Az ​ikrek ideje (Legendák 1.) 59 csillagozás

Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Dárdaháború véget ért, az emberek, törpék és elfek szövetsége legyőzte a Sötétség Királynőjét és gonosz ármádiáját. Az ősi, igaz istenek visszatértek, hogy segítsék Krynn népeit a háború ütötte sebek begyógyításában. Béke köszöntött Ansalonra, a fenyegető árnyék örökre elvonult. Vagy mégsem? Raistlin Mejere, a fekete köpenyes mágus elátkozott tornya körül ismét sűrűsödik a homály, a varázsló készül valamire. Ha terve sikerül, hatalma oly nagy lesz, hogy senki sem állíthatja meg őt, a múlt és jövő urát…

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Delta Vision, Budapest, 2010
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890589 · Fordította: Pollák Tamás, Szabó Mariann
>!
Szukits, Szeged, 2001
398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639393177 · Fordította: Pollák Tamás, Szabó Mariann

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Raistlin Majere · Tasslehoff Fúróláb · Caramon Majere · Dalamar · Crysania · Zúgószél


Kedvencelte 15

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

lilla_csanyi>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje

OMG, OMG, OMG! Hogy lehet így vége, basszuskulcs???

Bővebben:
Először is, tisztázzunk pár nagyon fontos dolgot. Ez egy Dragonlance regény. A könyv címe az, hogy „Az ikrek ideje”, ezt mindenki láthatja, aki nem analfabéta. Ikrek…IKREK!!! Kedves Margaret Weis és Tracy Hickman! Aki ezt a regényt megveszi, az elég nagy valószínűséggel Raistlin fan görl. Tisztázzuk tehát: LESZ**OM Caramont, és az ő hülye kalandjait az alkoholizmussal meg gladiátorokkal! Én azért vettem meg ezt a regényt, mert egy mocskos szemétláda varázslóról akarok olvasni, nem a bárgyú tesójáról!!! Tehát, ha legközelebb ilyen vállalkozásba fogtok, akkor a helyes arány: 80% Raistlin-féle ármánykodás, és 20% minden más! Rendicsek?
No, most hogy kidühöngtem magam, jöjjön az érdemi rész. A regény történetileg sutábban van felépítve, mint a Sárkánydárda Krónikák, az eleje lassú, már-már unalmas. Aztán megérkezik a várva-várt fűszer: szép fokozatosan egyre baljóslatúbbá, nyomasztóbbá válik a hangulata, hogy stílusos legyek: gyülekeznek a viharfelhők Istar City fölött. Az utolsó 100-150 oldal kifejezetten magával ragadó és dinamikus.
Bár az eleje miatt úgy gondoltam, nem fog tőlem öt csillagot kapni, de aztán mégsem így lett: egyrészt a vége olyan, hogy Mostazonnalidenekemakövetkezőrészt!!!
Másrészt pedig imádtam a Crysania x Raistlin fandomot. Kb. egy 13 éves kislány lelkesedésével pattogtam az ágyon, azt ismételgetve, hogy „CSÓKOLD MÁR MEG, TE SÜGÉR!!!”
Tanulság: ha hozzám hasonlóan rajongva imádjátok Raistlint, akkor mindenképp kötelező darab. Ha őt nem, de a Dragonlance világát igen, akkor is fogsz találni benne sok izgalmas dolgot, mert megismerheted, milyen volt az élet az Összeomlás környékén.

2 hozzászólás
Lahara IP>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje

Egészen elfelejtettem, hogy Crysania mennyire irritáló… de ezt az irritálóságot helyrehozza Raistlin, úgy, ahogy van.
Hasonlóan indul, mint a Krónikák, de teljesen mássá válik időközben, és egyáltalán nem rosszá. Fűszerezi az időutazás és a nem teljesen véletlenül belecsöppenő egérsurranó. Viszont a végére sem emlékeztem, és felhördült „hééé”, amivel fogadtam azt. Még szerencse, hogy trilógia.

