Farkasok ​órája (Jéghegyek Népe 21.) 90% 47 csillagozás

Ó, de jó volt!
Ez is egy olyan könyv, amit nem lehetett letenni. Még egy fejezet, aztán tényleg aludnom kell, majd három órával késôbb rá kellett erôltetnem magam, hogy lemondjak a folytatásról arra a napra.
Imádtam! Heike ugye nagy kedvenc, ezzel nem is volt gond. Amikor pedig kiderûlt, hogy a két gyerek még életben van, még remegtem is az izgalomtól, persze addigra már tudtam, hogy hol lesz az a gyerek.
Erlund is kedves lett a szívemnek a ragaszkodása miatt. Tudta, mit akar, Gunillát, és mindent megtett, céltudatosan haladt felé. Örûlök, hogy elolvashattam.

Ez egy olyan rész volt, ahol nem csak egyszerűen haladtunk előre az időben, hanem igazán izgalmas volt.

Heike az egyik kedvenc, Arv a másik, Erlandot valamiért szerencsétlennek érzem…

Heike az egyik kedvenc szereplőm a sorozatban (legalábbis idáig). Nagyra értékelem kedvességét és bölcsességét. Méltó utódja Jó Tengelnek. Arv is szimpatikus. Gunilla és Erlund kicsit olyan semmilyen, de legalább egymásnak valók. :) A történet pedig kellően csavaros és izgalmas ahhoz, hogy letehetetlen legyen.

Heike hazaútjába még egy megálló belefért, Arvnak kell segíteni, aki rögtön szimpatikus lesz, s egy nagyszerű, rejtélyes krimi-szál keveredik a történetbe. Gunillát sajnos nem tudtam megkedvelni, az meg, hogy mit evett Erlandon, szerintem tök szerencsétlen volt (Gunilla is elég sokszor, de ott legalább a neveltetésének be lehetett tudni). Heike végső csele oltári volt, jókat röhögök minden alkalommal, ki tudja, milyen dolgokat lehetne így az emberekből kihúzni :-D

Heike az egyik legtöbb könyvön átívelő személyiség, akiről szeretek olvasni.

Újabb fantáziadús sztori, ahol az elején nem is sejtjük, mi lesz a bonyodalom, MS jól megvezet minket!
Azonban itt is úgy vagyok vele, hogy szívesen olvastam volna még Gunilláról és Arvról, de a következő kötetben Heike a főszereplő… Az írónő túl hamar eldobja a karaktereket, ha a legfontosabb motívumot már megírta az életükben :(

Nagyon kevés szereplő irritált a sorozatban ennyire, mint Gunilla apja. És az teszi még borzasztóbbá, hogy ilyen, és hozzá nagyon hasonló lelkületű és felfogású emberek a mai napig vannak…
Heike még mindig nagyon szimpatikus – ilyennek képzelem a fiatal Jó Tengelt. Remélem, talál majd magának egy Siljét. :)
Kifejezetten örülök, hogy a család kezd összegyűlni, főleg, hogy ilyen kevesen maradtak. :)

Ebben a részben még inkább a szívembe zártam Heikét, ahogy Gunillát, Edgart és Arvot is.

Nagyon izgalmas volt Heike utazását olvasni, a távoli rokonokra rátalálni és a hozzá kapcsolódó rejtéjt megoldani.
Számomra annyira szeretni való Heike, hogy Jó Tengel és Silje óta ő érte izzgulok annyira.

(1790-1793 ősz-1794 január)
{{A knapahulti Gunilla 15 éves. Ekkor jelennek meg az ördögszurdokban a gonosztevők.
3évvel később Heike felkutatja Arv Gripet, aki Bergqvara tiszttartója, de nehéz dolga van. Még 1774-ben elköltöztek Andrarumból Bosjöklosterba, majd a göingei Önnestadba. 1777-ben, amikor Halmstadba akartak költözni, eltűnt felesége, Vibeke és gyerekei, Anna Maria és Christer.}}