Guvat ​és Gazella (VadÁdám-trilógia 1.) 117 csillagozás

Margaret Atwood: Guvat és Gazella Margaret Atwood: Guvat és Gazella

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​férfi, aki valamikor Jimmy volt, most Hóembernek nevezi magát, és egy fán él nem messze a tengerparttól, óvakodva a kigykányoktól, a görmenyektől és a világot ellepő egyéb különös állatoktól. Egyetlen feladata, hogy vigyázzon a guvatkák csapatára, ezekre a tiszta lelkű, egyszerű gondolkodású, tökéletes emberekre, akik az ő menthetetlen faját felváltották a földön.

Nem tudja, maradt-e még életben valaki az egykori emberiségből a nagy járvány után, s fejében minduntalan azok az események zakatolnak, amelyek elvezettek idáig: ehhez a pusztuló – vagy épp most megújuló – világhoz. És egyfolytában egy nő hangja kísérti: Gazelláé, aki a szeretője volt, de nemcsak az övé, hanem legjobb barátjáé, a zseniális Guvaté is, aki a guvatkákat létrehozta…

Margaret Atwood áradó fantáziával képzeli el a közeljövőt, amikor a kiváltságos kevesek a tudományos városaikban kedvükre alakítgatják az emberek és állatok génjeit, s közben a többség kaotikus plebsztelepeken éli egyre… (tovább)

Eredeti mű: Margaret Atwood: Oryx and Crake

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2012
422 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794459 · Fordította: Varga Zsuzsanna
>!
Európa, Budapest, 2012
422 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794459 · Fordította: Varga Zsuzsanna

Enciklopédia 3


Kedvencelte 12

Most olvassa 9

Várólistára tette 123

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Margaret Atwood: Guvat és Gazella

Könyörgöm, hány bőrt lehet még lehúzni erről a disztópia témáról? A csúnya-gonosz génmanipulációról? A rettenetes globális felmelegedésről? A média és a pénz által uralt, erősen megosztott társadalmakról? A benne élő szegények vitális, és a gazdagok spirituális kilátástalanságáról?
Kérdeztem én, mint szkeptikus olvasó. És nagyrészt tényleg nincs benne több, mint ezeknek a témáknak a kibontása – de az nagyon okosan, nagyon érzékenyen, remek stílusban és kitűnő arányérzékkel megírva. És hiába tudjuk már (nagyjából) a végkifejletet a legelején, nagyon, nagyon izgalmas olvasni, hogy is alakult így ez az egész. (Itt jegyezném meg, én még könyvet hajnali kettőig ennyiszer nem olvastam.)
Ámde, ami legjobban megfogott a könyvben az az, hogy tulajdonképpen a történet (részben, persze) semmi más, mint egy (bio)etika tankönyv regényes formában elmesélve. Mert persze, önző haszonlesőnek lenni csúnya dolog. De meddig mehetsz el az emberiség jóléte érdekében? A környezetvédelem érdekében? A bolygó ökoszisztémája érdekében? Hová vezet a logika és a matematikai gondolkodás, ha a „nagyobb jó” a cél? Mert legtöbben utópiát szeretnének létrehozni, csak valahogy mindig disztópia lesz belőle….
A másik gumicsontom sajnos kimaradt: van-e a guvatkáknak lelkük?
A vége pedig… Tudom, hogy így tökéletes, de nem lehetett volna a kedvemért valami kis rózsaszín konkrétumot?

80 hozzászólás
>!
Oriente P
Margaret Atwood: Guvat és Gazella

„Spirázd fel a kettős spirálodat!”

