Ez a tankönyv áttekinti az érvelések elemzésének és értékelésének fogalmi eszközeit, bemutatja a formális logika eszköztárát és az informális logika fontos fejezeteit. Különös gondot fordít a hibás, de gyakran meggyőzőnek tűnő – ezért veszélyes és félrevezető – érvelések bemutatására.
A kötet elsősorban a gyakorlat és az alkalmazás igényeit tartja szem előtt. Az érveléstechnikai fogalmakat és eszközöket hétköznapi alkalmazási példákon keresztül, „működés közben” mutatja be, és a háttérben meghúzódó elvont filozófiai, nyelvpragmatikai, formális logikai és pszichológiai megfontolásokat csak a minimálisan szükséges mértékben, a technika zsargont mellőzve tárgyalja. Az elméleti háttér iránt érdeklődők az irodalomban és a lábjegyzetekben találnak segítséget a további tájékozódáshoz.
Az érvelés mestersége 8 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2007
Most olvassa 2
Várólistára tette 28
Kívánságlistára tette 25
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Tipikusan nem az a könyv, amit átnyújtanál bármelyik trollkommentelőnek azzal a felkiáltással, hogy „Nesze, ezek az irányelvek, tartsd magad hozzá!”.
A könyv nagyjából fele-fele arányban foglalkozik a formális és az informális logikával.
Nagyon hasznos leírásokkal és példákkal szolgál azok számára, akiket bővebben érdekel a formális logika és a gyakorlatban is szeretnék alkalmazni. Én nem tartozom közéjük, ezért sokszor csak átpörgettem a különböző jelölések részletes leírását. Ezen fejezetek konklúziója számomra: szinte lehetetlen nem elkövetni valamiféle érvelési hibát élőbeszédben, azokat azonnal tetten érni és kielemezni szintén alig valószínű. Utólag visszahallgatva, tagmondatonként haladva persze már egyszerűbb a feladat.
Az informális logikáról szóló fejezetek már sokkal érdekesebbek voltak számomra. Itt kerül említésre a vitát befolyásoló számtalan nem elhanyagolható tényező, mint pl. a felek viszonya a témához, ki nem mondott közös(nek vélt) tudás, heurisztikák a pszichológiában és a döntéshozásban.
Fú, hát annyi sok jók írhatnék. Nem csak a könyvről, hanem magáról a kurzusról, amin részt vettem és, aminek köszönhetően megismerkedtem a Margitay könyvvel. Szerintem nagyon érhető, követhető, logikus, egymásra épülő, következetes a fejezetek felépítése, az anyagok egymásutánisága. Ma sikerült éppen a saját példányomat is beszerezni. Jövő félévben, pedig (már nem kötelező tárgyként) jöhet az érveléstechnika többi területe is, már szabadon válaszható kurzusok formájában.
Életem nagy szerencséjének tartom, hogy a BME-re kerültem, ahol egyébként a könyv szerzője továbbra is aktív kutatói és oktatói munkát végez, így az órák is az ennek megfelelő professzionalizmusra épülnek.
Azt gondolom, hogy nem tudok elvonatkoztatni az órai munkától a könyv értékelése során, és az órai munka értékelése során sem tudok elvontkoztatni a könyvtől. Mindkettő szuper volt. Akit érdekel a téma, vagy csak a formális logikában kicsit járatosabb akar lenni, annak egyértelműen ajánlom, mert iszonyatosan hasznos, érdekes, érthető nyelvezetű; a szerző mindent példákkal szemléltet, ami sokkal könnyebbé teszi a feldolgozást.
Népszerű idézetek
Az árnyékbokszolás-hibát az az érvelő követi el, aki eltorzítja partnere álláspontját, és e torzított álláspont ellen érvel. A torzított álláspont rendszerint megtévesztésig hasonlít az eredetire, ám logikailag sokkal gyengébb, sokkal nehezebben védhető. Majd erről a torzított, gyenge álláspontról kimutatja a beszélő, hogy tarthatatlan, és ezzel azt a látszatot kelti, hogy megcáfolta partnere álláspontját. Az árnyékbokszolás lényege az, hogy nem a partner valódi álláspontjára, érvelésére reagálunk, hanem egy ahhoz megtévesztésig hasonló, de sokkal nehezebben védhető álláspontra vagy gyengébb érvelésre.
