Sorcery ​of Thorns (Sorcery of Thorns 1.) 64 csillagozás

Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns

“If ​you are looking for magic you will find it inside this book. Sorcery of Thorns is a bewitching gem, full of slow burning romance, loyal friendships, and extraordinary world building. I absolutely loved every moment of this story.” —Stephanie Garber, #1 New York Times bestselling author of the Caraval series

From the New York Times bestselling author of An Enchantment of Ravens comes an imaginative fantasy about an apprentice at a magical library who must battle a powerful sorcerer to save her kingdom.

All sorcerers are evil. Elisabeth has known that as long as she has known anything. Raised as a foundling in one of Austermeer’s Great Libraries, Elisabeth has grown up among the tools of sorcery—magical grimoires that whisper on shelves and rattle beneath iron chains. If provoked, they transform into grotesque monsters of ink and leather. She hopes to become a warden, charged with protecting the kingdom from their power.

Then an act of sabotage releases… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

Kiadói ajánlás: 14 éves kortól · Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
Simon & Schuster, New York, 2023
456 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781398521872
>!
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781398518131

7 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Silas / Silariathas · Nathaniel Thorn · Elisabeth Scrivener · Parsifal


Kedvencelte 11

Most olvassa 2

Várólistára tette 134

Kívánságlistára tette 134


Kiemelt értékelések

fannipfeiffer>!
Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns

Ez a könyv nagyon meglepett, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Nagyon jókor olvastam, ugyanis sikerült elfeledtetnie velem a mostani helyzetet, és elrepített egy varázslatos világba.

A mágikus könyvtár tök izgi volt, tetszett, hogy megszemélyesítette a könyveket az író, hiszen szinte olyan érző lények, mint az emberek. Ettől a varázsvilág igazán egyedire sikeredett, bár eleinte nehezemre esett követni, mi hogyan működik. Ennek biztos az az oka, hogy ha varázslós történeteket olvasok, akkor nem értem, hogy ha bizonyos dolgokra képesek a varázslók, más dolgokra miért nem. De aztán színre lépett Silas, és onnantól kezdve nem volt több kérdésem, nem kételkedtem többet. Bátran kijelenthetem, hogy Silas belépett a kedvenc karaktereim csapatába, és ott is eléggé éljáró. A morally gray karakterek a gyengéim, és hát ki másra illene ez a jelző, mint egy olyan démonra, aki emberi életekkel üzletel, közben mégis felnevelt egy árván maradt kisfiút. *swoons*

A két főszereplőnk, Elisabeth és Nathaniel, akiket nevezhetünk klisés karaktereknek, mégis kedveltem őket. Elisabeth szerintem egyáltalán nem olyan rossz hősnő, mint sok reviewban olvastam. Szerethető a maga naivitásával és kitartásával, sőt kifejezetten sokat fejlődik és erősödik a regény során. Nathanielt meg egyszerűen imádtam. Tipikus charming úriember tragic backstoryval, aki távolságtartó és mindent elviccel, de mégis. Nem tudom nem szeretni.

Ha összegyűjteném a könyv gyenge elemeit, biztos kevesebb csillagot kapna, mert azért volt egy-két dolog, ami nem annyira nyert meg. Gyönyörűen ír az írónő, mégis néha úgy éreztem, hogy a cselekmény rovására megy a választékos fogalmazásmód. A végső összecsapás szintén kevésbé tetszett, mert sokkal tömörebben is megírhatta volna, akkor talán ütősebb lett volna. Sajnos elmaradt a katarzis érzése, és amiért igazán haragszom egy kicsit az az, hogy kétszer eljátszotta ugyanazt az író. Elsőre konkrétan megkönnyeztem azt a bizonyos jelentet, de a lezárás így már kevésbé hatott meg.

