Az ​őszi alkony sárkányai (Sárkánydárda krónikák 1.) 274 csillagozás

Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Kicsiny ​fogadó bújik meg Vigasz selyemfáinak sűrű lombjai között. Ide igyekszik néhány régi barát, Tanis, Kova, Tass, Caramon és fivére Raistlin. Öt éve indultak el felkutatni a Pusztulás után eltűnt isteneket, és most eljött az idő, hogy beszámoljanak egymásnak nyomozásuk eredményéről. Mindenki megérkezett már, csak Sturmot várják, ám ő nem egyedül érkezik. Ráadásul az őt kísérő fiatal pár egyike Aranyhold, egy titokzatos kristálypálcát szorongat. Hamar kiderül, hogy bár a pálcáról senki sem tud semmit, mégis sokan szeretnék megszerezni.
Ezzel kezdetét veszi a kis társaság kalandjainak sora, és a folytonos menekülés közben nem csupán életüket és a kristálypálcát kell menteni, de meg kell fejteniük e misztikus tárgy titkát is. Sikerül-e a maroknyi csapatnak ezer veszélyen át eljutnia az elveszett városba, sikerül-e megmenteniük a pálcát a gonosz karmaitól és sikerül-e felrázniuk Krynn népeit, hogy felvegyék a harcot a Sötétség Királynőjének pokoli serege ellen?
(tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1984

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2005
540 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041737 · Fordította: Füssi Nagy Géza · Illusztrálta: Valerie Valusek, Denis Beauvais
>!
Szukits, Szeged, 2001
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639393339 · Fordította: Füssi Nagy Géza
>!
Hibiszkusz, Budapest, 1992
528 oldal · puhatáblás · Fordította: Füssi Nagy Géza · Illusztrálta: Valerie Valusek, Denis Beauvais, Larry Elmore

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Raistlin Majere · Tasslehoff Fúróláb · Tanis · Bupu · Caramon Majere


Kedvencelte 66

Most olvassa 12

Várólistára tette 126

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ViveEe P>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Nekem bejött ez a történet, de azért bízom benne, hogy a folytatások mégjobbak lesznek.
Elfogott a nosztalgia, amikor régen összeültünk a barátokkal a kitalált karaktereinkkel és a kockáinkkal, és a mesélő nekiáll a mesének, melynek részesei vagyunk. Bár a könyvet azért jobban élveztem. :)
Van itt mindenféle faj és képesség, ami egy jó kalandozó csapathoz kell. Bár én azért hiányoltam az egyes fajok kicsit részletesebb bemutatását, na meg a főszereplők előtörténetét. Annyit tudunk, hogy hőseink ismerik egymást és 5 év után újra találkoznak.
Én Tast imádtam a legjobban. Kíváncsi, kalandvágyó, merész, és esze is van, és mindez egy pici testben. Szerettem őt nagyon. Kova is a szívemhez nőtt a zsörtölődésével. Igazi törp. :) A lovagot és a mágust nem szerettem. Főleg Raistlin bunkósága idegesített.
A kalandjukat élveztem, és nagyon örülök, hogy sárkányok is vannak benne. Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert még a történetben olyan kevés előrehaladás történt.
Jó kis alap fantasy. :)

5 hozzászólás
Littlewood IP>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Klasszikus szerepjátékos fantasy. Merő véletlenségből csupa egymást kiegyenlítő képességekkel összeállt csapat egy világrengető küldetés nyomában. Utazás, kaland, romantika. Minden nő szép, minden férfi lovagias, aki nem, annak meg már úgyis mindegy.

Stílusát tekintve viszont átmenet a mesekönyv és a kalandregény között. Tanácsos kiskorúként olvasni először, felnőttként már kicsit bárgyúnak tűnhet, viszont a gyerekek számára kiváló kapudrog lehet a fantasy irányába. Olyan, mintha Pósa Lajos bácsi mesélne arról, hogyan lehet hatékonyan gyíkembereket és egyéb antropomorf izéket hentelni bazi nagy kardokkal és mágiával. Hiába van benne harc meg halál, nagyjából annyira megrázó, mint amennyire Winnettouéknál öncélú erőszak a kínzócölöphöz kötözés. Szóval én ezt adnám először egy tizenéves kezébe, ha érdeklődik, mert az alapnál is alapabb. Olyan értelemben mindenképp, hogy aki ezt olvasta, az megismeri a fantasy összes kliséjét, mert ebben aztán minden van, két faj között őrlődő hőstől a keményfejű törpén át a sárkányokig. Azt viszont fontos hangsúlyozni, hogy a többsége nem úgy lett klisé, hogy ez nyúlt, hanem úgy, hogy ebből nyúlták. Nagy különbség.