575. oldal
Általában úgy véljük, hogy ami világos, az érthető, ami érthető, az értelmes, és ami értelmes, az igaz. Egyik általános következtetési mechanizmusunk – úgynevezett heurisztikánk –, ez, melyet „ökölszabályként” alkalmazunk a világban való tájékozódáshoz. A mondandó „érvelésszerű”, hangsúlyozottan világos tagolásával ezt a heurisztikánkat hozza működésbe a megnyilatkozás. Ez a heurisztika gyakran tényleg segít a tájékozódásban, hiszen az szokott világos formában megjelenni, amit egy értelmes ember egyszer már logikusan végiggondolt, és a helyes eredményre jutott, így szokott lenni, de látni kell, hogy a világos, az értelmes és az igaz között nincs feltétlen kapcsolat, és ezért nincs semmi garancia a közöttük feltételezett összefüggésre.
41-42. oldal
A hozzáférhetőségi heurisztika szerint hajlamosak vagyunk események gyakoriságát és valószínűségét aszerint megítélni, hogy milyen könnyen jut eszünkbe az eseménnyel kapcsolatos példa vagy korábbi tapasztalatunk. […] Ha van személyes példánk, akkor a heurisztika működésének következtében – ha egyéb körülmények azonosak – nagyobb valószínűséget tulajdonítunk az esemény bekövetkezésének, mint ha nincs. Pedig a tőlünk független események gyakoriságát vagy bekövetkezésének valószínűségét nyilvánvalóan nem befolyásolja, hogy történetesen hallottunk már róla, láttunk már ilyet, vagy nem. Ez a mechanizmus gyakran vezet megalapozatlan, elsietett általánosításhoz.
420. oldal
A jelentős érzelmi töltetet és negatív értékítéletet hordozó kifejezések élezik az érzelmi konfliktust, és az álláspontok konfliktusát személyek konfliktusává alakítják át. Továbbá minél erőteljesebben hangsúlyozzuk a személy és az álláspont összefüggését, annál több érzelmet és érdeket hozunk játékba, annál személyesebb lesz a konfliktus, és annál nehezebb az igazság kiderítése.
Összegezve: a vita eredményessége, a helyes álláspont kiválasztása szempontjából három, egymással összefüggő probléma miatt tekinthető általában hibának az erős emotív jelentésű nyelv (szélsőséges érzelmi töltés és értékelés) használata a racionális vitában. 1. Nehezíti a racionális vita feltételeinek teljesülését. 2. Jelentős pszichológiai befolyást gyakorol a beszélőre és a hallgatóra egyaránt, ami miatt a racionális kritikai gondolkodás meggyengül, és érzelmi alapon fogadunk el egy álláspontot, ahelyett hogy racionálisan megvizsgálnánk.
3. Az álláspontok konfliktusát személyek konfliktusává alakítja, azaz a racionális vitát veszekedéssé, rivalizálássá változtatja.
368. oldal
A többértelműségből eredő másik probléma az, hogy olyan álviták alakulhatnak ki, amelyeket jobb híján pusztán a szavakon való vitatkozásnak nevezhetünk. Az ilyen vitában nincsenek ütköző álláspontok, nem egymásnak ellentmondó állításokat védenek a felek, hanem a véleménykülönbség látszata azért alakul ki, mert egy vagy több kulcskifejezést két különböző értelemben használnak:
– A franciák a második világháború nagy vesztesei. Egy erkölcsileg megalázott, kifosztott, mások segítségére szoruló nép lett a büszke és hatalmas Franciaországból.
– Hogy mondhatsz ilyent?! Egyáltalán nem voltak vesztesek. Az amerikaiak, az oroszok és az angolok oldalán ők is megszállták Németországot, és részt vettek a békefeltételek meghatározásában.
