A ​téli éj sárkányai (Sárkánydárda krónikák 2.) 192 csillagozás

Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai

Takhisis sötét sárkányseregei visszatértek. Krinn nemzetei csatára készülnek, hogy megvédjék hazájukat, életüket és szabadságukat. A fajok között azonban már régóta gyűlölet és viszály dúl. Félő, hogy elveszítik a háborút, még mielőtt az elkezdődne. Hőseink elszakadnak egymástól, és ki tudja, találkoznak-e még valaha? A sápadt téli napfényben egy kegyvesztett lovag, egy elkényeztetett elf hercegnő és egy szórakozott surranó száll szembe az egyre mélyülő sötétséggel.

Eredeti megjelenés éve: 1985

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2005
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041745 · Fordította: Füssi Nagy Géza · Illusztrálta: Valerie Valusek, Denis Beauvais
>!
Szukits, Szeged, 2002
348 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639393959 · Fordította: Füssi Nagy Géza
>!
Hibiszkusz, Budapest, 1992
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638233001 · Fordította: Füssi Nagy Géza · Illusztrálta: Larry Elmore, Denis Beauvais

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Fizban


Kedvencelte 50

Most olvassa 4

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Dawnofmyth>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai

Sokkal izgalmasabb, pörgősebb és borúsabb hangvitelű az előző résznél, mert előrevetíti, hogy lesz olyan a társaságból, akit elvesztünk (és milyen fájdalmas volt) Számomra még mindig Tas a kedvenc, de Fizban is megéri a pénzét. Silvara és Gilthanas szerelme igen szívszorító. Tetszett, hogy a társaság szétvált, és több szálon futott a történet. A sárkányfattyak születése meglepett, valahogy nem emlékeztem már rá.

krlany IP>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai

Izgalmas, fordulatos, és néhol vicces. Bár többnyire, ahogy az már az ilyen hosszú, sok kötetes sztoriknál lenni szokott, sok a szomor, keser, kilátástalanság és a reménytelenség, és természetesen hullanak a jó emberek, miközben azért meg-megcsillan a szépség.
Amit nagyon megnéznék magamnak, az a gnómok és a Ráseránts hegy katapultliftje.:) De egyébként is nagyon látványos egy könyv. Rendesen teret ad a képzeletnek.

ViveEe P>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai

Kellemes volt olvasni, benne vannak az alap fantasy kellékek, karakterek, nagyon gördülékeny a történet.
A csapat szétválik, és nagyon jó volt olvasni mindenki szálát. Nekem egyértelműen Tas a kedvencem, Fizban is nagyon tetszett. Raistlin pedig még mindig a legellenszenvesebb.
Sok minden történt ebben a részben, és szívesen olvasom majd a folytatásokat.

Ibanez P>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai

Kevésbé tetszett, mint az első, amit talán Zúgószél és Aranyhold dobott fel, nem is tudom… Ismét rengeteg, de tényleg rengeteg Tolkienes részt kapunk, hosszan lehetne sorolni spoiler Ez egy kicsit rossz szájízt ad az egész sztorinak, főleg, hogy amúgy is az egész hasonló, van egy csapat, aki a fő gonosszal szemben utazik, csatázik, szétválik, összekerül, s persze időnként elesik valaki (ami sajnálatos, de meg kell történnie)…

Abszolút meglepő volt a Sötét Hölgy személye, ami csak úgy hirtelen, pakk, megjelent és ő volt, semmi magyarázat (gondolom, a harmadikban meglesz), hogy most ez hogy lett… Kedvenc jeleneteim a Fitzban-Tass pároséi voltak, ahol a humor rendesen megjelenik és kicsit felpörgeti a történetet.