Lisza>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje

Szuuper kis könyv volt, amiben egy csomó dolgot megtudhattunk az Összeoomláskori időkről, az Ősmágia toronyról és itt mutatkozott be Dalamar is, akit imádok. Komolyan, őt csak Raist übereli. :D

Az egyetlen szépséghibája a könyvnek Crysania volt, őt sosem tudtam hova tenni. Végtelenül merev és idegesítő tud lenni. Azért vicces volt a kis „afférjuk” :)

2 hozzászólás
Justabookworm7>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje

Ez volt az első Dragonlance könyvem. Talán nem a legjobb ezzel kezdeni, az elején voltak kérdéses elemek, de szerencsére hamar hozzászoktam ehhez a világhoz.
Ami nem nehéz. Remek példája ez a könyv annak, hogy míg van amelyik világot pl Harry Potter a végtelenségig felmagasztalják (tévedés ne essék én is szeretem) addig más hasonlóan zseniális könyveknek csupán kisebb-nagyobb rajongótábor jut, szerintem nagyon is méltatlanul.
Kapunk egy remek történetet, olyan karakterekkel akik képesek ez a 456 oldalban megváltozni, vannak nehezen értelmezhető karakterek, míg mások imádnivalóan szórakoztatóak. Igen Tasra gondolok, én imádtam :) Sőt ennyi apró-betűs oldalon át (nem túlzok, hihetetlenül kis betűkkel adták nyomdába) még mindig van olyan szereplő akit nem tudok hová tenni.
A története igencsak magával ragadó, az idő-utazás jól kidolgozott, már amennyit megtudunk belőle, amitől kicsit borsózott a hátam az Crysania, amennyire megszerettem az elején, olyannyira eltávolodtam tőle a végére, de ki tudja, mit hoz a következő rész… alig várom.

5 hozzászólás
Hippoforaccus>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje

Kiválogatták a dárdaháború hősei közül a kedvenceimet, természetesen az ikreket, és Tast spoiler, adtak melléjük egy idegesítő papnőt, és jó nagy kalamajkába keverték őket. Izgalmas történet, bár az arénás közjáték egy kicsit hosszú benne, ami sorozat lévén folytatásért kiált.

Kiskakukk>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje

A Dragonlance sorozat örök szerelem marad, tizenévesen olvastam először Az őszi alkony sárkányait, az húzott be végérvényesen a fantasy műfajba.

És akkor kezembe került a folytatása, a Legendák trilógia és teljesen kész voltam.
Raistlin volt a krónikákban a kedvencem, itt pedig ő a központi figura, ráadásul belépett a történetbe Crysania, Paladine papnője, hogy jó útra (ha-ha) térítse Raistlint. Mit is mondhatnék? Imádtam, ahogy kavartak. Imádtam az időutazást. Az ármánykodást. A baljós hangulatot. A váratlan fordulatokat. Hogy olyan monumentális az egész történet…

Crysania és Raistlin nagyon hasonlóak (hiába az egyik fehér, a másik fekete köpenyes): ugyanolyan törtetőek, önelégültek és arrogánsak. Az oké, hogy Raistlin egy manipulatív szemétláda (eddig is tudtuk), elvégre egy fekete köpönyeges mágustól ez annyira nem meglepő. No de ott van Crysania, Paladine papnője, aki semmivel sem különb. Nem érdekelte senki és semmi, csak hogy a saját igazát bizonygassa és ráerőszakolja másra azt, ami szerinte helyes. A könyv elején jól belezúgott Raistlinba, aztán már csak azzal foglalkozott, hogy jó útra (pfff…) térítse. Minden és mindenki más semmi volt a szemében.
És mondjak valamit? Mindkettőjüket szerettem.

Caramon itt még ugyanaz a naiv balek, aki eddig is volt (csak a vége felé pislákolt benne a felismerés, hogy mi is a helyzet az ikertestvérével). És ott van Tasslehoff. Nos, ő volt az egyetlen igazán tiszta lélek itt és sajnos ő járt a legrosszabbul, mindenki „keresztül nézett” rajta.

Istár végnapjai remekül voltak érzékeltetve.

Sokszor olvastam és nem tudom megunni.

