Az ​ikrek háborúja (Legendák 2.) 58 csillagozás

Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

A világhírű Dragonlance Legendák második kötete. Az idő örvénye valahová a múlt és a jelen közé sodorja a három utazót: Crysaniát, Caramont és Raistlint, abba a korba, ahol a megcsonkított Krynnen éhínség, járvány és háború pusztít. Ám Krynn istenektől elhagyott népei megtagadva mindent, ami a múlttal összefügg, Crysania gyógyító erejét boszorkányságnak, míg Raistlin sötét hatalmát csodának tartják. S amikor Caramon hadat gyűjt, hogy Thorbardin törpekirálysága ellen vonuljon, özönlenek zászlaja alá, hogy elpusztítsák az utolsó dolgot is, ami az Összeomlás után még megmaradt…

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Delta Vision, Budapest, 2010
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890596 · Fordította: Pollák Tamás, Szabó Mariann
>!
Szukits, Szeged, 2001
370 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639393185 · Fordította: Pollák Tamás, Szabó Mariann

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Raistlin Majere · Caramon Majere


Kedvencelte 13

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

Tas nem tudom ki, hogy van vele én nagyon kedvelem az egyik legjobb fantasy karakter.
Raistlin továbbra is hálátlan gyökér.
Caramon a nagy testvér továbbra is balek értem én, hogy szereti Raistlint de akkor is mindent meg tesz érte bajból bajba kerül és nem kap semmit érte.
Mágia tetszik nem úgy van, hogy varázsol és kész megy tovább nem nem jó esetben napokig ki van ütve utána.

lilla_csanyi>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

Idegesített ez a könyv, főleg Raistlin miatt. Nekem amúgy ő nagy kedvencem, de helyenként jól megrugdostam volna. Most komolyan, egy férfi előtt pucéran áll a csaj akit már fél éve környékez. Hát hol lett volna az out of character, ha eljátszadozik vele egy kicsit??? Erre ő kitalálja, hogy nem. Hát férfi az ilyen???
És valahogy a dinamizálással sem stimmelt minden. Helyenként halálra untam magam, helyenként meg nem tudtam letenni.
De persze a vége megint ütött, úgyhogy nem fogom félbehagyni! :D

6 hozzászólás
Hippoforaccus>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

Egy kicsit hosszú, ahhoz képest, hogy mennyi minden tőrténik benne, de megéri elolvasni. Említettem már, de a dárdaháború hősei közül az ide átemelt karakterek a kedvenceim. Raistlin és Caramon jól összepasszolnak, mint ikrek. Ennél jobban nem is különbözhetnének. Fúróláb pedig egy kis színt hoz a történetbe. A papnőt ugyanakkor még mindig nem tudtam megkedvelni. Na de majd a harmadik részben…

Lahara IP>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

Ez Thorbardinos rész nekem teljesen kimaradt az emlékezetemből. De tulajdonképpen ízelítő Ansalon történelméből, némi mágikus csavarral. Caramonnak meg egy egészen új oldalát ismertem meg (újra).

Lisza>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

Szerettem ezt a könyvet nagyon. Tasselhoff ismét feldobja az egész történetet, ami egyre inkább bonyolódik, jó kis időugrásokkal.

péter86>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

Érezhetően gyengébbre sikeredett, mint az előzmény kötet. Engem legalábbis nem tudott annyira bevonni az eseményekbe, mint az Ikrek Ideje. Valahogy túl sokszor válik vontatottá a történet.
A karakter fejlődések sem igazán sikerültek jól, talán Caramon-t leszámítva.
Lady Crysania, a bölcs papnő helyett, itt most egy buta és végtelenül idegesítő liba, aki úgy fut a nagy mágus után, mint egy pincsi kutya.
Raistlin pedig kimaxolja azt, ami miatt eddig kedveltem a karakterében. Eddig…. Sajnos azonban itt eljut arra a szintre amikor már sem a logikájával sem a cselekedeteivel, sem a céljaival nem lehet azonosulni. Eddig egy arrogáns, cinikus tapló volt, aki nem szívjóságból, meg elvekből cselekedett jót (?), ha azt cselekedett, csupán puszta praktikusságból. Azonban mire eljutunk ehhez a könyvhöz, azt vesszük észre, hogy nincs nagyobb gonosz, nincs ellenség, csupán Raist van, aki most már tényleg eggyé vált fekete köpenyével és ahogy lehetett utálni a korábbi könyvek gonoszait, úgy most nem lehet nem utálni őt.
Caramon, aki, eddig mindig csupán egy nagydarab, jószívű ám igen mamlasz harcos volt, akit mindig irányítottak, most végre a sarkára áll. Egy egész hadsereget szervez meg és vezet.
Számomra kicsit Tas is kevésre sikeredett. Egyrészt keveset jelenik meg a könyvben, másrészt akkor sem okozza a megszokott galibákat.

