Az ​őszi alkony sárkányai (Sárkánydárda krónikák 1.) 319 csillagozás

Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Kicsiny ​fogadó bújik meg Vigasz selyemfáinak sűrű lombjai között. Ide igyekszik néhány régi barát, Tanis, Kova, Tass, Caramon és fivére Raistlin. Öt éve indultak el felkutatni a Pusztulás után eltűnt isteneket, és most eljött az idő, hogy beszámoljanak egymásnak nyomozásuk eredményéről. Mindenki megérkezett már, csak Sturmot várják, ám ő nem egyedül érkezik. Ráadásul az őt kísérő fiatal pár egyike Aranyhold, egy titokzatos kristálypálcát szorongat. Hamar kiderül, hogy bár a pálcáról senki sem tud semmit, mégis sokan szeretnék megszerezni.
Ezzel kezdetét veszi a kis társaság kalandjainak sora, és a folytonos menekülés közben nem csupán életüket és a kristálypálcát kell menteni, de meg kell fejteniük e misztikus tárgy titkát is. Sikerül-e a maroknyi csapatnak ezer veszélyen át eljutnia az elveszett városba, sikerül-e megmenteniük a pálcát a gonosz karmaitól és sikerül-e felrázniuk Krynn népeit, hogy felvegyék a harcot a Sötétség Királynőjének pokoli serege ellen?
(tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1984

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2005
540 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041737 · Fordította: Füssi Nagy Géza · Illusztrálta: Valerie Valusek, Denis Beauvais
>!
Szukits, Szeged, 2001
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639393339 · Fordította: Füssi Nagy Géza
>!
Hibiszkusz, Budapest, 1992
528 oldal · puhatáblás · Fordította: Füssi Nagy Géza · Illusztrálta: Valerie Valusek, Denis Beauvais, Larry Elmore

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Raistlin Majere · Tasslehoff Fúróláb · Tanis · Tűzkovács Kova · Caramon Majere · Laurana · Aranyhold · Fényeskardú Sturm · Tika Waylan · Bupu


Kedvencelte 75

Most olvassa 18

Várólistára tette 138

Kívánságlistára tette 103

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

nicosia P>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Ezt a könyveit a gimis éveim elején olvastam, egy baráttól kaptam, de azóta már meg is vettem. Még a Gyűrűk Ura és egyéb fantasyk előtt olvastam, ezért teljesen újdonságnak hatott. Ma már, újraolvasva nem annyira egyedi a története, de szeretem a szereplőket és a világépítést. Kicsit talán túlidealizált, de arra tökéletes volt anno, hogy bevezesse a fantasyrajongásom, ezért máig különleges helyet foglal a polcon.

ViveEe P>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Nekem bejött ez a történet, de azért bízom benne, hogy a folytatások mégjobbak lesznek.
Elfogott a nosztalgia, amikor régen összeültünk a barátokkal a kitalált karaktereinkkel és a kockáinkkal, és a mesélő nekiáll a mesének, melynek részesei vagyunk. Bár a könyvet azért jobban élveztem. :)
Van itt mindenféle faj és képesség, ami egy jó kalandozó csapathoz kell. Bár én azért hiányoltam az egyes fajok kicsit részletesebb bemutatását, na meg a főszereplők előtörténetét. Annyit tudunk, hogy hőseink ismerik egymást és 5 év után újra találkoznak.
Én Tast imádtam a legjobban. Kíváncsi, kalandvágyó, merész, és esze is van, és mindez egy pici testben. Szerettem őt nagyon. Kova is a szívemhez nőtt a zsörtölődésével. Igazi törp. :) A lovagot és a mágust nem szerettem. Főleg Raistlin bunkósága idegesített.
A kalandjukat élveztem, és nagyon örülök, hogy sárkányok is vannak benne. Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert még a történetben olyan kevés előrehaladás történt.
Jó kis alap fantasy. :)

5 hozzászólás
Littlewood IP>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Klasszikus szerepjátékos fantasy. Merő véletlenségből csupa egymást kiegyenlítő képességekkel összeállt csapat egy világrengető küldetés nyomában. Utazás, kaland, romantika. Minden nő szép, minden férfi lovagias, aki nem, annak meg már úgyis mindegy.