Szóval egyszerű, mint az egykasztú harcos. Viszont nagyon cselekményes és olvasmányos. A sztoriban megtalálható minden fordulat, ami matematikailag lehetséges, így nehéz elszakadni tőle. Az érdekességi fokán pedig nagyot lendít, hogy talán (? várom a hozzáértőbbek kiigazítását, nekem nem jutott eszembe korábbi) ebben jelent meg a fantasykben azóta szintén kihagyhatatlan klisévé vált karakter, a többdimenziós gonosz. Akinek sötét dolgai vannak, kódorog az árnyékos oldalon, meg minden, de közben ott a gyanú, hogy szíve mélyén mégis hajlik a jóra. És csak azért csinálja szegény, mert lelki sérült, és csúnyán bánt vele az élet legfogékonyabb éveiben, tehát igazán meg lehet érteni. Persze kiszámíthatatlan és misztikus, így egyszerre lehet drukkolni neki és utálni. És az a gyanúm, hogy ez akkor még eredetinek számított.

Szóval fontos könyv ez. Egyet nem értek, hogy miért nincsen ifjúsági besorolása.

21 hozzászólás
Dawnofmyth>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Nagyon jó volt újra kalandozni Tanissal, Kovával, Tassal és a többiekkel. Anno fantasy-s pályafutásomat ezzel a sorozattal kezdtem és azóta is nagy kedvencem. Szórakoztató, izgalmas, kalados, szerethető szereplőkkel teli :) Kedvencem Kova és Tas :D Egyik kedvenc részem a Komor Erdőbeli jelenetsor.

Noro >!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Ez a könyv volt az első fantasy regényem. Így talán nem csoda, hogy a trilógiára a mai napig is komoly nosztalgiával gondolok. Bár ez a többi Dragonlance regényre nem terjed ki – a Weis-Hickman páros későbbi műveire is csak ímmel-ámmal – a Sárkánydárdák világát alapvetően ma is egy jól megtervezett szerepjáték-világnak tartom. Először is volt hangulata és koncepciója, amit előtte egy settingről sem lehetett elmondani (FR szóba se kerüljön :), és utána is csak néhányról. Aztán ezt a hangulatot a bemutatkozó regényében (ebben itt) is átadta, amivel képzeletbeli listánk tovább rövidül (DS kihúzva :). Felvállalta a klasszikus AD&D-életérzést, azt a bizonyos harcos-tolvaj-varázsló háromszöget, majd ezt egy tolkieni stílusú világmegmentéssel ötvözte (ami a tévhittel ellentétben nemigen része a D&D-hagyományoknak), és még a karaktereket is sikerült némileg kiemelnie a szerepjátékos szinten elvárt sablonok szintjéről.

3 hozzászólás
Ibanez P>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Rögvest leszögezem, miért kapja az egy csillag levonást: egyrészt a kínszenvedést okozó apró betûkért (a sárgás lapokkal karöltve szemkifolyást garantált), másrészt a kötet elsô felének Gyûrûk ura/Hobbit részeinek megjelenéséért, ami tényleg kissé sok volt, nemcsak a szereplôk, a feladat, de bizonyos helyszínek és az ottani tôrténések is… ez picit unalmassá, elôre kiszámíthatóvá tette a történetet, amit a sárkányok megjelenése rázott fel… fôleg az, ami Zúgószéllel történt, s azt kell mondjam, meglepôen jobb lett volna, ha ezek a komor jelenetek végül nem így értek volna véget (nem vagyok vérszomjas és megértem, hogy nem akarták kinyírni rögvest a fôszereplôket, de azért na… ) :-)

Az egyik kedvenc nekem is Tass, talán a legjobban kidolgozott szereplô egyelôre. A sárkányos részeknél viszont arra gondoltam, nofene, Paolini biztosan olvasta ezt a sorozatot :-) A kötet második fele izgalmasabb és érdekesebb, Virágesôt sajnáltam…

Összességében azonban egy szuper kis fantasy, rengeteg lénnyel és a készülô háború ígéretével, fordulatokkal, olvasmányos stílusban (de a további részeket szigorúan teraszon-napfénynél fogom olvasni) :-)

1 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Manapság már sehol sem rúghatnak labdába az ilyen szerepjáték-leírások, pedig gondoljunk csak bele: a mai fantasyk jelentős hányada a Weis-Hickman szerzőpárosnak és kreációiknak a köpönyegéből bújt elő. Még a mára már szintén – önálló! – klasszikussá vált Rincewind sem létezhetne Raistlin nélkül olyannyira nem, hogy el is gépeltem: összecseréltem a két nevet, és csak a visszaolvasáskor ötlött szemembe a tévedés.
Megy a kalandozó csapat, és végrehajtja a küldetést. Közben jellemfejlődnek, meg csapatépítődnek, oszt' jónapot. Nem adhatok az ifjúságomra négynél kevesebb csillagot, akárhány bőrt húztak le róla azóta, akkor sem.
De hogy írjak valami negatívumot is: az angol nyelvű Soulforge-omból egy olvasás után kipotyogtak a lapok.

