Gone ​with the Wind 18 csillagozás

Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind Margaret Mitchell: Gone with the Wind

Margaret Mitchell's epic novel of love and war won the Pulitzer Prize and went on to give rise to two authorized sequels and one of the most popular and celebrated movies of all time. Many novels have been written about the Civil War and its aftermath. None take us into the burning fields and cities of the American South as „Gone With the Wind” does, creating haunting scenes and thrilling portraits of characters so vivid that we remember their words and feel their fear and hunger for the rest of our lives. In the two main characters, the white-shouldered, irresistible Scarlett and the flashy, contemptuous Rhett, Margaret Mitchell not only conveyed a timeless story of survival under the harshest of circumstances, she also created two of the most famous lovers in the English-speaking world since Romeo and Juliet.

Eredeti megjelenés éve: 1936

>!
Pan Books, 2008
986 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780330458047
>!
Macmillan, Great Britain, 1991
826 oldal · ISBN: 0333087852
>!
Macmillan, Great Britain, 1966
1012 oldal · puhatáblás

1 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Rhett Butler


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Margaret Mitchell: Gone with the Wind

Utólag végiggondolva, lehet, hogy nem volt a legtökéletesebb ötlet angolul olvasni ezt a monumentális regényt, de nem bántam meg, hiszen sok újat adott nekem mind a története, mind pedig a szókincse.

Az olvasását már nagyon régóta tologatom. Féltem belevágni, nem tudtam, hogy mit várjak tőle, de ösztönzött a tudat, hogy olyan sok ember szerette, miért lennék pont én a kivétel?
Igazából nem lettem az.

Senkit ne rettentsen el a hossza, mert igenis képes lebilincselni az olvasót és olyannyira képes magával ragadni a történet, hogy észre sem veszed, mennyit olvastál el belőle – nem számít, hogy az anyanyelveden vagy idegen nyelven olvasod.

Nálam sokat segített, hogy bizonyos részeket hangoskönyvben hallgattam. Bár a könyv nagy részét tényleges olvasással tudhatom magam mögött, néha kellett, hogy kizökkenjek belőle, és más is olvasson fel belőle nekem.

Tökéletesen írja le a déli világot. Az embereket, a temperamentumot, a világképet, a környezetet, mindent.
Nem titkolom, nem minden szereplővel sikerült maradéktalanul megbarátkoznom, mondjuk úgy, hogy Scarlett elég sokszor kiverte nálam a biztosítékot. Végig azt gondoltam, hogy véletlenül sem érdemli meg Rhettet. De még mennyire nem. Annyira másfelé tekintett, annyira nem volt képes észrevenni a valóságot, egyszerűen nem tudtam őket együtt látni, együtt elképzelni. Végig az járt a fejemben, hogy mennyire nem jó folyton egy álomvilágban élni, és nem észrevenni azt, ami ténylegesen itt van körülöttünk. Kicsit amolyan se veled, se nélkülednek tűnt az egész. Azt éreztem, hogy Scarlettnek soha semmi nem elég jó, nem tud megbékélni a környezetével, azzal, amit kapott, mindig és mindig csak több kellett, csak jobb. Nagyravágyónak, telhetetlennek tűnt egészen sokáig, és belőlem ez váltotta ki az ellenszenvet.

Az egész tragikuma számomra, hogy a végén mégis azt láttam, hogy ők tökéletesek együtt. Ez a monumentális regény sok mindent magába ölel: szerelmet, álmokat, harcot, valóságot, hitet és reménytelenséget, boldogságot és tragédiát. Klasszikus és klasszikusan tökéletes.

>!
Ittimi78
Margaret Mitchell: Gone with the Wind

Na neee… Nem ilyen végre számítottam.
Gyorsan kerestem is a folytatást, és nincs… Illetve van, de nem ez az írónő írta :(
Kicsit úgy érzem magam most, mintha az arcomba csapták volna az ajtót, és fel vagyok zaklatva. Hogy lehet így vége??
Öt csillag, persze, hogy az. Nagyon élő karakterek, falevélként sodorja őket a háború és saját fafejűségük szele egyik szerencsétlen helyzetből a másikba. Ajh, de sokszor voltam mérges erre a libára, kellett volna neki pár jó pofon! És mikor már észhez térne, addigra a másik lép le…
Én meg csak ülök itt, és fortyogok, mert hogy lehet már függő véges, amikor nincs is folytatás? Ez nem ér! Ha tudom, hogy ilyen, sosem kezdek neki :(

24 hozzászólás
>!
mandris P
Margaret Mitchell: Gone with the Wind

Ez a regény kétségkívül emberfeletti teljesítmény, a maga bő 1000 oldalával. Kb. másfél évig tartott elolvasnom, de ebben nagy szerepe volt annak, hogy kb. 30-szor hagytam félbe. Ezzel kapcsolatban rá kellett jönnöm, hogy csak az első néhány hosszabb félbehagyás nehéz (és annyira ez sem volt nehéz), a többi már tulajdonképpen rutin-dolog. Főleg, hogy a regény elején túl sok minden nem volt, ami leköthette volna a figyelmemet. Ez tulajdonképpen csak akkor változott, amikor rendszeresen visszatérőből a törzsgárda tagjává lépett elő (dobpergés)….. Rhett Butler. Ha ő nem lenne, a könyv nagyrészt élvezhetetlen lenne. But more on the subject later…
És az is kétségkívül emberfeletti teljesítmény, hogy az USA-ban, ha lehet hinni a Wikipédiának (lusta voltam más forrásokat keresni) a második legolvasottabb könyv.
Ezzel ez a legnépszerűbb, alternatív valóságban játszódó könyv (na jó, azért a sci-fi/fantasy címkét nem teszem rá).
Párhuzamos valósága a megtévesztésig hasonlít a mi világunkra, a figyelmes olvasó azonban észreveszi, hogy azért ez a világ mégsem ugyanaz. Ebben ugyanis a polgárháború előtti évek Délje igazi utópia, a rabszolgaság valójában egy meritokratikus rendszer, amelyben a tehetséges négereknek adott a felemelkedés lehetősége, és legfeljebb a tehetségtelen, lusta, deviáns, … (a felsorolás szabadon választott elemekkel bővíthető) csürhe sérelmezheti, akiket ez az egyébként természetesen kivételesen igazságos és nagyvonalú rendszer mégiscsak kénytelen a társadalom peremére szorítani. Mindez az utópikus állapot azonban csak addig tartható, amíg a civilizált, kifinomult, kulturált, … (a lista ugyancsak bővíthető) Dél el nem veszíti a dicső háborút a barbár, civilizálatlan, erőszakos, … Északkal szemben, aminek következtében a korábbi utópia kegyetlen disztópiába fordul. Ráadásul még szegény feketék fejét is telebeszélik mindenféle nyilvánvaló baromsággal arról, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint a fehérek. Egy szóval nevetséges és átlátszó hazugságokkal. Nem véletlen, hogy a fentebb már említett tehetséges feketék, akik a korábbi rendszerben sokra vitték (egy szóval házi szolgálók lettek, nem pedig a földeken dolgoztak), nem is dőltek be ezeknek. Szegény tehetetlen déliek kénytelenek megszervezni a maguk ellenállását, a minden bizonnyal mindenki által jól ismert civil szerveződést, a Ku Klux Klánt, hogy emberi méltóságuknak legalább maradékát meg tudják őrizni e körülmények közepette.

Viccet félretéve, én el tudom képzelni, hogy egy magára valamit is adó déli így gondolkodott az 1860/70-es években. Még azt is el tudom képzelni, hogy a 30-as évek végén akad valaki, aki így érez, főleg, ha az illető déli. De hogy miért nézik el azóta is olvasók (mekkora nagyságrendet írjak?) százezrei, azt fel nem foghatom.
Talán csak azért lehet, mert a történelmi háttér valóban csak ennyi, háttér. Szükséges ahhoz, hogy egy olyan helyzetet teremtsen, amelyben alapvető társadalmi változások mennek végbe spoiler.

A regény központjában nem a történelmi események állnak, hanem Scarlett O'Hara. A világirodalom talán legellenszenvesebb női főszereplője (nem olvastam még annyit, hogy határozott névmást merjek használni). Akinek élete példáján azonban olyan fontos igazságokat tanulhatunk meg – és tanulhattak meg nők százezrei mindezidáig, mint hogy
– a kultúra alapvetően érdektelen, kár is vele foglalkozni
– szerelemből házasodni tökéletesen értelmetlen
– végszükség esetén egy nő is meg tud állni a maga lábán, el tud vezetni egy vállalkozást, vagyonra tud szert tenni, ami nem kellemes, de mindenesetre szükséges lehet, amíg nem talál magának valakit, aki megfelelően el tudja tartani, és visszatérhet azokhoz a dolgokhoz, amik igazán érdeklik, úgymint a ruhák, a bálok, és más férfiak fejének elcsavarása
– minden nő megérdemel egy férfit, aki a szíve mélyén jobban szereti, mint bárki, és mindent hajlandó megadni neki, ennek ellenére bármikor hajlandó őt úgy igazán megalázni, már csak azért is, hogy ne felejtse el, ki hordja a nadrágot a családban. Ugyanakkor a nő mindvégig reménykedhet abban, hogy egyszer majd az ő kezében lesz az ostor. Hát mi ez, ha nem az egészséges és mindkét fél maximális megelégedését szolgáló párkapcsolat receptje?

És itt jön képbe Rhett Butler, az említett alfa-hím, aki ugyanakkor mindezek ellenére talán az egyedüli olyan szereplő, akit tudtam értékelni, és akinek ténylegesen van mélysége. Mindenesetre, ahogy az Elfújta a szélben érték el csúcspontjukat az ún. „Anti-Tom”, vagyis a Tamás bátya kunyhója ellenében írt regények, úgy az Elfújta a szélben is megjelenő baljós, sötét, erőszakos kapcsolat nem olyan régen az Árnyalatokban tudott eljutni népszerűsége csúcsára. (Oké, utóbbit nem olvastam, úgyhogy javítsatok ki, ha tévedek)

3 hozzászólás
>!
Ildiko_Lengyak
Margaret Mitchell: Gone with the Wind

Tök jó volt ez a könyv. Gyűlöltem.
Igen, lehet egyszerre.

>!
tropikal
Margaret Mitchell: Gone with the Wind

Le se tudtam tenni ezt a könyvet, pedig ismerem a történetet a filmből, de olvasva sokkal nagyobb élményt nyújtott. Megéri végig olvasni, mert szórakoztató, romantikus, de nem folyik a sziruptól. Szerettem.

>!
BarbieB
Margaret Mitchell: Gone with the Wind

Egyik nagy kedvencemmé vált ez a regény, pedig először tartottam tőle, hogy egy merő nyálas borzalom lesz, szirupos-csöpögős jelenetekkel és végtelenül egyszerű karakterekkel. Nos, még ha ennek az első fele be is igazolódott, több ok miatt is felül tudtam ezen kerekedni. Az első mindjárt a főhős, Scarlett figurája: rendkívül szerethető vagy gyűlölhető, de mindenképpen kivált valamilyen érzelmet az olvasóból, mert nem tökéletes, nem szent, de nem is velejéig romlott – ezért nagyon könnyű vele azonosulni, együttérezni vele.
https://litfan.blog.hu/2011/04/20/margaret_mitchell_gon…

>!
Rosaliacska
Margaret Mitchell: Gone with the Wind

Ez a konyv megizzasztott, hosszu es raadasul valahogy nem haladtam. Voltak fejezetek amik gyorsan mentek de utana napokig „pihentettem”.
Sokan emlitik milyen elviselhetetlen Scarlet, es ezt nem vitatom, az irono nem fest tul hizelgo kepet rola. Csinos, eleseszu, de koszivu onzo teremtes. Sajat erzelmeivel sincs tisztaban es mire raebred nagysokara mi/ki(k) fontos(ak) az eleteben addigra mar tul keso.
Mindazonaltal Scarlet eleten es viszontagsagain keresztul egy lealdozo civilizacio es annak hamvaibol eletrekelo uj era szuletesenek lehettem tanuja. Nem tudom mennyire akkuratus a tortenelmi reszletekben, a csatak es az esemenyek tekinteteben helytallo, viszont a rabszolgasag felszamolasanak kovetkezmenyekent kialakulo sajatos politikai helyzet szamomra egy uj perspektivat mutatott.
A karakterek vegig hibatlanul kidolgozottak, minden szala a tortenetnek a helyen van. A leirasok kicsit mar farasztoan is reszletesek viszont ez a reszletesseg csodalatos kepet festett elem, bar lehet az is szamit hogy lattam a konyvbol keszult filmet kb. negyvenszer…
Osszessegeben jol szorakoztam, es buszke vagyok hogy elolvastam, de az majdnem biztos hogy tobbet nem nyitom ki a konyvet. Ez egy ilyen egyszer az eletben olvasnivalo volt. Kipipalva.


Népszerű idézetek

>!
cinnamon

Death, taxes and childbirth! There's never any convenient time for any of them.

>!
cinnamon

I'll think of it tomorrow, at Tara. I can stand it then. Tomorrow, I'll think of some way to get him back. After all, tomorrow is another day.

>!
cinnamon

„Sir,"she said,"you are no gentleman!”
„An apt observation,"he answered airily."And, you, Miss, are no lady.”

>!
cinnamon

“Mrs. Charles Hamilton — one hundred and fifty dollars — in gold.”
A sudden hush fell on the crowd both at the mention of the sum and at the name. Scarlett was so startled she could not even move. She remained sitting with her chin in her hands, her eyes wide with astonishment. Everybody turned to look at her. She saw the doctor lean down from the platform and whisper something to Rhett Butler. Probably telling him she was in mourning and it was impossible for her to appear on the floor. She saw Rhett’s shoulders shrug lazily.
“Another one of our belles, perhaps?” questioned the doctor.
“No,” said Rhett clearly, his eyes sweeping the crowd carelessly. “Mrs. Hamilton.”
“I tell you it is impossible,” said the doctor testily. “Mrs. Hamilton will not —”
Scarlett heard a voice which, at first, she did not recognize as her own.
“Yes, I will!”

Kapcsolódó szócikkek: Rhett Butler
>!
tropikal

For Ashley was born of a line of men who used their leisure for thinking, not doing, for spinning brightly colored dreams that had in them no touch of reality. He moved in an inner world that was more beautiful than Georgia and came back to reality with reluctance. He looked on people, and he neither liked nor disliked them. He looked on life and was neither heartened nor saddened. He accepted the universe and his place in it for what they were and, shrugging, turned to his music and books and his better world.

>!
cinnamon

No, I don't think I will kiss you, although you need kissing, badly. That's what's wrong with you. You should be kissed and often, and by someone who knows how.

>!
cinnamon

Dear Scarlett! You aren't helpless. Anyone as selfish and determined as you are is never helpless. God help the Yankees if they should get you.

>!
cinnamon

He had never known such gallantry as the gallantry of Scarlett O'Hara going forth to conquer the world in her mother's velvet curtains and the tail feathers of a rooster.

>!
cinnamon

– A new baby! Why, Scarlett, this is a surprise! – he laughed, leaning down to push the blanket away from Ella Lorena's small ugly face (…) – Let me hold the baby, Scarlett. Oh, I know how to hold babies. I have many strange accomplishments. Well, he certainly looks like Frank. All except the whiskers, but give him time.
– I hope not. It’s a girl.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

John Jakes: Love and War
Toni Morrison: Beloved
Colson Whitehead: The Underground Railroad
Noah Gordon: Shaman
Alice Walker: The Color Purple
Diana Gabaldon: The Fiery Cross
Mór Jókai: A Hungarian Nabob
Kate Quinn: Mistress of Rome
Mary Jo Putney: A Distant Magic
Sue Monk Kidd: The Invention of Wings