Maszkabál (Jéghegyek Népe 18.) 92% 59 csillagozás

Nagyon tetszett, nagyon jó volt! Egyike a legjobban sikerûlt részeknek. Elisabet nagyon jól sikerûlt karakter, nem sajnáltatta magát, hanem a kezébe vette a sorsának alakulását.
Ingrid és Ulvhedin a két rossz „gyerek”, megmosolyogtam ôket, ahogy szervezkedtek, majd „varázsoltak”.
Maradjunk annyiban, hogy más, aki nem Elisabet, biztosan jobban meggondolná, hogy tényleg be akar-e házasodni a Tark családba.
Karin meg hát… hú, hát ez egy nagyon durva történet, nem csoda, hogy nem bírta ki épésszel.

Az egyik kedvenc részem azok közül, ahol a főhős a család olyan tagja, aki nem rendelkezik különleges képességekkel. Elisabet a kezdetektől fogva nagyon szimpatikus, igazi talpraesett leányzó, úgyhogy joggal lehet szurkolni, hogy megtalálja a boldogságot (no meg ki nem bolondulna bele egy Vemund-féle alakba? :-D). Ismét egy olyan kötet, amelybe egy kis krimi-szál vegyül, egy titokkal, amelynek megoldása Elisabetre vár… A háttérben pedig ott van Ingrid és Ulvhedin, akiket nem lehet nem szeretni :-)))) A Karinnal való bánásmód undorító, nem is lehet csodálkozni, hogy beleőrült szegény a történtekbe, szégyenletes spoiler Az újraolvasásban egyébként csak azt sajnálom, hogy ugye tudom, hogy mi lesz majd a sorsuk később…

Elisabet Paladin eladósorba került, és úrhatnám édesanyja Tora asszony, nem is tart egy őrgróf, sőt valódi fejedelem leszármazottja számára megfelelő elfoglaltságnak, semmilyen otthoni tevékenységet, csakis a gazdag férj fogása lenne ilyen, Elisabet azonban a mama legnagyobb bánatára alighanem allergiás a púderre, amivel az elegáns társaságbeli dámák csodás paróka kompozíciójukat bőven behintik, ráadásul a lány a még mindig jó egészségnek örvendő dédapjától Ulvhedintől és nagynénjétől a Graastensholmon lakó Ingrid Lindtől, aki saját magát is (jó) boszorkánynak tarja, gyógyítást tanult és a munkát sem veti meg.
Nem csoda, hogy az apja üzletfeleként feltűnt, híresen különc és őt nagyon is vonzó Vemund Tark ajánlatát, hogy utazzon el vele és segítsen neki egy rövid időre ápolni, gondozni, szórakoztatni egy előkelő, gyenge idegzetű hölgyet azonnal elfogadja…
A lány mesterkéletlen, szókimondó, energikus lénye nem közömbös a titkos bánatával küzdő fiatal férfi számára sem.

Végre-végre-végre!

Ez a rész végre újra izgalmas volt, nem lehetett – volna – letenni.
1770-ben járunk, Elizabeth Paladin határozottsága, életvidámsága lendületesen vitte előre az eseményeket.
A szokásos álnokság, ellenségeskedés, de a Jéghegyek Népének leszármazottja előtt nincs akadály.
Végig féltem attól, hogy Elizabethnek ahhoz kell férjhez mennie, akit nem szeret, de aztán, mint a mesében, a jó elnyeri méltó jutalmát.

Ez a rész most a nagy kedvencek között szerepel!

Lehet, hogy kiközösít a molytársadalom, ha leírom, hogy ezt a könyvet olvastam először a sorozatból. Már régóta kíváncsi voltam a szerző műveire, és most kihíváshoz épp kapóra jött – ez a rész. Gondoltam, hogy nekiállok, legfeljebb, ha nagyon nem értem, akkor félre teszem. Azonban teljes mértékben lekötött, érthető is volt, kedvet is kaptam a többi részhez is.

Végre megint egy izgalmas, kalandos, titkokban bővelkedő rész. Tetszett!:)

Újabb erős, makacs női tagját ismerjük meg a Jéghegyek Népének – szerencsére a túlzott önfejűség és önérzet nélkül. Elisabet és Vemund is szimpatikus volt, és a többi szereplő is „jól sikerült”. Ezzel a társalkodónői szereppel, a ritkán megjelenő, mogorva de intelligens Vemunddal, és a háttérben rejtőző titokkal egészen Jane Eyre-es hangulatot sikerült teremteni, de nem bántam. :)

Izgalmas rész egy megközelíthetetlen férfi főhőssel :)

Nagyon tetszett ez a rész. Titokzatos, érdekes és szomorú.

(1770.)
Elisabet Paladin társalkodónő lesz Karin Ulriksby mellett Vemund Tark megbízásából, ezért Christianiába költözik. A Tarkék (Ulriksbyék) Bodéban, majd Holmestrandon laktak, végül Lekenest vették meg birtokuknak.