Fellélegzés 55 csillagozás

Margaret Atwood: Fellélegzés

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Margaret Atwood műve egy fiatal, huszon-egynéhány éves lány „fejlődésregényét” rajzolja meg. A lány visszamegy gyermekkora színterére, szülei házába, mely a kanadai őstermészet peremén, egy szigeten található, és eltűnt apja keresésére indul. E szimbolikus és nagyon is valóságos apakeresés során szembesül múltjával és jelenével, kitör az üres városi létből, „amerikanizálódott”, gépiessé vált kapcsolataiból, és egy különös, már-már az abnormitás határát súroló élmény hatására megszabadul első házassága, abortusza nyomasztó emlékétől, hogy ily módon megtisztulva térjen újból az emberek közé. A kanadai írónő filozofikus példázata szerint a normalitáshoz való görcsös ragaszkodás betegség, és meg kell merítkezni az őrületben ahhoz, hogy épelméjűek maradhassunk.

Eredeti megjelenés éve: 1972

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1984
234 oldal · ISBN: 9630736047 · Fordította: L. Pataricza Eszter

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

eszkimó


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Chöpp P>!
Margaret Atwood: Fellélegzés

Ahogy haladok visszafelé a Margaret Atwood életműben, annál nagyszerűbb alkotásokat találok. Ezekre tényleg abszolút találó a posztmodern címke. Tele vibráló, szinte az elviselhetetlenség határán egyensúlyozó pszichózisokkal! Nagyon kedvemre való a társadalom életellenes megnyilvánulásai miatti pszichés védekezés érzelmekben gazdag témaköre. Megint csak a szuperlatívuszok… Minden esetre örülök a könyvnek, mert tudtam, hogy az írónőt nemhiába tartják számon a legjobb kortárs írók között. A Fellélegzés számomra tökéletes. Pont úgy csúszik át a határokon, hogy nem okoz gondot az olvasónak, hogy biztonsággal követhesse, és – amennyi az ő személyre szabott mondanivalója – meg is érthesse.

1 hozzászólás
Morpheus>!
Margaret Atwood: Fellélegzés

Csak tudnám mi akart ez lenni? Anti-amerikánus regény? Beavatástörténet? Egy őrült nő naplója? Természetvédelem? Elmélkedés az elcseszett kapcsolatokról? Nem tudom eldönteni. Bár szépen ír, ez önmagában kevés. Hogyan, miért jutott ide, érthetetlen. Se eleje, se vége, csak belekenve az arcunkba valami.

2 hozzászólás
korkata>!
Margaret Atwood: Fellélegzés

Érdekesen indult ez a regény. Majd kezdett kezdett kevésbbé érdekelni. Az utolsó oldalak azonban felfelé vitték a csillagozásomat. Egyre inkább érdekelt, hogy mi lesz a főszereplővel. Sikerül-e megbirkóznia korábbi életével, problémáival.

Wish>!
Margaret Atwood: Fellélegzés

Az „1001 könyv, amit el kell olvasni mielőtt meghalsz” listáról választottam a könyvet. Így utólag én simán meg bírnék halni nélküle, de már mindegy, elolvastam. A fordítás egyszerűen pocsék volt, nem tudom az olvasmányélményből mennyit vont le, de nagyon sokat mérgelődtem rajta. Próbáltam a fordítástól elvonatkoztatva nézni a történetet, de nekem nem jött át. Vagy azért mert én ezen a fajta útkeresésen már rég túl vagyok, vagy azért, mert jó pár évtized eltelt mióta a könyv keletkezett, de nem tudtam azonosulni és átérezni a főhősnő problémáit.
Mindegy, pipa.

