Újjászületés 285 csillagozás

Margaret Mazzantini: Újjászületés Margaret Mazzantini: Újjászületés

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Felkavaró ​és túlzás nélkül katartikus művet tart a kezében az olvasó, aligha véletlenül nyerte el a könyv 2009-ben a rangos Campiello-díjat. Lírai és felzaklató történelmi krónika, egy emésztő, szenvedélyes szerelem históriája, és egy még emésztőbb, nehezen beteljesülő vágy, a gyermek utáni sóvárgás megindítóan szép története. Váratlan telefonhívással indul a regény: több mint másfél évtized után a vonal végén Gojko, a hajdani bosnyák barát, költő és életművész szólal meg. Arra kéri Gemmát, a Rómában élő szerkesztőnőt, hogy térjen vissza Szarajevóba, ahol egykor Gemma, férje, a fotográfus Diego és ő elválaszthatatlan barátok voltak a törékeny béke napjaiban és a háború poklában. A meghívás apropója egy fotókiállítás, ahol a háború áldozatául esett Diego képeit mutatják be. Anya és fia, az ízig-vérig római kamasz – aki sohasem ismerhette meg apját – repülőre ül, hogy szembesüljön egy öldöklő háború sújtotta város kísérteteivel és saját múltjával. A történetet minduntalan… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2020
556 oldal · ISBN: 9789632667409 · Fordította: Todero Anna
>!
Cartaphilus, Budapest, 2020
556 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632667393 · Fordította: Todero Anna
>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
552 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662831 · Fordította: Todero Anna

Enciklopédia 8


Kedvencelte 113

Most olvassa 40

Várólistára tette 347

Kívánságlistára tette 283

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Szarajevó, a rendhagyó város, félig Isztambul, félig hegyi falucska. Sokféle nemzet és vallás olvasztótégelye.
És az olasz pár, a római lány és a genovai fotós fiú, akiknek a sorsa ezzel a várossal elválaszthatatlanul összeforr.
Ígéretes kapcsolatuk a téli olimpia fényeitől diadalittas Szarajevóban kezdődik, és amikor a regény második felében a várost vérben és erőszakban látjuk viszont, a délszláv háború ostromgyűrűjében, addigra már az ő házasságukat is lúgként marja szét a közös gyerek utáni hiábavaló hajsza, a reménytelen vágyakozás.
Van a szépséges stílusban megírt könyvnek egy olyan rétege, ami azokhoz az olvasókhoz fog igazán közel kerülni, akik nyitottak a drámai szerelmi történetekre, azok minden apró rezdülésével együtt. Nincs a szerző párkapcsolat ábrázolásában egyetlen hamis hang sem, mindez nem is cukormázasan édes, mégsem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy irodalmi élmény tekintetében ebben a témában a kevesebb néha több.
Háborús regényként azonban megrázó és felejthetetlen, még sosem találkoztam ennyire gyönyörű szimbolikával arról, hogy a borzalomból és embertelenségből hogyan születhet újjá mégis valamilyen rejtélyes módon a szépség és a remény.
Számomra a könyv elsősorban Szarajevó regénye, a háborúé, a kegyetlen pusztításé. És a legmélyebb sötétségből is kivezető túlélésé.

9 hozzászólás
mate55 >!
Margaret Mazzantini: Újjászületés

A remény futama. Nincs törvény, nincs igazságosság. Csak a bátorság létezik. Míg a Szarajevói háború félelmetes „élményt” nyújt, az igazi pokol az, ami utána jön.