(És ebben a részben mutatkozik be a másik kedvencem, Dalamar, aki alighanem a legeslegjobb fej fekete köpönyeges mágus a DL univerzumban. :D )

péter86>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje

Alig 16, esetleg 17 éves voltam, mikor megismerkedtem a Margaret Weis és Tracy Hickman szerzőpáros műveivel, mikor kezembe vettem az Őszi Alkony Sárkányait. Szerelem volt első pillanatra és tart máig. Hihetetlen erős páros, mondhatni csak Salvatore-t tudnám hozzájuk foghatóan remek szerzőnek nevezni, talán ha soha nem olvastam volna más fantasy írók munkáit akkor sem vesztettem volna sokat, ugyanis számomra ők messze a legjobbak. Nem szégyellem bevallani, hogy anno 17 éves fejjel, fiú létemre bizony megkönnyeztem mikor a Tavaszi Hajnal Sárkányaiban Tűzkovács Kova elhunyt, pedig nem vagyok és nem is voltam soha az a nagyon érzelgős fajta. És bizony bizony, most az Ikrek Idejét olvasva is ott volt az a kellemetlen gombóc a torkomban mikor félelf Tanis Vígasz felé közeledve megemlékezett arról, miként is vette kezdetét a nagy utazás. Talán emiatt a zseniális vonás miatt szeretem a Weis-Hickman párost, hogy érzésekről ilyen erővel képesek írni, ez talán köszönhető női mivoltuknak… Aztán ott van a megérkezés, a régnemlátott barátokkal való találkozás feletti öröm és a csalódás….. Szinte én magam is ott voltam az Utolsó Otthon fogadóban és régi kedves barátként üdvözöltem a belépőket.
A későbbiekben jó volt olvasni a már oly sokat emlegetett összeomlásról és Istar-ról, ami annak ellenére, hogy szépen ki van dolgozva számomra kicsit sterilnek, amolyan egyszer használatos eldobható díszletnek tűnt, de még így is teljesen szerethető volt.
Jó volt egy kicsit ismét találkozni, Tanis-szal, Caramon-nal, az örök bajkeverő Surranóval, és Raistlin-nal kinek köpenyénél csak a lelke feketébb….. Mindenképpen megérdemli az 5 csillagot…..

Kovács_Gábor>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje

Régen olvastam már a Legendákat, így olyan volt, mintha most olvastam volna először, és még mindig jó! Érdekes figyelemmel kísérni az ikrek kapcsolatának alakulását, míg Tas egy – biztos – üde színfolt a történetben. És mindezt kis időutazással vegyítve a történelem egyik legmeghatározóbb eseményének idején.

werepet>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje

A szukits két kötetben adta ki: A múlt és jövő ura + Találkozás címmel.
Egyébként illeszkedik a sorozatba, ebben a ciklusban még tudnak újat mondani a szerzők.


Népszerű idézetek

Kiskakukk>!

Lehet, hogy ez a nő Paladine szent papja – szólalt meg határozottan Zúgószél –, és talán megbocsájtják nekem az istenek, hogy rosszat mondok egy kiválasztottjukról, de szerintem ez a nő bolond.

50. oldal (Szukits, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Crysania · Zúgószél
lilla_csanyi>!

– Különös vonzerő birtokosa Raistlin. Még soha nem találkoztál vele, ugye? Magam is éreztem, és nem tudok rájönni…
– Én talán értem – komorult el Justarius. – Életünk során egyszer mindannyian nevettünk. Mindannyian féltékenyek voltunk a testvérünkre. Szenvedtünk a fájdalomtól, úgy, ahogy ő szenvedett. És egyszer mindannyian vágytunk a hatalomra, hogy megtörjük ellenségeinket. Sajnáljuk. Gyűlöljük. Félünk tőle…csak azért, mert mindannyiunkban van belőle egy kis darab, jóllehet ezt csak a szívünk legmélyén valljuk be.

206. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Raistlin Majere
Lahara IP>!

Caramon lehunyta a szemét, felemelte a kezét és kántálni kezdett.
– Hájjahályogtégletélyoggyurgyalag – mormolta dülöngélve.

lilla_csanyi>!

Caramonnak eszébe jutott Tanis mondása, „sosem láttam olyat, hogy amire a szeretet képes, azt a gonoszság is meg tudja tenni.”

427. oldal

Justabookworm7>!

Tudod – elmélkedett tovább – mindig is utáltam a bezárt ajtókat, de jobban belegondolva csak most jöttem rá, hogy milyen unalmas is az élet nélkülük.

311. oldal

Kiskakukk>!

