94. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Újjászületés 158 csillagozás

Margaret Mazzantini: Újjászületés

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Felkavaró ​és túlzás nélkül katartikus művet tart a kezében az olvasó, aligha véletlenül nyerte el a könyv 2009-ben a rangos Campiello-díjat. Lírai és felzaklató történelmi krónika, egy emésztő, szenvedélyes szerelem históriája, és egy még emésztőbb, nehezen beteljesülő vágy, a gyermek utáni sóvárgás megindítóan szép története. Váratlan telefonhívással indul a regény: több mint másfél évtized után a vonal végén Gojko, a hajdani bosnyák barát, költő és életművész szólal meg. Arra kéri Gemmát, a Rómában élő szerkesztőnőt, hogy térjen vissza Szarajevóba, ahol egykor Gemma, férje, a fotográfus Diego és ő elválaszthatatlan barátok voltak a törékeny béke napjaiban és a háború poklában. A meghívás apropója egy fotókiállítás, ahol a háború áldozatául esett Diego képeit mutatják be. Anya és fia, az ízig-vérig római kamasz – aki sohasem ismerhette meg apját – repülőre ül, hogy szembesüljön egy öldöklő háború sújtotta város kísérteteivel és saját múltjával. A történetet minduntalan… (tovább)

Eredeti mű: Margaret Mazzantini: Venuto al mondo

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
552 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662831 · Fordította: Todero Anna

Enciklopédia 6


Kedvencelte 63

Most olvassa 12

Várólistára tette 207

Kívánságlistára tette 164

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
n P
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Péntek Orsolya azt írja: Mazzantini regényének hibája, egyúttal legnagyobb erénye is a részletessége – én pedig pontosan ezeket a szavakat kerestem ahhoz, hogy P.O. segítségével valamit mondjak a könyvről. Hosszas rábeszélésre olvastam el. Egy kedves ismerősöm, ha találkoztunk, mindig megkérdezte, hogy olvastam-e már az Újjászületést. Én meg mindig mondtam, hogy nem, hát még nem. Aztán azt is mondtam, hogy de már láttam a könyvtárban, később azt, hogy már a kezemben is volt, de még nem… Hogy mi tartott vissza? A borítója és a címe. Ilyen egyszerű a dolog. Nem érdekelt a könyv. Végül megnéztem mit írtok róla. Katartikus, felkavaró, sírni lehet rajta, megrázó, lebilincselő, fájdalmas, húsbavágó – ezeket az élményeket sem akartam. De, hogy legközelebb ne kelljen megint magyarázkodnom, végül mégis elkezdtem. Az első 140 oldal nagyon gyorsan ment, örültem is, hogy majd jó véleménnyel leszek róla. Később kezdtem elveszni a részletekben. P.O.: Mazzantini prózájának erejét a szenvtelen részletessége adja. Az első sortól az utolsóig megéltnek tűnik a történet, egy kivételes megfigyelőképességgel megáldott nő, Gemma saját történetének, aki, legyen szó a kilencvenes évek Rómájáról vagy a háborús Szarajevóról, úgy mesél, mint aki minden pillanatra emlékszik (…)_ és tovább: Mint említettük, ez a részletesség az, amely végül majdnem meg is öli ezt a prózát: olyanná válik a történet, mint egy elképesztően alapos filmforgatókönyv, amelyben semmit nem bíznak az olvasó – néző – fantáziájára. Minden ki van mondva. Mértéktartóan, nem ízléstelenül, nem idegesítően – mégis elvész a hozzáköltés lehetőségének finom játéka, az, hogy olvasva váljék teljessé a vérrel, háborúval, élettel, békével, szerelmekkel teli nagyregény. Ugyanakkor hihetetlenül pontosan mutatja meg a Szarajevó–Róma tengelyen az emberi különbségeket, a szarajevói horvát Gojko és családja, valamint a született rómaiak, genovaiak közti távolságot, amelyet mégis semmivé tesz a megmagyarázhatatlan szeretet.
A regény mindazok mellett, amit leírtam róla értékes és fontos könyv. Kiválóan mutatja be a szereplőket, éppen annyira lehet egyszer kedvelni őket, mint amennyire néha nem. Lehet azonosulni a fájdalmukkal, gyötrelmükkel, a reményvárásukkal. Engem mégsem ez fogott meg benne igazán, hanem a Szarajevóban történtek. A háború, amiről jó esetben csak a híradóból hallottunk, láttunk. Kívülről néztük. Mazzantini viszont bevisz minket, ott vagyunk, szinte harcolunk, de ha azt nem is, a sebesülteket kötözzük, a gyerekeket karunkba kapjuk, futunk, továbbmentjük az életet. A regény nekem erről szólt. A menekülés, a befogadás – elfogadás, az emberség, emberiesség könyve. Aktuális téma.

