik szála egy falujából elkergetett, megtébolyodott, a puszta létfenntartásért küzdő koldusnő már-már tudattalan létezését, pőre testi érzeteit mutatja be megdöbbentő drámai erővel. E két világ épphogy érinti egymást, de nem találkozik, nem is találkozhat, bár mindkettő sóvárog a másik után.

Eredeti megjelenés éve: 1965

>!
Európa, Budapest, 1995
146 oldal · ISBN: 9630757931 · Fordította: Szabolcs Katalin

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Kalkutta


Kedvencelte 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 7


Népszerű idézetek

dokijano >!

A beteg ég reggelente megsápasztja a Kalkuttához nem szokott fehérek arcát ébredéskor: ma ő nézi magát a tükörben.
    Kilép a rezidencia erkélyére.
    Kalkuttában ma reggel, hét óra van, a fény alkonyi, himalájányi mozdulatlan felhő takarja Nepál egét, alatta dögletes pára lebeg, pár nap múlva kezdődik a nyári monszun. Egy satnya bokor árnyékában, a házzal szemközt, a kátrányfoltos homokon, ázott zsákjában, kopasz fejét a bokor árnyékában nyugtatva alszik a nő. Az éjszaka folyamán vadászott, úszott a Gangeszban, énekelt, szólongatta a járókelőket.
[…]
    A Gangeszban már a szürke zarándokok, a partokon még mindig a leprások: ébredeznek, nézelődnek.
    Már két órája, hogy Kalkutta fonodáiban jajongó horda keresi a betevőt.
    A lahori alkonzul nézi Kalkuttát, a füstöket, a Gangeszt, a locsolókocsikat, az alvó nőt. […] Megborotválkozott, ezzel megvan, újra visszamegy a rezidencia erkélyére, újra megnézi a követ és a pálmákat, a locsolókocsikat, az alvó nőt, a leprások csoportjait a parton, a zarándokokat, mindazt, ami Kalkutta vagy Lahor, pálma, lepra és alkonyfény.

19. oldal (Európa, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: Kalkutta
dokijano >!

    Széles mocsárvidék, melyet ezernyi árok szel keresztül-kasul. Az árkok mentén mindenütt hosszú sorokban kalapos, csupasz kezű emberek. A látóhatár egyenes vonal, fák előtti, özönvíz utáni. Időnként úgy, mint másutt, viharok közt kitisztuló égbolton kék pálmák sorai emelkednek a víz fölé. Emberek mennek, zsákokat, kannákat, gyerekeket visznek, vagy nem visznek semmit.
[…]
    Ezren az árkok mentén, hurcolkodnak, rakodnak, üres kézzel újra elindulnak, emberek a rizsföldek, az egyenes gerincű rizsföldek üres vize mentén, tízezrével mindenütt, tömött sorokban mennek az árkok mentén, végeláthatatlan, folyamatos sorokban. Kétoldalt szerszámaik, a csupasz hús.

120-121. oldal (Európa, 1995)

dokijano >!

    – Anne-Marie, Anne-Marie-m, játsszd el a Schubertet! – kéri George Crawn.
    – Le van hangolódva a zongora.
    – Ha majd halálomon leszek, elhívatlak, hogy a Schubertet játsszd el nekem. A zongora nincs nagyon lehangolódva, csak neked nagyon tetszik az a mondat, hogy: Le van hangolódva a zongora, olyan párás a levegő…

111. oldal (Európa, 1995)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alain Robbe-Grillet: A radírok
Michel Butor: Módosulás
Nathalie Sarraute: Planetárium
Talamon Alfonz: Talamon Alfonz művei
Alain Robbe-Grillet: Rések
Robert Pinget: Kalóz Grál
Robert Pinget: Passacaglia
Magyar Miklós: A francia regény tegnap és ma
Magyar Miklós: Regény vagy „új regény”?
Alain Robbe-Grillet: Útvesztő