Az ​ikrek háborúja (Legendák 2.) 54 csillagozás

Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

A világhírű Dragonlance Legendák második kötete. Az idő örvénye valahová a múlt és a jelen közé sodorja a három utazót: Crysaniát, Caramont és Raistlint, abba a korba, ahol a megcsonkított Krynnen éhínség, járvány és háború pusztít. Ám Krynn istenektől elhagyott népei megtagadva mindent, ami a múlttal összefügg, Crysania gyógyító erejét boszorkányságnak, míg Raistlin sötét hatalmát csodának tartják. S amikor Caramon hadat gyűjt, hogy Thorbardin törpekirálysága ellen vonuljon, özönlenek zászlaja alá, hogy elpusztítsák az utolsó dolgot is, ami az Összeomlás után még megmaradt…

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Delta Vision, Budapest, 2010
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890596 · Fordította: Pollák Tamás, Szabó Mariann
>!
Szukits, Szeged, 2001
370 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639393185 · Fordította: Pollák Tamás, Szabó Mariann

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Raistlin Majere · Caramon Majere


Kedvencelte 15

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

lilla_csanyi>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

Idegesített ez a könyv, főleg Raistlin miatt. Nekem amúgy ő nagy kedvencem, de helyenként jól megrugdostam volna. Most komolyan, egy férfi előtt pucéran áll a csaj akit már fél éve környékez. Hát hol lett volna az out of character, ha eljátszadozik vele egy kicsit??? Erre ő kitalálja, hogy nem. Hát férfi az ilyen???
És valahogy a dinamizálással sem stimmelt minden. Helyenként halálra untam magam, helyenként meg nem tudtam letenni.
De persze a vége megint ütött, úgyhogy nem fogom félbehagyni! :D

6 hozzászólás
Hippoforaccus>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

Egy kicsit hosszú, ahhoz képest, hogy mennyi minden tőrténik benne, de megéri elolvasni. Említettem már, de a dárdaháború hősei közül az ide átemelt karakterek a kedvenceim. Raistlin és Caramon jól összepasszolnak, mint ikrek. Ennél jobban nem is különbözhetnének. Fúróláb pedig egy kis színt hoz a történetbe. A papnőt ugyanakkor még mindig nem tudtam megkedvelni. Na de majd a harmadik részben…

Lisza>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

Szerettem ezt a könyvet nagyon. Tasselhoff ismét feldobja az egész történetet, ami egyre inkább bonyolódik, jó kis időugrásokkal.

Lahara IP>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

Ez Thorbardinos rész nekem teljesen kimaradt az emlékezetemből. De tulajdonképpen ízelítő Ansalon történelméből, némi mágikus csavarral. Caramonnak meg egy egészen új oldalát ismertem meg (újra).

péter86>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

Érezhetően gyengébbre sikeredett, mint az előzmény kötet. Engem legalábbis nem tudott annyira bevonni az eseményekbe, mint az Ikrek Ideje. Valahogy túl sokszor válik vontatottá a történet.
A karakter fejlődések sem igazán sikerültek jól, talán Caramon-t leszámítva.
Lady Crysania, a bölcs papnő helyett, itt most egy buta és végtelenül idegesítő liba, aki úgy fut a nagy mágus után, mint egy pincsi kutya.
Raistlin pedig kimaxolja azt, ami miatt eddig kedveltem a karakterében. Eddig…. Sajnos azonban itt eljut arra a szintre amikor már sem a logikájával sem a cselekedeteivel, sem a céljaival nem lehet azonosulni. Eddig egy arrogáns, cinikus tapló volt, aki nem szívjóságból, meg elvekből cselekedett jót (?), ha azt cselekedett, csupán puszta praktikusságból. Azonban mire eljutunk ehhez a könyvhöz, azt vesszük észre, hogy nincs nagyobb gonosz, nincs ellenség, csupán Raist van, aki most már tényleg eggyé vált fekete köpenyével és ahogy lehetett utálni a korábbi könyvek gonoszait, úgy most nem lehet nem utálni őt.
Caramon, aki, eddig mindig csupán egy nagydarab, jószívű ám igen mamlasz harcos volt, akit mindig irányítottak, most végre a sarkára áll. Egy egész hadsereget szervez meg és vezet.
Számomra kicsit Tas is kevésre sikeredett. Egyrészt keveset jelenik meg a könyvben, másrészt akkor sem okozza a megszokott galibákat.

MaRee>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

nagyon jól sikerült ez a rész is, itt ismét hatalmas jellembéli fejlődésen megy át caramon, a köny közepére szinte már rá sem lehet ismerni arra a tipikus buta harcosra, akit még a dárda háborúkban ismertünk meg. én néha kicsit bele kavarodtam a vége felé már az időutazgatásba, de nem vészes.

Kiskakukk>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

Mire jó a hatalom, ha közben végtelenül magányos és boldogtalan maradsz?