Fallen_Angel P>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Az őszi alkony sárkányai egy jóféle, régimódi fantasy, klasszikusnak mondható szereplőgárdával és fordulatokkal. Van benne félvér, aki mindkét világban kívülállónak számít, lovag, heves vérű harcos, titokzatos varázsló, törpe, hősszerelmesek, és akadt benne humor a félelmet nem ismerő surranó által, aki mindig talpra esik. Egyébként az utóbbi (Tas) volt a kedvenc karakterem a könyvben.
Tizenévesen sok hasonlót olvastam, és ha akkor már lett volna moly, valószínűleg öt csillagot adtam volna rá, valamint rohantam volna a könyvtárba a folytatásért. Kicsit idősebb fejjel már nem tudok érte szívből lelkesedni, de kellemes volt az a pár óra, amit eltöltöttem a könyvvel. Most ennyi elég volt belőle, de talán egyszer majd visszatérek a sorozathoz.

Lahara IP>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Amikor először és még utána párszor megint olvastam, olyan idősnek tűnt Caramon és Raistlin a maga huszonöt évével, most sokkal közelebb érzem őket magamhoz, ami nem is csoda.
Furcsa dolog újraolvasni, furcsa, mert úgy emlékszem rá, ahogyan egy álomra emlékeznék, és folyton azt kiáltom magamban, „jé, tényleg!”
Ahogy akkor régen, most is Tasslehof a kedvencem, és Tanis egyre inkább az egész világ terhét a vállán cipelő mártírnak tűnik. Aztán ott van Raistlin, talán az elején még annyira nem is, de ahogy haladtam vele, eszembe jutott, miért is kedveltem őt meg igazán. Fizban meg…
Vannak hasonlóságok meg párhuzamok egy másik történettel, de őszintén nem zavar a dolog. Aztán ott van az, hogy apró momentumok olyanok, mint mikor, mi játszottunk anno a M.A.G.U.S-sal, főleg Kova megjegyzései. Ez új felfedezés, korábban nem vettem észre. És ugyanúgy letehetetlen, mint régen. Ugyanúgy.

encus625 P>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

A férjem évek óta mondogatja, hogy olvassam el ezt a sorozatot. Az Egri Könyvklub következő találkozójára végülis ezt választottam.
Nem vagyok egy nagy fantasy olvasó, de ez most tetszett. Kellően kalandos volt, a szereplők is jól kiegészítik egymást, talán túlságosan is. Mindig akad valaki a csapatból, aki talál kiutat szorult helyzetben. Nem volt kiszámítható a történés, de a körmömet sem rágtam le izgalmamban. Kedvenc szereplőm a surranó volt és a törpe. Hamarosan folytatom a 2. résszel. :)

>!
Delta Vision, Budapest, 2005
540 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041737 · Fordította: Füssi Nagy Géza · Illusztrálta: Valerie Valusek, Denis Beauvais
lilla_csanyi>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Számomra ott van a „Minden idők legjobb fantasy könyvei” listán. A ’80-as évek hatás persze erőeljesen érződik rajta, de ettől függetlenül a karakterek nagyon jók, a történet pergős, a világ pedig kalandos és izgalmas.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Puclifer>!

– Tudod – mondta tőle szokatlan keserűséggel –, egyszer megkérdeztem az apámtól, miért ilyen kicsik a surranók, miért nem vagyunk olyan nagyok, mint az emberek vagy az elfek? Rettentően szerettem volna, hogy nagyobb lehessek – dünnyögte csöndesen és egy pillanatra vére elhallgatott.
– És mit felelt az apád? – kérdezte Fizban kedvesen.
– Azt mondta, hogy a surranók azért kicsik, mert kis tetteket kell végrehajtaniuk, meg hogyha megnézem magamnak a világban előforduló nagy dolgokat, hamar kiderül, hogy azok is csak sok kicsiből tevődnek össze. Az a hatalmas sárkány odalent, valójában pöttömnyi vércsöppecskékből áll, meglehet. És végül is az apró dolgok azok, amelyek igazán számítanak.
– Nagyon bölcs ember a te apád.
– Igen – dörgölte meg Tass a szemét. – Nem láttam már, ki tudja, mióta. – Hegyes állat előreszegte, ajkát összepréselte. Ha most meglátná az apja, így megtörten, elkeseredetten, így biztos nem ismerné föl a fiát.
– Hagyjuk hát a nagy dolgokat a többiekre! dünnyögte végül Tass. – Arra ott van Tanis és Sturm, meg Aranyhold. Majd ők megoldanak mindent. Mi pedig végrehajthatjuk a kis tetteket, még ha nem tűnnek is olyan fontosnak.

