Vágyakozás (Jéghegyek Népe 4.) 92% 59 csillagozás

Ez is az egyik kedvenc részem a sorozatból. Megismerkedhetünk ugyanis Yrjával, a születése óta beteg szegény kislánnyal, aki a család egyik tagjába szeret bele. Ebben a részben jelenik meg már Cecilie és Paladin, akikről a következő rész fog szólni, valamint itt jön a kolerajárvány a vidékre, s benne az egyik kedvenc Tengel vs. papság jelenetem :-D

– Isten csapása! Mivel érdemelték ki vajon szegény báránykáim?
– Semmivel – felelte szűkszavúan Tengel. – Az embert egyszerűen utoléri a betegség.
– Nem minden ok nélkül – jegyezte meg némi éllel a pap. – Az istentelenség, Tengel úr! Ez az oka mindennek. Az Örökkévaló ostora most lesújt azokra, akik tagadják ők.
– Igen, holnap reggel egy csecsemőt fogunk eltemetni – válaszolta erre Tengel.

Aztán az egész sorozat szerintem legszomorúbb része következik spoiler. S ugye megszületik a következő gonosz sarj, s valahol ott lappang valamely másik leszármazottban is. Ebben a részben – noha az alapját Tarald és Yrja kapcsolata képezné – tele van rengeteg cselekménnyel, időközben kitört a háború is (harmincéves), úgyhogy szétszakad majd lassan a család. Izgalmas, könnyen olvasható fantasy-családregény!

Imádtam!
Nem lehetett nem imádni!
Silje és Tengel! Nagy sóhaj. Lehetett ez szebben elvarrni? Gyönyörű volt. Nyilván bőgtem rajta.
Most is bőgök, h felidéztem.
Sunniva – semmi. Semmi, de semmi érzelmet nem váltott ki belőlem.
Yrja – nagyon tetszett, h vágyakozott a jobbra, a szebbre, de nem várta el. Egyáltalán nem számított arra, h kaphat bármit is az élettől, viszont ez nem keserítette meg. Aztán végül is megkapott mindent amire vágyott, és amit meg is érdemelt. És bekerült egy olyan családba, amelyik jobban megérdemelte, mint a sajátja.
Paladin – hát nagyon kíváncsi vagyok ebből mi lesz, mert én nagyon bírtam ezt az arcot, bármennyire is keveset szerepelt.
Nagyon tetszett ez a rész. Azonnal el kell kezdenem a következő részt.

Régen sírtam szereplők halála miatt, régen éreztem azt, hogy a történet szíve-lelke halt meg. spoiler Ez a rész is nagyon tetszett, mozgalmas történet, jó karakterek.

Ahogy telnek az évek, egyre többféle jellemmel ismerkedhetünk meg a családba, ami nem engedi lankadni a cselekményt sem.
A szerelem szála itt is jelen van, de most már nem csak a szép, csendes szerelemé, hanem a szilaj, de még a homoszexuális szerelemé is.
Ugyanúgy letehetetlen volt, mint az eddigiek.
Már csak 43 van a sorozatból!

Találomra veszem le az otthoni polcról a köteteket, most épp ehhez az Anyával közösen ronggyá olvasott példányhoz nyúltam. A legjobban a kolerában való helytállós rész tetszett benne, és az, hogy Yrja ilyen erős és szerethető karakter volt. A szerelmi szál reális, ami ugyancsak a rész értékét növeli. Tetszett ez a rész, de vannak sokkal jobbak is, ezért a fél csillag levonás.

Megismerhettük Yrját, aki egy ritka jószívű és kedves teremtés. De az unokák nem nyűgöztek le. A végén már annyi név gyűlik össze, hogy úgy kell kapkodnom a fejem, mint Márquez Száz év magány című könyvénél.
Az előző rész sokkal jobban tetszett.

Jo kis szerelmi tortenet, az elozo reszbol ez hianyzott szamomra.

Á, Yrja, te szende, erős lélek!
Sol és Cecilie mellett, talán ő a legerősebb karakter eddig a sorozatban. Igazán közel került a szívemhez, még Siljénél is közelebb, pedig ő az első résztől kezdve velem volt, de Írjának annyi mindenen kellett keresztülmennie, mégis mindcégig kedves és segítőkész ember maradt. Mert lám, a külső nem minden, ahogy arra Tarald is rájött… spoiler
Más részről, Cecilie és Paladin találkozása és barátsága is megérne egy misét. Érzem, hogy nagyon közel állnak egymáshoz, de lesz ebből valami? spoiler
Ebben a kötetben búcsúznunk kell a Jéghegyek népének „őseitől”, spoiler

Ezt a részt is nagyon szerettem. Megrázott a kedves szereplők halála, őszintén megsirattam őket. Ami nagyon tetszett, hogy a történetben az írónő kihangsúlyozta, mennyire nem a külső a fontos egy sikeres kapcsolatban.
Hihetetlen tehetsége van az írónőnek a korabeli hangulat megtekintésében. Alig várom, hogy olvashassam a következő kötetet, amit immár negyedszer veszek kézbe, és semmit sem csökkent az értéke a számomra.

Ez is egy cuki rész, amelyben az angolkóros, deformált leányzó szerelmes a jóképű földbirtokosba. MS mestere az osztálykülönbséggel fűszerezett szerelemnek :)
Érdekes az is, mennyire látszik a könyveken a különböző fordító. Van, aki meghagyja a rövid norvég mondatokat, mások azért kissé meghosszabbítják őket…