Örvényben (Jéghegyek Népe 3.) 92% 96 csillagozás

„Sol csak zsàkutca.”

Imàdtam ezt a rèszt is.
Màr akkor beràntott, amikor az elejèn a kisfiùt kerestèk. Jòl fel is izgattam magam, jaj, csak időben megtalàljàk.
Sol egyèbkènt hiànyozni fog, kìvàncsi vagyok, ki viszi tovàbb ezt a vonalat.
Jòòò, hàt a vègèn bőgtem. Nagyon szèp vège volt.

Sol igazán izgalmas karaktere a sorozatnak. A nyugtalan boszorkány, aki az izgalmat keresi. Féktelen szeretettel viszonyul a családjához, akiket bármi áron megvéd. Jelentős képességei vannak, kevés leszármazott lesz ilyen erős utána. Átokkal sújtotta, aki egyensúlyoz a mélység felett.

A sorozatban az egyik kedvenc női szereplőm (és másoknak is, tudom). Vad, gyönyörű leányzó, aki bár bizonyos szinten „gonosz”, mégis jó, hiszen általában a gonoszsága csak olyanok ellen irányul, akik rosszat tesznek másokkal. Sol története szomorú, hiszen végig keresi az útját, nem találja a helyét, magányos. Ugyanakkor élete során megmutathatja a családjának, hogy mennyire védi őket. Erős boszorkány, ebben a részben még többet kapunk a varázslatokból és fantasy-elemekből, kezdi az írónő bontogatni a családi vérvonalat is. Liv története is szomorú, de reális (főleg a férfiaknak a nőkkel való bánásmódját tekintve), öröm volt végignézni Sol cselekedetei az ügyben :-D (azért azt a boszorkánykenőcsöt meg, nofene, én szívesen kipróbálnám ;-D)

Hát… hú! Sőt! Mega hú!
Ez a rész tényleg olyan volt, mint egy örvény, mert teljesen magával rántott. Mint egy víz alatti örvény. Annyi különbséggel, hogy ebből tökkelütött lennék menekülni.
Ez a könyv most leginkább a fiatal felnőtt Sol és Liv életéről szólt. Meg persze az aggódó otthon maradtakról. Silje nekem kezd egy kicsit túlzottan is galamblelkűnek tűnni, amit nem nagyon szoktam szeretni, de eddig még nem esett át a ló túloldalára, mikor is már melegebb éghajlatra küldeném, mert annyira irritál a jelenléte a könyvben. Remélem ez soha nem is fog megtörténni.
Aki idáig eljutott a sorozatban, az tudhatja, hogy Sol és Liv két külön világ, és ez az ellentét a történetükben/sorsukban is megmutatkozik. Nagyon szívesen olvastam mind a két lányról, mert mindkettőt érdekes személyiségnek tartom. Ugyanakkor tetszett, hogy az írónő beleszőtte a korabeli kultúrát is, ami csak még inkább megdobta a könyv hangulatát.
Csak ajánlani tudom ezt a sorozatot minden könyvmolynak!

Ezt a a kötetet sokkal jobbnak találtam az előző kettőnél. Sokkal kevesebb volt a „ponyvás” rész, az erotikus jelenetek is sokkal jobban belesimultak magába a történetbe. Solt magyon megkedveltem a kettősségével együtt, ráadásul nagyon emlékeztetett a személyisége egy igen kedves barátomra. Kíváncsian várom a család további történetét!

Ennek a résznek a főszereplője Sol, akin kiskora óta látszott, hogy más – különös, nyugtalanító személyiség. Boszorkányságára különös, hol zöldnek, hol sárgának látszó szemei utalnak. Szilaj, vad, az embereket, főleg a férfiakat kedve szerint „használja” és irányítja. Anno az öreg Hanna rengeteg mindenre megtanította. Állandóan megy, mintha menekülne, sokszor azt is teszi, mert nehéz természete gyakran bajba viszi. De mégis szerettem őt, családja iránti önzetlen szeretete miatt. Ki tudott volna rajta kívül segíteni Liven? S mi lett volna, ha János úrral nem bánik el, vagy a rájuk támadó csavargók ellenében nem elég gyors és ügyes?! Családja legnagyobb ellenségeivel rendre ő végez. Sol azonban nem lehet boldog sosem – mindig magányos marad, s „hagyományos módon” szeretni sem tud.
Hiányozni fog nekem, s nyilván a családjának is a szeretete és vad, mégis védelmező lénye.

Harmadik rész a sorozatból, amit olvastam, off és egyre jobban szeretem. Örülök, hogy még van belőle jó sok rész, így bármikor visszatérhetek hozzá. Fantasy, de nagyon meggyőző, akár még igaz is lehetne.

Sol egy nagyon érdekes karater, nagyon tetszik, ahogy az írónő megalkotta. Egyfelől ott van benne a jóság, a rászorulókkal való együttérzése, hogy a szeretteiért mindent és bármit képes megtenni, másfelől ott van benne a gonoszság, mikor az erejét leginkább rosszra akarja használni, a nyughatatlansága.
Őszintén így másodszorra olvasva is úgy gondolom, hogy elkerülhetetlen volt a sorsa, egyszerűen Sol megzabolázhatatlan volt. A vége nagyon meghatóra sikeredett és tetszett, hogy a többiek is megértik, hogy Sol miért hozott ilyen döntést.

Azt hittem, Sol könyvével fogok a legnehezebben haladni, de pont az ellenkezője történt. Pont az ő életútja volt a legérdekesebb és a legváltozatosabb. Mindig is életteli lány volt, ám lakozott benne gonoszság, így már az elején nem kedveltem, annak ellenére, hogy „általában” csak azokkal végzett, akik valami rosszat tettek vagy akik ártani akartak a családjának. Később se változott ez meg bennem, bár kicsit enyhült ez az érzés, például amikor segített például Metának, a parasztlánynak, Klaus-nak, a lovászfiúnak vagy hogy ne említsem, a gróf eltűnt gyermekét is ő találta meg. Sajnos azonban pont a jó tulajdonásgai: az életkedve, a talpraesettsége, a saját fajtája utáni vágyódás, az ereje és az igaz szerelem végzett vele. Ábrándokba kergette magát és végül ez lett a veszte. Szomorú vég, de szerintem ez illett a személyiségéhez a legjobban. spoiler

Sol </3 Kedvencem volt mindig a négy gyerek közül, és kellemes borzongással töltött meg a története és hogy végre megtalálta, amit keresett. Kalandos, izgalmas utazást mondhat magáénak, és megtette azt, amit mindenki meg akart tenni már az első kötet óta, amiért minden tiszteletet megérdemel.