Testamentumok (A szolgálólány meséje 2.) 23 csillagozás

Margaret Atwood: Testamentumok

A Szolgálólány meséjének zseniális folytatásában az ünnepelt kanadai író, Margaret Atwood választ ad azokra a kérdésekre, amelyek évtizedek óta gyötrik az olvasókat. Mikor a teherautó ajtaja rácsapódott Fredé jövőjére A Szolgálólány meséjében, az olvasók nem tudhatták, mi vár rá – szabadság, börtön vagy halál. Margaret Atwood új regénye – három gileadi nő elbeszélésére alapozva – tizenöt évvel azután veszi fel a történet fonalát, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe…
A regény még megjelenése előtt felkerült a Booker-díj hosszúlistájára, ahol a szerző már hatodszorra szerepel, és 2000-ben el is nyerte a díjat A vak bérgyilkossal. A zsűri elnöke, Peter Florence azt nyilatkozta a Testamentumokról: „A spoilerezés elkerülése és a kegyetlen titoktartási egyezmény miatt nem árulhatom el, ki, hogyan, miért, sőt azt sem, hol. Csak annyit mondhatok: rémisztő és lélegzetelállító könyv.”

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Jelenkor, Budapest, 2019
614 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636769987 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Jelenkor, Budapest, 2019
616 oldal · ISBN: 9789635180004 · Fordította: Csonka Ágnes

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Estée néni · Judd parancsnok · Lydia néni · Vidala néni


Kedvencelte 2

Most olvassa 38

Várólistára tette 183

Kívánságlistára tette 257

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
Margaret Atwood: Testamentumok

Hideg és intenzív, de képes-e megfelelni az „elődjének”? Sajnos nem. Mert végső soron inkább mellékhajtásnak, mint folytatásnak tűnik. Úgy éreztem, hogy most ez hovatovább „csak” egy árnyalt nézet. Mint egy furcsa hibrid, ahol a felnőtt és YA verziókat egyetlen copfba fonták. Igaz, ez is egy erőteljes vizuális megjelenés kulturálisan és politikailag egyaránt, de akármilyen lenyűgöző is a kép, a több mint 500 oldalnyi elbeszélés egy totalitárius rezsimről, nem volt képes fenntartani az érdeklődésem. Három egymást átfedő történet, amelyeket három nő („különböző hangon”) mond el. A három nő (egy idős, két fiatal) története közötti kölcsönhatás azt is lehetővé teszi, hogy összehasonlítsuk az egyének döntéseit arról, hogy mi az etikus viselkedés a totalitárius rendszerben. Ezek együttesen magyarázzák az események láncolatát, amely 15 évvel a végső jelenetet követően történik. (A könyvnek több mint a felét a két fiatal lány meséli el. Az éretlenségük egy olyan hangot hoz létre, amely zavaró, nem feltétlenül irreális, csak bosszantó. Gyerekes gondolataik oldalakról oldalakra folytatódnak, amikor néhány rövid sor elegendő lenne annak bizonyításához, hogy ezek a karakterek valóban rendkívül fiatalok.) Az írónő ismét megmutatja a múltat a jövőbe. De most kevésbé az erőszakra, a társadalom perverzitására összpontosít, mint inkább a kiváltságos osztályok mindennapi életére, valamint arra, hogy a tapasztalatok és a történetek hogyan alakítják a karaktereket. Nem az a kérdése, hogy az emberek miként degradálódnak, hanem az, hogy hogyan váltak erkölcsi módon veszélyessé. Hivatkozásai a holdciklusra emlékeztetnek. Megtanuljuk, hogy a mesében létező jó és gonosz két polarizált kettőssége között a szürke terület teljes dimenziója létezik. Az írástudás lassú és fájdalmas elsajátításának leírása emlékeztethet bennünket a szavak és a hatalom közötti létfontosságú kapcsolatra, és arra, hogy mennyire fontos a nők szavainak érvényesítése. Alkalmanként, széles látószögével, de a teljes bizonytalanságának hiányával, angyalainak és démonjainak küzdelmével, látszólag könnyű állásfoglalásokkal úgy éreztem, mintha már előre eldöntötte volna, mit is kellene gondolnom. És emellett vannak kérdések. És ezeket a kérdéseket jobbára megválaszolatlanul hagyta.

