Anna ​és a király 82% 46 csillagozás

Bármennyire is hosszúnak tűnik a kötet, számomra az ellenkezőjét váltotta ki, még olvastam volna.
Sziám (Thaiföld) történetének menetét, egy angol hölgy gyökeresen megváltoztatja.
A különböző film feldolgozások egyike sem tudja vissza adni, azt a szívbemarkoló érzést, ami hatalmába kerített az olvasás folyamán.
Gyönyörű leírásokon át, a történelmi háttérig, egy csipetnyi romantika és fullasztó sok dráma jellemzi a könyvet.
Nekem az egyik legnagyobb kedvencem és minden évben újra olvasom.
Csak ajánlani tudom.

Ez egy csodálatos történet volt, imádtam. A borítója is csodaszép és izgalmas.
Eszméletlenül gyönyörű helyszínen játszódott, nekem szívem csücske a mai Thaiföld, voltám már ott és teljesen lenyűgözött.
Nagyon izgalmas és érdekes volt a történelme, és a buddhista vallás rejtelmeibe is betekintést nyújtott. Ez egy igen kedvemre való, megengedő vallás.
A szereplők is nagyon szimpatikusak voltak, persze az a világ európai szemmel igen erkölcstelen volt a királlyal és a temérdek gyermekével.
De az még más világ volt, ma már ott is monogámia van.
Érdekes módon ott egész másként kezelik ezt a történetet, be van tiltva és még beszélni sem szabad róla. Szerintem nem olvasták, mert ha megengedték volna maguknak, hogy elolvassák, biztos nem tiltakoznának ellene, hiszen semmi elmarasztaló, vagy botrányos nincs benne, egy csodaszép plátói szerelem története.

Vártam az értékelés megírásával, mert nem is tudom igazán mit olvastam.
Vártam ezt a könyvet már csak azért is, mert történelmi és idén nyitni szeretnék jobban a kelet felé, tehát minden adott volt egy jó olvasáséleményre. Sajnos mégsem volt teljesen pozitív a benyomásom.
Az előszó a könyv megszületésének körülményei érdekesek voltak. Aztán elkezdödött a könyv és valahogy döcögött. Most pár nap utan azt gondolom nem sikerült a naplót igazán átülteni, gördülékenyen olvashatóvá tenni.
Renegeteg érdekes leírás a tájról , a palotáról, a Thai emberekről, Bankokról de hiányzott a párbeszéd. Mindig csak Anna gondolatait halljuk, amik sokszor ismétlik magukat. Olyan érzelemmentes volt az egész számomra.
Nem vitatom Anna jelentőségét bár sokszor inkább „szerencséje” volt, már ezen könyv tanulsága alapján.
Ez a könyv számomra inkább egy jó, és részletes útleírásnak jobban tetszett mint romantikus? regénynek.

A regénynek inkább az lehetne a címe, hogy Anna és Sziám, mert maga az ország legalább annyira főszereplője a történetnek, mint Mongkut király. Nagyon élveztem a színes-szagos leírásokat, bár a történelmi körítést a sok idegenül csengő név (és mellékelt tisztség) miatt néha kissé nehéz volt követni. Azt mondanom sem kell, hogy eddig nem sokat tudtam az 1860-as évek Sziámjáról/Thaiföldjéről, és az, hogy a regény nyugati szemszögből tálalja öt év Kelet élményeit, azt hiszem, elég sokat könnyített a befogadáson. (Egyébként nemcsak a sziámiaknak voltak – számomra – furcsa szokásaik; a 21. századi látásmódommal szinte felfoghatatlan volt, hogy Anna a fiát magával vitte, a lányát viszont Szingapúrból elhajóztatta Angliába tanulni. Noha egyszer ő maga már járt úgy, hogy elindult hajóval Angliába, de Ausztráliában kötött ki!)
A sok leírás közt a történet nagyon szórakoztató is tud lenni. Moonshee kincskeresése kifejezetten mulatságos, de emlékezetes az is, ahogy Annát lerántják a földre a rémült háremhölgyek, ahogy az iskolában nem hiszik el neki, hogy létezik a világon hó…
Nem tudom, mennyit változtatott Landon a valóságon (a regény alapjául felhasználta Anna Leonowens két igen nehezen hozzáférhető művét), nem tudom, maga Mrs Leonowens mennyire formálta saját nézőpontja szerint a tapasztalatait, nem tudom, hol az igazság, mekkora volt a befolyása az országreformokra, de egy biztos: hogy én a több mint két óra hosszú, hihetetlenül giccsesnek tűnő (és nem könyvű…) filmadaptációt nem fogom megnézni. Inkább újraolvasom ezt a regényt, és képzeletben ismét elutazom Bangkokba.