– Hol is tartottam? Ja igen, Raistlin, Lady Crysania és én beszélgettünk és… ó, Caramon! Ez olyan hihetetlen! Tikának igaza volt! Az a lány valóban szerelmes a fivéredbe!
Caramon csak pislogott, tökéletesen elveszítette a beszélgetés fonalát, és Tas csapongó gondolatai nem könnyítették meg, hogy újra megtalálja.
– Nem, nem úgy értem, hogy Tika szeretett bele a fivéredbe – mentegetőzött Tas Caramon zavara láttán –, hanem azt akarom mondani, hogy Lady Crysania szerelmes a testvéredbe. Nagyon érdekes volt. Én tulajdonképpen Raistlin csukott ajtajának dőlve álldogáltam és vártam, hogy befejezzék a beszélgetést, de amikor véletlenül bepillantottam a kulcslyukon, láttam, hogy Raistlin majdnem megcsókolja a lányt. Caramon! A te testvéred! El tudod ezt képzelni? De mégse tette! …Igazából Raistlin ráordított, hogy távozzon. A lány elment, bár nem nagyon akaródzott neki, ezt határozottan állíthatom. Nagyon kicsípte magát és igazán roppant csinos volt.

337. oldal (Szukits, 2001)

Justabookworm7>!

Azonkívül – csillogtatta meg Tas briliáns logikáját – ő az egyetlen gonosz ember az udvarban, így hát önmagán kívül senkitől sem kell tartania.

311. oldal

Kiskakukk>!

– Shalafi – mondta halkan Dalamar a „mester” szót elf nyelven.
Raistlin felnézett.

105. oldal, 8. fejezet (Szukits, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Dalamar · Raistlin Majere
Kiskakukk>!

Dalamar gyakran megfordult ebben a szobában, ha nem is mestere jelenlétében. Raistlin egyedül szokta itt tölteni az estéit, a polcokon sorakozó vaskos köteteket tanulmányozva. Ilyenkor senki se merte zavarni. Eddig Dalamar csak a nappali órákban léphetett be ebbe a szobába, mikor Raistlin máshol tartózkodott. A varázslóinasnak ilyenkor megengedték, sőt, megkövetelték tőle, hogy a varázskönyvek közül tanulmányozzon néhányat. Ám az éjkék mátrikulák olvasása, vagy akár csak érintése is tilos volt számára.
Dalamar természetesen egyszer mégis megpróbálta. A könyv dermesztő hideget árasztott, olyan hideget, hogy szinte égette a bőrét. A fájdalommal mit sem törődve sikerült kinyitnia, ám egy pillanat múlva ismét becsukta. A könyvben a szavak érthetetlenek voltak, nem jelentettek számára semmit. Meg aztán megérezte a rúnákat védő varázslatot. Bárki, aki túlságosan hosszú ideig nézte a szöveget a megfelelő kulcsszó ismerete nélkül, mellyel megérthette volna, beleőrült.
Később, mikor Raistlin meglátta Dalamar bekötözött kezét, megkérdezte, mi történt vele. A sötételf nyugodt hangon azt felelte, hogy egy varázslat komponenseként használt savból fröccsent néhány csepp a kezére. A mester mosolygott, ám egy szót sem szólt. Nem volt rá szükség, mindketten tudták, mi történt.

112. oldal, 9. fejezet (Szukits, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Dalamar · Raistlin Majere
Kiskakukk>!

– Nem is vagyunk olyan különbözőek – Raistlin hangja mintha egyenesen a lángok közül jött volna. – Én ebben a Toronyban ülök, tanulmányaimnak szentelve magam. Te a saját elefántcsonttornyodba rejtőzöl és a hitednek élsz. A világ pedig forog. Nélkülünk.
– És ez az igazi gonoszság – suttogta Crysania a lángoknak –, hogy itt ülünk és nem teszünk semmit.

143. oldal, 11. fejezet (Szukits, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Crysania · Raistlin Majere

A sorozat következő kötete

Legendák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Gwynne: Az istenek árnyéka
Patrick Rothfuss: A szél neve
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Michael J. Sullivan: Mítoszok kora
Brandon Sanderson: Elantris
Christopher Paolini: Elsőszülött
Elaine Cunningham: Öröksziget
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.