86. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Testamentumok (A szolgálólány meséje 2.) 309 csillagozás

Margaret Atwood: Testamentumok

A Szolgálólány meséjének zseniális folytatásában az ünnepelt kanadai író, Margaret Atwood választ ad azokra a kérdésekre, amelyek évtizedek óta gyötrik az olvasókat. Mikor a teherautó ajtaja rácsapódott Fredé jövőjére A Szolgálólány meséjében, az olvasók nem tudhatták, mi vár rá – szabadság, börtön vagy halál. Margaret Atwood új regénye – három gileadi nő elbeszélésére alapozva – tizenöt évvel azután veszi fel a történet fonalát, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe…
A regény még megjelenése előtt felkerült a Booker-díj hosszúlistájára, ahol a szerző már hatodszorra szerepel, és 2000-ben el is nyerte a díjat A vak bérgyilkossal. A zsűri elnöke, Peter Florence azt nyilatkozta a Testamentumokról: „A spoilerezés elkerülése és a kegyetlen titoktartási egyezmény miatt nem árulhatom el, ki, hogyan, miért, sőt azt sem, hol. Csak annyit mondhatok: rémisztő és lélegzetelállító könyv.”

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Jelenkor, Budapest, 2019
614 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636769987 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Jelenkor, Budapest, 2019
616 oldal · ISBN: 9789635180004 · Fordította: Csonka Ágnes

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Lydia néni · Estée néni · Judd parancsnok · Vidala néni

Helyszínek népszerűség szerint

Gileád


Kedvencelte 38

Most olvassa 43

Várólistára tette 260

Kívánságlistára tette 261

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Margaret Atwood: Testamentumok

„Meglepődnél mások hiányában milyen hamar eltompul az agy. Egy ember egymagában nem is igazán ember: másokhoz viszonyítva létezünk. Én egyedül voltam: fennállt a kockázat, hogy megszűnök ember lenni.”

A Szolgálólány meséje visszatér, ám ezúttal a Nénik kerülnek kulcsszerepbe, miközben Gileád erényesnek beállított, ám felülről rohadó rendszerét behatóan megismerhetjük. Három főszereplő iratanyagából áll össze a könyv: a Kanadában élő, múltjáról mit sem sejtő Daisy, a kényszerházasság előtt álló Agnes és a nagy hatalommal bíró Lydia néni sorsa a különálló történetekből hamarosan összefonódik. Gileádban semmi és senki sem az, aminek látszik, beleérve Lydia nénit is, akinek feljegyzéseiből egy nagyon összetett személyiségű és agyafúrt nő képe rajzolódik ki.

Egy írni és olvasni tudó, gondolkodó nő igen nagy veszélyt jelent a népességszaporulatra, és a férfiak uralta társadalomra, emiatt létrejön az új hatalom, amelynek fő célja a zuhanó születésszám megfékezése. Ebben a társadalomban a nő saját jogon senkivé válik, egyetlen funkciója van: gyermekeknek életet adni. Mindez disztópiaként jelenik meg, ám könnyedén párhuzamba állítható akár napjaink hazai társadalompolitikájával is. A regény elképesztő módon olvasmányos, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy alig három nap alatt kiolvastam a több mint 600 oldalnyi írást. Érdekes, feszültséggel teli, gondolatébresztő a három nő és Gileád története, amelyet jó szívvel ajánlok mindazoknak, akiket hozzám hasonlóan érzékenyen érint a nők lealacsonyítása és az emberi jogok korlátozása.

