Jó-jó-jó-jó… de egy kicsit erőltetett és szirupos volt ez a szerelmesdi így egy kötetbe összesűrítve. Merthogy iskolabál, tánctanulás, meg ki kibe van belezúgva, meg ki a legszebb lány az osztályban és melyik fiú tetszik az összes csajnak… ez talán minden évfolyamon téma lehetne egész évben, így a többi könyvben is elszórva, de hát eddig mindez szóba se jött (szinte). Nagyobb bajom, hogy nem emlékszem hanyadikos is ez az osztály, de nekem túl kicsiknek tűnnek, ha még elfogadható álca, hogy mindenkinek plüssállat kabalája van és azzal jár iskolába. A keringő-, meg tangótanulást én inkább felsőbe tenném. De nem is ez a legzavaróbb, hanem a tananyag. Merthogy ez itt most a Rómeó és Júlia. Azt olvassák irodalomórán… Mikor is tananyag az? Itt, nálunk, a középiskolában… :) De sebaj! Ez a suli úgy látszik, igen koravén és infantilis is egyben, cakompakk! Ráadásnak jön a szerelmes iskolaigazgató, meg az egyik korábbi részben megismertetett bombázó szállodaigazgató hölgyike szerelme és annak betetőzéséül az iskolai esküvő – amin furcsa mód nemcsak hogy a főszerep ezé az osztályé…, de mintha nem is venne rajta részt más, hisz csak ők említtetnek meg. (Milyen suli már az, ahova csak 1 osztály jár?! Igen, eddig se volt több, soha, még csak szóba se jött eddig se a többi osztály…) Persze, ne terheljük túl a (kicsi) olvasókat felesleges részletekkel, szorítkozzunk csak arra, ami a témánkat illeti, meg ezt a 24 diákot és párjaikat (értve itt ezúttal a mágikus állatokat). Szóval, a téma elmegy, töltelékül minden diákos regényfolyamba beleillik, úgy osztályfok nélkül is, csak valahogy mégsem túl oké. Túl általános, túl bugyuta (gagyi), túl felszínes. Kár. A 2 új állatka elég különleges ismét (tarajos sül és vándorsólyom), a 2 gyerek élete meg persze megint elég problémás ahhoz, hogy éppen ők kapjanak lelki társat és bátorítót. Szóval oké, oké, jöhet a folytatás!