Stílusát tekintve viszont átmenet a mesekönyv és a kalandregény között. Tanácsos kiskorúként olvasni először, felnőttként már kicsit bárgyúnak tűnhet, viszont a gyerekek számára kiváló kapudrog lehet a fantasy irányába. Olyan, mintha Pósa Lajos bácsi mesélne arról, hogyan lehet hatékonyan gyíkembereket és egyéb antropomorf izéket hentelni bazi nagy kardokkal és mágiával. Hiába van benne harc meg halál, nagyjából annyira megrázó, mint amennyire Winnettouéknál öncélú erőszak a kínzócölöphöz kötözés. Szóval én ezt adnám először egy tizenéves kezébe, ha érdeklődik, mert az alapnál is alapabb. Olyan értelemben mindenképp, hogy aki ezt olvasta, az megismeri a fantasy összes kliséjét, mert ebben aztán minden van, két faj között őrlődő hőstől a keményfejű törpén át a sárkányokig. Azt viszont fontos hangsúlyozni, hogy a többsége nem úgy lett klisé, hogy ez nyúlt, hanem úgy, hogy ebből nyúlták. Nagy különbség.

Szóval egyszerű, mint az egykasztú harcos. Viszont nagyon cselekményes és olvasmányos. A sztoriban megtalálható minden fordulat, ami matematikailag lehetséges, így nehéz elszakadni tőle. Az érdekességi fokán pedig nagyot lendít, hogy talán (? várom a hozzáértőbbek kiigazítását, nekem nem jutott eszembe korábbi) ebben jelent meg a fantasykben azóta szintén kihagyhatatlan klisévé vált karakter, a többdimenziós gonosz. Akinek sötét dolgai vannak, kódorog az árnyékos oldalon, meg minden, de közben ott a gyanú, hogy szíve mélyén mégis hajlik a jóra. És csak azért csinálja szegény, mert lelki sérült, és csúnyán bánt vele az élet legfogékonyabb éveiben, tehát igazán meg lehet érteni. Persze kiszámíthatatlan és misztikus, így egyszerre lehet drukkolni neki és utálni. És az a gyanúm, hogy ez akkor még eredetinek számított.

Szóval fontos könyv ez. Egyet nem értek, hogy miért nincsen ifjúsági besorolása.

21 hozzászólás
Árnyék82 P>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

„És végül is az apró dolgok azok, amelyek igazán számítanak.”

„Aludj,
vén cimbora,
fák csendje hív
minket
haza.”

Számomra ez a könyv és a többi része a sorozatnak egy szép emlék.
Egy olyan mese, amit nagyon fiatalon olvastam és akkor nagyon is szerettem.
Az első fantasy könyvek között van amivel találkoztam, és mivel elég fiatalon elkezdtem már szerepjátékozni, külön öröm volt amikor ezen a világon játszhattam és a harci varázslómmal kerestem Solinari könnyét ami az egyik ereklye volt amit meg kellett találnia a csapatomnak.
Ez egy jó mese. :))
Pörgős, fordulatos, kalandos, tele látványos helyekkel, jó világleírással, igazi kalandozó csapattal akik bár civakodnak néha, mégis haladnak tovább a végzetük felé. Van benne egy kis lelki vívódás, gyanakvás, barátság, szerelem, hűség és árulás, no és persze sárkányok akiket alapból imádok. Talán itt szerettem meg őket igazán…
Jó volt újra olvasni…még akkor is ha már látom a maga kis hibáit, de nem baj, mert nekem ez egy kedves emlék, egy olyan történet amit mindig szeretni fogok. :)
Innen Tass és Raistlin a kedvenc, a többiek csak utánuk jönnek. Bár mindegyiket szeretem, és ők így együtt egy igazi jó csapat. :))
Lehet hogy idősebb fejjel és sok más fantasy-t elolvasva már nem egy akkora nagy „durranás” ez a könyv, de egy fiatal számára, aki most ismerkedik ezekkel a fantasy világokkal szerintem alap lehet. Unatkozni nem fog, és kap egy jó történetet a hősökről, akik maguk sem tudták milyen útra lépnek mikor elindul a hajsza. Szerintem érdemes elolvasniuk.
Nekem most is szívmelengető élmény volt. :)

5 hozzászólás
Dawnofmyth>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Nagyon jó volt újra kalandozni Tanissal, Kovával, Tassal és a többiekkel. Anno fantasy-s pályafutásomat ezzel a sorozattal kezdtem és azóta is nagy kedvencem. Szórakoztató, izgalmas, kalados, szerethető szereplőkkel teli :) Kedvencem Kova és Tas :D Egyik kedvenc részem a Komor Erdőbeli jelenetsor.