Az egyik fél látszólag azt állítja, hogy Franciaország vesztes, a másik látszólag ezzel szemben azt, hogy nem vesztes. A két álláspontban azonban a „vesztes” szó két különböző értelemben szerepel. Az elsőben a veszteséget elszenvedő értelemben, a másodikban pedig a háborúban katonai-politikai szempontból vereséget szenvedő jelentésben. Franciaország vesztes az első értelemben, jelentős emberi, anyagi, erkölcsi politikai veszteségeket szenvedett, és nem vesztes a második értelemben, ugyanis a győztesek oldalán fejezte be a háborút. Mindkét állítás igaznak tűnik. A két álláspont között semmiféle ellentét nincs.
371. oldal
Hasznos segítség írott szövegek esetében a szövegkiemelő és az aláhúzás. Ne szavakat és ne mondatokat húzzunk alá, hanem állításokat! Húzzuk össze, akár egy hosszabb részleten keresztül is, azokat a szavakat, amelyek az adott részben kifejtett állítást fejezik ki. Nem baj, ha az így kapott szavakat összeolvasva nem kapunk grammatikailag helyes mondatot. Az a lényeg, hogy mi értsük, miről van szó. Majd ezeket az állításokat a margó mentén számozzuk be – így könnyebb dolgozni velük –, azután a számok segítségével készítsük el az érvelés logikai térképét! […] Az így kiemelt állítások segítségével világosan át tudjuk tekintem az érvelést.
71. oldal
Összegezve: a minta reprezentativitásával és méretével kapcsolatban három fontos tanulság adódik: a minta nagysága nem jelent automatikusan garanciát a reprezentativitásra, a szükséges mintaméret nem becsülhető egyszerűen, továbbá a mintavételi hiba ismerete nélkül (hibahatár, megbízhatósági szint) a statisztikai adat általában nem értelmezhető, és az adatot tartalmazó premissza általában nem értékelhető az érvelés szempontjából.
415. oldal
Ha azt már tudjuk, hogyan viszonyuljunk a konklúzióhoz, akkor a logikai elemzésnek már nem is érezzük hiányát. Kognitív lustaságunk és az emotív alapon kialakult viszonyulás következtében az igazságérték és az érvelés logikai szerkezetének vizsgálata fel sem merül bennünk. Bár a premissza információtartalmát nem rekonstruáljuk, bár az érvelést logikai szempontból nem elemezzük, ám ha mégis hiányérzetünk támadna, akkor az előítéleteink alapján most is ki tudjuk tölteni az így keletkezett űrt. […]
A demagógia hatása tehát két egymást erősítő tényező eredményeként jön létre: a homályos kifejezések alkalmazása és az emotív tartalmú kifejezések használata következtében. A kognitív tartalom homályossága, nehezen hozzáférhető jellege felerősíti az emotív tartalom befolyásoló hatását. Demagógia lehet az erős érzelmi töltetű és világos állásfoglalást kifejező szöveg. Ám, ahogy csökken a racionálisan hozzáférhető és értékelhető információtartalom, úgy nő meg a mondottakkal kapcsolatos állásfoglalásunk szempontjából az emotív tartalom jelentősége. Ezért előfordul, hogy egy nagyon homályos kifejezés esetén meghatározóvá válhat egy majdnem semleges kifejezés egyébként jelentéktelen emotív tartalma is.
375-376. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tóbiás Áron (szerk.): Filmkönyvek könyve ·
Összehasonlítás - Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve 98% ·
Összehasonlítás - Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1. ·
Összehasonlítás - Szabó Borka: Mit csinál a tördelő? ·
Összehasonlítás - Lakatos Róbert Árpád: Sajátos audiovizuális struktúrák és formák ·
Összehasonlítás - Nánay István: Tanodától – egyetemig ·
Összehasonlítás - Zentai István: Meggyőzéstechnika és kritikai gondolkodás a mindennapi gyakorlatban ·
Összehasonlítás - Zalai Ernő – Virág Gábor: Matematikai közgazdaságtan ·
Összehasonlítás - Szabó Miklós: Trivium ·
Összehasonlítás - Dános Béla: Farmakobotanika ·
Összehasonlítás