A ​lenyugvó hold sárkányai (Lelkek háborúja 3.) 39 csillagozás

Margaret Weis – Tracy Hickman: A lenyugvó hold sárkányai

Háború tombol Ansalonon, melynek pusztító lángjai sorra emésztik el az emberi népek és az elfek városait. A holt lelkek serege kíméletlenül tör előre, a varázserejű harcos, Mina vezetésével, aki a hatalmas Egy Istent szolgálja.
A hősök, akiknek számára már nem sok remény maradt, új szövetségesek után kutatnak, és ott lelnek segítségre, ahol a legkevésbé számítanának rá: Malys, a nagyhatalmú vörössárkány, akinek területeit Mina serege immár nyíltan fenyegeti, az ő oldalukra áll. A hősök másik reménye pedig az a valaki, aki mindig is közéjük tartozott, és akinek birtokában lehet a múlt nagy titka, amely egyben kulcs a győzelemhez is: egy surranó, aki Tasslehoffnak nevezi magát.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Delta Vision, Budapest, 2008
608 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639679856 · Fordította: Seemann Gábor

Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Hippoforaccus>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: A lenyugvó hold sárkányai

Akárcsak az első két kötet, baromi hosszú és sok szálon fut, de megéri átrágni magunkat rajta, mert izgalmas és trilógiából ez a legviccesebb.
Összességében nem vsalódtam. Igazi sárkánydárda történet, illő befejezéssel.

Kiskakukk >!
Margaret Weis – Tracy Hickman: A lenyugvó hold sárkányai

Remek lezárása egy nagyszerű trilógiának. Sokan szidják a Lelkek háborúja ciklust, nekem nagyon bejött ezzel a baljós, sötét hangulatú komótosságával. A vége egészen meglepett (jó értelemben).
Néhány karakterrel igen rútul elbántak, Weis és Hickman egyre kegyetlenebb. :D

Összességében, aki szereti a Dragonlance világát és vevő az újdonságokra, annak mindenképpen ajánlom. Jóval komorabb a hangulata, mint a krónikáknak és lassabban is halad a történet, cserébe izgalmas, újszerű, jó karakterekkel.

kokaiakos>!
Margaret Weis – Tracy Hickman: A lenyugvó hold sárkányai

A trilógia végére értem és kicsit csalódott vagyok. (Egy darabig nem is kezdem el Mina történeteit).
A csalódottságom abból fakad, ahogyan lezárták. Hosszú felvezetés után egy rövid csattanó és vége is lett a könyvnek, holott én még olvastam volna szívesen az istenekről, Thakisis és Paladin küzdelméről, Sanction ostromáról….

A szereplőket szerettem, Gerard igazán jó Sturm érzést adott a könyvnek. A két elf király is nagyon jól lett megírva, bár Silvonsheit inkább utáltam mint szerettem és nem is hatott meg annyira a halála.

Viszont ami nem tetszett és nem szerettem az Thakisis! Nem azért nem tetszik a figura, mert egy „gonosz” isten, hanem inkább azért., mert ez a gonoszság inkább egy gyerekes tulajdonság. Beképzelt, öntelt és nem tanul a saját hibáiból….semmit nem fejlődik a jelleme, holott szerintem egy isteni hatalom és jellem is fejlődik a tapasztalatai miatt, de ez a **** nem.
Mináról inkább nem szeretnék írni semmit, mert ha nem lett volna a könyvben nekem az se számított volna.


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal
R. A. Salvatore: Csillagtalan éj
Simon Hawke: Kitaszított
Stan Brown: Rák
Ed Greenwood: Elminster a pokolban
Christie Golden: A Holtak Tánca
Christie Golden: A klánok ura
Larry Niven – Steven Barnes: Álompark
George R. R. Martin: Kardok vihara
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város