A kedvenc részem a trilógiából.

Időutazási paradoxonok a maximumon járatva, monumentális és csavaros történet, iszonyatosan sötét hangulat, fanatizmus, érzelmi hullámvasút, a három főszereplő pedig annyira jól van megírva, hogy szinte lelépnek a papírról…

Nagyon komoly karakterfejlődésen ment át mindenki, és csak az egyikük jó irányba…és az nem a papnő.

Az a kor, ahova az elején megérkezik Raistlin, Caramon és Crysania, borzalmas…ezt remekül érzékelteti a könyv. A toronyban eltöltött első néhány fejezet is hátborzongató, de mikor 'hőseink' kilépnek a külvilágba, akkor kezdődik az igazi korrajz…
Zseniális húzás volt, hogy míg Raistlin fekete mágiájától csak egyszerűen féltek az emberek, addig Crysania gyógyító erejében boszorkányságot láttak.

CARAMON rengeteget változott a trilógia kezdete óta, de még az előző könyv vége óta is. Itt már nem az a könnyen megvezethető, sokszor végtelenül ostoba mamlasz, akinek a krónikákban megismertük. Lassan jár az esze? Néha még igen. Még mindig szemellenző van rajta, ha Raistlinra néz? NEM! Konkrétan odáig jutottunk, hogy többször dührohamában majdnem kardélre hányja az ikertestvérét, de mivel Caramon eredendően egy jólelkű, optimista fickó, ez végül mindig csak 'majdnem' marad. Caramon egyenrangú fél lett Raistlin és Crysania mellett, ERKÖLCSILEG pedig magasan felettük áll. Csak egyetlen résznél húztam fel megint a szemöldököm, ami szerintem csúnya dolog volt tőle: spoiler
RAISTLIN szellemileg még mindig egy totálisan másik dimenzióban jár és a hisztikirálynőnek kijáró koronát is nyugodtan felteheti az elvetemült, csuklyás fejére. Viszont itt már nem az a megingathatatlan, manipulatív rohadék, aki az első részben. Itt már egy zavarodott, önmagában kételkedő rohadék, aki viszont még mindig túl arrogáns ahhoz, hogy észrevegye, hogy ha tartja magát a beteg, megalomániás tervéhez, akkor mindenképp a vesztébe rohan. spoiler Pedig ott van az orra előtt a megoldás… spoiler
Crysania ebben a részben már kritizálja a korábbi viselkedését és világnézetét. Mit is mondhatnék, ez baromi szimpatikus húzás volt. Rájött, mennyire gőgös és érzéketlen volt korábban. Aztán elment a kis hittérítő körútjára, ami spoiler. És ott olyan önkritikus szöveget nyomat, hogy azt mondja az ember, ez az, igen, végre megjött az esze. Végre tisztán lát! És basszus nem. Azt mondja, tudja miért bukott el a papkirály: a büszkesége miatt. Erre mit csinál Crysania? spoiler

Ami a legjobban tetszett, hogy MINDHÁRMAN EGY ÖRDÖGI KÖRBEN RAGADTAK.
Raistlin hiába immár a leghatalmasabb valaha élt mágus, neki ez nem elég, még többet akar, mert….mert akkor aztán hű, de jó lesz neki. És mit ér a nagyobb hatalommal? A nagy büdös semmit. Ugyanolyan rohadt magányos és boldogtalan, mint régen. De ugyebár A MÁGIA OLYAN, MINT A DROG…
Crysania, mielőtt papnő lett, egy gazdag nemesi család sarja volt, akiért sorban álltak a kérők. Szerelemből? Ugyan már. Szép és gazdag volt, egy igazi „főnyeremény”. Senkit nem érdekelt, hogy belül ő is csak egy ember és személyisége van. Beállt papnőnek és itt van ez a szent küldetése, hogy ő majd 'jó útra téríti' a sötét varázslót és együtt eltörlik a gonoszságot Krynn felszínéről (izé…egyensúly? Szabad akarat? Nem ebbe bukott bele a papkirály is?). Erre mi van megint? Crysania a hatalma miatt egy eszköz lesz Raistlin számára. (Most az mellékes, hogy Crysania fülig szerelmes és Raistlin se egy olyan érzéketlen gyökér, mint amilyennek feltünteti magát.)
Caramon pedig kettejük közt az egyszerű ember, aki a solamniai lovaghoz intézett megjegyzésében megfogalmazza a legnagyobb bölcsességet: nem az elvek és a hit a legfontosabbak a világon, hanem hogy az ember ÉLJE a saját életét. Minden más elhivatottság csak utána jöjjön. És Caramon bizony remekül látja, hogy Raistlin és Crysania tök egyformák, ugyanolyan elvakultak és törtetőek. Tudja, hogy a testvérét menthetetlenül beszippantotta a sötét oldal. Tudja, hogy Crysania nem látja a fától az erdőt. Tudja, hogy mindketten csak kihasználják őt, amiből viszont ő, köszöni szépen, nem kér. Viszont ha haza akar kerülni a saját idejébe, kénytelen asszisztálni az eszement tervükhöz, és ezzel be is zárult az ördögi kör.