"Valamit éreztem ma reggel, ebben a komisz időben, de sejtelmem sem volt róla, hogy ilyen komoly a helyzet. – A váll a megereszkedett. – Szóval meghaltam. Püff neki! Oda a világ… kiborult a bili. – Odatámolygott egy padhoz és lezöttyent rá. – És szép volt legalább a temetésem? -kérdezte. – Sokan e]jöttek rá? Volt huszonegy ágyúlövés? Mindig is vágytam arra a huszonegy ágyúlövésre.
– Én … izé – dadogta Tass és nagyon szerette volna tudni, mi a csuda lehet az az ágyú? – Nos… hát… inkább azt mondhatnám, hogy… afféle búcsúszertartás volt. Tudod… mi… izé… szóval nem találtuk meg a… hogy is mondjam csak…?
– A maradványaimat – segítette ki készségesen a vénember.
– Hmm… a maradványaidat – rebegte Tass és elvörösödött. – Sokáig kerestük, de, szóval, annyi volt ott a csirketoll … meg a sötét elf… és Tanis azt mondta, örüljünk, hogy élve megúsztuk…
– Méghogy csirketollak! – fortyant föl az öreg. – Mi közük lehet holmi csirketollaknak az én temetésemhez?"

Összességében azért egy élvezhető kis történet, nem volt sehol unalmas, inkább csak olyan „megszokott”, „déja-vu” érzésekkel teli, csavarok és meglepetések nélkül.

"…az egyik főlovag elkövette azt a szarvashibát, hogy megkérdezte a gnómoktól, hogy hívják a hegyüket. Hevenyészett fordításban így hangzott a válasz: Az egy Hatalmas Nagy Magas Halom, Amely Számos Egymás Fölötti Sziklarétegből Alj, Melyek Közül Mi Felismertük az Obszidiánt, Gránitot, Kvarcot és Sok Más Kőzetfélét Mostanában Kezdünk Megismerni, és Van Egy Belső Fűtési Rendszere, Amit Tanulmányozunk, hogy Egyszer Majd Mi Is Alkalmazzuk és Ami Olyan Forróra Melegíti a Sziklát, hogy Megolvad, sőt Elpárolog, és Ez Néha Kitör a Felszínre és Lefolyik a Hatalmas Nagy Magas Halom Oldalán…
– Rá se ránts! – vágott közbe a főlovag sietve.
Ráseránts! A gnómoknak nagyon megtetszett a szó. Hogy az emberek ilyen hatalmas és csodálatos dolgot egyetlen ilyen rövid fogalomba belepréselhetnek, hihetetlenül nagyszerűnek tűnt a szemükben. Így azután, attól a naptól fogva a vulkánt Ráseránts Hegynek nevezték, a gnóm Térképcsinálók Szövetségének legnagyobb megkönnyebbülésére."

Lahara IP>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai

Alig vártam, hogy felbukkanjon Kitiara, annak ellenére, hogy nem tartozik a kedvenc szereplőim közé, és alig vártam, hogy egy kagonesti elf… Izgalmas dolog újraolvasni, folyamatosan úúúú-val és óóó-val fűztem hozzá a véleményemet egy-egy régi-új felbukkanó szereplőhöz.
Kedvenc kotnyeles surranóm nélkül persze nem lett volna az igazi, és nem szabad megfeledkeznem valakiről, akinek növekszik az ereje, és egyre inkább kiütközik a valódi személyisége.

Hippoforaccus>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai

Az előző részhez hasonlóan ez is izgalmas, fordulatos, sárkànyos könyv. De az eleje ennek is úgy kezdődik, mintha kihagytam volna egy könyvet a két rész közül.

2 hozzászólás
encus625 P>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai

Lehet, hogy ezt a sorozatot majd egyszer újra kell olvasnom, mert nem minden volt számomra most még egyértelmű, néha csak kapkodtam a fejem. Ennek ellenére ez a rész már egy kicsit talán jobb tetszett, mint az első.
Jó volt, hogy különváltak a szereplők és egyszerre 2, majd egyre több szálon is történtek az események. Kitiara megjelenését már nagyon vártam, bár nem feltétlen ilyen belépőre számítottam. Még mindig Tas a kedvenc szereplőm, külön öröm, hogy fontos szerepe van minden kalandban. :)

Melchiadesian>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai

Nem tudom, hányadjára olvasom el a sorozat köteteit, de még mindig lenyűgöz. Magával ragad Sturm rendíthetetlensége, Laurana bátorsága, Tasslehoff csipogása, Fizban motyogása, Raistlin hataloméhsége.