Kapcsolódó szócikkek: Tasslehoff Fúróláb
Aoimomo P>!

Tass vezette a menetet, vígan szökdécselve, kontya csak úgy ficánkolt a feje búbján. Ma egy valódi, eleven sárkánnyal találkozik. Egy surranó számára semmi sem lehet ennél izgalmasabb.

Kapcsolódó szócikkek: Tasslehoff Fúróláb
Ameriel>!

– Mi az? – kérdezte, bár már tudta is a választ.
Bupu csak megvonta a vállát: – Szép kő – mondta közömbösen és újból belekotort a szütyőjébe.
– Egy smaragd! – sóhajtott Raistlin.
Bupu fölpillantott: – Tetszik? – kérdezte a mágustól.
– Ó, nagyon! – suttogta Raistlin.
– Fogod! – nyomta Bupu a varázsló kezébe a drágakövet. Azután diadalittas kiáltással előhúzta azt, amit végül is keresett. Az újabb csodára éhes Tass közelebb hajolt, de nyomban utálkozva vissza is tántorodott. Egy döglött… régesrég döglött… gyík volt az. Megmerevedett farkára egy agyonrágott zsineget kötöztek. Bupu büszkén Raistlin felé nyújtotta. – Gyógyít köhögés!
A mágus, aki ennél sokkal undorítóbb dolgokhoz is hozzászokott, rámosolygott Bupura, megköszönte, de azonnal el is utasította a csodaszert, biztosítva felőle kis hívét, hogy a köhögése múlandó tünet."

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bupu · Raistlin Majere · Tasslehoff Fúróláb
darkfenriz>!

Körültekintett, szemét szeretettel futtatta végig az ismerős tájon. Az alat­ta húzódó lejtős domboldal magashegyi völgykatlan egyik oldalát képezte. Az egész környéket az ősz dús szőnyege borította. A völgy ölén suhogó selyemfák az évszak pompás színeiben ragyogtak: csillogó, aranyvörös palástjuk széle beleolvadt a távoli Király-hegyek halvány bíborába. A lom­bok között bekukucskáló tiszta, azúrkék égbolt visszatükröződött a Kristály-tó vizében. Vigasz városának egyetlen életjeleként vékony füstcsíkok kúsztak elő a fák koronái közül. A szurdokot a házi tűzhelyek édes illat­felhője lengte be.

13. oldal

Xab>!

– A ti szerelmetek és egymás iránti bizalmatok volt az az erő, amely visszaadta a világnak a reményt. Mindketten bármikor föláldoztátok volna életeteket e remény ígéretének oltárán, s mindketten nemegyszer megmentettétek egymás életét. A nap most még ragyog, de sugarai már halványulnak és utána az éjszaka jön. Ez a ti sorsotok is, barátaim. Hosszú, sötét utat kell még megtennetek, mire megvirrad! Legyen szerelmetek a fáklya, amely bevilágítja utatokat!

madárka>!

Az elképzelhető legkegyetlenebb büntetés egy surranónak az, ha bezárják. Másfelől viszont az a hír járja, hogy bármely más lény számára az a legkegyetlenebb büntetés, ha egy surranóval együtt csukják be. Tasslehoff háromnapi szakadatlan fecsegése, viccelődése és mindenféle tréfája után a társaság minden tagja egész biztosan készségesen vállalt volna egy békés órát valamilyen kínpadon.

360. oldal (Delta Vision, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Tasslehoff Fúróláb
darkfenriz>!

– Megértjük, Tanis – mondta Sturm nyugodtan –, és meg is bízunk az ítéletedben… de, túl sötét ez az éjszaka, hogy az ember csukott szemmel járjon benne, ahogy az én népem szólása tartja.

282. oldal

darkfenriz>!

Caramon, aki végre biztonságban érezte magát székében, összedörgölte a kezét, szélesen elvigyorodott és fölmarkolta a villáját.
– Óóóhhh! – só­hajtott föl elismerően, mialatt az egyik kentaur elébe helyezett egy jókora adag szarvassültet. Caramon beledöfte a villáját, és mély elragadtatással szippantott bele a fölcsapó pára és kicsorduló lé illatába. Ekkor észrevet­te, hogy mindenki őt bámulja. Kezében megállt a villa és körülpillantott.
– Mii a… – kérdezte pislogva. Ekkor tekintete megállapodott az Erdőmesteren, elvörösödött és visszahúzta a villát.
– Én… izé… bocsánatot kérek. Ezt a szarvast is biztosan jól ismerte, szóval… biztosan az alattvalója lehetett.

102. oldal


A sorozat következő kötete

Sárkánydárda krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Christopher Paolini: Eragon
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Sarah J. Maas: Empire of Storms – Viharok birodalma
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
J. R. R. Tolkien: A babó