A könyv sokkalta jobb mint a film, még akkor is ha első ránézésre túl hosszúnak tűnik :)

Valamikor réges- régen a kilencvenes évek végén láttam egy filmet. Történelmi volt és egy nő szerepelt benne, aki nevelőnőnek állt Sziámban. Na kb ennyi maradt meg nekem anno az Anna és a királyból. Nem túl sok mi? Aztán, amikor idén a keleti kihíváshoz elkezdtem összerakni a listámat belefutottam a regénybe és naná, hogy polcra raktam a könyvet (hátha most több ragad meg bennem). A kötetet kézbe véve kicsit ugyan elriasztott a mérete, viszont szeretem a történelmiregényeket és imádom a megtörtént esetes sztorika, így adtam egy esélyt neki és nem bántam meg.

Kaptam egy művet tele gyönyörű leírásokkal, ahol a szerző egy olyan világot tárt elém (amit doráma függőség ide vagy oda, annyira még) nem ismertem. A történelmi háttér nagyszerűen kidolgozott, viszont sajnos érződik rajta egyfajta naplószerűség és sajnos a furcsa nevek sem teszik olvasóbaráttá a szöveget. Hiába az évek rutinja a koreai, japán, és kínai nevekkel többször kellett visszalapoznom, mire rájöttem, hogy az adott szereplő kicsoda. Sajnos a történet is hullámzó, a közepe -vége fele voltak részek, amiket untam (nem kicsit) ám a zárással megvett magának a szerző. Én a megtörtént esetes filmeknél is imádom a kivel mi lett utolsó perceket, így ez a rész kenyérre kent.

borító: 4
tartalom: 5
stílus: 5
szereplők: 5
élmény: 5
mondanivaló: 4

Végre egy olyan történet, ahol a címszereplők nem lesznek szerelmesek egymásba, csak barátokká válnak. De milyen barátokká! Érdekesen kezdődik a kapcsolatuk, és nagyon különös szerepe volt az ország történetébe Annának. Olyan jó, hogy ez egy igaz történet! Nagyon olvasmányosan és szórakoztató a stílusa. Biztosan újraolvasós lesz, mert ezek a nehéz évek tartogattak eseményeket, drámákat és érzelmeket bőségesen. Az udvari élet és az ország teljesen furcsa lehetett hősnőnk szemében, aki egy igazi bátor asszony, aki a félelmei ellenére megállja a helyét a 19. században. Barátnőm nagy kedvence a könyv, megértem, hogy miért.

Kicsit csalódott vagyok, jobbra számítottam. Az eleje jól is indult, érdekes és hangulatos volt, aztán a felétől valahogy egyre érdektelenebb és epizódszerűbb lett, Anna csak asszisztált az újabb és újabb sziámiak drámáihoz.
Jó volt olvasás közben belegondolni, hogy mindez tényleg megtörtént és Anna valós személy volt, de talán pont emiatt mintha kicsit élettelen maradt volna az egész. Úgy értem, szerintem az írónő nem is mert hozzányúlni Anna naplóihoz, és csak tényszerűen leírta, mi történt vele, mint egy dokumentumregényben. Valami kis varázslat nagyon hiányzott nekem.
Ettől függetlenül érdekes volt megismerni Sziámot és a miénktől teljes mértékben különböző kultúráját. Néha kedvem lett volna bemászni a könyvbe, de csak mint turista, ez a nagy hajlongás rettenetesen idegesített.
Kivételesen jobban tetszett a film (a Jodi Fosteres), mert az inkább Annára fókuszál, mint a regény, és itt a király végtelenül eviselhetetlen volt. Nem is tudtam, hogy most nevessek a gyerekes viselkedésén, vagy háborodjak fel, (et cetera). :P
A vége viszont visszarángatta a színvonalat, örülök, hogy megtudhattam, kivel mi történt a későbbiekben. Csulalongkorn nagyon jó uralkodó lehetett, és olyan jó, hogy annyira hálás volt a tanárának és felnézett rá. Meg egyszerűen szeretek arra gondolni, hogy élt egyszer egy ilyen erős, intelligens és befolyásos nő.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, voltak jó és rossz pillanataink is, de nem hiszem, hogy újra leveszem majd a polcról. Inkább maradok a filmnél.