>!
Youditta
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Drámai, felkavaró, húsbavágó.

Történet egy olyan párról, akik elsöprően szeretik egymást, de gyermekük nem lehet. Bemutatja nekünk a regény, azt az elemésztő vágyat, amikor az ember gyermeket szeretne, de nem sikerül. Minden lelki vívódása bele van sűrítve a regénybe, amin elsősorban egy nő megy keresztül ilyen helyzetben. Érzelmi kiégés, gondolatok arról, hogy miként látod a világot, ha ebben a cipőben jársz. (Nagyon hálás vagyok ezekért a gondolatokért, mert kicsit könnyebb megértenem, hogy mit él át egy szívemhez nagyon közel álló lány ebben a helyzetben.)

A történet nem csak a gyermek utáni vágyról szól, hanem sokkal több annál: lehetőségek, kudarcok, elhidegülés, kiégés, törések, dél-szláv háború, félreértések, meg nem értések, gyötrelem, mély szerelem, barátság, szívet tépő fájdalom.

Annyira drámai, kemény, fájdalmas ez a regény, hogy az ember olyan nyomást érez közben, mintha egy viziló ülne a mellkasán, megszólalni nem tudsz, lélegezni is alig-alig.
És nem a témája teszi keménnyé ezt a könyvet elsősorban, hanem az, ahogy az érzéseket az írónő a lelkedbe égeti!
Az írónő stílusa, kifejezési eszköze olyan éles, mint egy szike!
Ha mindenki így bánna a szavakkal, mint ő, Kánaán lenne az irodalomban!

Életem egyik legnagyobb irodalmi élménye volt ezt a könyvet elolvasni.
Hálás vagyok Margaret!

5 hozzászólás
>!
Gyöngyi69
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Ez az a könyv, amiről rengeteget kellene írni, az egekig magasztalni, amiért megérte olvasó emberré válni, amit mindenkinek el kellene olvasni (főleg ma), amit csak lassan szabad olvasni, hogy megértsük, és bevéssük azt, amit mondani akar.
Ez az a könyv, amiről nem szabad sokat okoskodni, mert a nagy dolgokat nem kell elemezgetni; ami magasztalás nélkül a leg-leg polcra kerülhet, ami fájdalmat okoz, amikor olvasod; amit mégsem kell mindenkinek elolvasnia, mert nem hiszi, vagy nem érti, vagy nem akarja érteni; amit jó lenne gyorsan olvasni, hogy rövidebb ideig fájjon, és ez az, amit legjobb lenne nagyon gyorsan elfelejteni. Na, ez biztosan nem fog sikerülni!
Mazzantini figurái húsvér emberek, szimpatikusak és kevésbé azok. Az egész kötet olvasása közben egy percig nem éreztem azt, hogy bármelyik szereplő ne lehetne valóságos figura, ami a háborúról szóló részeknél csak még nyomasztóbb teherként telepedett rám.
Nem szeretném a történetet elemezgetni, taglalni, mert ez a kötet azok közé tartozik számomra, aminél szentségtörésnek érzem, hogy a magam egyszerű szavaival értékeljem.
Annyit az írónő védelmében mindenképpen szeretnék felhozni (na nem mintha erre rászorulna), hogy egy ilyen történetet megírni csak bizonyos távolságtartással szabad. Valóban szenvtelen a hangnem (amitől még hatásosabb a mondanivaló egyébként), de ez a szenvtelenség szükséges akkor, amikor valaki ennyi szörnyűséget akar elbeszélni, mert különben megbetegíti a lelket, vagy belefullad ennyi fájdalomba.