Noro P>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Ez a könyv volt az első fantasy regényem. Így talán nem csoda, hogy a trilógiára a mai napig is komoly nosztalgiával gondolok. Bár ez a többi Dragonlance regényre nem terjed ki – a Weis-Hickman páros későbbi műveire is csak ímmel-ámmal – a Sárkánydárdák világát alapvetően ma is egy jól megtervezett szerepjáték-világnak tartom. Először is volt hangulata és koncepciója, amit előtte egy settingről sem lehetett elmondani (FR szóba se kerüljön :), és utána is csak néhányról. Aztán ezt a hangulatot a bemutatkozó regényében (ebben itt) is átadta, amivel képzeletbeli listánk tovább rövidül (DS kihúzva :). Felvállalta a klasszikus AD&D-életérzést, azt a bizonyos harcos-tolvaj-varázsló háromszöget, majd ezt egy tolkieni stílusú világmegmentéssel ötvözte (ami a tévhittel ellentétben nemigen része a D&D-hagyományoknak), és még a karaktereket is sikerült némileg kiemelnie a szerepjátékos szinten elvárt sablonok szintjéről.

3 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Manapság már sehol sem rúghatnak labdába az ilyen szerepjáték-leírások, pedig gondoljunk csak bele: a mai fantasyk jelentős hányada a Weis-Hickman szerzőpárosnak és kreációiknak a köpönyegéből bújt elő. Még a mára már szintén – önálló! – klasszikussá vált Rincewind sem létezhetne Raistlin nélkül olyannyira nem, hogy el is gépeltem: összecseréltem a két nevet, és csak a visszaolvasáskor ötlött szemembe a tévedés.
Megy a kalandozó csapat, és végrehajtja a küldetést. Közben jellemfejlődnek, meg csapatépítődnek, oszt' jónapot. Nem adhatok az ifjúságomra négynél kevesebb csillagot, akárhány bőrt húztak le róla azóta, akkor sem.
De hogy írjak valami negatívumot is: az angol nyelvű Soulforge-omból egy olvasás után kipotyogtak a lapok.

Fallen_Angel>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Az őszi alkony sárkányai egy jóféle, régimódi fantasy, klasszikusnak mondható szereplőgárdával és fordulatokkal. Van benne félvér, aki mindkét világban kívülállónak számít, lovag, heves vérű harcos, titokzatos varázsló, törpe, hősszerelmesek, és akadt benne humor a félelmet nem ismerő surranó által, aki mindig talpra esik. Egyébként az utóbbi (Tas) volt a kedvenc karakterem a könyvben.
Tizenévesen sok hasonlót olvastam, és ha akkor már lett volna moly, valószínűleg öt csillagot adtam volna rá, valamint rohantam volna a könyvtárba a folytatásért. Kicsit idősebb fejjel már nem tudok érte szívből lelkesedni, de kellemes volt az a pár óra, amit eltöltöttem a könyvvel. Most ennyi elég volt belőle, de talán egyszer majd visszatérek a sorozathoz.

Kizi>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Olyan régóta vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet, hogy már attól féltem, túl sokat várok tőle. Végül így lett, és nem is: nem lett azonnal kedvenc, de határozottan tetszett.
Eleinte lassan haladtam vele, de valahol a romváros környékén beindultak az események, és onnantól nehéz volt letenni.
A könyv borítója elég megtévesztő: spoiler
A világ eddig érdekes, de a szerzők alig mutatták be. spoiler
A karakterek közül szinte mindenki szimpatikus, csak az elfekkel nem vagyok eddig kibékülve. Raistlin eddig a legérdekesebb. spoiler
Nem szoktam a külsőségekről írni értékelésben, de muszáj kiemelnem az illusztrációkat, sokat dobtak a könyv hangulatán. off

3 hozzászólás
Ibanez P>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai

Rögvest leszögezem, miért kapja az egy csillag levonást: egyrészt a kínszenvedést okozó apró betûkért (a sárgás lapokkal karöltve szemkifolyást garantált), másrészt a kötet elsô felének Gyûrûk ura/Hobbit részeinek megjelenéséért, ami tényleg kissé sok volt, nemcsak a szereplôk, a feladat, de bizonyos helyszínek és az ottani tôrténések is… ez picit unalmassá, elôre kiszámíthatóvá tette a történetet, amit a sárkányok megjelenése rázott fel… fôleg az, ami Zúgószéllel történt, s azt kell mondjam, meglepôen jobb lett volna, ha ezek a komor jelenetek végül nem így értek volna véget (nem vagyok vérszomjas és megértem, hogy nem akarták kinyírni rögvest a fôszereplôket, de azért na… ) :-)

Az egyik kedvenc nekem is Tass, talán a legjobban kidolgozott szereplô egyelôre. A sárkányos részeknél viszont arra gondoltam, nofene, Paolini biztosan olvasta ezt a sorozatot :-) A kötet második fele izgalmasabb és érdekesebb, Virágesôt sajnáltam…

Összességében azonban egy szuper kis fantasy, rengeteg lénnyel és a készülô háború ígéretével, fordulatokkal, olvasmányos stílusban (de a további részeket szigorúan teraszon-napfénynél fogom olvasni) :-)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Puclifer>!

