A ​tér / Nyáron, este fél tizenegykor 17 csillagozás

Marguerite Duras: A tér / Nyáron, este fél tizenegykor

Marguerite Duras a mai francia irodalom egyik legnagyobb – és legvitatottabb – alakja. Beckett mindenesetre a világ legnagyobb élő írójának tartja. Mély szellemi rokonság fűzi össze őket. Duras is az elmagányosodásról, az élet kiürüléséről, a pusztulásról ír, de a folyamat korábbi szakaszát ábrázolja: regényei ott végződnek, ahol Beckett drámái kezdődnek. Ne is várjuk regényes fordulatokat, Duras hősei arra ítéletettek, hogy ne történjen velük semmi. De ez a semmi nála szörnyű feszültséggel terhes, fenyegető, vihar előtti csönd, s ha megjön a zivatar, az sem hoz enyhülést. Mindkét kisregény most jelenik meg először magyarul.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1989
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 963074838X · Fordította: Kürti György, Berlin Iván

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Szabóné_Erdős_Gyöngyi >!
Marguerite Duras: A tér / Nyáron, este fél tizenegykor

A tér – Egy nyári délután a parkban egymás mellé ül egy kisasszony és egy úr – majd ezernyi óvatos mentegetőzés, udvarias visszakozás közbeiktatásával, nagy és még nagyobb általánosságba burkolva vallanak az életükről és a gondjaikról. A kisasszony arról, hogy húsz évesen mennyire rettenetes várni valakire, aki végre pont őt kívánná elvenni, és bármilyen szörnyű is, de miért kell, hogy éppen ennél a családnál maradjon addig szolgálni, szenvedjen zokszó nélkül, folyamatosan egyre több feladatot ellátva a háztartásban, a kisfiú felvigyázásában és a nagymama ápolásában, gondozásában. Az úr pedig arról elmélkedik szőrszálhasogató részletességgel, hogy miért is jó az ő élete, amiben bőröndjéből bizonyos cikkeket árulva utazik mindig körbe-körbe és soha sehol sincs otthon.
Nyáron, este fél tizenegykor – Maria iszik, hideg fehér, spanyol bort, aztán konyakot, majd újra fehér bort, szinte végig és folyamatosan. Foghatnánk persze a spanyol nyári, nappali hőségre, csakhogy nem vizet vedel a könyörtelenül tűző napsütéstől elbágyadt, kiszikkadt, majd viharos záporoktól vert kasztíliai tájban Madridtól pár órányira, egy falucskában, ahová behúzódni voltak kénytelenek a hatalmasan lecsapó vihar elől. A kis hotel megtelt az ott rekedt átutazókkal, akik pokrócokba csavargózva alszanak a folyosók kövén. Maria iszik, miközben a férje és a szépséges ifjú Claire, aki elkísérte a házaspárt és kislányukat erre a nyaralásra, falják egymást a szemükkel. A faluban pedig egyre több a rendőr, keresik azt a helybeli férfit, aki aznap lelőtte hűtlen, ifjú feleségét és annak szeretőjét, miután megtalálták az áldozatokat, a keresés körülöttük kavarog a zivataros éjszakában. Maria iszik. Pierre nem is nagyon akadályozza ebben és nem is nagyon bánja, mert akarja a már felkínálkozó Claire-t, aki már elvesztette a fejét, de közben az éjszaka és a hajnal eseményei kínosan peregnek, és egyre nyilvánvalóbb, hogy szereti a feleségét is.

olvasóbarát >!
Marguerite Duras: A tér / Nyáron, este fél tizenegykor

Két nagyon különböző kisregény. A tér egy cselekménytelen, csak beszélgetésre épülő, a reménytelenség különböző fajtáit felvonultató abszurd. A Nyáron, este fél tizenegykor ezzel szemben nagyon mozgalmas történet, viharral, zsúfoltsággal, 2 szerelmi háromszöggel és egy féltékenységből elkövetett gyilkossággal, ahol a turistákat sajátos módon érinti meg a helybeliek tragédiája.

Miestas>!
Marguerite Duras: A tér / Nyáron, este fél tizenegykor

50-50 %
A két kisregény közül az egyik határozottan nem, a másik határozottan igen!
A Nyáron, este fél tizenegykor nagyon jól megírt szerelmi háromszög története, feszültségel teli, egy huzamban olvasós.
A tér számomra két ember szópárbaja egy padon…lehet, hogy ha kicsit jobban rá tudta volna hangolódni,akkor adott volna valamit, de ez most nem sikerült.