n P>!
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Péntek Orsolya azt írja: Mazzantini regényének hibája, egyúttal legnagyobb erénye is a részletessége – én pedig pontosan ezeket a szavakat kerestem ahhoz, hogy P.O. segítségével valamit mondjak a könyvről. Hosszas rábeszélésre olvastam el. Egy kedves ismerősöm, ha találkoztunk, mindig megkérdezte, hogy olvastam-e már az Újjászületést. Én meg mindig mondtam, hogy nem, hát még nem. Aztán azt is mondtam, hogy de már láttam a könyvtárban, később azt, hogy már a kezemben is volt, de még nem… Hogy mi tartott vissza? A borítója és a címe. Ilyen egyszerű a dolog. Nem érdekelt a könyv. Végül megnéztem mit írtok róla. Katartikus, felkavaró, sírni lehet rajta, megrázó, lebilincselő, fájdalmas, húsbavágó – ezeket az élményeket sem akartam. De, hogy legközelebb ne kelljen megint magyarázkodnom, végül mégis elkezdtem. Az első 140 oldal nagyon gyorsan ment, örültem is, hogy majd jó véleménnyel leszek róla. Később kezdtem elveszni a részletekben. P.O.: Mazzantini prózájának erejét a szenvtelen részletessége adja. Az első sortól az utolsóig megéltnek tűnik a történet, egy kivételes megfigyelőképességgel megáldott nő, Gemma saját történetének, aki, legyen szó a kilencvenes évek Rómájáról vagy a háborús Szarajevóról, úgy mesél, mint aki minden pillanatra emlékszik (…)_ és tovább: Mint említettük, ez a részletesség az, amely végül majdnem meg is öli ezt a prózát: olyanná válik a történet, mint egy elképesztően alapos filmforgatókönyv, amelyben semmit nem bíznak az olvasó – néző – fantáziájára. Minden ki van mondva. Mértéktartóan, nem ízléstelenül, nem idegesítően – mégis elvész a hozzáköltés lehetőségének finom játéka, az, hogy olvasva váljék teljessé a vérrel, háborúval, élettel, békével, szerelmekkel teli nagyregény. Ugyanakkor hihetetlenül pontosan mutatja meg a Szarajevó–Róma tengelyen az emberi különbségeket, a szarajevói horvát Gojko és családja, valamint a született rómaiak, genovaiak közti távolságot, amelyet mégis semmivé tesz a megmagyarázhatatlan szeretet.
A regény mindazok mellett, amit leírtam róla értékes és fontos könyv. Kiválóan mutatja be a szereplőket, éppen annyira lehet egyszer kedvelni őket, mint amennyire néha nem. Lehet azonosulni a fájdalmukkal, gyötrelmükkel, a reményvárásukkal. Engem mégsem ez fogott meg benne igazán, hanem a Szarajevóban történtek. A háború, amiről jó esetben csak a híradóból hallottunk, láttunk. Kívülről néztük. Mazzantini viszont bevisz minket, ott vagyunk, szinte harcolunk, de ha azt nem is, a sebesülteket kötözzük, a gyerekeket karunkba kapjuk, futunk, továbbmentjük az életet. A regény nekem erről szólt. A menekülés, a befogadás – elfogadás, az emberség, emberiesség könyve. Aktuális téma.

Gyöngyi69>!
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Ez az a könyv, amiről rengeteget kellene írni, az egekig magasztalni, amiért megérte olvasó emberré válni, amit mindenkinek el kellene olvasni (főleg ma), amit csak lassan szabad olvasni, hogy megértsük, és bevéssük azt, amit mondani akar.
Ez az a könyv, amiről nem szabad sokat okoskodni, mert a nagy dolgokat nem kell elemezgetni; ami magasztalás nélkül a leg-leg polcra kerülhet, ami fájdalmat okoz, amikor olvasod; amit mégsem kell mindenkinek elolvasnia, mert nem hiszi, vagy nem érti, vagy nem akarja érteni; amit jó lenne gyorsan olvasni, hogy rövidebb ideig fájjon, és ez az, amit legjobb lenne nagyon gyorsan elfelejteni. Na, ez biztosan nem fog sikerülni!
Mazzantini figurái húsvér emberek, szimpatikusak és kevésbé azok. Az egész kötet olvasása közben egy percig nem éreztem azt, hogy bármelyik szereplő ne lehetne valóságos figura, ami a háborúról szóló részeknél csak még nyomasztóbb teherként telepedett rám.
Nem szeretném a történetet elemezgetni, taglalni, mert ez a kötet azok közé tartozik számomra, aminél szentségtörésnek érzem, hogy a magam egyszerű szavaival értékeljem.
Annyit az írónő védelmében mindenképpen szeretnék felhozni (na nem mintha erre rászorulna), hogy egy ilyen történetet megírni csak bizonyos távolságtartással szabad. Valóban szenvtelen a hangnem (amitől még hatásosabb a mondanivaló egyébként), de ez a szenvtelenség szükséges akkor, amikor valaki ennyi szörnyűséget akar elbeszélni, mert különben megbetegíti a lelket, vagy belefullad ennyi fájdalomba.

