A stunning first play about an academic attempting to come to terms with cancer. Winner of the 1999 Pulitzer Prize for Drama and made into an Emmy-award winning feature film starring Emma Thompson.
Vivian Bearing, a specialist in the Sonnets of John Donne, has been diagnosed with terminal ovarian cancer. Her approach to her illness is not unlike her approach to Donne: probing and rational. During the course of her illness, she reassesses her life and work with profundity and wry humour.
Sosem szerettem olyan történetekkel találkozni, amiben a főszereplő haldoklik. Már pedig Vivian, az ötven éves egyetemi irodalom oktató főhősnő négyes stádiumú petefészekrákkal küzd. A nagyon rövid drámában sok mindenre nem kap választ az olvasó, többek között arra sem, miért is ilyen rideg és közömbös a betegségével szemben a főszereplő.
Szó van a történetben páciens és orvos közötti viszonyról, tanár és diák közötti viszonyról, és a csúfos fordulatról, amikor ezek a szerepek felcserélődnek. Milyen kétségbeesettnek és betegnek kell lenni ahhoz, hogy valaki, aki az egész életét a racionalitásnak szentelte, megtörik a dráma végén és belátja, hogy nem kellett volna mindig érzelemmentesen gondolkodnia és cselekednie.
Akinek van egy elfogadható szókincse angolul, (nem az orvosi szakszövegről beszélek, mert azt én sem értettem) annak nagyon ajánlom a történetet.