Ez egy nagyon okos könyv és nagyon nehéz okosan olvasni, mert közben zsigeri reakciókat vált ki, bizarr és sötét. Mindazonáltal a foszforeszkáló nyulakat, ehető testrésznövesztő biogépekké degradált csirkéket, régi bőrsejteket felzabáló új arcbőrt, és egyéb groteszk teremtményeket és találmányokat felvonultató víziók ellenére sem hiszem, hogy Margaret Atwood könyve a génmódosítás elleni hadjárat zászlóját tűzte volna ki maga előtt, mert az emberről, mint természetes úton kifejlődött fajról sem fest szívderítő képet.
Az ember tökéletlen és veszélyes. Hihetetlen mértékű elszaporodása eleve annak a következménye, hogy manipulálni kezdte környezetét, és erre a válaszreakció nem lehet a „vissza a fára” forgatókönyv, hanem csakis ennek a manipulációnak a fejlesztése. A folyamat visszakövethetetlenül régen elkezdődött, és a kérdés inkább abban áll, képes-e ez a szupermanipulatív faj kellő intelligenciával reagálni, kontrollálni a következményeket, vagy törvényszerűen kitermeli az olyan érdekorientált csoportokat, vagy aberrált idealistákat, akik felsőbbrendűségük hitében jogot formálnak az alkalmatlannak ítélt egyedek vagy kimeneti eredmények elpusztítására.
Atwood kortárs tudományos paranoiákat bont ki – ahogy @Kuszma jellemezte a könyvet egy hozzászólásban (http://moly.hu/ertekelesek/2048549) –, de szerintem végül is nem az eszközt (a tudományt) kérdőjelezi meg, még csak nem is a célt (a tökéletesedést és túlélést), hanem a belátás és a megfelelő perspektíva kialakításának képességét: vajon tudjuk-e, mit akarunk valójában, vagy csak tervezésnek álcázott rövidtávú ösztönök irányítanak mindent, és az önpusztítás így vagy úgy, de eleve elkerülhetetlen. A könyv tehát nem tudománykritika, hanem társadalomkritika, sőt, emberkritika, méghozzá a legnyersebb, legütősebb fajtából.

A fenti egyébként csak az én interpretációm, egyfajta interpretáció, a szöveg nem ilyen szájbarágós, és sok irányban továbbgondolható. Van egy szánalomra méltó figuránk, Hóember, akinek zavaros retrospektív csapongásaiból kell összerakni az eseményeket. Egy álmoktól és hallucinációktól felváltva gyötört, tagadhatatlanul kissé már becsavarodott, bár egyáltalán nem ostoba, ártalmatlan túlélő szemszögéből, aki valóban visszamászik ama bizonyos fára, mi mást is tehetne. A szerepe kiosztatott, ő pedig nem oszt szerepeket, de sajátos nézőpontja nélkül elveszne a problémák összetettsége. (Hogy mennyire tisztában van egyébként a ráosztott résszel, arról önirónikus névválasztása is tanúskodik. Erre egy rövid elmélkedéséből következtethetünk a plebsztelepen, amin ún. „felfedezőútján” kényszerül átbotorkálni.) A könyv végén felbukkanó konfliktus látszólag lezáratlan marad, de ez nem zavart, mert elég határozott elképzelésem van arról, mi az ami nincs leírva, mi fog történni. Persze egészen biztosan vannak ettől eltérő értelmezések is, nem baj, hogy nyitva maradt ez az epizód.

Nagyon szerettem a Guvat és Gazellát, mondhatni kiütött rendesen, és keresni fogom Margaret Atwood további írásait. Már-már mazochista módon várom az újabb gyomoröklözést…

2 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
Margaret Atwood: Guvat és Gazella

A Földön minden élő teremtmény egyedül hal meg.

Annyira rohadt nehéz olyan könyvről írni, amely igazán tetszett az embernek. Gyártsak kliséhalmazokat, hogy imádtam, szerettem, jajdejóvolt? Vagy hosszú, cikornyás mondatokban próbáljam meg átadni azoknak, akik ezt az értékelést olvassák, mennyire is zseniális Atwood műve? Esetleg csak írjak annyit, most azonnal olvasd el, ha még nem tetted volna, mert fontos üzenetet hordoz, amelyet jó lenne még azelőtt megérteni, mielőtt már túl késő lenne?

Génmanipuláció, a társadalmi rétegek egymástól való teljes elszakadása, a középréteg eltűnése, az Istent játszó tudósok – ezek már ma is itt vannak, kopogtatnak az ajtónkon, mi meg ahelyett, hogy próbálnánk becsukni az ajtót, még inkább kinyitjuk előttük.

Atwood még egy legszörnyűbb dolgokról is képes annyira magával ragadóan és gyönyörűen írni, hogy hiába fáj, mégis jó olvasni. És tudjátok mit, nem is írok többet, menjetek, vegyétek meg, olvassátok el, aztán úgyis meglátjátok. Ugye meglátjátok?