4 hozzászólás
Gelso P>!
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Amíg csak gondolataim vannak…

„A költők mind hülyék, mint az üvegnek csapódó legyek! Nekimennek a láthatatlannak, hogy megkaparintsanak egy darabka eget!” (194. old.)

"és az élet nevet rajtunk
mint egy vén, fogatlan szajha
miközben csukott szemmel dugjuk meg
és egy liliom seggéről álmodunk…
Mereven néz összeszűkült szemével.
– Szerencsétlen nemzedék vagyunk, Gemma." (205. old)

„…ha a mai eszemmel belegondolok, már ott volt a háború a szemében… (…) Zágrábban minden szerb csetnik lett, Belgrádban minden horvát usztasa (…) A propaganda … a televízió… előbb a propaganda jön, aztán a történelem…” (193. old.)
„Milyen volt a zsidók arca, amikor már látták, ha nem is ismerték fel, a feléjük közeledő gonoszt? Nagyjából ilyen lehetett. Mint ezé az öregemberé, aki egy bőrdarabba karcol valamit, mint ezé a lányé, aki összegumizott könyveivel, a fején kendővel, farmerban kilép a medreszéből. ” (252. old.)

„…kell, hogy Isten melléd álljon, és elfogadjon az elhasznált lelkeddel együtt.” (102. old.)

„Vannak emberek, akik elvesztik a gyereküket, aztán nap mint nap újra rátalálnak a fényképeken, a szekrényében lógó ruhákban. Mi is újra meg újra rátaláltunk. Egy festményben, amelyet egy modern művészeti galériában látunk. Egy vadnyúlban, amely megáll az autónk fényszórója előtt, és jó ideig bámul ránk, mintha mondani akarna valamit. Diego tarkójában. Mert ott maradt, akár az elsuhanó szerelem nyoma.” (213. old.)

„dobozban látott háború” (218. old.)

Youditta>!
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Drámai, felkavaró, húsbavágó.

Történet egy olyan párról, akik elsöprően szeretik egymást, de gyermekük nem lehet. Bemutatja nekünk a regény, azt az elemésztő vágyat, amikor az ember gyermeket szeretne, de nem sikerül. Minden lelki vívódása bele van sűrítve a regénybe, amin elsősorban egy nő megy keresztül ilyen helyzetben. Érzelmi kiégés, gondolatok arról, hogy miként látod a világot, ha ebben a cipőben jársz. (Nagyon hálás vagyok ezekért a gondolatokért, mert kicsit könnyebb megértenem, hogy mit él át egy szívemhez nagyon közel álló lány ebben a helyzetben.)

A történet nem csak a gyermek utáni vágyról szól, hanem sokkal több annál: lehetőségek, kudarcok, elhidegülés, kiégés, törések, dél-szláv háború, félreértések, meg nem értések, gyötrelem, mély szerelem, barátság, szívet tépő fájdalom.

Annyira drámai, kemény, fájdalmas ez a regény, hogy az ember olyan nyomást érez közben, mintha egy viziló ülne a mellkasán, megszólalni nem tudsz, lélegezni is alig-alig.
És nem a témája teszi keménnyé ezt a könyvet elsősorban, hanem az, ahogy az érzéseket az írónő a lelkedbe égeti!
Az írónő stílusa, kifejezési eszköze olyan éles, mint egy szike!
Ha mindenki így bánna a szavakkal, mint ő, Kánaán lenne az irodalomban!