– Tudod – mondta tőle szokatlan keserűséggel –, egyszer megkérdeztem az apámtól, miért ilyen kicsik a surranók, miért nem vagyunk olyan nagyok, mint az emberek vagy az elfek? Rettentően szerettem volna, hogy nagyobb lehessek – dünnyögte csöndesen és egy pillanatra vére elhallgatott.
– És mit felelt az apád? – kérdezte Fizban kedvesen.
– Azt mondta, hogy a surranók azért kicsik, mert kis tetteket kell végrehajtaniuk, meg hogyha megnézem magamnak a világban előforduló nagy dolgokat, hamar kiderül, hogy azok is csak sok kicsiből tevődnek össze. Az a hatalmas sárkány odalent, valójában pöttömnyi vércsöppecskékből áll, meglehet. És végül is az apró dolgok azok, amelyek igazán számítanak.
– Nagyon bölcs ember a te apád.
– Igen – dörgölte meg Tass a szemét. – Nem láttam már, ki tudja, mióta. – Hegyes állat előreszegte, ajkát összepréselte. Ha most meglátná az apja, így megtörten, elkeseredetten, így biztos nem ismerné föl a fiát.
– Hagyjuk hát a nagy dolgokat a többiekre! dünnyögte végül Tass. – Arra ott van Tanis és Sturm, meg Aranyhold. Majd ők megoldanak mindent. Mi pedig végrehajthatjuk a kis tetteket, még ha nem tűnnek is olyan fontosnak.

Kapcsolódó szócikkek: Tasslehoff Fúróláb
Kizi>!

– Ha azzal az elf fejeddel nem is értheted, most az egyszer hallgass az emberi szívedre!

312. oldal (Hibiszkusz, 1992.)

Kapcsolódó szócikkek: Tanis · Tűzkovács Kova
Aoimomo P>!

Tass vezette a menetet, vígan szökdécselve, kontya csak úgy ficánkolt a feje búbján. Ma egy valódi, eleven sárkánnyal találkozik. Egy surranó számára semmi sem lehet ennél izgalmasabb.

Kapcsolódó szócikkek: Tasslehoff Fúróláb
Kizi>!

– Nem mintha félnék – suttogta Tass Kova fülébe –, csak éppen szeretném, ha valahol máshol lennék.

436. oldal (Hibiszkusz, 1992.)

Kapcsolódó szócikkek: Tasslehoff Fúróláb · Tűzkovács Kova
Kizi>!

Sothi Nuinqua Tsalarioth – segített neki a helyes kiejtéssel a mögé lépő Tanis.
– Ez mit jelent? – kérdezte a surranó.
– A halál után is hű – felelte a fél-elf csöndesen.

439. oldal (Hibiszkusz, 1992.)

Kapcsolódó szócikkek: Tanis · Tasslehoff Fúróláb
Xab>!

– Jobb lesz, ha máris indulunk – nézett körül Caramon izgatottan. – Olyan föltűnőek vagyunk itt, akár a gyémánt egy cigány táncosnő köldökében.

1 hozzászólás
Kizi>!

– A népek hinni akarnak valamiben, még ha lelkük mélyén meg vannak is győződve az egész hamisságáról.

21. oldal (Hibiszkusz, 1992.)

Kapcsolódó szócikkek: Tanis
Kizi>!

– Mennyire lehet biztos bárki bármiben, fél-elf? – kérdezett vissza a mágus. – Én magam a következő lélegzetvételemben sem vagyok biztos. De te csak menj! Menj be az erdőbe, ahonnan még egyetlen eleven ember sem tért vissza! A halál az élet egyetlen bizonyossága, Tanis.

125. oldal (Hibiszkusz, 1992.)

Kapcsolódó szócikkek: Raistlin Majere · Tanis
Kizi>!

Tanis dühösen fordult a mágus felé… gyűlölte őt e pillanatban a hideg, érzéketlen logikájáért és azért, mert igaza van.

433. oldal (Hibiszkusz, 1992.)

Kapcsolódó szócikkek: Raistlin Majere · Tanis

A sorozat következő kötete

Sárkánydárda krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Michael J. Sullivan: Télvíz idején
Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj
Patrick Rothfuss: A szél neve
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Brent Weeks: Túl az árnyakon
Adrian Tchaikovsky: Pókfény
Jennifer L. Armentrout: From Blood and Ash – Vérből és hamuból
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Nicholas Eames: A Wadon királyai
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem