A ​lenyugvó hold sárkányai (Lelkek háborúja 3.) 83% 42 csillagozás

Akárcsak az első két kötet, baromi hosszú és sok szálon fut, de megéri átrágni magunkat rajta, mert izgalmas és trilógiából ez a legviccesebb.
Összességében nem vsalódtam. Igazi sárkánydárda történet, illő befejezéssel.

Izgalmas lezárása volt a trilógiának, bár a tényleges végjáték egy kicsit rövidre sikeredett, a szálakat gyorsan elvarrva, amit pedig nem sikerült elvarrni, azt meg elintézte a szerzőpáros egy „csak mert” vállrándítással. A levonást a hemzsegő nyomdahibák miatt kellett adnom…

A trilógia végére értem és kicsit csalódott vagyok. (Egy darabig nem is kezdem el Mina történeteit).
A csalódottságom abból fakad, ahogyan lezárták. Hosszú felvezetés után egy rövid csattanó és vége is lett a könyvnek, holott én még olvastam volna szívesen az istenekről, Thakisis és Paladin küzdelméről, Sanction ostromáról….

A szereplőket szerettem, Gerard igazán jó Sturm érzést adott a könyvnek. A két elf király is nagyon jól lett megírva, bár Silvonsheit inkább utáltam mint szerettem és nem is hatott meg annyira a halála.

Viszont ami nem tetszett és nem szerettem az Thakisis! Nem azért nem tetszik a figura, mert egy „gonosz” isten, hanem inkább azért., mert ez a gonoszság inkább egy gyerekes tulajdonság. Beképzelt, öntelt és nem tanul a saját hibáiból….semmit nem fejlődik a jelleme, holott szerintem egy isteni hatalom és jellem is fejlődik a tapasztalatai miatt, de ez a **** nem.
Mináról inkább nem szeretnék írni semmit, mert ha nem lett volna a könyvben nekem az se számított volna.