MaRee>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

nagyon jól sikerült ez a rész is, itt ismét hatalmas jellembéli fejlődésen megy át caramon, a köny közepére szinte már rá sem lehet ismerni arra a tipikus buta harcosra, akit még a dárda háborúkban ismertünk meg. én néha kicsit bele kavarodtam a vége felé már az időutazgatásba, de nem vészes.

Tíci>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

A második része egy picit nehezebben ment, emlékszem a közepén hagytam is neki egy kis pihenőidőt. De azóta is örülök, hogy nem hagyok félbe semmit :)

Dominik_Blasir>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

Ez már lényegesen jobban tetszett, mint az első rész. Jól megkomponált, kellően rejtélyes és titokzatos, miközben folyamatosan izgalmas és fordulatos tud maradni. Várom a trilógia befejezését.


Népszerű idézetek

>!

Egy fertály órával később, amikor Caramon beviharzott a sátorba, már újra mosolygott. A termetes férfi képe vörös volt, szeme kidülledt, kezével a kardja markolatát szorította.
– Meg kéne, hogy öljelek, te szemét disznó!
– Ezúttal vajh' miért, drága testvérem? – kérdezte Raistlin, miközben tovább olvasta máguskönyvét. – Talán meggyilkoltam valamelyik kedvenc surranódat?
– Átkozottul jól tudod, hogy miért! – förmedt rá Caramon. Előrecsörtetett, megragadta a könyvet és becsapta. Ujjait égette az éjkék kötés, de észre sem vette a fájdalmat.

157. oldal (Szukits, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Caramon Majere · Raistlin Majere
Szelén>!

-Tehát – folytatta szúrós tekintetet vetve a surranóra – haza akarjátok vinni ezt a varázslót, akit meggyógyított egy pap, holott nincsenek is papok ezen a világon, és a tábornokot, akiről azt állítod hogy a legjobb barátod, egy olyan helyre, ami nem is létezik, hogy találkozzanak ellenségükkel, aki még meg nem született, egy szerkezet segítségével, amit egy gnóm készített, de működik.

annabogar>!

– Ismered Caramon tábornokot? – kérdezte Kharas gyanakodva.
– Tábornok? – ismételte Tas. – Váááó! Hogy meglepődne Tanis, ha ezt hallaná! Caramon tábornok! Tika jót röhögne… Izé, természetesen ismerem Cara… a tábornokot – folytatta sietve, mert látta, hogy Duncan szemöldöke ismét összeráncolódik. – A legjobb barátom. És ha meghallgattátok volna, amit mondani akartam, akkor tudhatnátok, hogy Gnimsh és én azért jöttünk ide, hogy megkeressük Caramont ezzel a mágikus mütyürrel, és hazavigyük. Biztosan tudom, hogy nem szeret itt lenni. Tudjátok, most hogy Gnimsh megjavította a szerkezetet, az már nem csak egy embert szállíthat…
– Hova haza? – mordult fel Duncan. – Abyssba? Talán őt is úgy idézte meg a varázsló?
– Nem! – tiltakozott Tas, és kezdte elveszíteni a türelmét. – Haza, Vigaszba, természetesen. És persze Raistlint is, ha jönni akar. Igazából elképzelni sem tudom, hogy mit keresnek itt. Raistlin nem szerette Thorbardint, amikor utoljára itt jártunk, úgy kétszáz év múlva. Egész idő alatt köhögött és a nyirkosságra panaszkodott. Kova azt mondta, mármint Tűzkovács Kova, egy öreg barátom…
– Tűzkovács! – Duncan felpattant trónjáról, és a surranóra meredt. – Te Tűzkovács barátja vagy?
– Nos, nem kell így felizgatnod magad! – felelte Tas kissé csodálkozva. – Persze Kovának is megvannak a maga hibái… mindig zsörtölődik és gyanúsítgatja az ártatlanokat, hogy elloptak bizonyos dolgokat, amikor én igazán azon voltam, hogy visszategyem azt a karperecet oda, ahol találtam, de ez nem ok arra, hogy te..
– Tűzkovács – vicsorogta Duncan –, ellenségeink vezére. Vagy erről sem tudsz?
– Nem, nem tudtam – felelte érdeklődve Tas, majd kis gondolkodás után hozzátette: – Ó, persze… de én biztos vagyok benne, hogy ez nem az a Tűzkovács. Kova még meg sem születik legalább ötven évig. Talán az apja lehet. Raistlin mondta…
– Raistlin? Ki ez a Raistlin? – akarta tudni Duncan.
Tas szigorú tekintettel vizslatta a törpe arcát.
– Te nem figyelsz rám! Raistlin a varázsló. Akit megöltetek… izé, vagyis nem öltetek meg. Akiről azt gondoljátok, hogy megöltétek, de mégse.
– Az ő neve nem Raistlin, hanem Fistandantilus! – horkantotta Duncan. Aztán haragvó arccal visszaült trónjára. – Tehát – folytatta szúrós tekintetet vetve a surranóra – haza akarjátok vinni ezt a varázslót, akit meggyógyított egy pap, holott nincsenek is papok ezen a világon, és a tábornokot, akiről azt állítod, hogy a legjobb barátod, egy olyan helyre, ami még nem is létezik, hogy találkozzanak ellenségünkkel, aki még meg sem született, egy szerkezet segítségével, amit egy gnóm készített, de működik.
– Úgy van! – kiáltotta győzedelmesen Tas – Na látod? Mennyi mindent megértesz, ha odafigyelsz egy kicsit!

363-364. oldal

Lice>!

Az ikrek csendesen álltak az ajtóban egymás mellett. Körülöttük magy cseppekben hullott az eső.

222. oldal

Lice>!

Valami furcsa erőtől kényszerítve Crysania visszafordította tekintetét a csillagis égre, és ott megpillantotta ugyanezt a sötét derengést, Nuitarit, a fekete holdat.

413. oldal

Lice>!

Takarójába csavarodva Raistlin lehunyta a szemét. Az álom, az édes, pihentető álom lassan elborította. Az utolsó dolog, amire még emlékezett, hogy az ólálkodó rémálmok, melyek már nyújtották felé csontos karmaikat, hogy magukkal ragadják, visszahőköltek, ahogy Caramon kardján megcsillant a csillagfény.

219. oldal

Lice>!

– Az ő neve nem Ristlin, hanem Fistandantilus! – horkantotta Duncan. Aztán haragvó arccal visszaült a trónjára. – Tehát – folytatta szúrós tekintetét vetve a surranóra – haza akarjátok vinni azt a varázslót, akit meghyógyított egy pap, holott nincsenek is papok ezen a világon, és a tábornokot, akiről azt állítod, hogy a legjobb barátod, egy olyan helyre, ami nem is létezik, hogy találkozzanak ellenségünkkel, aki még meg sem született, egy szerkezet segítségével, amit egy gnóm készített, de működik.
– Úgy van! – kiáltotta győztesen Tas. – Na látod? Mennyi mindent megértesz, ha odafigyelsz egy kicsit!
Gnimsh egyetértően bólintott.
– Őrség! Vigyétek őket! – ordította Duncan.

364. oldal

Lice>!

És a bűntudatnál csak egyetlen kibírhatatlanabb és nyomorultabb érzés létezik, a jól megérdemelt bűntudat.

329. oldal

Lice>!

Épp egy ilyen alkalomra számítva a mocsári főtörpe betanított seregének egy háborús indulót, és igencsak büszke volt, rá. Sajnálatos módon csapata képtelen volt rendesen megtanulni.
– Szóval – kiáltotta –, mit ti ad nekem?
– Halált! – hallatszott vidáman az egybehangzó válasz.
A főtapi a haját tépte.
– Nem, nem, nem! – kiabált ingerülten toporzékolva. A többiek bosszankodva néztek egymásra.
– Megmondtam nektek, nyúlbogyóagyúak…
– Halálig tartó hűséget! – kiáltotta az egyik diadalmasan. Társai rosszallóan néztek rá, és stréberségből motyogtak valamit. Egyik féltékeny szomszédja még le is döfte hátúlról.

311. oldal

Lice>!

Egy Krynni kegenda szerint élt egyszer egy ember, aki olyan szörnyű tettet hajtott végre, hogy az istenek összegyűltek, hogy megfelelő büntetést rójanak ki rá. Mikor aztán kihirdették, hogy azzal sújtják, hogy képes lesz a jövőbe látni, a férfi csak nevetett rajtuk, azt gondolván, hogy túljárt az istenek eszén. Végül azonban kínok kínjai közt halt meg – és ezt Caramon soha nem volt képes megérteni
De most hirtelen megértette, és a szíve majd megazakadt. Valóban, egy halandóra sem róhatnak ki nagyobb büntetést. Mert azzal, hogy vakaki képes a jövőbe látni, azt is megtudja, hogy hogyan alakul majd a sorsa, és ezzel épp az ember legnagyobb adományát, a reményt veszíti el.

332. oldal


A sorozat következő kötete

Legendák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Michael J. Sullivan: A háború kora
R. A. Salvatore: Otthon
Raymond E. Feist: Sethanon alkonya
Brandon Sanderson: A királyok útja I-II.
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Steven Erikson: Tremorlor kapuja
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok
Steven Erikson: A Halottasház kapuja I-II.
Richard A. Knaak: Halálszárny éjszakája