>!
chibizso 
Margaret Atwood: Guvat és Gazella

Izgalmas regény, ami remekül ötvözi az elődök (Orwell és Huxley) hagyatékát, a kortársak hatását (van bőven itt McCarthyból is) és mindennapjaink problémáit. Fő téma a génmanipuláció és az ember vissza-visszatérő Isten komplexusa, amivel sajnos nem annyira tudott megdöbbenteni az írónő, mint anno a Handmaid's Tale-nél, annak hasonlóan súlyos társadalmi mondanivalójával. Ettől függetlenül, ahogy a szexizmust és a fanatizmust se kellene félvállról venni, úgy nem szabad szemet hunyni a génmanipuláció veszélyei fölött sem.

Azt éreztem, hogy Atwood most inkább a szereplőin keresztül alkotott igazán. A fent említett témák inkább Jimmy és Guvat fejlődésének keretét adják vagy személyiségük legfőbb formálója. Ebből a szemszögből pedig nagyon erős a könyv. Nem pozitívak a hősök, inkább túlélésre játszó egyének vagy saját sorsuk formálásuk érdekében cselekvők, de a szemünk láttára változnak át. Mindezt a non-lineáris narráció (pardon my Snobism) pedig már-már egy pszichológiai utazássá teszi.

Kíváncsi vagyok, hogy az önmagában is önállónak tűnő történettel és poszt-apokaliptikus világgal mit kezd még Atwood. A kezdés mindenesetre elég erősre sikeredett.

3 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 
Margaret Atwood: Guvat és Gazella

A génmanipuláció napjaink egyik legfontosabb témája, ennek megfelelően rendkívül ijesztő disztópiát lehet belőle alkotni. Atwood egyszerre két jövőképet is vizionál: egyrészt a vállalatok uralta, a gazdagoknak kényelmes és kiváltságos, míg a szegényeknek meglehetősen nyomasztó jövőt; másrészt pedig az utána következőt, amikor az emberek teremtményei túlnőttek teremtőjükön, s látszólag sem remény, sem boldogság nem vár már az emberi nem utolsó képviselőjére.
Atwood hihető jövőt mutat be, ami rátelepszik az olvasóra, miközben egy érdekes történet is zajlik szemünk előtt. Az Istent játszó Guvat, és a kevésbé eszes, ám annál tisztábban látó Jimmy körüli események egyre többről rántják le a leplet, fokozatosan értjük meg Hóember jelenét, aki a génmódosított állatokkal vív harcot a túlélésért, s közben előttünk, de még előtte sem világos, mi is létének célja. Depresszív hangulatot kölcsönöz mindez a mondatoknak, s az ismereteink bővülésével sem lesz jobb a légkör, kilátástalannak és reménytelennek látszik. Disztópia a javából, ügyesen megírva, finom utalásokkal és jól kihasznált apróságokkal tűzdelve, jellegétől függetlenül élveztem olvasni.
Amikor ellepi a piacot a young adult disztópiák áradata, azért jó látni, hogy akadnak még minőségi, szépirodalmi igényességgel megírt alkotások a témában, márpedig a Guvat és Gazella ilyen, azok közül is rendkívül emlékezetes darab.

1 hozzászólás
>!
tgorsy
Margaret Atwood: Guvat és Gazella

Nem igazán szeretem az ilyen könyveket, de ez jó. Ez jutott eszembe:
"És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját….
És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz."

>!
Sárhelyi_Erika I
Margaret Atwood: Guvat és Gazella

Guvat és Gazella. Nem túl informatív cím, viszont annál kíváncsibbá tett. Persze, ha nem olvastam volna Atwoodtól eddig vagy négy könyvet, akkor valószínűleg nem csapok le rá, csupán a cím alapján. De tudtam, hogy Margaret Atwoodban nem lehet csalódni. Igen, ahogy írja is a címlapon az ajánló: „Atwood lepipálja Orwellt és McCarthyt.” Nos, igen, hiszen ez „Szép új világ” etvúdosítva. Persze kicsit sem szép ez a világ, inkább ijesztő, és egyszerre hihető (mert hát én már bármit el tudok képzelni), ugyanakkor bizarr látomás is. Fura Ádám-történet, vagy egyfajta Robinson-sztori (legalábbis így a trilógia első kötetében), valahol és valamikor a remélem nagyon távoli jövőben. Jó kis tükröt tart az olvasó elé egyre gyorsuló, okosodó (vagy mégsem?), fejlődő, örökké többet és jobbat (biztos?!) akaró világunkról, az emberiség lehetséges végéről és valamiféle új kezdetről.
Persze most várhatok a trilógia második kötetére, hiszen az elsőt pont úgy fejezte be Atwood, hogy marhára kíváncsivá tett. És mivel én nem guvatka vagyok, tele vagyok kérdésekkel. Csak velük ellentétben én kicsit félek a válaszoktól. Vagy nem is kicsit. Azt hiszem, jó lehet guvatkának lenni.