Nagyon sok ideig tartott az elolvasása, szinte szégyellem magam. Azért meg még jobban, hogy most értékelés közben nem jut eszembe semmi épkézláb gondolat, és ez annak köszönhető, hogy szinte semmi nyomot nem hagyott bennem a regény. Maximum a vége, megható visszaemlékezés-hangulata volt, ahogy Anna visszagondolt a Sziámban töltött időre, ami végül is megérte minden nehézség ellenére, mert az ő tanári munkája jelentősen hozzájárult, hogy Csulalongkorn egy haladó szellemiségű, emberséges és rátermett uralkodó legyen, aki alapjaiban reformálja meg az országot. Szép volt az a rész, ahogy a tanárára visszagondol és hálás neki:)
De egészen eddig a pontig olyan érzésem volt, hogy nem történik semmi. Évek telnek el, epizódszerű események zajlanak, amik felfedik, mennyire idejétmúlt és kegyetlen a rendszer Sziámban, Anna megment jó néhány embert, de valahogy mégis olyan érzésem volt, hogy nem jutunk A pontból B-be. Anna alakja távoli maradt, megismertük a gondolkodását, véleményét egyes dolgokról, de nem érzem úgy, hogy bele tudtam volna bújni a bőrébe, az írónő három lépés távolságot mért ki az olvasói és a karaktere közé. Jobban mernie kellett volna hozzányúlni Anna naplóihoz, hogy érezhessem, hogy ő hús-vér ember, és a könyv főszereplője.
A király borzasztó hisztis volt, nem tudtam mit kezdeni vele. Kedvencem az volt, amikor vádiratot küld Annának, hogy ellopott egy könyvet, miközben csak nem emlékezett, hogy a másik szobában hagyta *lemondó sóhaj * . Szóval rászabadítottam volna a Szuperdadát :P A filmet szégyen szemre nem néztem meg, pedig megvan DVD-n, de tudom, hogy az egészen másmilyen, és a könyvben is számítottam valami szerelmi szál-félére, de arról itt szó sincs – bár talán úgy könnyebben fogyasztható lenne.
Összegezve: Nem igazán kötött le, de nem is mondanám rossznak, egyszeri olvasásnak elment, Anna meg a maga korában igazán kivételen személyiség volt. Felemelő lehet ilyen befolyást gyakorolni egy tanítványon keresztül egy egész országra. Most pedig megnézem a filmet:)

Annak idején, amikor a híres filmet (Jodie Foster, Chow Yu-Fat, Tom Felton) láttam, egészen elvarázsolt a történet. Bevallom, nem hittem volna, hogy olvashatok erről magyarul is, így interneten kutakodtam valamennyit az önéletrajzok után, és láttam, értettem, hogy sok mindent megváltoztattak a filmben.
Nagyon örültem, amikor rátaláltam a könyvre, végre egy hiteles forrás! Margaret Landon Anna és a környezetének visszaemlékezései segítségével írta meg az életrajzi történetet. Igazán lenyűgöző és szép munka. Nem tudom, hogy ebben is mennyi „változás” van, de már megérte elolvasni, mert egy elképesztő világról és elképesztő életekről mesél.
A könyv nem az a romantikus szerelmi történet, mint amit a film ábrázol, sőt. Nehézséggel teli életek tömkelegébe, egy ázsiai rejtett ország hétköznapjaiba és a királyi udvarba ad betekintést. Egy fiatal európai családanya, egy mindenható és ennek megfelelően kegyetlen/hisztis/belátó/haladó szellemű király, egy ország, egy világ története ez a lenyűgöző könyv. Szó nincsen vélt vagy valós szerelemről, maximum egy kölcsönös tiszteleten alapuló barátságféléről van szó (ha lehet ezt a szót használni, de ez sem feltétlenül a legjobb választás/jellemzés a viszonyukra), amiben kétségtelen, hogy Anna nagy hatással bírt a királyra és az udvari életre. Oda kell figyelni, mert hajlamos elveszni a részletekben és néhol nagyon száraz, de nagyszerű olvasásélmény.