10 hozzászólás
>!
beasechoes P
Margaret Atwood: Testamentumok

Tetszett. Teljesen más szemszögekből ismerhetjük meg ezt az életet. Bár maradtak olyan kérdések, amelyekre úgy éreztem, nem igazán kaptam választ. De lehet, hogy csak nekem nem esett le a tantusz. Mindegy is! Én élveztem, érdekes volt, és akkor most jöhet a tv-sorozat! :)

>!
Edmond
Margaret Atwood: Testamentumok

Testamentumok. A Szolgálólány meséjének kiegészítése. (… vagy micsoda )

Szóval… Előjárókban annyit, hogy én egy nagyon nagy rajongója vagy a Szolgálólány meséjének, a könyvnek és a sorozatoknak is, így egyértelmű, hogy mennyire vártam ezt a regényt.
Nem mondom azt, hogy nem tetszett, mert imádtam.
Margaret Atwood zseniálisan vette fel a fonalat 15 évvel az első rész eseményei után.
Bevallom, elsőnek le sem esett kik is itt a főszereplők, bár sejtettem, de azért működött a csavar.
Örülök, hogy ebben a könyvben fordult a nézőpont, sőt, hogy háromat is kaptunk. Agnes és Daisey egymás szöges ellentéte, rajtuk keresztül mutatja be a könyv egy Gileádban és egy Kanadában született és nevelkedett ember életét, hogy szókincse és szokásai mennyire eltérnek egy két ennyire különböző világlátású karakternek.
Persze Lydia néniről sem lehet megfeledkezni. Nagyon izgalmas, mikor egy alapjáraton negatív szereplő kap főszerepet, ilyenkor mindig bele szabad lesni az előéletébe nekünk, olvasóknak és ilyenkor jövök mindig rá, hogy „ohh, már értem miért lett ilyen gonosz” majd megszeretjük. Itt is tökéletesen így volt.
Nem teljesen tudom, kinek is szólt így a könyv, mivel én 18 évesen jól tudtam azonosulni a velem egykorúakkal, viszont a sorozatot a kortársaim körében ( nem azt mondom hogy a nálam idősebbek nem nézik, mert tudom, hogy igen) nagyon népszerű sorozat, így logikus húzás volt, hogy kaptunk két „tini” szemszöget, viszont a Szolgálólány meséje eredetileg már több, mint harminc éve jelent meg, szóval, akik ezt akkor olvasták és most jut el hozzájuk a Testamentumok, itt van egy komolyabb szál, komolyabb gondolatokkal, sok-sok utalással, melyet csak a tapasztaltabb emberek értenek meg, így a könyv jól tud működni, több körben mozog, egy nagyobb réteget átölelve, ami szerintem szuper.

Hogy miért van az a fél csillag levonás? Nekem hiányzott a vége. Nagyon befejezetlennek érzem. Még 200 oldalban élveztem volna, Ha Gileád bukását ecsetelik. Olyan volt számomra, mintha a tetőpont előtt vége lenne a storynak. Brutális lassan bonatkozott ki a cselekmény, a bonyodalom, nagyon hosszú volt a bevezetés. Már epekedve vártam, hogy a három szál összeérjen, mikor pedig arra a pontra értünk, kvázi vége lett a könyvnek, amit nagyon sajnálok, mert mondom én ezt olvastam volna még.
Olyan nekem ez a Testamentumok, mint a Harry Potter és a Halál Ereklyéi film első része. Hogy vége van az első résszel. Nincs folytatás. Nincs Testamentumok 2.

Nem szeretném negatívan zárni a bejegyzést, szóval mindenképpen ki kell emelnem, mennyire zseniális volt maga az alapgondolat, a cím adása, a regény szerkezete. Margaret Atwood tényleg egy nagyon különleges írónő, élő legenda. Megtisztelve érzem magam, hogy egy időben élek vele, olvashatom az írásait úgy, hogy tudom ezek olyan írások, amiket 50-100-150-200 év múlva is kezükbe fognak venni az emberek. És a Testamentumok is ilyen.
Az utolsó Lydia néni fejezetben pedig, na igen. Ott éreztem leginkább, hogy ő Atwood írói rezonőrje, a szócsöve, hogy ott maga Margaret Atwood beszél hozzám.
Mindent összevetve ajánlom. Ajánlom, mert az űr amit az első rész hagyott, az az elvarratlan szál itt lezárult.

>!
modus_operandi
Margaret Atwood: Testamentumok

Kezdjük ott.. számomra a Szolgálólány meséje a disztópia műfaj non plus ultrája! A könyv, a sorozat, szóval minden!

EZ A KÖNYV MEG NYOMI KIS ÉLETEM LEGVÁRTABB REGÉNYE VOLT!

Erre kaptam egy hatalmas, epikus csalódottságot.

Az első rész végén teljesen tönkretett a sokk és az a kétértelműség, hogy mi lesz June-nal..mik lesznek a következményei a tetteknek. Féltem megtudni. Aztán a sorozatnak hála ismét feltámadt bennem a láng, hogy igenis meg kell tudnom, hogy mi lesz a kib**ott vége ennek a Gileád-őrületnek.
Ennek fényében ez a regény csak egy morzsája a Gileád végi-érának. Túl sok mindent nem magyaráz meg, túl sok állítás marad parlagon hagyva.. igazából ha nem lenne a sorozat, ami támpontot ad néhány eseménysorhoz spoiler, elég követhetetlenné válna. Azt már hozzá se teszem, hogy egy nézőpontot leszámítva – ami a történet sava-borsa – a többi fiatalkori nézőpontból íródik, amely narráció számomra kissé hitelteleníti azt az álkeresztény erkölcsi alapokon nyugvó autoriter erőszaktársadalom borzalmát, amit eddig kaptunk.