8 hozzászólás
mate55 >!
Margaret Atwood: Testamentumok

Hideg és intenzív, de képes-e megfelelni az „elődjének”? Sajnos nem. Mert végső soron inkább mellékhajtásnak, mint folytatásnak tűnik. Úgy éreztem, hogy most ez hovatovább „csak” egy árnyalt nézet. Mint egy furcsa hibrid, ahol a felnőtt és YA verziókat egyetlen copfba fonták. Igaz, ez is egy erőteljes vizuális megjelenés kulturálisan és politikailag egyaránt, de akármilyen lenyűgöző is a kép, a több mint 500 oldalnyi elbeszélés egy totalitárius rezsimről, nem volt képes fenntartani az érdeklődésem. Három egymást átfedő történet, amelyeket három nő („különböző hangon”) mond el. A három nő (egy idős, két fiatal) története közötti kölcsönhatás azt is lehetővé teszi, hogy összehasonlítsuk az egyének döntéseit arról, hogy mi az etikus viselkedés a totalitárius rendszerben. Ezek együttesen magyarázzák az események láncolatát, amely 15 évvel a végső jelenetet követően történik. (A könyvnek több mint a felét a két fiatal lány meséli el. Az éretlenségük egy olyan hangot hoz létre, amely zavaró, nem feltétlenül irreális, csak bosszantó. Gyerekes gondolataik oldalakról oldalakra folytatódnak, amikor néhány rövid sor elegendő lenne annak bizonyításához, hogy ezek a karakterek valóban rendkívül fiatalok.) Az írónő ismét megmutatja a múltat a jövőbe. De most kevésbé az erőszakra, a társadalom perverzitására összpontosít, mint inkább a kiváltságos osztályok mindennapi életére, valamint arra, hogy a tapasztalatok és a történetek hogyan alakítják a karaktereket. Nem az a kérdése, hogy az emberek miként degradálódnak, hanem az, hogy hogyan váltak erkölcsi módon veszélyessé. Hivatkozásai a holdciklusra emlékeztetnek. Megtanuljuk, hogy a mesében létező jó és gonosz két polarizált kettőssége között a szürke terület teljes dimenziója létezik. Az írástudás lassú és fájdalmas elsajátításának leírása emlékeztethet bennünket a szavak és a hatalom közötti létfontosságú kapcsolatra, és arra, hogy mennyire fontos a nők szavainak érvényesítése. Alkalmanként, széles látószögével, de a teljes bizonytalanságának hiányával, angyalainak és démonjainak küzdelmével, látszólag könnyű állásfoglalásokkal úgy éreztem, mintha már előre eldöntötte volna, mit is kellene gondolnom. És emellett vannak kérdések. És ezeket a kérdéseket jobbára megválaszolatlanul hagyta.

10 hozzászólás
Gyula_Böszörményi IP>!
Margaret Atwood: Testamentumok

Kétharmadában hozta az első kötet színvonalát, bár az újdonság ereje már nem működött benne. Tetszett – és mégsem. Lydia néni karaktere zseniális, a többiek viszont meglehetősen sematikusak, egydimenziósak. És aztán jött KN karaktere, ami teljesen tönkrevágta a könyvet: megdöbbentően idétlen, logikátlan figura, aki tökéletesen alkalmatlan arra a szerepre, amire szánták, és érthetetlen, mégis miért képes végrehajtani. Logikai bukfenc a történetben, hogy nem indokolja semmi az ő Gileádba való küldését: amiért megy, azt egy profi ügynök sokkal jobban el tudta volna végezni. Szóval sok az a négy csillag, amit adtam: kettő bőven elegendő lett volna.

3 hozzászólás
pat P>!
Margaret Atwood: Testamentumok

És én ezt először el se akartam olvasni…
Egyrészt azért, mert anno (sok éve) nekem a Szolgálólány igazából nem is tetszett annyira.
Másrészt, mert ugye a hype íratta kényszer-folytatás ez, nyilván nyögvenyelős, meg a felhasználói igényekhez igazodóan hatásvadász és gejl, meg ki tudja, milyen.

Hát, én elnézést kérek. Súlyosan alábecsültem Atwood kvalitásait. Nem tudom persze, ő változott az eltelt 35 év alatt, vagy én értem meg hozzá az elmúlt 10 év során, de összecsiszolódtunk, úgy tűnik. És rendkívül nagyra értékelem a míves, szarkasztikus, túlírtságában is erőteljes írásművészetét. Ami akkor érvényesül a legjobban, mikor cselekménynek lehetőleg a könyv legalább kétharmadában híre-pora sincs. Illetve akkor, amikor idős női karakter visszaemlékezéseit írja – talán nem véletlenül rettenetesen erőteljesek és hitelesek ezek az írásai (lásd még A vak bérgyilkost).
A végére pedig cselekmény is kerül, és kifejezetten izgalmas.
Nem gondoltam volna, de nekem most spoiler a példaképem.

4 hozzászólás
AniTiger MP>!
Margaret Atwood: Testamentumok

Szinte behabzsoltam ezt a regényt, mert teljesen beszippantott a három főszereplő története. Nagyon élveztem, ahogy egymástól távol kezdik el mesélni a múltjukat és a jelenüket, aztán szinte lépésről lépésre sodorják őket egymás felé az események. Tökéletes bosszúszimfónia lett, nagyon örülök, hogy az írónő ennyi év múltával nekiállt megírni Gileád történetét!