Életem egyik legnagyobb irodalmi élménye volt ezt a könyvet elolvasni.
Hálás vagyok Margaret!

5 hozzászólás
IrodalMacska P>!
Margaret Mazzantini: Újjászületés

2o2o:

Egy olvasó életében sok kedvenc könyv lehet. Mindegyik más miatt kedvenc; nem is feltétlenül az írástechnika a döntő szempont, hanem jókor olvassuk, hat ránk a hangulata.
De ha valaki megkérdezne, hogy mi életem könyve, akkor gondolkodás nélkül rávágnám, hogy Margaret Mazzantini: Újjászületés című regénye.

Pontosan egy éve olvastam először ezt a csodát, akkor még gazdag ember voltam: megvolt a magam „Diegoja” és „Gojkoja”. „Gojkom” még mindig az életem része, de „Diegom” visszavágyott a maga „Szarajevójába”. Lehetett a közös fészkünk „Rómában” (ez is egy szimbólum a könyvben, ha belegondolunk), ha az nem az ő otthona volt…
Így olvasni a könyvet egészen más élmény volt – talán még mélyebb, mint elsőre. Az újraolvasás során volt türelmem ízlelgetni a szavakat, a mondatokat, hiszen tudtam mi a vége, nem hajtott a türelmetlenségem, csak bele akartam feledkezni Mazzantini világába. Így értelmet nyertek a borítón úszó halacskák (hányszor megjelennek a halak a sorok között!) és a cím is. Annyira át tudtam magam adni az olvasottaknak, hogy szinte én is szerelembe estem a főszereplőkkel, annyira aprólékosan érzékelteti az írónő kettejük különleges kapcsolatát. Én is akartam azt a gyereket, vágytam, hogy megfoganjon. Éreztem Dubrovnikot, Korculát, a napot, a sós tengert és láttam Olaszországot a szikláról…

A könyv párhuzamba helyezi a kívül és a belül dúló háborút. A szarajevói orvlövészeket és a Gemma lelkében pusztító fájdalmat. Az előző elborzasztott, az utóbbi megviselt.

Hosszú út vezetett a szikláig, de nincs újjászületés. Nincs megváltás.

2o19:

Vannak könyvek, amelyek a történetük, mások a szépirodalmi igényességük, megint mások az általuk kiváltott érzések alapján kedvenccé válnak. Egy dolog biztosan közös bennük: meleg kézként a szívemhez érnek, körbeölelik azt. Mindezeken felül megszületett egy új kategória: Mazzantini. Ő egyesítette mindazt, ami eddig egyenként is elég volt. Az utóbbi hónapokban óriási hatással vannak rám a kortárs olasz írók, mindegyikük rendkívül ügyesen nyúl az élveboncolás eszközéhez, de Mazzantini Újjászületése összehasonlíthatatlan bármelyik korábbi olvasásélményemmel.

Olvasom a kritikák között, hogy túlírt. Határozottan tiltakozom: ennyi érzelmet – egy ország, egy nő, egy szerelem történetét nem szabad ennél rövidebben megírni. Nyilvánvalóan hajlam és ízlés kérdése, de nekem kifejezetten szükségem volt ezekre a gyönyörű leírásokra, utánozhatatlan metaforákra, a könyv minden betűjére.