Ami szerintem benne Atwood írói bravúrja és amitől személy szerint nem dobom a kukába ezt a könyvet: a végén, a Gileád szimpóziumon tárgyaltak.. Letaglózó, hogy egy évszázad, vagy még több év távlatából is mennyire kiismerhetetlen egy diktatúra szennye, ha alig marad fenn valami róla.

Sajnos ez a regény nem válik majd kultuszkönnyvé, ahogy a nagy elődje, nem lesz klasszikus, de amit itt kapunk a legendás Nénitől, egy egészen elfogadható popkulturális fikciós regény kerekedik belőle és már csak Miatta is olvasni érdemes.

>!
nagytimi85 
Margaret Atwood: Testamentumok

Vegyes érzésekkel tettem le a könyvet.
A szolgálólány meséje sorozat mindhárom évadának ismeretében vágtam neki, és kicsit féltem, milyen folytatásra számíthatok: a Testamentumok hű marad az alapműhöz, mint a sorozat második évada, és a világ integritását megőrizve új nézőpontokat és rétegeket ad a megértéséhez, vagy a harmadik évadhoz hasonlóan öncélú, hatásvadász és kapkodó lesz? Mindegyikből kaptam valamennyit — szerencsére főleg az elsőből.
Nagyon izgatott voltam, hogy új szereplőket ismerhetek meg, ráadásul két olyan kasztból, aminek az életébe az első kötet nem adott, nem adhatott mélyebb bepillantást. Tetszett az is, hogy időben is tartott egy kis távolságot az első kötettől, és hogy a szereplőket és a cselekményt csak laza szálak fűzték az első kötethez. spoiler
A Mártákról még mindig kevés szó esett, a gazdaasszonyokról pedig csak másodkézből kaptunk információkat (ha lesz egy harmadik kötet a Márta-nővérek és gazdaasszonyok főszereplésével, azt is nagyon nagy örömmel fogadnám), de az, hogy megismertük a nénik, a fiatal lányok és valamelyest a feleségek világát, nagyszerűen árnyalta a “női szféráról” alkotott képet.
Nagyon tetszett az is, hogy megtudtuk, hogyan lettek a nénik nénikké — mindig érdekelt, hogyan lettek azok, akik.
Ami vegyes érzéseket hagyott bennem, az a történet vége, az utolsó néhány fejezet ritmusa. spoiler
Összességében azért hálás vagyok, hogy visszapillanthattam ebbe a világba, amibe egyébként is vissza szokott kalandozni a képzeletem, és milyen érdekes szemszögekből! Ha a cselekményre nem is, az atmoszférára öt csillagot adok!


Népszerű idézetek

>!
mate55 

Az ember egy idő után minden érintést szívesen fogad.

158. oldal

4 hozzászólás
>!
mate55 

– A barátság sajnos néha csupán a felszínen létezik.

267. oldal

>!
mate55 

Az ember nem hiszi el, hogy az égbolt a fejére szakadhat, amíg egy darabja maga alá nem temeti.

73. oldal

>!
mate55 

Szobrot csak halottaknak szabad állítani, én mégis kaptam egyet, pedig még élek.

(első mondat)

>!
mate55 

Ha egy történet, amit igaznak hitt az ember, hamisnak bizonyul, minden más történetet gyanúsnak talál.

320. oldal

>!
nagytimi85 

— De miért csinálta? — tettem fel a kérdést. — Miért akart meghalni?
— Senki nem akar meghalni — felelte Becka. — De vannak olyanok, akik nem akarnak élni egyik engedélyezett módon sem.

XVIII. Olvasóterem

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
msehajnal P

Az ember nem hiszi el, hogy az égbolt a fejére szakadhat, amíg egy darabja maga alá nem temeti.

102. oldal

>!
msehajnal P

Meglepődnél mások hiányában milyen hamar eltompul az agy. Egy ember egymagában nem is igazán ember: másokhoz viszonyítva létezünk. Én egyedül voltam: fennállt a kockázat, hogy megszűnök ember lenni.

221. oldal

>!
msehajnal P

A múlt korrupt és véres ujjlenyomatát le kell törölni, hogy tiszta helyet biztosítsunk az erkölcsileg makulátlan nemzedéknek, ami bizonyára elérkezik majd.
Így szól a teória.

11. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Toni Morrison: A kedves
Moira Young: Blood Red Road – Vérvörös út
Amy Ewing: Az Ékkő
Suzanne Collins: Futótűz
Lauren Oliver: Delírium
M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
Janette Oke: Ha szólít a szív
Nnedi Okorafor: A halálmegvető