Szamár-sziget ​szellemkatonái 6 csillagozás

Margittai Gábor: Szamár-sziget szellemkatonái

A szardíniai Szamár-sziget egykor a szicíliai maffia börtönszigete volt, korábban terroristák és gyilkosok büntetőtelepe – száz éve katonáink pokla a Földközi-tenger paradicsomában. Margittai Gábor regényesen, mégis történelmi hűséggel mutatja be az első világháborús magyar hadifoglyok kálváriáját. A kötet Hende Csaba honvédelmi miniszter előszavával jelenik meg, az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából. Szamár-sziget magyar hadifoglyairól 50 perces film készül a szerző közreműködésével a Spektrum televízió számára.

>!
304 oldal · ISBN: 9789631201093

Enciklopédia 14


Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

P_Misaly>!
Margittai Gábor: Szamár-sziget szellemkatonái

Jó volt olvasni olyan magyar, osztrák, cseh, horvát stb. hadifogollyá vált katonák történetét, akik eddig teljesen méltatlanul az I. világháborús kutatások, feldolgozások perifériájára szorultak. Még ha szomorú is a történet és szomorú a végkifejlet. Azóta, talán idéntől, végre emlékművet is kaptak a szigeten raboskodó, ott meghalt magyar hadifoglyok.
A könyv élvezetes, félig a naplórészletekből rekonstruált történet, kisebb részben pedig a szerző élménybeszámolója a helyszínről és a kutatásokról. Ami talán látszik rajta, az az, hogy túl kevés anyag, dokumentum áll rendelkezésre még mindig a témában és emiatt sok helyen szakad meg egy-egy szál.


Népszerű idézetek

LNB>!

– Ön még életben van?
Szőllőssy Aladár, a dési 32. gyalodezred hadnagya meghökkenve fordult meg. Kikerekedett szemű, elsápadt asszony szólt utána. A fiatal tiszt a virágba borult szigeten sétált éppen, mélyeket szippantott a langyosodó levegőből.
1918 tavaszát írjuk, a Margitszigeten járunk.
– Az a hír járja önről a háború kezdete óta, hogy harc közben a Szávába fúlt – dadogta most a hölgy, mint aki szellemet lát. – Halottak napján minden évben koszorút dobok a Dunába az ön emlékére…

Kapcsolódó szócikkek: 1918 · Duna · Margitsziget · Száva · Szőllőssy Aladár
LNB>!

Már délelőtt volt, amikor kivágódott az istálló kapuja, és eszelős tekintetű cseh fogoly rohant ki üvöltve. Ha meg nem fogják, talán egészen a tengerig szalad, hogy a vízbe fojtsa magát amiatt, amit bent látott. Aki belépett oda, megtántorodva hátrált ki. Az őrült cseh összefüggéstelen dadogásából kihámozták, mi történt. Előző éjszaka olyan fáradt volt, hogy társaitól félrehúzódott, s egészen befúrta magát a szalmába, úgy merült álomba. Hajnalban arra ébredt, hogy a többiek továbbállhattak, és őt itt felejtették, olyan csend uralkodott az istállóban. Nem horkolt, nem szuszogott senki. Felült, de mindenki ott hevert a helyén. Nem értette.
Mind a 200 embernek átvágták a torkát, a szalmát vörösre festette a vér. Éjszaka egy kóbor banda megölt mindenkit, a fegyvereket és az élelmet ellopta. Őt egyszerűen nem fedezték fel.
Többé nem tért észhez a cseh.

LNB>!

Az út mentén heverő dögökre, mint a legyek, rajokban zuhantak a katonák, s amikor egy szamárnak metélték fel az oldalát, az egyszer csak magához tért, s kétségbeesetten nyöszörgött. Nem zavartatták magukat, folytatták az eleven hús darabolását.

Kapcsolódó szócikkek: szamár
LNB>!

Egész éjjel álltak a fogoly bakák, elcsigázva, levegőhöz alig jutva, de a fagyhaláltól megmenekedve. Egy kutya is betévedt közéjük, reggelre agyontaposták. Felvágták hát, a húsát nyersen befalták.
Aztán a kutyák is elfogytak.
Amikor sok közvitéz már csak négykézláb csúszott-mászott, mert meztelen talpát felszaggatták a kövek, s üvöltött baka és tiszt is a fagy fájdalmától, és végül felértek egy égbe nyúló, jégpáncél borította, sziklacsipkés hegycsúcsra […]

LNB>!