2 hozzászólás
>!
Gólyanéni
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Háború? Itt a közelben? Nem is oly rég? Velem közel egyidős főszereplők? Hasonló életkorú gyerek, mint a miénk? Így volt? Annak idején miért nem döbbentem meg ennyire?
Halvány emlékek szörnyű hírfoszlányokról,…amiket a lelki béke fenntartásáért eltolt magától az ember.

Aztán jön ez a könyv, szembesít. Jön az igazság. Már nem bújhatok el. Önző módon már nem védhetem magam. Muszáj átélni a bensőmben tapasztalható háborgást. Rossz, nagyon rossz. De mi ez, ahhoz képest, amivel a történet szembesít?! Amit a szereplők átéltek?!

Kimondom a szót, így utólag: délszláv háború. És felbukkannak az elrejtett emlékképek.

– A háború idején: az erkélyünkről megpillantott, felfegyverzett harci gépek sokasága.
– Aztán egy Balkán körút 2010-ben. Döbbentettel, elképedéssel. A hegyláncok takarta város első megpillantása. Temető. Temetők. És sírkövek, mindenhol.
A momentumként meghagyott, golyók szaggatta, szarajevói házfalak.
A rózsák.
Az idegenvezető figyelmeztető szava: „a kiépített útról senki se lépjen le, az aknaveszély itt valós és mindennapi!”
– Aztán a könyv. Ami teljesen felrázott. Itt nem általánosságokat olvashattam. Itt megismert, megszeretett emberek életútját járhattam be.
Szörnyű volt, döbbenetes, lélekfacsaró. Félelmetes és rettentő.
Köszönet a „találkozásért”! Ez a könyv kellett ahhoz, hogy felébredjek, hogy igazán elgondolkodjak, hogy „beleremegjek”.

1 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Margaret Mazzantini: Újjászületés

„Egy napon egy pipacsokkal teli piros mező mellett mentem el, és először történt meg, hogy nem a vér jutott eszembe róla, egyszerűen csak elbűvölt az a törékeny szépség. Nem kellett volna hozzá fejsze, páncéltörő rakéta, elég lett volna egy szélroham. Csak minket várt az a rét, egy kanyaron túl. Egy vörös nyelvekkel teliszórt, hatalmas mező: mintha szívek hullottak volna az égből a fűbe. Autóban ültem a feleségemmel. Megálltunk, és elsírtuk magunkat. Először én, aztán ő is rákezdett, mint a záporeső. És ez a sírás szép lassan kimosott, meggyógyított minket. És aznap este kezdtem el teli tüdőből lélegezni. Kibírtuk. Éveken át csak a torkunkig jutott a lélegzetünk, nem ment mélyebbre…”

Jó ideje itt áll már a polcomon a könyv és most nagyon bánom, hogy nem olvastam eddig (de szerencsére most már igen!). Talán az olasz írónő miatt valami romantikusabb, „aligháborús” történetet vártam. És az elején igazolta is a várakozást, de szerencsére egy komoly, gondokkal tarkított szerelembe tekinthetünk be. A cselekmény a jelenben és a múltban játszódik, folyamatosan épül fel és közeledik a háború felé. Az addig történtek is izgalmasak, érdekesek, nem csöpögős szerelmi történetet kapunk, hanem nagyon is emberi, nagyon is reális felnőtt kapcsolati rendszert. Aztán jön az első csattanó, amin én nagyon meglepődtem, annak ellenére, hogy időközben mennyi mindent megtudtunk.