Máskor megállíthatatlanul csorognak belőlem a szavak, azonban erről a könyvről nem lehet méltó értékelést írni, nincs az a gondolat, amely felérne a tökéletességéhez.
Az írónő mértani precízséggel mosta össze egy látszólag össze nem illő pár csodálatos szerelmét (mindezt klisék és rózsaszín bűbáj nélkül), az anyaság iránti vágyból fakadó összes erőfeszítést, a gyermektelen párok fájdalmát, az üresen tátongó méh visszhangzását, az éveken és határokon átnyúló barátság erejét és a délszláv háború borzalmait. Ez utóbbi kíméletlenül mutatja be Szarajevó ostromát: a gyermekekre vadászó orvlövészek kéjes örömét, a robbanó bombák okozta pusztítást, a nemi erőszak, a faji tisztogatás és a gyász húsba vájó fájdalmát. Ablakot nyit a felismerésre, miszerint a háború okozta halálnál csak egy fájdalmasabb: élni és visszaemlékezni.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
552 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662831 · Fordította: Todero Anna
Nikolett_Kapocsi P>!
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Nagyon felkapott és nagyon keresett könyv lett az utóbbi időben, így igazán szerencsésnek éreztem magamat, hogy ennek ellenére sikerült beszereznem egy saját példányt. Bevallom őszintén, hogy az első 100 oldal egy kínszenvedés volt. Gemma és Diego kapcsolatának kibontakozása számomra túlságosan csöpögősre, szentimentálisra és mesterkéltre sikerült és már komolyan fontolgattam, hogy félre is teszem egy időre….de aztán csak nem hagyott nyugodni a tudat, hogy milyen nehezen sikerült beszereznem és mégis csak folytattam az olvasást. Szerencsére. Ezt követően ugyanis egy olyan aspektusát láthatjuk a délszláv háborúnak, amelyet a híradások és tévériportok nem adtak, adhattak vissza. A háború nyomorúságos hétköznapjait, a kiszolgáltatott kisemberek túlélésért folytatott harcát. Ezzel párhuzamosan pedig egy nő küzdelmét a hőn áhított gyermekért, akiért mindent képes lenne megtenni. Ez a regény maga a menekülés és az újjászületésért vívott elkeseredett harc. A regény végére tartogatott csavar fényében pedig teljesen átértékelődik a társadalmi, etnikai hovatartozás kérdése és létjogosultsága. Fontos, hogy emlékezzünk.

Sapadtribizli P>!
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Nem lehet elmenni e könyv mellett. Megviselt az olvasása, belerángatott mindenféle érzelembe, csöpögős románcba, szeretetbe, dühbe, kiábrándultságba, megrőkönyödésbe, sajnálatba, szomorúságba, reménybe. És itt volt a legnagyobb bajom a szöveggel, úgy érzem, játszott velem és szándékosan vitt egy ilyen érzelmi hullámvasútba, mert felfokozott érzelmeket akart kicsikarni hatásvadász módon – és ez sikerült is neki. Talán nem baj, ha egy könyv erre játszik, de nekem ez a megcsináltság nem jött be, elvesztette a regény a természetességét. (Ezt a mesterkélt vonalat erősítették a furcsa szókapcsolatok, hasonlatok, stb.) Ettől eltekintve viszont nagyon jó, hogy beszél a Délszláv háborúról*, erről az oly közeli és mégis oly ismeretlen tragédiáról. spoiler A sok érzelem miatt jó volt az is, hogy beszélnem kellett erről a könyvről – a férjemmel, a barátaimmal; megvitattuk a határokat, a külső- és belső határokat is… Tetszett, hogy azt mondja, mindenkinek van igazsága, ami nem biztos, hogy maga a valóság. Kérdés, vagyunk-e elég bátrak, vagy van-e elég időnk megismerni ezt a valóságot? Egyáltalán, szükséges-e megismerni? Néha igen, néha nem… És, hogy ezt ki dönti el, ugyancsak jó kérdés.

*Érdekes, hogy mostanában fejeztem be ezt a könyvet. Nem szép párhuzamokat vonni, de nekem Polcz Alaine szikárabb stílusa és emlékként leírt emlékei** jobban megidézik a háború borzalmait…Nem is tudom… De akár ezt, akár azt nézzük: soha ne legyen háború!

** Az Újjászületésben is emlékek vannak elmesélve, csak éppen egyáltalán nem úgy, mintha emlékek lennének, hanem mintha éppen megtörténnének párhuzamosan a jelenben történő eseményekkel.