Aztán elromlott az olasz bárka, hideg lett megint, és az itt ragadtak megfagytak éjjel. A halottak száma napi 100-150 főre ugrott. Amint leszállt az este, a hadifoglyok remegve várták, hogy egymás torkának eshessenek a sötétben. Aki élelmet rabolt és befalta, halott volt.
„Én nagyon vigyázok” – biztosította Marek a naplóját.
Ami valójában e mocsarakban történt, arról a naplók is hallgattak. Már nemcsak suttogtak a kannibálokról, hanem látták is őket vadászat közben. Lázas szemmel, elborult elmével cserkeltek éjjelente. Botokat lóbálva, lassú léptekkel imbolyogtak a tábortűz fényében, csontarcukat foltok díszítették. Nem mert aludni senki.
[…]
Ezek már előbb ideértek s mindenüket letépték magukról s odaadták ennivalóért a környékről ide-idevetődő albánoknak.

LNB>!

Ekkor érkezett meg Szamár-szigetre az első halálhajó.
– Gyomrában a balkáni halálmars túlélőivel, akik gyakorlatilag meztelenül jöttek, még egy ing sem volt rajtuk. Akik betegek voltak, többé nem gyógyultak meg, akik egészségesek, megbetegedtek.

LNB>!

Azt hitték a magyarok […], hogy a szerbek flóberrel és gumipuskával lőnek – most aztán nyakra-főre szaladnak előlük" – idézte Csáth Géza egy szláv származású k.u.k. tiszt kárörömmel teli megjegyzését.

LNB>!

Egyben felhívta figyelmüket arra a történelmi érdekességre, hogy a fogolymenetben gyalogolt többek között a horvát Mile Budak is, aki novellájában emlékezik meg arról, hogy egy szerb miként mentette meg az életét egy hideg éjszaka, betakargatva őt. Budak túlélte, s az usztasamozgalom egyik ideológiai vezéralakjává, a II. világháború alatt a szerbeket irtó Pavelić-kormányzat miniszterévé emelkedett.

LNB>!

Schatz Róbertnek is végig kellett néznie, amint az egyik fogolynak kővel verik ki aranyfogát a bajtársai, hogy abból kenyeret vásároljanak a kordon őreitől.
[…]
A sátrakban feküdtek azok a hullák, amiket a lakók nem jelentettek be, hogy felvehessék az ő fejadagjukat is. Schatz úgy érezte, a pokol legmélyebb bugyraiba került: „ Volt, aki halott társával a vállán állt oda a kenyérosztáshoz, és miután a maga kenyerét megkapta, a halottra mutatva: "Marod” szóval annak részére is kenyérért esedezett. Nem egyszer megtörtént, hogy a halottat egészen kifosztották, és meztelenül a sátor elé dobták. Mások a kolerások mellett, a halottakkal egy sátorban ettek és aludtak. A sok nyomorúság, amelyen átmentek, eltompította minden emberi érzésüket.

Kapcsolódó szócikkek: Schatz Róbert
LNB>!

Éjjelente szerbek rabolták ki fogolytársaikat, nappal horvátok csencseltek élelemmel. Egyetlen hús- vagy sajtporció 10 cigarettát, a kétszersült húszat, a kenyér harmincat kóstált. A délszlávok inkább éhen haltak, csak hogy dohányszenvedélyüknek hódolhassanak. A magyarok meg időnként halálra vertek 1-1 szláv katonát a miheztartás végett.
Így ütötték agyon az időt Szamár-szigeten 1916 tavaszán.

Kapcsolódó szócikkek: 1916 · kenyér

Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Péter: Keleti front, nyugati fogság
Kuncz Aladár: Fekete kolostor
Kornis Anna – Takács Ferenc (szerk.): A barna táska
Vladislav Vančura: Három folyó
Markovits Rodion: Szibériai garnizon
Zilahy Lajos: Két fogoly
Szigyártó Sándor: Hét év Szibériában
Radványi Kálmán: Minket nem lehet kiirtani!
Horváth Lajos – Nagy Attila – Varga László: Császári és királyi hadifogolytáborok a Csallóközben (1914-18)
Széchenyi Ferenc: Időutazás nagyapámmal