Sandhammaren ​– A végzetes part (Varázsjelek 2.) 79% 33 csillagozás

Többször belecsúsztam már ebbe, h a könnyen, gyorsan olvasható könyveket csak húzom, halasztom, és az egy nap helyett olvasom vagy 2 hétig.
Most is ez volt. Könnyen emészthető, gyors folyású, érdekes, izgalmas történetet kaptam, mindig volt kiért, miért izgulni, aggódni. Körbe fonva fantasy elemekkel, szárazföldi kalózkodással, és a homok erejével, hatalmával, családon belüli ármánykodással.
Plusz romantikus szál, megbolondítva h Ravn vissza akar vonulni a világtól, h a papoknál lerója apja „tartozását”, vicces lesz.

Ez annyira jó volt, hogy le se tettem, nem ettem, nem ittam amióta elkezdtem.
Egyszerűen faltam a sorokat.
Izgalmasan folytatódott az elősző részben megkezdett történet, de olyan furmányosan alakult, hogy egyszerűen nem lehetett letenni.
Érdekes, hogy vannak benne valóságos elemek, és ami a legjobban meglepett, az a farkasemberek viselkedése volt.
Úgy érzem, egyes részletek máris lezárultak, viszont szerencsére nyíltak meg helyettük új kérdések, cselekmények.
Kár, hogy nincs meg végig a sorozat magyarul.
De még addig van öt rész, úgyhogy ezen a problémán még ráérek rágódni.

Nagyon szeretem az írónő stílusát, és azt a világot, amit a könyveiben teremt. A történeteit leginkább a bájos jelzővel tudnám illetni. Karakterei igen sokszínűek, de bennük is megvan ez a fajta bájosság.
Az első részt még régebben olvastam, így kellett egy kis idő mire felidéztem, hogy mi minden történt az előző részben, illetve, hogy ki ki. A könyv során az is kiderül, hogy a kis teremtmények nem is olyan védtelenek, mint amilyennek először hittem.

Igazán élveztem olvasni. Személyes véleményem szerint jobb olt, mint az első. Követhetőbb volt, az események szinte maguktól jöttek, és végre minden magyarázatot kapott. Külön tetszett benne, hogy szinte homályosan, de sokszor voltak benne szexuális utalások, amik mindig megnevettetek, még ha nem is voltak teljesen kimondva. A történet egyre izgalmasabbá válik, a szereplők jelleme pedig szépen ki lett dolgozva így a második kötetre.
Élvezet volt olvasni. :)

A második rész picit jobb, mint az első, kicsit összeáll a kép. Nem válik viszont unalmassá, továbbra is rengeteg a megválaszolatlan kérdés, titokzatosság. Tetszett az, ahogy Sandhammaren-t, mint helyszínt felhasználta az írónő, érdekes volt a homokzátonyok leírása.
A hiedelemvilágban megmaradt a számomra ismeretlen (skandináv?) jelleg, talán a Mumin meséhez tudnám hasonlítani, amit néha elcsíptem a tévében a gyerekeimmel. Egyrészt tündérmese, ahol a szereplők egyértelműen jók vagy rosszak, másrészt még a jók között is sok félelmetes és érthetetlen lény van és elsőre nem egyértelmű, hogy ki melyik oldalon áll.
A történet első fele az izgalmas tengeri úttal, spoiler és az utastársak megismerésével telik. Párhuzamosan követhetjük a hercegi hajó útját és a parton élőkkel történő eseményeket is, melyek a könyv második felében végül összetalálkoznak.
Megismerkedünk egy új szereplővel, Krisztinnel, az örömlánnyal, aki végre egy ellentmondásos személyiség, fejlődhet jó és rossz irányba is.
Néhány probléma megoldódik, de folyamatosan újabbak merülnek fel, a háttérben pedig többféle misztikus erő (és tárgy) munkálkodik, amely meglepetéseket okozhat a következő részekben.

A titokzatos erdő folytatása, ez a kötet izgalmasabb mint az első, a cselekmény szálai itt kezdenek összeérni, nyilvánvalóvá válni. Remek kis kötet.