Ennek ellenére minden alkalommal izgatottan vettem kézbe a könyvet, így inkább azt tartom szem előtt, hogy nagyon szórakoztató élmény volt. Szívesen visszatérnék ebbe a világba bármikor, úgyhogy én nagyon ajánlom, ha elvágyódsz egy varázslatos világba és szeretnél megismerkedni a legjobb démon barátoddal, aki bár soha nem nevez majd barátjának, mégis mindig melletted lesz, ha szükséged van rá. ❤Silas❤

manami P>!
Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns

Rengeteget hallottam a könyvről, rengeteg negatív dolgot – ezért kicsit féltem belekezdeni. De ha én is leszek az egyetlen a földön, ki kell mondjam: imádtam!

Alapvetően egy (idegesítően, túlzottan) kritikus olvasó vagyok, de mint mindenkinek, nekem is megvannak a magam gyengéi; a mesék, és a hangulatos írásmód. Így hát, bár teljesen érhető, miért nem kedvelik sokan (és ezzel nincs semmi probléma, unalmas is lenne, ha mindannyian ugyanazokat a könyveket szeretnénk) a kedvenc könyveim egy (nagy) részét, amíg teljesen logikátlan, vagy hajmeresztő események nem történnek, szinte minden esetben elvarázsolnak a (pl.) a Rengeteghez, A medve és a csalogányhoz, Ezüstfonáshoz, vagy a Caravalhoz hasonló könyvek.

A Sorcery of Thorns esetében is valami egészen hasonló történt.

Nem mondanám, hogy a cselekményünk bonyolult, különösebben rejtélyes, vagy érdekfeszítő. Ami viszont kifejezetten megfogott, az a (számomra) elképesztően hangulatos, egészen megdöbbentő hasonlatokat használó írásmód, valamint a karakterek, és azok egymással való kapcsolata. Nehezen ismerem el például, hogyan történhetett, hogy józan ésszel tudtam, a szereplőink csak x spoiler, mégis imádtam mindent ami köztük történt. Mármint, mindent. Logikusan belegondolva, elég sok helyen kellett volna felhúznom a szemöldököm, és mégsem tettem, mert a történet egy egészen varázslatos módon került tálalásra, úgy, mintha egy mesét, nem pedig egy YA könyvet olvastam volna (nagyon nem). Az írásmód, az érzések, a varázslatos ötletek totálisan beszippantottak, és nem is eresztettek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy tegnap este felütöttem a könyvet, majd beleájultam a lapok közé a fáradtság miatt, és ma reggel pedig azonnal folytattam, és mikor muszáj volt letennem, akkor is a történetre gondoltam.

Teljesen érthetetlen az imádatom a könyv iránt, mert tényleg, a történet magját és talán (megkockáztatom) a kivitelezését tekintve se tudok semmiféle igazán kivételes dolgot megemlíteni, sőt, néhol (esetleges) gyakorlatlanságot (kidolgozatlanságot?) is éreztem (ilyen kis „így történt, mert azt mondtam, de nem tudnám megmondani miért, így inkább beszúrok egy poént” dolgok). De tényleg, mindennek ellenére, imádtam. Mindent. Annyira szerettem a karaktereket, hogy totálisan beleéltem magam mindenbe ami velük történt, még ilyen (baromira idegesítő) hang-reakciókat is kiváltottak belőlem. Sőt, (és most kövezzetek meg) egy pontnál kicsordultak a könnyeim is. Ültem az ágyon, még ha egyértelmű is volt, hogy mire kell számítanom… áh! Erre mondjuk rátett egy lapáttal, hogy a könyv olvasása mellett hallgattam a hangoskönyvet is, és a hölgy, aki felolvasta, olyan szinten jó munkát végzett, hogy csak na! Ahogy életre hívta a szereplőket, hát le a kalappal!

A fél csillag levonás annak szól, hogy egyszer-kétszer elkalandozott a figyelmem (pont ott, ahol ez nagyon nem volt indokolt), és a spoiler kicsit furcsálltam, hogy Nathaniel nem volt jelen. Félreértés ne essék, imádtam a spoiler, még akkor is ha spoiler, csak valahogy érzelmesebbnek gondoltam volna, ha Nathaniel is ott van. Mondjuk neki is megvolt a maga pillanata… „It’s all right.” spoiler.

Megértem, mi zavar sok olvasót. Látom én is a (logikusan gondolkodva) hibákat, de mint mondtam, nekem az ilyen könyvek a gyengéim. A hangulata, a meseszerű, gyönyörű írásmódja teljesen levett a lábamról. Alig várom a következő Margaret Rogerson kötetet! (Remélem nem lesz hosszú várakozás.)

4 hozzászólás
kávésbögre P>!
Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns

Kellemes csalódás volt számomra ez a könyv. Sokáig halogattam – megláttam az itteni értékeléseket, és kicsit elment tőle a kedvem –, amit utólag megbántam. Elisabeth és Nathaniel, bár előre sejthető a szerelmi szál köztük, számomra abszolút szimpatikus szereplők voltak (mégha kissé klisések is). Silas pedig abszolút újszerű és izgalmas karakter, róla még szívesebben tudtam volna meg többet. A végével kissé elégedetlen vagyok, ezért a fél csillag levonás.

Serenity87 P>!
Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns

Kellemes meglepetés volt, hogy ennyire tetszett! Nem olvastam még az írótól, de így garantáltan fogok még, nagyon kellemes volt az írásmódja. Tetszett a világ is, a főszereplők is; Elisabeth és Nathaniel engem dinamikában nagyon emlékeztettek Sophie és Howlra a Howl's Moving Castle filmből/könyvből, illetve erre Silas karaktere szintén ráerősített egy kicsit. Őt is megszerettem, de egyértelműen a főszereplő páros került legközelebb a szívemhez. Nem annyira régen bejelentették, hogy lesz folytatás, kíváncsian várom!

johanna_hann>!
Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns

Sokáig tartott, míg rávettem magam, hogy elolvassam ezt a könyvet, pedig többen is nagyon ajánlották és rájöttem, hogy ez valószínűleg a félrevezető fülszövegnek köszönhető. Valaki vagy nagyon elsiette, vagy nem olvasta el végig, mert ez a könyv ettől sokkal több. De mennyire örülök, hogy végre kikölcsönöztem a könyvtárból!
Ezt a történetet könyv rajongóknak írták. Vannak benne beszélő, érző könyvek. Egy könyvtárban felnőtt főhősnő, aki könyvek között érzi magát csak otthon. Egy varázsló főhős, akit a démoni szolgálója nevelt fel. Harc, összeesküvés és slow burn romance.
Annyira lassan szerettem bele és végül annyira imádtam! Egyik pillanatban még alig kötötte le a figyelmem, majd azt veszem észre, hogy órák óta meg sem mozdultam és hoppá, aludni is kellene.
A történet elmenne teljesen standalonnak is, szerintem szépen lezárta az író, de azért kíváncsi leszek a folytatásra is, mert Margaret Rogerson valami gyönyörű világot épített.

“You like this place?"
"Of course I do. It has books in it.”

Orsi_olvas>!
Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns

A Sorcery of Thorns egy nagyon kellemes kis olvasmány volt, tele fantasy-vel, életrekelő varázskönyvekkel, démonokkal és némi szerelemmel. Silas nagyon izgalmas karakter volt, kedveltem a kimért modorát, a végtelenül praktikus világlátását, a humorát és még a gonoszságát is. Elisabeth nem volt rossz főhős, bár talán egy cseppet kiszámítható volt, de Nathaniellel alapvetően jól működtek. Számomra kissé zavaró volt, a főszereplők életkora, szerintem sokkal gördülékenyebb lett volna a történet, ha a huszas éveikben jártak volna, főleg Nathaniel, akinek a karakteréhez nagyon nem passzolt a tinédzser kor.
Kellemesen izgalmas, habár túl nagy meglepetéseket nem tartogató történetet kaptunk, ami sodró lendületével mégis képes volt magával ragadni és abszolút olvastatta magát a story. Összességében tetszett, neki is állok a következő résznek!

Sabinomi>!
Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns

Először 5 csillagot adtam a könyvnek, de végül levontam felet. Az idei év egyik legfelkapottabb könyve. Összességében szerettem, és miután elolvastam, tetszett, de úgy éreztem valami hiányzott. Miután megnéztem egy könyves kibeszélő videót, rájöttem, hogy több hiba is van, de engem még így sem érdekel, mert tetszett a könyv. De abban egyet kell értenem, hogy a gonosz és a szándékai elég bénák, és az epilógus is eléggé visszás… De bővebben az értékelésemben olvashattok róla: https://sabinomi.wordpress.com/2019/09/22/margaret-roge…

áfonyamuffin>!
Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns

Ez tipikusan egy olyan könyv volt, amit azért akartam elolvasni, mert körülöttem nagyon sokan imádták a könyves közösségben. Októberben újra elkezdtem használni a Scribd nevű oldalt/alkalmazást, mivel az egyetem miatt rengeteg dolgom volt és nem volt időm olvasni, így keresnem kellett egy alternatív megoldást. Ez lett a hangoskönyvek hallgatása, mivel hallgatásuk közben mást is tudok csinálni (mint például beadandót írni). Nem nyerte el a tetszésemet ez a hangoskönyv teljesen, viszont nem volt annyira vészes sem.

A történet: Nagyon tetszett a világa a könyvnek, annak az egész felépítése. Margaret Rogerson nagyon jónak tűnik a világfelépítésben ilyen rövid idő alatt is. Igaz csak ezt a könyvet olvastam eddig tőle, de nagyon meg vagyok vele elégedve. Főleg az tetszett, hogy a világában van média reprezentáció is, riporterekkel és fontos, hogy mennyire fontos a jó benyomás a nyilvánosság szemében. Ezt sokszor kihagyják a fantasy könyvekből, legalább is amennyire megfigyeltem ezt, szóval ez mindenképp egy pozitív pont volt. Emellett nagyon tetszett a varázslat felépítése is, igaz néhány helyen ez lehetett volna jobban kidolgozott, de így is nagyon tetszett. A legjobban talán az élő könyvek tetszettek! Igazán különleges koncepció!

A karakterek viszont egészen élvezhetetlenné tették számomra a könyvet.

Bővebben a blogon: https://berriesandbooksblog.wordpress.com/2019/11/05/so…

2 hozzászólás
Sillya>!
Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns

A gyönyörű borító miatt szereztem be a könyvet. Tudom, nem lenne szabad ilyet, de egyszerűen nem bírtam otthagyni. Szerencsére nem bántam meg végül.

A történet rögtön megfogott. Varázslatos könyvek, mágia, démonok és harcok. Bár az elején kellett egy kis idő, hogy belelendüljek, de utána olvastatta magát. Kicsit meglepődtem, amikor nagyon hamar kiderült a „főgonosz” kiléte. Annyiból nem bántam, hogy néha túlzottan elnyújták a nyomozást (sőt, szinte idegesítő, hogy a főgonosz homlokára van írva, hogy ő a bűnös, de a főhősnő nem veszi észre) és ez itt kimaradt. Főleg amiatt volt érdekes, hogy szinte rendíthetetlen volt a pozíciója. A történet ritmusa eléggé változó volt, voltak gyorsabb és lassabb részek és bár voltak olyan részek, ahol húzogattam a szemöldököm, de összeségében tetszett a történet. A szereplők közül Silas lett az abszolút kedvenc. Imádtam a kettőséget, ami jellemezte és minden jelenetét nagyon jól megírta az alkotó. A főhősnő nem volt túl kiemelkedő, de szerethető, bátor és erős (valamint tényleg tud harcolni), ezért különösebb problémám nem volt vele. Nathaniel szintén nem volt meglepő karakter, de mégis szerettem őt is. A főszereplő páros nagyon aranyos volt.

Bár nem mondom, hogy hibátlan a történet, de élveztem és lehet, hogy újra fogom olvasni. Jó lett volna még ebben a különleges világban kalandozni, de nincs ellenemre a kerek lezárt történet (főleg a sok trilógia mellett). Kíváncsian várom az írónő többi könyvét is.

2 hozzászólás
Amare>!
Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns

Howl's Moving Castle meets living books. Nemrég láttam az előbb említett filmet és nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy Nathaniel mennyire hasonlít Howlra. Házi démon szolga, legnagyobb varázsló a világukban, a legkeresettebb szingli pasi a környéken, a viselkedésük stb. De ezek a hasonlóságok nem zavartak, sőt még meg is mosolyogtam őket egy kicsit. A világ nagyon tetszett és beszippantott, bár pl Elisabeth képességének a megmagyarázását egy kicsit összecsapottnak éreztem. De ezen kívül minden nagyon tetszett.


Népszerű idézetek

vgabi>!

To her horror, he went over to Silas and picked him up, holding him aloft at eye level. “What a lovely cat you are! Are you a boy, or a girl?”
“He’s a boy,” Elisabeth said hastily, when Parsifal appeared to be about to duck his head and check. “His name is—er—it’s”—she gulped—“Sir Fluffington.”
Dangling from Parsifal’s hands, Silas gave her a look of extreme reproach.

Kapcsolódó szócikkek: Elisabeth Scrivener · Parsifal · Silas / Silariathas
Nolya>!

“You like this place?"
"Of course I do. It has books in it.”

Shadowprincess>!

„I'm a fast learner when properly motivated”

Kapcsolódó szócikkek: Nathaniel Thorn
johanna_hann>!

„I know all of this must be very frightening for you, but try not to agitate yourself. Excitement will only worsen the inflammation.”
She stared. „The – what?”
„The inflammation of your brain, Miss Scrivener,” he explained patiently. „It is quite common among women who read novels.”

13. fejezet

Nymeria96>!

Books, too, had hearts, though they were not the same as people’s, and a book’s heart could be broken; she had seen it happen before. Grimoires that refused to open, their voices gone silent, or whose ink faded and bled across the pages like tears.

Nymeria96>!

“I'm ruining your reputation, aren't I?” she asked, watching the spectacle unfold.
“Don't worry,” Nathaniel said. “I've been hard at work trying to ruin my reputation for years. Perhaps after this, influential families will stop trying to catapult their unwed daughters over my garden fence. Which actually did happen once. I had to fend her off with a trowel.”

Kapcsolódó szócikkek: Elisabeth Scrivener · Nathaniel Thorn
Nolya>!

“Is that him? The prince?”
Nathaniel nodded. “If you can believe it, I used to fancy him. Then he went and grew that mustache. Or he murdered a gerbil and attached it to his face. For the life of me, I can’t tell which.”

Serenity87 P>!

She had never known that hope could hurt so badly, like blood rushing back to a deadened limb.

119. oldal, 11. fejezet

Shadowprincess>!

Elisabeth could have kissed Silas, but the look in his yellow eyes suggested that no one had ever dared that and survived.

Kapcsolódó szócikkek: Elisabeth Scrivener · Silas / Silariathas

A sorozat következő kötete

Sorcery of Thorns sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Empire of Storms
Soman Chainani: The Last Ever After
Leigh Bardugo: Shadow and Bone
Emily J. Taylor: Hotel Magnifique (angol)
Elise Kova: Fire Falling
Colleen Houck: Tiger's Voyage
Stephanie Garber: The Ballad of Never After
Holly Black: The Wicked King
Mary E. Pearson: The Beauty of Darkness
Stephanie Garber: Legendary (angol)