Icons ​– Ikonok 126 csillagozás

Margaret Stohl: Icons – Ikonok

Minden ​megváltozott A Napon. Azon A Napon, amikor az Ikon megjelent Los Angelesben. Azon a napon, amikor az áram megszűnt. Azon a napon, amikor Dol családja holtan esett össze. Azon a napon, amikor a Föld elveszített egy háborút, amelyről azt sem tudta, hogy már vívja.
Azóta Dol egyszerű életet élt vidéken túlélőtársával, Roval együtt, biztonságban az Ikon árnyékától és rémisztő hatalmától. Elrejtőzve az egyetlen igazság elől, amelyet nem kerülhet el.
Ők valamiképpen mások. Ők túlélték. De miért?
Amikor a kormány felfedezi a titkukat, arra kényszerítik őket, hogy fogságban csatlakozzanak a bátortalan Timahoz és a karizmatikus Lucashoz. Ikon Gyermekeknek hívják őket, és csak ők négyen vannak az összes ember között a Földön, akikre nem hat az Ikonok ereje. Miközben Roval szeretne törődni és Lucas irányába érzései is kezdenek kialakulni, a múlt és a jövő között őrlődve Dol szíve még soha nem látott módon sebezhetővé vált. Ahogy a feszültség egyre nő, az Ikon… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633738788 · Fordította: Mátics Róbert
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633738771 · Fordította: Mátics Róbert

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Furo Costas (Ro) · Paulo Fortissimo (Fortis) · Doloria Maria de la Cruz (Dol)


Kedvencelte 5

Most olvassa 9

Várólistára tette 131

Kívánságlistára tette 91

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Dyus33 P>!
Margaret Stohl: Icons – Ikonok

Érdekes volt ez a könyv, amellett titokzatos, rejtélyes, izgalmas. Keverednek benne a fantasy elemek a sci-fivel. Nem egy könnyen olvasós mese, amolyan agyalós kategória. Érdekes volt az is, hogy csak nagyon lassan adagolva, szinte csepegtetve, időnként random módon ismerkedhettünk meg az ikon-srácok tudásával, tulajdonságaival. Az írónő tehetségéhez kétség sem férhet. Sehol sincs konkrétan leírva, mire is képesek ők, mégis, szépen lassan minden információt kiérezhetünk a történetfolyamból, megismerhetjük őket, letisztul előttünk képességeik mibenléte. Nem tudom elég kifejezően leírni és megfogni ennek a könyvnek a hangulatát, mert ezt a könyvet érezni kell :)

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633738771 · Fordította: Mátics Róbert
13 hozzászólás
hpatrik97>!
Margaret Stohl: Icons – Ikonok

Gondban vagyok ennek a könyvnek az értékelésével!

Nem volt rossz, de nem volt annyira jó sem. A legfőbb probléma az, hogy nem tud újat mutatni. Persze, ezt se tessék félreérteni, egy igazán különleges cselekményről van szó, de úgy egészében egy teljesen sablon „lázadjunk az űrlények ellen!” könyv.

– Gonosz űrlények, akik sokkal fejlettebbek az emberiségnél? ✔
– Széthullott társadalom? ✔
– Átlagos, TÚL érzelmes főszereplő? ✔
– Gyorsan pörgő, fejkapkodós, nemérteszsemmit cselekményszál? ✔
– Különlegesnek megírt, de valójában csak részben kihasznált képességek? ✔

Kb. ezekből áll ez a könyv. Mondom, ha bárki kedveli a dísztópiákat, illetve a sci-fi-t, azoknak bátran ajánlom, hogy kezdjenek bele, mert azért annyira nem volt szörnyű!