"Pietro nem érti, miért harcoltak egymással a keresztények és a muszlimok.
– De hát előzőleg összefogtak a szerbek ellen…
Gojko elmagyarázza neki, hogy a gyűlölet könnyen kitágul, mint a zsebünkön a lyuk."

Aztán jön a háború. Még a kezdetekkor annyira nem is tűnik „rémesnek”, hiszen csak a páros idegen, ők nem veszítik el környezetüket-családjukat. Nem mutat az írónő még egyelőre semmit a háború borzalmaiból. A könyv közepén egy kicsit meg is ül a történet.

"Fogd meg a fonal egyik végét,
én a másikkal a kezemben
kiszaladok a világba.
És ha elveszik, anyácskám,
te csak rántsd meg a fonalat."

Aztán jön az utolsó 100 oldal. Ami ha csak önmagában állna is, érdemes könyv lenne. Egyszerűen letehetetlen, sorozatos fájdalommal, sorozatos fordulattal, sorozatos váratlan körülménnyel. Szívszaggató sorok, a vége pedig, hát le a kalappal, ritkán lepnek meg engem írók úgy, mint ennek a regénynek a végén! Mindenképpen olvasásra érdemes kötet!

„Most már tudom, mit tennék a világ hatalmasaival, az öltönyös, nyakkendős urakkal, akik a hamis béke asztala körül ülnek. Odafektetném a kék kisfiút az asztalukra. Bezárnám őket a szobába, ki nem mozdulhatnának. Ott kéne maradniuk. Nézniük kéne, amint a halál módszeresen végzi a munkáját, belülről falja fel a gyerek testét. Szendvicseket osztogatnék nekik, cigarettát, ásványvizet, aztán otthagynám őket, míg a test el nem enyészik, csontjaira nem bomlik. Napokig. Mindaddig, amíg ez eltart. Pontosan ezt tenném.”

"Olykor elesik valaki. Egy nő a vízért álló sorban. Egy nyúl.
Nem szabad megtorpanni, hogy alaposabban megnézze az ember… nem szabad időt hagyni a szemnek, hogy lásson, nem szabad hagyni, hogy érzelmek szülessenek. Ezt kell megtanulni. Nem szabad időt adni a halottaknak arra, hogy megmutatkozzanak, hogy valóságossá váljanak, menni kell tovább, nem szabad különbséget tenni egy holttest és egy homokzsák között, magunk mögött kell hagyni őket, elmosódó körvonalaikkal, el kell távolítani őket a valóságtól, csak a saját utunkat kell nézni. Csak így lehet kibírni. Ha a halottaknak nincs nevük, kabátjuk, hajszínük. Hagyni kell őket. Meg kell tanulni messziről elkerülni őket, úgy tenni, mintha nem is láttuk volna. Úgy tenni, mintha nem lennének."

>!
Maya
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Hányszor születhet újjá a lélek? Milyen gyakran csalódik az ember, mert mást képzel a dolgok mögé, mint ami valójában ott van?
Felkavaró kitárulkozás ez a regény, az érzelmek felvállalása. Végig az a fontos, hogy mit érzünk, és az, hogy merjük-e ezt vállalni.
Miközben kint tombol a pokol, a szereplők megjárják belső poklukat. De vissza kell menni a múltba, hogy megérthessük a jelent, meg kell járni a háborút, hogy élvezni tudjuk a békét.
Minden szereplőt egyszerre tudtam szeretni és gyűlölni. Többször is azt hittem, hogy innen már nem lehet felállni, az akvárium összetört, víz nélkül megfulladnak a halak. De mindig került egy új edény, egyes halak abban úszkálhattak tovább. Persze nem mind, és az új hely nem volt olyan jó, mint a régi. De ha a belső békénket sikerül megteremteni, akkor a külső nem igazán számít.
Nagyon szépen van megírva ez a könyv. Moly nélkül nem fedeztem volna fel az írónőt, de most már keresni fogom a többi könyvét.