>!
Spaceman_Spiff P
Margaret Atwood: Guvat és Gazella

„Bár maga Atwood úgy nyilatkozott, hogy a könyvét inkább spekulatív fikciónak tartja, sem mint science fiction regénynek, ugyanis nem foglalkozik „azokkal a dolgokkal, amiket még nem találtak fel”, a könyv attól még sci-fi marad, hangozzon ez bármennyire is pejoratívan egyes olvasók számára. Tény, hogy a regény alapvetően Jimmy élettörténetére, személyiségére, az őt ért traumákra és azoknak a feldolgozására, illetve Guvattal és Gazellával való kapcsolatára fókuszál, mindezek mellett azonban markánsan jelen van a génmódosítás, az ember módosítása és a különféle globális katasztrófák miatt létrejövő jövőkép. Ezek nélkül Jimmy nem lenne az, aki, anyjával kapcsolatos traumája, a körülötte tomboló őrület, ami elharapódzott a világban – az interneten élő show-kban lehet kivégzéseket, eutanáziát, mindenféle perverz eseményeket látni, lázadásokat, nyilvános lincseléseket, utcai összecsapásokat etc. végignézni – nem formálják személyiségét. Sajnos ez a kép ma talán még közelebb van, mint a regény megírásakor, az internet szabadsága nagyon könnyen az ember ellen fordítható. A génmódosítás illetve az emberi életet „jobbá tevő” eljárások is lényegében a kizsákmányolás új formái, melyek az emberi gyarlóságokra játszanak rá. Éles kritika ez a mai társadalomról, és egy éles kép is, amiben az író rámutat, hogy az egész emberiség veszélyben van, mindössze arról van szó, hogy a káosz különféle formái harapódznak el különféle területeken.”

Több a regényről itt:
http://acelpatkany.blogspot.hu/2014/12/guvat-es-gazella.html

>!
bonnie9 P
Margaret Atwood: Guvat és Gazella

A könyvet @petamas kezdő női sci-fi kihívására választottam, mondván olyat keressünk, ami nem sorozat nyehehe…erről majd később.
Szóval nulla előismerettel, ad hoc rábökve.
Olvasmányélmény: hűűű, ez érdekes lesz…hmmmm…ez jóóó…némi Szonmi és út kombó utánérzés…na mi lesz ebből…jó kérdések, jó kérdések…jaj, menjünk vissza inkább abba az időbe vagy nem, inkább oda, az jobban érdekel…áááá, kezd összeállni a kép…ez tényleg jóóóó! 
Vége: nagyon okosan megmagyaráztam magamnak, miért jó ebben ennyire a nyitott kérdés nyitva hagyása, és miért lett volna rossz magyarázatokba és elvarrásokba bocsátkozni. Aztán felvilágosítottak, hogy ez sorozat, csak magyarul nem volt jelölve, mert nem jelent meg tovább. Én pedig ismét torkosborzzá változtam.
Borító:
-olvasás előtt: amíg nem láttam, melyik kihívásban szerepel, és csak a borító jött velem szembe időről időre, meggyőződésem volt, hogy valami Buliwood ponyva.
-olvasás után: oké, leesett, jogos.
Világmegváltó gondolatok: vannak, de nem újak. Meg is írták már, meg elég csak körülnézni, hogy lássuk, merre tartunk. Ember az ember. Ember az hülye ember és annál hülyébb, minél okosabb, szebb, jobb, tökéletesebb, utópisztikusabb akar lenni. Jelen esetben mindez kellő töménységben és változatos módon adagolva személyemben végig fenntartotta az érdeklődést és a bosszankodási mutatót jelentősen felpörgette. Mert rám egy könyv hasson. Legyen nagyon rossz, vagy nagyon jó, csak váltson ki valami reakciót. Sikerült. Méghozzá jól.
Olvasásra ajánlott! meg folytatás kiadására

>!
Európa, Budapest, 2012
422 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794459 · Fordította: Varga Zsuzsanna
3 hozzászólás
>!
AeS
Margaret Atwood: Guvat és Gazella

Szeretem ezt a balladai szerkesztésmódot, itt még izgultam is, néztem a hátralévő lapokat, és azon töprengtem, megtudok-e mindent időben. Megtudtam.
Nem egy megnyugtató könyv, valamiért engem mégsem zaklatott fel annyira, mint vártam, néhány ponton a kevesebb ugyanis több lett volna, találkoztam olyan eltúlzott szituációkkal, amik kilógtak a regényből. Vagy csak botor módon bízom abban, hogy ez nem válik valóra.