1 hozzászólás
KöfférTzitzah P>!
Margaret Stohl: Icons – Ikonok

Jaj de jó lett volna, ha Margaret Stohl nem alszik a könyv elején, és a második feléhez hasonlóan írja meg az első 200 oldalt is! Nem arról van szó, hogy ezeket az oldalakat felvezetésnek szánná, ugyanis az teljes egészében hiányzik a könyvből. Nagyjából 3-4 oldalban elintézi a lényeget, hogy tessék, ez volt, ez történt, a többit meg az ember nyakába zúdítja, hogy akkor szépen magától igazodjon ki rajta, mi is a szitu, kik azok a Szimpák, Merkek, Grassok, meg Maradékok. A történelmi hátteret és a sci-fi részt alig érinti, minden, ami kiindulási alap lehetne, 2-3 mondatban közli, és ugyanezt a pár információt ismételgeti végig, alig adva lényeges elemet a továbbiakhoz. Úgy tűnik, ő maga elfeledkezett róla, hogy az olvasó először találkozik ezzel a világgal, és sajnos nem lát bele az írónő fejébe, ami pedig nincs leírva, azt nem lehet a semmiből kitalálni – vagy legalábbis ez nem olyan könyv, ahol igen. Emellett sajnos a szereplők sem tárják fel azokat a tudásokat, amiknek egyébként a birtokában vannak, és az újabbak is a semmire épitkeznek, ennek köszönhetően a megdöbbentő hatásuk elmarad.

Magával a történettel nincs akkora gond, annak ellenére, hogy klisére épül és a cselekmény sincs túlbonyolítva, mert élvezhető – főleg a 200. oldal után, ahol végre történik is valami, és kezdenek kialakulni a végkifejlethez vezető részletek. A könyv első felének álmos lassúsága és bódultsága átcsap vágtázásba, végig fenntartva az izgalmat.

A szereplőket nekem személy szerint sikerült megkedvelnem, van, akit őszintesége, mást tettei vagy szavai miatt, mindezzel együtt azonban szinte semmit nem tudni róluk sem. Amit felmutatnak, az 1-1 személyes emlék, és ennyi az egész, ami nem elegendő ahhoz, hogy bizalmat vagy mély szimpátiát ébresszenek. A főszereplő, Dol életéről sem derül ki sok, de ez azért is lehet, mert társaival együtt ő is burokban nőtt fel. Így viszont csak a jelen eseményei alapján lehet a következtetéseket levonni a személyiségükről, valamint a lány képességének hála, amitől természetéből adódóan azért többet vártam volna.

A fentiek mellett még részben el lehet siklani, ha egy közepesen élvezhető történetre számítunk. Ebben az esetben tudnék rá 4 csillagot adni a ködössége és a kiforratlansága ellenére is, mert nem volt rossz olvasni. Kiszámíthatósága révén nem akartam mindenáron tudni a végét, de nem is azért siettem az olvasással, hogy legyek túl rajta, és elfelejthessem minél hamarabb, hanem mert szórakoztató volt. Ami nagyon elrontja, az nyelvi stílus és a központozás – ami fogalmam sincs, hogy az írónőnek magának, vagy a fordítónak köszönhető inkább –, de majdem végig zavartak a magyartalan és hiányos mondatok, a furcsa szórenddel együtt. A tőmondatok és a gyönyörű leíró részek egymással versenyeznek és logikátlanul váltakoznak. Akad egy-két szép gondolat, és akad olyan is, ami annak akart indulni, de vagy egy olyan bekezdéssé sikeredett, ami életében nem látott vesszőt, vagy ennek az ellenkezője, és mellékneveket meg jelzőket vacsorázott. Arról nem is beszélve, hogy több esetben is ordító a gondolatjel hiánya, és el kellett olvasnom háromszor a bekezést, hogy eldöntsem, ez most hiba, vagy ezt tényleg kimodja valaki. Ezek a frusztráló tényezők még a könyv végére sem szűnnek meg, ezért már inkább csak átsiklottam felettük, mert nem akartam, hogy annyira befolyásolják a véleményemet, de nagy bánatomra végül soknak bizonyultak.

Összességében annyira nem vészes a hibákkal együtt sem, de azért nem lehet túl sok jó dolgot felmutatni az Ikonokkal kapcsolatban. Lehet, hogy a köd eloszlana a további részekben, de miért olvasná el valaki a folytatásokat, ha már az első kötetben csalódik? Stohlnak egyszer-kétszer még át kellett volna gereblyéznie, időt adni az Ikon Gyermekeknek, és talán összeszedettebb alkotást tudott volna felmutatni.

Lanore P>!
Margaret Stohl: Icons – Ikonok

Hű. Ez aztán tömény könyv volt! Több stílus keveredett egymással, de szerintem jók voltak az arányok, és az alapötlet is nagyon tetszett, erős fejezetekkel indult. Valahol a közepe felé elvesztettem a fonalat a projekt jelentések és az Ikon-képességek halmazában, de ettől függetlenül élvezhető volt, pörgős, eseménydús. Természetesen, ahogy az lenni szokott, kapunk egy függővéget, nem túl falkaparósat, de ez is épp elég ahhoz, hogy az ember várja a folytatást. Az egy csillag levonás a gyors, picit talán összecsapott lezárás miatt van, és Dol karaktere miatt, aki nem tudott igazán közel férkőzni hozzám.

2 hozzászólás
reta09>!
Margaret Stohl: Icons – Ikonok

Ezt a könyvet nem igen tudom ajánlani senkinek, nekem ez egy borzasztó élmény volt. Az írónő rendszeresen használta a fokozást nyomatékosításnak a szövegben, amitől az agyamra ment. Eléggé az agyamra ment. Nagyon az agyamra ment. Igazán az agyamra ment. Kb. ilyen stílusban a könyv felében. Olvasás közben olyan érzésem volt, hogy oldalakat hagytam ki az egészből, mert nem követték egymást logikusan az események. Az eleje kapkodós volt és szétszórt. Nem érdemel tőlem több csillagot.

10 hozzászólás
Petrasek>!
Margaret Stohl: Icons – Ikonok

Ez a könyv, olyan semmilyen volt.
Őszintén csak a borító miatt figyeltem fel rá, meg persze azért mert a KMK. kiadónál jelent meg. De nagyot kellett csalódnom.
Kapunk egy űrlényektől, Ikonoktól megszállt világot. Adott egy főhősnő, és persze a kis csapat, akik valamilyen oknál fogva különlegesek. És persze adott egy szerelmi háromszög, meg egy csomó menekülés, hazugság és megmagyarázhatatlan dolog. Igaziból tök szokványos, már-már klisés elemekből áll, hiszen rengeteg könyv már eljátszotta ezt a történetet.
A háttér teljesen adott, szépen ki lett dolgozva, de szörnyen van közölve és bemutatva. Tömény információ lapokon át, nagyon sok mindezt feldolgozni, megjegyezni és persze közben még a cselekményre is figyelni.
A karakterek egyenlőre nem kerültek közel hozzám, viszont az Ikon-gyermekes dolog tetszett, csak az a baj, hogy ebből szinte semmit sem kaptunk.
A függővég kicsit kíváncsivá tett, de ahogy a könyvet kiismertem nem tartogat majd meglepetéseket az írónő.

somebody22 I>!
Margaret Stohl: Icons – Ikonok

Hát ezzel a könyvvel kapcsolatban eléggé vegyesek az érzelmeim…

Dolt nem tudtam megszeretni…de Lucast sem.
Viszont Rót és Timát annál inkább! spoiler

A cselekmény pörgött, de semmit sem értesz és nem tudod, hogy most mi van.

A könyvből bevágott részletek és a gyerekmondókák átírása kifejezetten tetszett, de rossz volt hogy csak az olvasó tudott róluk, a szereplők nem látták az egész könyv alatt soha!

A második részért pénzt nem fogok kiadni, de ha könyvtárban belebotlok talán elolvasom…. adjunk neki még egy esélyt alapon.

schesztiஐ P>!
Margaret Stohl: Icons – Ikonok

Egészen különleges könyv, mely az első fejezetben beszippantott! :)

Nem volt végig pörgős, de érdekes volt és izgalmas a „könyvben könyv” részletekkel.
A szereplők is egészen kivételesek, bár őszintén szólva nem értettem ezt a szerelmi háromszög dolgot, teljesen felesleges volt, és valahogy nem is vette jól ki magát… Tima karaktere viszont nagyon tetszett, róla szívesen olvastam volna még többet. Talán majd a következő részben.

Összességében remek első kötet, egy nagyon jó alapötlettel, izgalmas társadalommal és bátor főhősökkel. Jöhet a folytatás! :)

Petra_Nemes>!
Margaret Stohl: Icons – Ikonok

Huhh! Sokat gondolkodtam, hogy hány csillagot adjak a könyvre, mert nem szeretem őket lepontozni, mégis megkönnyebbülést éreztem a végén, mikor befejeztem. Az biztos, hogy az írónő nagyon sokat tud írni, és a folyamatosan növekvő feszültség sem hiányzott. Nem egy könnyed olvasmányról van szó, lehet emiatt éreztem olyan vontatottnak. Visszagondolva, a főszereplővel, Doloria-val sem tudtam azonosulni, és a döntései is többször csalódást okoztak számomra. Rajta kívül még Lucas volt az, akit nem tudtam megkedvelni, a többi szereplő karakterével nem volt gondom, sőt némelyiket – például: Ro, Doc, Tima – nagyon megkedveltem.
Cselekményből az elején nem kaptam sokat, de a közepétől kezdve úgy éreztem, hogy kezd beindulni a történet, és a végkifejlet is nagyon tetszett. A lezárás viszont spoiler
Nem tudom meleg szívvel ajánlani, de biztos vannak ismerőseim, akiknek bejönne. Próba szerencse!