Tökéletes folytatása / kiegészítése mind A szolgálólány meséje című regénynek, mind az abból adaptált sorozatnak (amit imádok), ugyanis több közismert szereplő felbukkan ebben a történetben is. Zseniális húzásnak tartom, hogy az írónő az egyik legmegosztóbb karaktert, spoiler tette a történet egyik központi szereplőjévé, és ahogy mind többet tud meg róla az olvasó, úgy bizonytalanodik el a nő szándékait és hitét illetően. Esküszöm, hogy a regény végére már valami szimpátiaszerűséget éreztem iránta, pedig mindig utáltam őt (és azt, amit képvisel).

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/01/margaret-…

>!
Jelenkor, Budapest, 2019
614 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636769987 · Fordította: Csonka Ágnes
csillagka P>!
Margaret Atwood: Testamentumok

Szerencsésnek érzem magam mert a „Szolgáló lány” meséjére a HBO sorozat előtt rátaláltam, Atwood talán a filmsorozat hatására folytattam a mesét, amelynek az első része nálam érzelmileg ütött, míg a második inkább a cselekményével nyűgözött le. Margaret iszonyúan tud írni (szerencsére a fordítóra sem lehet panasz) hihetetlen kerek jegyzőkönyvet kerekített. Megfogadtam, hogy nem fogom behabzsolni, mégis két nap önmegtartóztatás után a tegnapnak addig nem lehetett vége míg a könyv végére nem értem.
Lidia néni a nagy kedvenc, Gileád Richelieu bíborosa mindent megértett és megkavar a felsőbbrendű Parancsnokok bibircsókos orra előtt. Rajongok a manipulátorokért.
Ezzel a könyvvel lett teljes a varázs, elgondolkodtatót, tanulságos, figyelmeztető mese a hatalom és a vallás olyan szeletéről, ami sajnos már nem is feltétlenű fikció hiszen az Iszlám állam működése alatt a nők nem voltak sokkal jobb helyzetben a területükön, mint Gileádában.

1 hozzászólás
ViraMors P>!
Margaret Atwood: Testamentumok

Az a nő, aki nem képes uralkodni magán, nem képes uralni a kötelességhez vezető utat sem. Ne küzdj a düh hullámai ellen, hagyd, hogy a dühöd hajtson. Belégzés. Kilégzés. Kitérés. Elkerülés. Elterelés.

A hihető hazugságok kitalálásának képessége cseppet sem lebecsülendő.

Ha kifecseged, veszélyben az életed, és abba bele is lehet halni.

Bár már a megjelenése előtt – vagyis még azelőtt, hogy a Szolgálólányt olvastam volna – érdekelt a Testamentumok, az előzmény olvasása után egyáltalán nem voltam meggyőződve róla, hogy szüksége van-e a folytatásra. És igazából most sem vagyok benne biztos, részemről megvan a maga szépsége annak a módnak, ahogy Atwood az olvasóra bízza, mi történhet az utolsó oldalak után.
Ebben az értelemben én sokkal inkább a világ bővítéseként fogtam fel ezt a regényt, különböző szempontokat, a szolgálólányokétól eltérő női szerepeket bemutató kiegészítésként.
Másrészről a Testamentumok tulajdonképpen titkok, és hazugságok könyve. Bármelyik narráló karaktert nézzük, mindhármuknak megvannak a maguk titkai, a maguk rejtegetni valói, még akkor is, ha az elején esetleg ők sem tudnak mindenről. Ahogy egyre haladunk előre a három szálon, úgy válik sok tekintetben érthetőbbé Gileád kialakulása és működése, és ezzel párhuzamosan élet-halál kérdésévé azoknak a bizonyos titkoknak a megőrzése, vagy éppen esetenként a felfedése.
Stílusát tekintve már csak a hármas hangnem miatt is egészen más, mint a Szolgálólány. Emellett gördülékeny, és érdekes, kifejezetten jól és gyorsan tudtam vele haladni. Összességében bátran ajánlom mindenkinek, akinek az előzmények tetszettek. Nem hibátlan, de szerintem érdemes elolvasni.

marschlako P>!
Margaret Atwood: Testamentumok

Nem hatott olyan erősen, mint A szolgálólány meséje. Érdekes volt a több nézőpont, azonban az első kötet átütő ereje hiányzott belőle. spoiler Persze ez is tetszett, de fenntartásokkal. A sorozatot nem láttam, így nem tudom, ahhoz mennyiben kapcsolódik, s hogy annak ismerete ad-e esetleg valami pluszt az olvasmányélményhez. Érdemes volt elolvasni, de azért messze elmaradt elődje kompaktságától.