14 hozzászólás
Zábráczky_Olivér>!
Marguerite Duras: A tér / Nyáron, este fél tizenegykor

Nem rossz, figyelni kell, hogy miről is beszélgetnek. Ha sikerül érdekes is lehet. Nekem nem sikerült. Hangoskönyven hallgattam bele, Szoboszlai Éva előadásában. (szerintem unta)

Gregöria_Hill>!
Marguerite Duras: A tér / Nyáron, este fél tizenegykor

Az elsőt csak úgy sikerült, hogy a „De, kisasszony, hogyan tudna nem akarni valamit, amit annyira akar?”-tól kezdve Pandacsöki Boborjánt használtam narrátornak. Egyből van értelme, mi? :)
Egyébként azt gondolom, hogy a humort nélkülöző abszurd rettenetes, már ha ez abszurd volt…. már ha nélkülözte… Ezt A térről írom, a másikat csak untam.


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

[…] csak úgy tudjuk elviselni, hogy másoknál többet kell törődni a kenyérgondokkal […], hogy rögtön elfelejtjük, ha már megoldottuk, azaz ha már ettünk. Ha étkezés után rögtön már a következő étkezésen törnénk a fejünket, hát abba bele lehetne bolondulni.

16. oldal (Európa)

>!

– Nagyon kedves, uram, de én még nem tartok ott, hogy értsem is, amit mondanak nekem.

A tér

Szelén>!

– Bocsásson meg, uram, de én nem tudhatom, mit jelent, ha az ember lát egy várost, és reméli, hogy megint eljut oda, nem tudom, mitől lehet úgy elszomorodni, mint maga az imént. És hiába hajtogatja, hogy milyen szomorú ez a dolog, akármilyen kedvesen teszi is, sose fogom megérteni. Én semmi mást nem tudok, semmi mást, csak azt, hogy egy napon ki kell nyitnom azt az ajtót, és meg kell mondanom nekik.

A tér

Nazanszkij >!

Távoli völgyek mosolyognak be a nyitott ablakokon, ligetek, egy falu, egy juhnyáj. Ligetek alkonyi fényben, bűbájos angyalokkal, nyájak, egy füstöt eregető falu a domboldalon, a dombok közt felcsendülő énekszó, szerelmük dala. Egy tó a távolban, oly kék, mint a szemed kékje.

156. oldal, Nyáron, este fél tizenegykor, VI (Európa, 1989)

Nazanszkij >!

Megjött Pierre. Készen van, mondja. Rendezte a szállodaszámlát. Sajnálja, hogy megvárakoztatta őket. Aztán elhallgat. Claire ma reggel nem mer ránézni. Lesüti a szemét, és csak szívja a cigarettáját. Virradat előtt sem, az éjszakai folyosón sem lehettek egymásé. Maria tévedett. De csak azért nem néznek egymásra, mint tegnap, azért kerülik egymás tekintetét, mert már elsuttogták egymásnak szerelmüket, amikor rózsaszínű volt az égbolt a búza fölött, mert hajnalban, születő szerelmük fényében hirtelen, irtóztatóan tolakodott közibük Maria emléke.

154. oldal, Nyáron, este fél tizenegykor, VI (Európa, 1989)

>!

A szél erősödik, bezúdul a folyosókra, és végigsöpör az alvó gyermektesteken.

Szelén>!

Az éjszaka szédítő sebességgel, feltartóztathatatlanul száguld előre.

Szelén>!

Az ajtók mögött, a vetett ágyakon, a vihar utáni frissességben született szeretkezések közben a nyárról, a nyári viharról és Rodrigo Paestra tettéről beszélgetnek.

Nyáron, este fél tizenegykor

Szelén>!

Újabb zápor. Az óceán rázúdult a városra. A tér eltűnik.

Nyáron, este fél tizenegykor


Hasonló könyvek címkék alapján

Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Albert Camus: Az idegen
Annie Ernaux: Árulás / Egy asszony
Paul Guimard: Az élet dolgai
Annie Ernaux: A hely / Egy asszony
A bál
François Mauriac: Viperafészek és más regények
Salusinszky Imre (szerk.): Az Est hármaskönyve 1927
Simone de Beauvoir: Elválaszthatatlanok