>!
encus625 P
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Ismét egy nagyon látványos a borító nyert meg magának a könyvtárban. Később persze a borító és a cím is értelmet nyer. Remek könyv, remek fordítással.
Az első betűtől izgalmas és érdekes a történet végéig. Tudatosan belassítottam az olvasását, néha le is kellett tenni, hogy leülepedjem bennem minden. Ritka az a könyv, ami ennyit jár az eszemben akkor is, ha éppen nem olvasom. Szomorú, fájdalmas, megrázó, meg még sok minden más is, de nehéz megtalálni a megfelelő szavakat rá. Tele van titkokkal, amik persze előbb-utóbb kiderülnek, de mind egy kicsit megrázott. Nem lehet visszaadni ezt a könyvet itt pár sorban. Már nekikezdtem párszor, hogy írok róla, de valahogy nem sikerült az érzéseimet megfogalmazni…
Kicsit zavart, hogy szinte semmit nem tudok Szarajevóról, a látványosságairól, csak annyit volt itt egy olimpia, meg a háború borzalmait lehetett hallani a 90-es években minden híradóban. Nagyon gyerek voltam még akkor, de most ezzel a könyvvel egy kicsit én is átéltem mindent. Sőt, kedvem lenne elutazni Szarajevóba, megnézni ezt a várost.
Minél előbb be kell szereznem ezt a könyvet, mert el akarom olvasni később is.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
552 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662831 · Fordította: Todero Anna
>!
Anó P
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Az elején nem értettem a hősnőt, aki a történetet meséli, mitől olyan kemény, olyan fád, olyan ön-és világutáló? Azután a vetélések, a sok csalódás, a szarejevói háború eseményeinek fényében lassan összeállt a kép, megértettem mindent – mert amit ott átéltek az emberek, az iszonyú volt! A rengeteg halál, a gyilkolászások-sokszor abbahagytam az olvasást, s azt hittem, nem leszek képes folytatni…S a végén, amikor azt hittem, nem érhet már meglepetés, persze kiderült, hogy tévedtem…nem egyszer történt, hogy „megállt bennem az ütő” a megdöbbenéstől, vagy elsírtam magam.
A borító is tetszett – a „halak vagyunk egy akváriumban” metafora többször is felmerült a regényben – s ez az akvárium igazán hiteles, ugyanakkor meglepő, az embert arra ösztönzi, hogy kézbe vegye, elolvassa ezt a könyvet.

>!
brigi11 P
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Nagyon nehéz értelmes mondatokat összeszedni az olvasás után, főleg, hogy az utolsó 120 oldalt végig sírtam, bele szakadt a szívem.
Azt mondja a mondás mielőtt ítélsz vedd fel a cipőmet, járd végig az utamat.
Nekem szerencsére nem kellett felvennem a Gemma cipőjét, így csak elképzelésem lehet arról, hogyan lehet egy ilyen problémával együtt élni, de a legnagyobb áldozata ennek a történetnek számomra Diego.
Végig vártam a csodát, ami persze nem jött, és egy sokkal fájdalmasabb történetet kaptam, mint vártam.
Nem is ajánlom ezt a könyvet csak 30 éven felülieknek, mert kell hozzá élettapasztalat, hogy igazán megértse az ember.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Margaret Mazzantini: Újjászületés

Nagyon szép borítóval készült könyv, el is varázsolt teljesen, amikor megláttam.
Aztán elolvastam a fülszöveget, és még mindig úgy éreztem, hogy meghalok, ha nem olvashatom el.
A vége pedig az lett, hogy keveredett bennem a rétestészta és a kígyó képzete, kettejük összekeveredett képe.
A történet ötlete nagyon jó, érdekes a történelmi vonulata is.
Csak azt nem értettem, hogy miért kellett ennyire elaprózni, ennyire részletezni a dolgokat.
pl. az apró útszéli tócsáról miért kellett egy fél oldalon keresztül értekezni.
Sajnálom, kicsit csalódtam.
De annyira azért nem volt rossz, hogy még több csillagot vonnék le.