Pandalány P>!
Margaret Atwood: Testamentumok

Elképesztően addiktív könyv

Számomra Margaret Atwood írói hangja nagyon különleges és egyedi, és most, három könyve elolvasása után bár biztosan a kedvenc íróim közé került. Lenyűgözőnek tartom, ahogy bánik a szavakkal és karaktereiben egyaránt megtalálható a fény és a sötétség. Egy-egy szereplő nem kategorizálható be egyértelműen a jó vagy a rossz oldalra, akik a történet által szinte megelevenedtek előttem és kiléptek a könyv lapjairól. Összetett és érdekes személyiség mindhárom főszereplő, akiknek a cselekményszála lassan, de biztosan összefonódik.
Egy rendkívül szélsőséges elképzelés az a társadalom, amit Margaret az első könyvben bemutatott. Gileád, a férfiak által irányított társadalom, melyben a nőket aszerint ítélik meg, hogy termékenyek-e vagy sem. Ez a legfőbb érték, és eszerint osztályozzák őket, hogy ki mire képes és ezáltal milyen jogokat élvezhet. Szürreális és szinte ijesztő volt olvasni arról a társadalomról, ami valószínűleg és szerencsére soha nem fog megvalósulni. Mégis a mai napig emlékszem a feszültségre, ami végig jelen van az első regényben, pár éve olvastam. Hasonló feszült hangulatra számítottam a folytatásban is, de közben reménykedtem, hogy azért annyira durva talán nem lesz a Testamentumok.
Bővebben: https://pandalanyolvas.blogspot.com/2020/07/margaret-at…

cintiatekla P>!
Margaret Atwood: Testamentumok

Számomra könnyebben fogyaszthatóbb és szórakoztatóbb volt a Testamentumok, amiről tudom, hogy megoszlanak a vélemények pontosan emiatt. Aki imádja Margaret Atwoodot, annak kötelező olvasmány, és annak is, aki olvasta A szolgálólány meséjét – de ha még nem tetted meg, akkor sem késő pótolni, hiszen nem véletlen nyerte el a folytatás a Booker-díjat.

Olyan érzésem volt a Testamentumok olvasása közben, hogy itt és most íródik a történelem: itt van Margaret Atwood a maga 80 évével, az elmúlt pár évben kapott nagyobb nyilvánosságot a művészete, ami akár nyomás hatására, akár nem, de minden egyes könyvvel újra és újra beírja magát a klasszikusok közé. Sajnálom, elfogult vagyok, ezért is bíztatlak titeket is arra, hogy olvassatok tőle, mert a hype nem csak egy lufi, hanem valós.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2020/01/margaret-atwood-test…


Népszerű idézetek

mate55>!

Az ember nem hiszi el, hogy az égbolt a fejére szakadhat, amíg egy darabja maga alá nem temeti.

102. oldal

mate55 >!

Az ember egy idő után minden érintést szívesen fogad.

158. oldal

4 hozzászólás
Málnika P>!

Készülj fel arra, hogy nem mindenkinek leszel rokonszenves az élet során.

301. oldal (XII Kárpit)

Málnika P>!

Továbbra is figyelemmel kell lennünk a múltban elkövetett hibákra, nehogy megismételjük őket.

596. oldal (A tizenharmadik szimpózium)

mate55 >!

– A barátság sajnos néha csupán a felszínen létezik.

267. oldal

mate55 >!

Ha egy történet, amit igaznak hitt az ember, hamisnak bizonyul, minden más történetet gyanúsnak talál.

320. oldal

Málnika P>!

Add, hogy elfogadjuk a múltat minden hibájával együtt, és elinduljunk egy jobb jövő felé megbocsátásban, szerető jóságban.

558. oldal (XXIV A Nellie J. Banks)

mate55 >!

Szobrot csak halottaknak szabad állítani, én mégis kaptam egyet, pedig még élek.

(első mondat)

msehajnal>!

Meglepődnél mások hiányában milyen hamar eltompul az agy. Egy ember egymagában nem is igazán ember: másokhoz viszonyítva létezünk. Én egyedül voltam: fennállt a kockázat, hogy megszűnök ember lenni.

221. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyedüllét · ember, emberiség

Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Térdig sárban
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
Moira Young: Blood Red Road – Vérvörös út
Suzanne Collins: Futótűz
Cecelia Ahern: A Vétkes
Lauren Oliver: Delírium
Alexandra Bracken: Sötét elmék
Toni Morrison: A kedves
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál