Ida ​és Rabbat (Mágikus állatok iskolája - Végre vakáció! 1.) 91% 11 csillagozás

– Rabbat és én lementünk a konyhába – kezdte Ida. – Obszerválni. – Örült, hogy végre hibátlanul kimondta ezt a nehéz szót.
– Oké – bólintott Pelle. – És mi derült ki?

145. oldal

– A pepperonival vigyázz! Finom, de ha túl sokat használsz belőle, ehetetlenül csípős lesz az étel! Igen, úgy, pontosan!

140. oldal

Beszállt a liftbe, megnyomta a hatos gombot, és elővette a műanyag kártyát. Ahogy az ajtóhoz ért, a zár elé tartotta, mire a zár kattant egyet, és az ajtó kinyílt.
Ida megkönnyebbült. Nem volt egészen biztos benne, hogy segítség nélkül ki tudja nyitni az ajtót.

67. oldal

Sós tengeri levegő áramlott be a szobába, hogy kitessékelje a szoba áporodott és fülledt levegőjét.
– Kalandillat – állapította meg Rabbat.

40. oldal

Az otthoni íróasztalon tornyokban álltak a könyvek, füzetek, papírlapok. Kupacban a radírok, hegyezők, iratkapcsok és mindenféle fecnik. A szállodai szoba íróasztala ezzel szemben teljesen üres volt, leszámítva a lámpát és a bőrmappát, amely levélpapírt és egy golyóstollat rejtett.

78. oldal

A kékes felirat egyre csak villogott és villogott a táblán. Mint egy titkos vezényszóra, a gyerekek fölálltak, és kórusban mondták a verset:

     Amerre lépünk, rejtvény terem,
     A közel s a távol csupa sejtelem.
     A világot felfedezni indulunk,
     Az idei lesz a legszebb nyarunk!

A mágikus állatok is lelkesen csatlakoztak a kórushoz.

19-20. oldal

– Mi van a bőröndben? Csak nem egy nyuszi? Vagy mosómedve?
Mortimer Morrison megköszörülte a torkát.
– Khm… Izé… Egyik sem – hebegte. – Ma nem kap senki mágikus állatot. Ashantit keresem. Már megint megszökött.

21. oldal

Miss Cornfield legyező alakban szétterítette maga előtt a borítékokat.
– Mindenkire vár egy-egy feladat – közölte. – A világ telis-tele van meglepetésekkel. Azt szeretném, ha nyitott szemmel járnátok. A vakáció alatt is.
A tanárnő végignézett az osztályon.
– Minden borítékba bekészítettem egy-egy megoldandó rejtvényt. A házi feladat egyszerű: fejtsétek meg! És ha sikerült, írjatok nekem egy képeslapot! Megértettétek?
Helén jelentkezett.
– De tanárnő, miért dolgoztat minket a vakáció alatt? Ez nem igazság!
Csoki vigyorgott.
– Szerintem vicces lesz. Nekem biztos olyan rejtvény jut, hogy mennyi csokis tejet tudok meginni anélkül, hogy rosszul lennék.
– Fogadjunk? – röfögött Pepperoni. – A tanárnő biztos nem fogja elhinni, hogy olyan sokat!

17-19. oldal

– Kelj fel, kicsim! Le kell mennünk, különben nem kapunk reggelit.
Apa megcsípte Ida nagylábujját, ami kikandikált a takaró alól. Ida villámgyorsan a hasáig húzta a lábát.
– Miss Cornfieldtől azt a házi feladatot kaptuk, hogy aludjuk ki magunkat – közölte a kislány ellentmondást nem tűrően.
– A házi feladat azért házi feladat, mert otthon csináljuk. Milyen szerencse, hogy most nem otthon vagy – nevetett apa.

45. oldal

Szombat délután Ida szülei egy táblát akasztottak a Frida fodrászszalon ajtajára: „Szabadságra mentünk! Kedves vendégeinket egy hét múlva várjuk!”
     […]
Az utolsó munkanap fárasztó volt. Ida szülei, Elvira és Erik megállás nélkül vágták, festették, szárították a vendégek haját, egy percre sem állt meg a kezük. Ida is besegített: összesöpörte a hajat, kimosta a törülközőket, és kávét főzött. Aztán végre becsukhatták a boltot, és kezdődhetett a nagy családi nyaralás!
A Kronenberg család lakása a fodrászüzlet fölött volt. Ida anyukája a hálószobában állt, a nyitott bőrönd előtt.

26-27. oldal