6 hozzászólás
Maryse>!
Margaret Atwood: Fellélegzés

Olvastam már ezt a könyvet a 80’ – as évek elején, nem is igazán tetszett, az emléke elhalványult, ezért olvastam újra. Megérte, most jobban magával ragadott, hogy M. Atwood milyen mélyre hatol az emberi/női pszichében, hogy milyen erővel tárja elénk egy fiatal nő zavaros elméjének működését, gondolkodásának lényegét miközben az önvizsgálatról és a lezáratlan fájdalomról mesél. Azt érzem, hogy a főszereplő „csapdába esett”, mert az író azt sugallja, hogy azonosságtudatunkat az elvesztett és a meglévő dolgok, tárgyak, emberek, lehetőségek egyaránt formálják, – én ezt el is fogadom, sőt az író azt hangsúlyozza, hogy ebben a történetben erősebben van jelen az elvesztett, és szinte megakadályozza, hogy értékelhető legyen az, ami megvan. Ennél azonban sokkal többről van szó. Rengeteg témát ölel fel, pl. a feltörekvő kanadai nemzeti identitás témája, a nő hagyományos társadalmi és szexuális szerepének megkérdőjelezése, bizonyos normák elutasítása, megjelenik a szekularizáció és dokumentálja a generációk közötti szakadékok problémáját. Alig maradt meg bennem és most meg is lepett az a környezetbarát elkötelezettség, ami többször is megjelenik a regényben, az aggodalmak pedig igazán visszhangra találnak bennem és aktualitásukhoz kétség sem fér. Az elidegenedés központi téma és annak pszichológiai, kulturális és nyelvi vonatkozása is kibontásra kerül. Nem könnyű, és nem csodálatos olvasmány, hanem érdekes, felkavaró és fontos.

kannarenina>!
Margaret Atwood: Fellélegzés

Azt hiszem a regényben megjelenített „elamerikanizálódást” manapság szimplán csak modern világnak hívjuk. Bár a könyv lassan 40 éve született, nem sokban különböznek a gondjaink, már ami az elvárásokat és a gyorsuló világot illeti. Atwood remekül felépített egy belső monológokkal teli vívódást, ami tulajdonképpen egy pszichózishoz vezet, a megtisztulás és gyógyulás pedig maga az őrület, ami végül felszabadítja főhősünket, és segít visszatérnie a normálisba.

Bolond_Pierrot I>!
Margaret Atwood: Fellélegzés

Remek kis könyv. Felszabadító olvasmány. Igazi, modern újregény (csupán, szerintem a fordítás nem rossz). Nem értem a sok negatív hangot. (És ha már valami ellenvetéssel éljünk, akkor éppen a vége volt elkapkodva, nem elég jól kibontva. Talán éppen ezért tetszhetett a modern kor cselekményéhes gyermekének jobban ez a része a regénynek. Nekem éppen hogy kevésbé.)

Black_Venus>!
Margaret Atwood: Fellélegzés

Pszichológushallgatóknak kötelező olvasmánnyá tenném, megtudhatják belőle, milyen érzés megőrülni. Ez a része nagyon rendben van, és egyébként sem lenne rossz regény, ha nem lenne ilyen őrjítően uncsi.

2 hozzászólás
Viktorius>!
Margaret Atwood: Fellélegzés

Bevallom, próbáltam nem szeretni a fenti könyvet. Rosszat írtak róla, nem nyűgözött le Atwood neve, nem volt kedvem szószaporító, lélektaninak címzett regényhez, még a fülszöveget is csak félig olvastam el. (Más se tegye, mert nekem sokat jelentett a „nagy” ráébredés a könyv második felében.) Egyszerűen nem akartam útkereső katyvaszt olvasni. Mert a könyv az. Miss Atwood bedarált a kanadai mocsárba mindent: a jenki disznókat, akik megveszik az országot a natív bevándorlóktól és tönkreteszik az ember, illetve a természet évezredek óta fennálló, organikus kapcsolatát; a jenki náci kutyákat, akikre rá lehet fogni mindent: a gyerekkor torzulásait, a jelentéktelen iskolás traumákat, a rossz párkapcsolatot. Talán még a szülők elvesztése is a jenkik bűne, jenki itt minden kanadai is, akit nem ismerünk. David szerint a hektikus nézőpontok, a káosz, a személyes névmások közötti önkényes ugrások (Ők [a jenkik] a túlparton vannak. Annáékkal egy oldalnyit beszélgetek. Ők [jenkik] csinálnak valamit, amit direkt úgy írok le, hogy Annára és Davidre gondoljon a koca jenki olvasó [én].) is a jenkik miatt vannak, pedig nem is. Talán a tojásokat rakó szúnyogok, a neszkávé* és az édesvízi homárok nem az amerikai civilizáció hibája. Ez a kanadai irodalom csúcsa, egy nő, aki belemerül a pszichózisba?