Ildó P>!
Margaret Mazzantini: Újjászületés

2014:
Szívszorító , fájdalmas történet, amelynek teljesen a hatása alá kerülsz, megbénít egy időre, ugyanakkor mégis gyönyörű, az írásmód. Nehéz idézni is belőle, egyben kell látni az egész történetet, ahhoz hogy visszaadja a hangulatát, fájdalmát.
Mikor belekezdtem, még minden homályos volt, nem állt össze semmi, nem értettem semmit, de érezni lehetett, hogy valami megrázó dolog történt.
Mindenképp újraolvasós könyv, a polcom egyik kincse.

2020:
     Mostanában sokat forgott ez a könyv a figyeltjeim körében, így én is újra kedvet kaptam hozzá. A könyvben egy molyos ajándékozáson kapott könyvjelző lapult, melyen egy elnagyolt kis szobrocska látható: hosszú fehér ruhába öltözött anya szorítja magához szintén fehérbe bugyolált csecsemőjét. (Köszönöm a könyvjelzőt @rafaelo0824-nek!) Azért tettem ebbe a könyvbe anno ezt a könyvjelzőt, mert elmondhatatlanul illik hozzá, a színvilága, az érzések, melyeket hordoz. Így ezzel, és a könyv által nyújtott évekkel ezelőtti olvasásélmény hatására már meg volt alapozva a hangulat, hogy ismét rájöjjek, miért is ragadt meg bennem ennyire mélyen ez a történet.
     Most is, a mai valóságommal együtt is, ugyanúgy szíven ütött minden egyes mozzanata. Ahogy a személyes tragédiába belevegyül egy világi tragédia, egy nemzet, egy város tragédiája. A szavai által testközelébe kerülhettem egy háborúnak, finom részleteivel elképesztő hitelesen ábrázolva tárja elénk a borzalmakat, azonban számomra ez a regény elsősorban mégsem a háborúról szól. Sokkal inkább a küzdő nőről, aki mindent megadna legnagyobb álmáért, arról a szerelemről, ami olyan erős, hogy egy életre képes megsebezni. Egy olyan könyv ez, melyben csalódásról olvasva az én szívem is megszakadt kissé belé. Nem véletlen lett ez a könyv egykor a kedvencem!

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

szadrienn P>!

A remény a gyerekeinké. Mi, felnőttek, már reméltünk, és csaknem mindig vesztettünk.

1 hozzászólás
nagy_csilla>!

Miért van az, hogy az életben olykor a legjobb emberekről mondunk le olyanok kedvéért, akik nem érdekelnek minket, akik nem jók hozzánk, csak éppen az utunkba kerültek, megrontottak a hazugságaikkal, hozzászoktattak, hogy gyáva nyúl módjára viselkedjünk?

szallosas P>!

– Hogy csinálod, hogy mindig ilyen boldog vagy?
– Egyszerű, undorodom a szomorúságtól.

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · életkedv
szadrienn P>!

Ráismerek a csúfondáros iróniára, amely a mámor elmúltával nagyot rúg a meghatottságba, megnevettet.

Nikkincs>!

– Minden, amit szeretsz, fájdalmat okoz, ez már csak így van…

326. oldal

szadrienn P>!

De mindig megbékített, maga volt a közeledő szélcsend.

K_Maria P>!

Ami engem illet, a legtöbb emberhez hasonlóan hiszek Istenben néha, amikor rám tör a félelem.

115. oldal

bazsalikom P>!

A körülöttünk élők nem akarnak megismerni minket, hitelt adnak a hazugságainknak.

68. oldal

szadrienn P>!

Egyszerűen nem lehet megmagyarázni, mi… mi is ez pontosan. Egy membrán, talán valamiféle rabság, kezdettől fogva. Egy másik élet száguldott a miénk felé a messzeségből, éreztük a szelét, azt, hogy a mi kedvünkért áll majd meg.

41. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Leda Schwartz: A harmadik szerető
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Helen Fielding: Bridget Jones babát vár
Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek
Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
Leda Schwartz: A negyedik szerető