Odavagyunk! (Mágikus állatok iskolája 10.) 96% 32 csillagozás

borító + ill.: 5
tartalom: 4
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 5

Amikor már azt hinnénk, hogy minden a megszokott mederben zajlik, történik valami meglepő fordulat. Ebben a kötetben csak egy állat talált gazdára, és szegény Madonnát sajnáltam, mert kezdetben egyáltalán nem örültek neki. Aztán persze rádöbben kegyetlen viselkedésére a gyerek, de megint jól szemlélteti Auer, hogy milyen az, ha valamit rögeszmésen akarunk, és semmi más nem érdekel bennünket. Meglepő tapintattal és szeretettel viszonyult hozzá a környezete.
Az egyik lány elköltözése pedig szintén fájdalmas, de sajnos mindennapi téma. Ráadásul a gyors lefolyás és az igazgató leleplezése még fájóbbá tette az egészet. Az szülinapi party meg a gúla azonban feltette az i-re a pontot, és hozta a humorfaktort. Olivérre kíváncsi leszek.

Sok gyereknek van már mágikus állata, és annak felsorolása, hogy ki kihez tartozik, elég sok helyet elvesz. Most is van feladata az új mágikus állatnak, akit elsőre nem is akar a gazdája. Bocsánat, barátja. Van bonyodalom is: valaki elköltözik a csapatból, bulit szerveznek titokban, versenyre készülnek. Könnyed, olvasmányos. Igazi ifjúsági.

Ezt a sorozatot a tizedik résznél sem lehet megunni. Ebben a részben is sok minden történt: Mortimer születésnapja, az új diák érkezése és az egyik gyerek, spoiler elhagyja a Winterstein iskolát. Alig várom a következő részt!

Féltem, hogy a 10. kötetet már egy kicsit unni fogom, de nem így történt. Hogy mégsem 1 nap alatt olvastam ki, annak pusztán a karácsony és aktuális törvényváltozások előtti roham volt az oka az iskolában… De lassan belépünk az utolsó hétbe, már mindent elrendeztünk – amit meg nem, az jó lesz jövőre is. Bízom benne, hogy már csak ilyen-olyan ünnepélyek vannak hátra – és végre ténylegesen lehet hangolódni az ünnepre. Váratlan események azonban mindenkor közbe jöhetnek, mint ahogy itt ebben a könyvben is. Az írónő is többször számba veszi mennyi is az annyi: hány gyerek nem kapott még mágikus állatot? És mi van, ha elmegy egy közülük? Vajon viheti magával a különleges, beszélő állatot is – vagy azt vissza kell adnia? No és mi van, ha új gyerek jön az osztályba? (Ki lehet még tolni a sorozatot 1 újabb kötettel?) És annak feltétlenül utoljára kell állatot kapnia?
No és persze itt van a „tanárok” gyerekkora – hiszen azok is ültek valamikor bilin… Mr. Morrison születésnapja tényleg csak amolyan mellékszál. Mint ahogy a bimbózó szerelmi szál is csak egy kipipált témaötlet, egy pille pontocska. Se színe, se szaga, se súlya, se jelentősége. Pont. Az extra, vakációs különrészeken kívül jöhet a 11. rész!

Nagyon szeretem ezt a sorozatot. A gyerekek egyénisége nagyon változó, mindenki megtalálhatja köztük a hozzá legközelebb állót. Az állatok igazán édesek, és melyik gyerek ne szeretne egy mágikus beszélő állatot. A történet ismét szórakoztató és izgalmas volt, cseppet sem volt unalmas ennyi kötet után sem. Megismerhetjük Anthonyt, aki mindent megtesz azért, hogy ő legyen a legjobb focista. Illetve az osztály egyik tanulója el fog költözni, és a történet megmutatja milyen fontos, hogy ilyenkor mellettünk legyen egy jó barát, aki mindenben támogat.

Egy ilyen hosszú sorozatnál nem lenne meglepő, ha nem sikerülne felülmúlni az előző részeket, amelyek között azért már akadtak gyengébb darabok. Ezzel szemben ez a kötet a sorozat legjobb részei közé tartozik. Számos dolog miatt izgulhatunk, pl. barátságban válik-e el az osztály az új városba költöző tagjától, egyedül ünnepli-e a születésnapját Mr. Morrison, hogy illeszkedik be ebbe a különös osztályba az új fiú, és lehet-e egy tengerimalac a megfelelő mágikus állat egy olyan fiú számára, aki görcsösen próbál megnyerni egy fociversenyt. Izgalmakban és érzelmekben bővelkedő könyv, ami még egy felnőtt számára is tanulságos lehet.

Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Minden kötet önállóan is olvasható. Minden kötetben kap egy-két gyere mágikus állatot, örök barátot. Ebben a részben is sok minden történik. Mortimer születésnapja, valaki elköltözik és valaki érkezik.

Nekünk nagyon tetszett ez a rész. Izgatottan várjuk a következőt!

Es itt van az utolso resz a sorozatbol.. 7 eves kisfiunak olvastam fel, par hettel az iskolakezdes utan kezdtuk el olvasni (veletlenul), uh a konyvbol ismerte meg az osztalyfonok, ropdolgozat fogalmakat, de mar el tudta helyezni oket. Imadtuk az osztalykozosseget es a mozgalmas cselekmenyeket. A korabbi reszekben elofordult h par tortenetreszt atugrottam (pl a kisfiu aki elszokott otthonrol), de az utolso resz fantasztikus volt. Nekivagunk a vakacios sorozatnak is, hiszen imadjuk a szereploket.