És bakker, mégis leülepedett a regény az egyértelműen halott szülők keresése közben, mert minden fenti konfliktus csak porhintés. A lényeg a trauma, amit a fenti traumákból következik, ami benne van a fülszövegben, de nem írok le spoiler nélkül. spoiler. A végére minden világos lesz és zseniális … ha leszámítok egy cirka 10 oldalnyi skizofrén fellángolást a vége előtt. Biztos neurotikus vagyok én is, ha ilyen meglepően tisztának látom ezt a zagyot.

*Igazából ez nem fájt, de a többi látványosság ilyen kevés szesz mellett nem jut az eszembe.

>!
Európa, Budapest, 1984
234 oldal · ISBN: 9630736047 · Fordította: L. Pataricza Eszter
Lovebooks>!
Margaret Atwood: Fellélegzés

Vegyes èrzèseket keltett bennem ez a könyv. Az elején mèg kusza volt, majd kezdtem kiigazodni rajta. Rájöttem, mièrt kapta a Fellèlegzès címet. Ez pontosan megmutatkozik a törtènetben. Sajnos egyik szereplővel sem tudtam azonosulni, ami szintèn nehezítette, hogy meg kedvelem a könyvet. Elsősorban az írónő miatt vettem kèzbe, ám valami többet vártam volna tőle..


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

Ez is érzéstelenítés: ha fáj valami, okozz másfajta fájdalmat. Jól vagyok.

11. oldal

12 hozzászólás
Chöpp P>!

Ha már előre így bezárod az agyadat, kiszikkad. Mozgásban kell tartanod.

9. oldal

Kkatja P>!

    Cinkosnak éreztem magam, ragacsosnak, mint az enyv, véres kezűnek, mintha én is ott lettem volna, végignéztem, és nem tiltakoztam, nem avatkoztam közbe: egy közömbösen bámuló arc voltam a tömegből. Sokan szégyellik, hogy németek – én azt szégyellem, hogy ember vagyok. Ostobaság, hogy mindennél – az újságban szereplő háborúknál, zavargásoknál és vérfürdőknél – jobban felkavar egy halott madár. De a háborúkra és zavargásokra mindig volt magyarázat, emberek könyveket írtak arról, hogy mi miért történt, a kócsag halála azonban oktalan, megmagyarázhatatlan.

153. oldal

Tíci>!

… az eszkimóknak ötvenkét kifejezésük van a hóra, számukra ez a fontos, a szerelemre is legalább ennyi szó kellene.

124. oldal (Európa, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: eszkimó · · szerelem
1 hozzászólás
Chöpp P>!

Az állatoknak nincs szükségük a beszédre, mi értelme a beszédnek, ha magad is szó vagy.

211. oldal

2 hozzászólás
Tíci>!

Sokan szégyellik, hogy németek – én azt szégyellem, hogy ember vagyok.

153. oldal (Európa, 1984)

Chöpp P>!

Dühös voltam rájuk, lesöpörtem az asztalról az életemet a földre, üvegtojás és alvadt vér, már nem lehetett jóvá tenni.

167-168. oldal

Chöpp P>!

[…] a bátyám járókája mindig az állatkertet és a bolondokházát juttatta az eszembe.

116. oldal

3 hozzászólás
Chöpp P>!

Hosszú éveken át próbáltam civilizálódni, de nem sikerült, most már meg se kísérlem.

197. oldal

Kkatja P>!

    Lement a nap, a leszálló alkonyatban siklunk hazafelé. A távolból madárdal hallatszik, denevérek repülnek el mellettünk, lebegnek a vízfelszín felett, amely most sima és nyugodt, a parti tárgyak, a szürkésfehér sziklák, a kiszáradt fák visszaverődnek a sötét tükörben. Körülöttünk a megfoghatatlan tér, illetve a térnélküliség illúziója, mi és a sötét part, amelyeket akár meg is érinthetnénk, és a köztes hiányban víz. A csónak által vert hullámok velünk tartanak, az evezők tükröződnek a tóban. Olyan, mintha a levegőben járnánk, alattunk a semmi, amely megtart minket, felfüggesztve úszunk hazafelé.

74-75. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Okszana Zabuzsko: Terepvizsgálatok az ukránok szexuális életéről
Albert Camus: Közöny / A bukás
Alessandro Baricco: Novecento
Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért
Erlend Loe: Elfújta a nő
James Ellroy: Gyilkos az úton
Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak
Herold Ágnes: Még ma velem leszel
Sławomir Shuty: Bomlás