swa_z P>!
Margaret Stohl: Icons – Ikonok

A könyv alapötlete tetszik,szerintem egy jó történetet lehet kihozni belőle. Ez félig-meddig sikerült is. A könyv eleje teljesen jó,pont úgy indul,ahogy kell. A közepén viszont szinte nem történik semmi,viszont túl sok információt tudunk meg. Nagyon sok rész volt amit sajnos egyáltalán nem értettem,de lehet csak én vagyok a hülye. A vége viszont túlpörgős, pár perc alatt kitalálnak egy tervet és véghez is viszik azt. A szereplők viszont nagyon jók,így ez egy plusz pont. Bár ezt a szerelmi háromszög témát,erőltetettnek érzem,fölösleges szerintem. Szerencsére nem túlságosan függővéges a könyv,mert úgy látom nem jelent meg több része a könyvnek,és mivel nem egy felkapott könyv kétlem,hogy később kiadnák. De azért szívesen elolvasnám a második részt is.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633738788 · Fordította: Mátics Róbert

Népszerű idézetek

johnrider>!

Mindannyiunkban létezik elzárva egy születő csillag, amely fényesebben képes világítani, mint azt el tudnánk képzeni.

Csak a kulcsot kell megtalálnunk hozzá.

273. oldal

Eryka93>!

– Soha nem az ellenségeid szenátusa miatt kell aggódnod. Sokkal valószínűbb, hogy a sajátjaid szúrnak hátba.

276. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Paulo Fortissimo (Fortis)
Doreen>!

A szomorúság átmeneti. A dicsőség örök.

165. oldal

Doreen>!

– Én csak azt akartam, hogy szeressen engem. Próbáljon úgy tekinteni rám, mint a fiára, és nem valamilyen figurára abban az akármilyen játékban, amit éppen játszik. Mindenki megérdemel egy anyát, Dol. Még én is.

227. oldal

NagyEdina96 >!

Jó és rossz. Ro számára az egész világ így oszlik kétfelé. Másképp látja a dolgokat, mint én. Engem milliónyi különböző perspektíva rozzan le egyszerre. Nem létezik egyetlen igaz válasz, főleg, ha mindenki egyszerre kiabál.

233. oldal

Nelli0805>!

Lehunyja a szemét, amikor az égből lehulló madarak kopogva nekiütődnek a tetőcserepeknek, mintha az eső esne.

VNoémi>!

Csókolózunk.
Tényleg csókolózunk:
Lucast megcsókolni olyan, mintha a csókkal csókolóznál. Nehéz volna ezt jobban elmagyarázni, de nem is szeretném megpróbálni.
Én csak csókolózni akarok vele.
Ez több egy csóknál, gondolom. Ez valódi, és velem történik.

Doreen>!

Olyan meleg, mint mögöttem a nap. Olyan forró, mint amilyen hideg én vagyok. Olyan érdes, amilyen sima én vagyok. Ez a mi egyensúlyunk, az egyik olyan láthatatlan kötelék, amely összeköt bennünket.

15. oldal

VNoémi>!

Olyan meleg, mint mögöttem a nap. Olyan forró, amilyen hideg én vagyok. Olyan érdes, amilyen sima én vagyok. Ez a mi egyensúlyunk, az egyik olyan láthatatlan kötelék, amely összeköt bennünket.
Ezek vagyunk mi.

15. oldal

NagyEdina96 >!

-Mióta lettél te ekkora seggfej?
Most végre rám néz. Ahogy felém fordul, az arca olyan nyitott, hogy jobban örülnék, ha mégsem nézne rám.
-Amióta szerelmes lettem egy Szomorúság nevű lányba, azt hiszem.
Ezt láthattam volna előre.

297. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kiera Cass: The One – Az Igazi
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Veronica Roth: A beavatott
Alexandra Bracken: Sötét örökség
Victoria Aveyard: Vörös királynő
Lauren Oliver: Delírium
Sara Raasch: Hó mint hamu
Rick Yancey: Végtelen tenger
Samantha Shannon: A Mímes Rend
Cecelia Ahern: A Vétkes