Népszerű idézetek

>!
Mandula8

Sokat elárul egy emberről, hogy milyen hűtőmágnesei vannak.

393. oldal

3 hozzászólás
>!
Chöpp P

    – A seggfej nem káromkodás, csak szemléltető leírás.

139. oldal

>!
Chöpp P

    – Ne is gondolj rá – mondta magának. A szex olyan, mint az alkohol, nem jó már kora reggel elkezdeni róla ábrándozni.

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szex
>!
pwz ISP

Minél idejétmúltabb volt egy könyv, Jimmy annál lelkesebben vette be a gyűjteményébe.

224. oldal

2 hozzászólás
>!
Chöpp P

– Jimmy, gondolj bele józanul. Nem tartható fenn a végtelenségig egy egyre növekvő populáció, miközben korlátozott az élelemhez való hozzáférés. A Homo sapiens nem tűnik képesnek arra, hogy a kínálat függvényében korlátozza magát. Egyike azon kevés fajnak, amelyik akkor sem csökkenti a szaporulatát, ha egyre kevesebb élelem áll a rendelkezésére. Más szavakkal – és természetesen csak bizonyos mértékig –, minél kevesebbet eszünk, annál többször élünk nemi életet.
    – És ezt mivel magyarázod? – kérdezte Jimmy.
    – A képzelőtehetséggel – felelte Guvat. – Az emberek el tudják képzelni a saját halálukat, látják, ahogy egyre közeledik, és a küszöbönálló halál puszta gondolata is afrodiziákumként hat rájuk. A kutya vagy a nyúl nem így viselkedik. Vegyük például a madarakat: szűkös időszakban kevesebb tojást raknak, vagy egyáltalán nem is párzanak. Minden energiájukat saját fennmaradásukra fordítják addig, amíg jobb idők nem jönnek. De az emberek remélik, hogy a lelküket valaki másba passzírozhatják, saját maguk újabb verziójába, és így örökké élhetnek.
    – Akkor ezek szerint mint faj, a remény miatt pusztulunk ki?
    – Nevezheted reménynek is. Vagy kétségbeesésnek.
    – De remény nélkül is halálra vagyunk ítélve – mondta Jimmy.
    – De csak mint egyének – felelte vidáman Guvat.
    – Micsoda szívás.
    – Jimmy, nőj fel végre.
    Nem Guvat volt az első, aki ezt mondta Jimmynek.

140-141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: remény
4 hozzászólás
>!
balagesh P

A kislányok csak nevettek a mikrobákon, mert nem hittek bennük; de a betegségben hittek, mert azt látták. Mindenki tudta, hogy a betegséget szellemek okozzák: szellemek és balszerencse.

163. oldal

>!
Nokimaki

Nem buta, csak a neuronkapacitását nem akarja hosszú mondatokra fecsérelni.

35. oldal

>!
Mandula8

– Amikor egy civilizáció már csak por és hamu – mondta –, a művészet az egyetlen, ami fennmarad belőle. A képek, a szavak, a zene. A képzelet építményei. Az értelmet – úgy értem, az emberi értelmet – ezek határozzák meg. Ezt el kell ismerned.

193-194. oldal

>!
Oriente P

a pókkecs az első sikeres transzgenetikus állatok egyike, a századforduló idején hozták létre Montrealban, a kecskét keresztezték a pókkal, hogy a kecsketejben nagy szakítószilárdságú pókfonalat termelhessenek. Legjelentősebb felhasználási területe a golyóálló mellény lett. A SzeKúrosok esküdtek rá.

228. oldal


A sorozat következő kötete

VadÁdám-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Fragments – Töredékek
Stephenie Meyer: A burok
Ann Aguirre: Helyőrség
Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Tullio Avoledo: Az ég gyökerei
Veronica Roth: A hűséges
David Mitchell: Felhőatlasz
Kurt Vonnegut: Galápagos
Bán Mór: Az ezeréves háború
Robert J. Sawyer: WWW 3 – Végzet