Ameriel>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai

Ugyanolyan nagyszerű, mint az első rész. (L)_(L)

Kitiara és Raistlin <3333
A történet tovább bonyolódik és szerencsére Kitiara ebben sokat szerepelt, duplán jó. Aki szereti a klasszikus fantasyt, szeretni fogja.

WolfEinstein>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai

Ez a kötet még jobban tetszett, mint az előző. Mintha a szerzők belejöttek volna az írásba. A korábbi naiv megoldások eltűntek, és egy kiválóan megírt kalanddá fejlődött a történet. Bátran alkalmazzák a váratlan, olykor megrázó fordulatokat, már nincsenek tekintettel az olvasók érzékeny kis lelki világára. És ez így van jól. A társaság szétbontása kifejezetten előnyére vált a könyvnek, bár néha nehéz volt kivárni, hogy végre folytatódjék a másik társaság története is. Nagyon jó volt olvasni, igazán kellemes élmény elmerülni Krynn sárkányoktól és egyéb fantasztikus lényektől hemzsegő világába. Ja, és még mindig Tasslehoff a kedvencem, és azt hiszem, ezen semmi nem fog változtatni.


Népszerű idézetek

kriz P>!

– Ó, hát ő amolyan mágusféle – vonta meg a vállát a surranó, és invitálás nélkül letelepedett.
– Mágus? – nézett körül az öreg. – Hol van?
Tas megbökdöste az oldalát, és súgott neki valamit.
– Valóban? Hogy én? – motyogta a vénember. – Hát ez csodálatos. Most, hogy mondod és ha magam is jobban belegondolok, tényleg rémlik valami varázsige… a tűzgolyós… hogy is van csak…

Kapcsolódó szócikkek: Fizban
Cheril>!

Gilthanas megrángatta, sőt még a fagyott kéz ujjait is megpróbálta lefeszegetni róla. Végül nem bírta tovább a jég dermesztő hidegét, és reszketve visszatért a földre.
– Nem megy – sóhajtotta –, rettentően keményen tartja.
– Tördeld le az ujjait – tanácsolta a surranó segítőkészen. De Sturm haragos pillantására Tas elhallgatott.

188. oldal

Cheril>!

Elvette szemétől a messzelátót, összekattintotta és szórakozottan belegyömöszölte a bekecse zsebébe. A tengerész az utolsó pillanatban kapta el a grabancát, mielőtt lesiklott volna a kötélen.
– Mi van? – lepődött meg a surranó. – Ja, hogy ez a tiéd? Bocsánat! – Szomorúan megpaskolta a messzelátót, és visszaadta a gazdájának.

193. oldal

Idiocry P>!

– Rá se ránts! – vágott közbe a főlovag sietve.
Ráseránts! A gnómoknak nagyon megtetszett a szó. Hogy az emberek ilyen hatalmas és csodálatos dolgot egyetlen ilyen rövid fogalomba belepréselhetnek, hihetetlenül nagyszerűnek tűnt a szemükben. Így azután, attól a naptól fogva a vulkánt Ráseránts-hegynek nevezték, a gnóm Térképcsinálók Szövetségének legnagyobb megkönnyebbülésére.

358. oldal, 4. fejezet

Cheril>!

A közelében álldogáló Strumra nézett ijedten. A lovag elvigyorodott.
– Ez Kova – mondta.
– Igen – felelte Laurana aggódva –, talán le kellene mennem, hogy meg…
De a borsólevesben úszó Taselhoff megjelenése az ajkára fagyasztotta a szót.
– Azt hiszem, Kova kezdi jobban érezni magát – jelentette be a surranó ünnepélyesen. – De úgy láttam, hogy még nincs igazán étvágya.

185. oldal

Bogas>!

Időről időre meg kellett küzdeniük a rosszindulatú rozmáremberekkel, téli farkasokkal és medvékkel.

186. oldal (Delta Vision, 2005)

Smaug>!

A vén mágus elnyúlva hevert a földön, az egyik kezében a süvegét szorongatta, a másikat ijedt mozdulattal, védőn emelte a feje fölé. Fölötte, pontosan azon a helyen, ahol az előbb, ült, egy hosszú, ragyogó ezüstfegyver fúródott a kősziklába. Egy ezüstkarú, fekete ember hajította oda, aki most odasétált és megállt mellette. Három alak haladt a nyomában: egy elf-nő, bőrpáncélban, egy vén, fehérszakállú törpe és Elistan. A síri csöndben a fekete ember előrenyúlt és kiemelte a fegyvert a leomlott kőszikla törmelékei közül. Magasan a feje föléé emelte és a tüskés, ezüst dárdahegy fényesen fölragyogott a déli nap sugaraiban.
– Vasverő Theros vagyok – dörögte a férfi mély hangon – és ezt az elmúlt hónapban kovácsoltam ki. – Megrázta a fegyvert. – Az olvadt ezüstöt az Ezüst Sárkány szobra szívének rejtett mélységéből bányásztam elő. Az istenektől kapott ezüstkarommal kovácsoltam e fegyvert, ahogyan a legendák megjósolták. És íme, most elhoztam nektek… Krynn összes népének… hogy végre egyesüljünk egymással és úgy verjük vissza a hatalmas gonoszt, amely örök sötétségbe akar taszítani bennünket!
– Íme, elhoztam nektek… a sárkánydárdát!

Lahara IP>!

Hitvány lovag!
Egy kődarab csapódott Sturm vállához, mire a lovag elfintorodott, bár az ütés aligha okozhatott neki komoly fájdalmat a páncélján keresztül. Elsápadó arca és reszkető bajusza láttán Tanis jól tudta hogy ez a fájdalom mélyebbre hatol, mint bármilyen fegyver ütötte sebé.

Smaug>!

A sárkány nagyot szuszogott, behajlította terjedelmes szárnyát, súlyos teste kiemelkedett a forrás kellemesen meleg, áztató vizéből. Előbukkant a gomolygó párafelhőből és összeszedte magát, hogy kilépjen a dermesztően hideg levegőre. A tél kristálytiszta hidege belemart orrlikaiba és kaparta a torkát. Fájdalmasat nyelt, ellenállt a meleg víz csábításának és nekivágott a fölötte magasodó sziklapárkánynak.
Ingerülten tapodta a hőforrás ráfagyott párájától síkos sziklaoldalt. A kövek megroppantak karmos lába alatt, kilazultak és lezúdultak a völgybe.
Egyszer úgy megcsúszott, hogy kis híján elveszítette az egyensúlyát. Hosszú szárnyait kiterjesztette és azonnal visszanyerte biztonságát, de az eset csak még jobban fölbosszantotta.
A reggeli napfény megvilágította a hegycsúcsokat, aranyló színben villantotta föl kékes pikkelyeit, de nem sokat segített a vére melegen tartásában. Ismét megrázkódott, amint végigtrappolt a fagyos földön. A tél nem kedvezett a kék sárkányoknak, ahogy e kopár vidéken tett utazás sem volt ínyükre. Skie erre gondolt, mint ahogy egész éjjel is ez gyötörte, majd körülnézett ura után.
A Sárkány Nagyúr ott állt egy kiugró sziklán… alakja lenyűgöző volt szarvas sárkánysisakjában és kék sárkánypikkelyes páncéljában. Ujjatlan köpenye ott lobogott körülötte a jeges szélben, úgy vizslatta érdeklődéssel az odalent elterülő végtelen pusztaságot.

Kapcsolódó szócikkek: sárkány

A sorozat következő kötete

Sárkánydárda krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Christopher Paolini: Örökség
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Patrick Rothfuss: A szél neve
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal
R. A. Salvatore: Otthon
R. A. Salvatore: A Szilánk szolgája
Sarah J. Maas: Empire of Storms – Viharok birodalma