Egyébként Raistlin és Crysania elképesztően fafejű, a fanatikusságuk idegtépő.
Crysania ugyanolyan csőlátású és tévképzetes, mint a papkirály…
Raistlin ugyanolyan szörnyeteggé válik, mint Fistandantilus…
A javukra vált volna, ha a könyv elején Caramon egymás mellé állítja őket, majd mindkettejüket alaposan felpofozza, hogy felébredjenek. spoiler

De mivel ez nem egy ilyen boldog mese, jöjjön a harmadik rész.

A régi és az új idővonal kibogozása nagyon izgalmas (elsőre úgy tűnik, hogy az egész borul Fistandantilus spoiler miatt, de b.asszus, nem).
A törpék vonala és Tasslehoff szála is nagyon jól el van találva.
Szegény Tas.
Szegény Caramon.

Tíci>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

A második része egy picit nehezebben ment, emlékszem a közepén hagytam is neki egy kis pihenőidőt. De azóta is örülök, hogy nem hagyok félbe semmit :)

Dominik_Blasir>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja

Ez már lényegesen jobban tetszett, mint az első rész. Jól megkomponált, kellően rejtélyes és titokzatos, miközben folyamatosan izgalmas és fordulatos tud maradni. Várom a trilógia befejezését.


Népszerű idézetek

Kiskakukk>!

Egy fertály órával később, amikor Caramon beviharzott a sátorba, már újra mosolygott. A termetes férfi képe vörös volt, szeme kidülledt, kezével a kardja markolatát szorította.
– Meg kéne, hogy öljelek, te szemét disznó!
– Ezúttal vajh' miért, drága testvérem? – kérdezte Raistlin, miközben tovább olvasta máguskönyvét. – Talán meggyilkoltam valamelyik kedvenc surranódat?
– Átkozottul jól tudod, hogy miért! – förmedt rá Caramon. Előrecsörtetett, megragadta a könyvet és becsapta. Ujjait égette az éjkék kötés, de észre sem vette a fájdalmat.

157. oldal (Szukits, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Caramon Majere · Raistlin Majere
Szelén>!

-Tehát – folytatta szúrós tekintetet vetve a surranóra – haza akarjátok vinni ezt a varázslót, akit meggyógyított egy pap, holott nincsenek is papok ezen a világon, és a tábornokot, akiről azt állítod hogy a legjobb barátod, egy olyan helyre, ami nem is létezik, hogy találkozzanak ellenségükkel, aki még meg nem született, egy szerkezet segítségével, amit egy gnóm készített, de működik.

Kiskakukk>!

Ó, hogy dobog szíved, kedves,
Kezed félelemtől nedves,
Mily lüktetve száguld véred,
Benned már alig van lélek.

Ó, mily forró a tested, drága
Halál édes csókja várja,
S végső leheleted hátán
Tovalovagol a Sátán.

21. oldal, 2. fejezet (Szukits, 2001)

Kovács_Gábor>!

– Semmi nem teheti meg nem történtté, amit tettél, Raist. Soha semmi nem lesz már a régi közöttünk. Kinyílt a szemem. Most már tisztán látom, hogy miféle ember is vagy te.
– És ennek ellenére rimánkodsz nekem, hogy menjek veled! – sziszegte Raistlin.
– Én megtanultam együtt élni a gondolattal, hogy milyen vagy és mit tettél. – Caramon halkan beszélt, egyenesen fivére szemébe nézve. – De neked magaddal kell szembenézned, Raistlin. És vannak pillanatok, még a te éjszakádban is, melyek elviselhetetlenül fájdalmasak.

péter86>!

Végül is- gondolta Garic, miközben váltótársa közeledését figyelte, aki azért jött, hogy felváltsa őt az őrködésben-, előbb vagy utóbb mindenki meghal. Jobb, ha az ember a szikrázó napsütésben, villogó karddal a kezében néz szembe a halállal, mintha az titokban lopózna hozzá, az éjszaka leple alatt, vagy megmarkolná ocsmány, járványokat hordozó kezével.

165. oldallal, Második könyv, II. fejezet (Delta Vision KFT, 2010.)

Kiskakukk>!

– Különös, ugye? – motyogta Raistlin(…). – A leghatalmasabb mágus, aki valaha is élt, egy rossz álomtól nyüszítő gyermekké válik.
– Mert ember vagy – dörmögte Caramon.

179. oldal (Szukits, 2001)


A sorozat következő kötete

Legendák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond E. Feist: Sethanon alkonya
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
R. A. Salvatore: Otthon
Brandon Sanderson: Elantris
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje
Victoria Aveyard: Vörös királynő
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.