Népszerű idézetek

>!
szallosas P

– Hogy csinálod, hogy mindig ilyen boldog vagy?
– Egyszerű, undorodom a szomorúságtól.

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · életkedv
>!
Maria_pillowbook P

Ami engem illet, a legtöbb emberhez hasonlóan hiszek Istenben néha, amikor rám tör a félelem.

115. oldal

>!
nagy_csilla

Miért van az, hogy az életben olykor a legjobb emberekről mondunk le olyanok kedvéért, akik nem érdekelnek minket, akik nem jók hozzánk, csak éppen az utunkba kerültek, megrontottak a hazugságaikkal, hozzászoktattak, hogy gyáva nyúl módjára viselkedjünk?

>!
Nikkincs

– Egy napon egy pipacsokkal teli piros mező mellett mentem el, és először történt meg, hogy nem a vér jutott eszembe róla, egyszerűen csak elbűvölt az a törékeny szépség. Nem kellett volna hozzá fejsze, páncéltörő rakéta, elég lett volna egy szélroham. Csak minket várt az a rét, egy kanyaron túl. Egy vörös nyelvekkel teliszórt, hatalmas mező: mintha szívek hullottak volna az égből a fűbe. Autóban ültem a feleségemmel. Megálltunk, és elsírtuk magunkat. Először én, aztán ő is rákezdett, mint a záporeső. És ez a sírás szép lassan kimosott, meggyógyított minket. És aznap este kezdtem teli tüdőből lélegezni. Kibírtuk. Éveken át csak a torkunkig jutott a lélegzetünk, nem ment mélyebbre…

102. oldal

>!
bazsalikom P

A körülöttünk élők nem akarnak megismerni minket, hitelt adnak a hazugságainknak.

68. oldal

>!
bazsalikom P

Lehajtja busa fejét, azt mondja, hogy újabban esténként megint szavakkal bíbelődik.
Megkérdezem, miért várt vele ennyi ideig.
– Muszáj volt – mondja. – Kell egy kis üres idő, egy vékony fátyol… kell, hogy Isten melléd álljon, és elfogadjon az elhasznált lelkeddel együtt. Kell, hogy egy napon tudtodon kívül segítsen újra megtalálni az egyensúlyt jó és rossz között.

102. oldal

>!
nagy_csilla

…a gyűlölet könnyen kitágul, mint a zsebünkön a lyuk.

>!
Ildó P

A hidak egyesítik az emberek lépteit, a gondolataikat, a szerelmeseket, akik félúton találkoznak. Az új hídon azonban csak a turisták járnak át. Ők, ennek a megosztott városnak a polgárai mind ott maradnak a maguk térfelén. A híd egy békeillúzió fehér csontváza.

492. oldal

>!
Nikkincs

Sebinának tetszettek a bátyja versei, de túl sokat kérdezett.
Gojko mindig azt mondta neki:
– Tudod, a verseket nem kell magyarázni. Ha eljutnak a megfelelő helyre, egyszerűen érzed őket, megvakargatják a lelkedet.
– És melyik a megfelelő hely?
– Keresd meg!
Sebina elhúzta a száját, gyanakodva nézett a bátyjára, szerencsétlen képet vágott. Tapogatta a hasát, a lábát.
– A láb is megfelelő?
– Egy kicsit túl lent van.
– Pedig én úgy érzem, hogy ott vakargat a versed.

254. oldal

>!
Youditta

Fogd meg a fonal egyik végét,
én a másikkal a kezemben
kiszaladok a világba.
És ha elvesznék, anyácskám,
te csak rántsd meg a fonalat.

477. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: Maybe Someday – Egy nap talán
Lars Saabye Christensen: A féltestvér
Deborah Lytton: Csend
Megan Rix: Echo, gyere haza!
Szigethy Éva: A csend foglya
Carson McCullers: Magányos vadász a szív
Sandra Brown: Beszédes csend
Frances Itani: A csend fogságában
Werner Toelcke: Gyilkolni könnyű
Helen Keller: Szakadékból a fényre