Végső ​rendrakás svéd módra 78% 54 csillagozás

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.
Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.
Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy „HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ” felirattal. Olyan dolgoknak, amik tényleg csak nekem okoznak örömet és nem kell, hogy más is nézegesse. És persze megfontolandó, hogy az amolyan „utolsó kívánság” dolgait az ember meglehetősen jól látható helyre rakja, hogy ha valami történik vele, tényleg úgy legyen ahogy szeretné. Ugyanis, ha nem írod le, vagy nem beszélsz róla, nem fogják kitalálni helyetted, mit szerettél volna. És lehet morbidul hangzik ez, így 32 évesen, de igenis, fogok egy papírt és le fogom írni, hogy mi legyen, ha. Mert ki tudja!
A könyv viszont ténylegesen az idősebb korosztálynak szól, ezt mondjuk az írónő le is írta. Ő maga, ahogy fogalmaz „nyolcvan és a halál közt” van, így az ő korosztályának, meg úgy a 60-65 éves korosztálynak ír, hogy azok, idejében nekiállhassanak a rendrakásnak.

Bővebben a blogomban: https://jeffi-olvas.blogspot.com/2018/11/margareta-magn…

Határozottan kellemes élmény volt ez a könyv, a nehezebb témája ellenére. Az írónő derűs életszemlélete átüt a sorokból, ahogy készül a végső utazására, a halálára. Ehhez igyekszik megkönnyíteni szerettei életét, és mindent elrendezni maga körül. Ebben nem csak a tárgyak, emlékek rendbetétele tartozik, hanem gondoskodni a háziállatokról is. Nekem tetszett, hogy nem pusztán a takarításról volt szó, az egész szemlélettel tudtam azonosulni. Mert rendet tenni magunk körül sosem késő, és sosem korai elkezdeni, igaz nem feltétlenül kell a halálhoz kapcsolnunk. De az sem baj, ha erre is gondolunk.

Nem én vagyok a célkorosztály, de ennek ellenére nekem tetszett ez a könyv.
Bármennyire is morbidnak tűnik a téma, nekem nagyon szimpatikus, hogy van aki igyekszik élete vége felé inkább megkönnyíteni a saját életét és majd az örököseiét is, és nem felhamoz mindent, hanem olyan mennyiségű tárggyal veszi körbe magát akkora térben, amit egyedül, 80 évesen is tud kezelni. Én ebben csak a szépet látom, és remélem nekem is megadatik, hogy így tehessek majd a jövőben.
Több kategóriára szedi szét a tárgyakat és tippeket ad, hogy mit érdemes átgondolni, hova rakjuk a felesleget, érinti a hozzátartozó elvesztése utáni nehézséget, az örökösök vitáit.
Tetszett, hogy a háziállatokat is érintette, mert valóban átgondolandó, hogy annak az állatnak mi lesz a sorsa, mert nem biztos, hogy lesz aki szívesen magához veszi. Azért az állatért pedig igenis felelősséggel tartozunk. Mondjuk itt volt az egyetlen számomra nagyon unszimpatikus eset is. spoiler
A legjobb ötlet a „Halálom után kidobandó” doboz volt, nagyon ötletesnek találom.
Sajnos rossz könyv százaléka, de szerintem jó volt.

Oké, bevallom, engem kicsit megtévesztett a cím. Nem esett le. Elsőre úgy értettem, hogy egy olyan rendrakási technikáról fog szólni, amit ha megcsinálok, soha többé nem lesz nálam kupi. Én kis naív….. :'D XD
Ezért elsőre kicsit sokkolt amikor leesett, hogy valóban miről is van itt szó. De ahogy haladtam a könyvvel, ez elmúlt. Érdekes volt elgondolkozni a leírtakon és teljesen egyet értek vele. Ha megérem az öregkort, én is megcsinálom a végső rendrakást, a döstädning-et. Apa halála után hónapokig tartott kipakolni és rendbe tenni a lakását, pokoli fárasztó és frusztráló volt, pedig minden Anyára maradt, jómagam csak hétvégén álltam be segíteni, mivel másik megyében élek. De ezt a terhet valóban nem hagyhatjuk a szeretteinkre szakadni. Ha eljön az ideje, szortírozz kíméletlenül!

Hát ez nem az amire számítottam, legalábbis nem egészen. Valahol vonzanak ezek a rendrakó könyvek, de csak olyan kíváncsisággal, hogy tudjam a világ más tájain is úgy vélekednek-e a rendről mint én, szóval olyan katonásan. :) Ám ez valóban a végső rendrakásról szól, hogyan készüljünk a halálra és úgymond szeretteinket is hogy készítsük fel, hogy folyamatosan átadjuk emlékünket és egyszer és utoljára megtisztítsuk az életünket.

Egy kicsit olyan összevissza: jó tanácsok, őszinte gondolatok, visszaemlékezések, receptek… Divatos téma a rendrakás, hasznos téma a végső rendrakás, tabutéma a halálunk előtti megszabadulás a sok kacattól. Szóval egynek jó, az írónő kedves, bájos, humoros, könnyen átszalad a könyvön az ember.

A svédeknek van egy kifejezésük, a „döstädning”, ami kb. halál előtti rendrakást, végső takarítást jelent. A könyv azt hangsúlyozza, hogy az embernek illene maga után rendet hagynia, és a családtagokat a lehető legjobban kímélni úgy, hogy maga gondoskodik a személyes és kevésbé személyes tárgyainak további életéről.
Ez mind szép és jó, de én olvasás után eléggé szkeptikus maradtam ezzel az egész dologgal kapcsolatban. A könyv csapongó volt, túlírt, és az írónő nagyon elvágta magát nálam a háziállatos résznél.
Maradok inkább Konmarinál.

Megbékélt életével és halálával, aki képes a végső rendrakásra.

Gonosz leszek: a könyvet író idős hölgy még nem jutott el a letisztult minimalizmusig. Különben könyve mondanivalóját három oldalban foglalta volna össze. Zavart a gondolatok kuszasága, nem illett a témához.

Maga az ötlet jó, egy ideje én is állandóan selejtezek, holott csak feleannyi idős vagyok, mint a szerző.

A végső rendrakás ötlete nagyon tetszik, viszont a kivitelezés nem igazán sikerült. A 80 valahány éves néni sztorizgat, ami szívmelengető, de nem erre számítottam.
Aranyos könyv, épp vonatúton vagyok nagypapám temetésére, ezért betalált. ♥

Most ép aktualitása is volt, így nagyon gyorsan végigolvastam. Teljesen egyetértek az íróval, és mi már a lányommal évek óta elkezdtük ezt a takarítást. Persze, csak a saját dolgainkkal, de most nagy feladat előtt állunk, és jó megerősítést kapni, hogy ez a helyes út. Milyen jó lenne, ha ezt mindenki megtenné, és így egy csomó tárgy álandóan vándorolna, nem kellene mindenkinek újakat venni, és nem kerülne annyi használható dolog a végén a szeméttelepre.