Boszorkánymagzat (Shakespeare újra) 8 csillagozás

Margaret Atwood: Boszorkánymagzat

Egy neves londoni kiadó kortárs szerzőknek kínált föl megbízást: válasszanak egy-egy Shakespeare-drámát, s ezek témájára írjanak regényt.
Az évtizedek óta népszerű, számos nemzetközi díjjal elismert kanadai író A vihart választotta.
A mű főhőse Felix, egy színházi fesztivál nagynevű művészeti igazgatója, akit riválisa kifúr az állásából. Felix tizenkét éven át remeteként él egy kunyhóban. Vadul lobog benne a bosszúvágy, de hőn áhított vágya A Vihar színpadra állítása is: ezzel akarja új életre kelteni Mirandát, korán elveszített kislányát. Színházi kurzust vezet egy börtönben, és amikor a véletlen útjába sodorja ellenségeit, felvillan a lehetőség, hogy egy csapásra két tervét is megvalósítsa: megrendezheti a darabot, és elégtételt vehet nagyhatalmú ellenségein is.

Eredeti mű: Margaret Atwood: Hag-Seed

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Kossuth, Budapest, 2017
320 oldal · ISBN: 9789630988025
>!
Kossuth, Budapest, 2017
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630988452

Enciklopédia 3


Most olvassa 2

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 59


Kiemelt értékelések

>!
Oriente P
Margaret Atwood: Boszorkánymagzat

Ez nem egy Szolgálólány vagy egy Guvat és Gazella, vagyis nem vág kupán és nem rúg hasba, egyszerűen az aminek mondja magát: a Vihar másképp. Persze egy vérprofi, okos, letisztult írás, ahogy Atwoodtól megszokhattuk. Mégis küzdök némi szégyenlős hiányérzettel, mert szeretem amikor Atwood kupán vág és hasba rúg, ezt már-már elvárom tőle, és ezúttal sértetlenül megúsztam az olvasást. :)

A Boszorkánymagzat a Shakespeare újra spoiler egyik újabb darabja, és Atwood szerintem tökélyre pörgette a sorozat koncepcióját: egyszerre kapunk egy friss interpretációt és többrétegű műelemzést, mindezt egy kortárs fikcióba oltva. Vihar a Viharban, ami újrateremti a Vihart – szépen átgondolva és megszerkesztve, a kulcskarakterek kényelmesen és érzékenyen kibontva. Gondolkodtam, melyik motívumot emeljem ki, leginkább miről szólt nekem a regény, és arra jutottam, hogy arról a gigászi belső harcról, ami az elengedéssel jár. Háromféle elengedésről is szó van itt, nem is tudom, melyik a nehezebb: elengedni a haragot, elengedni a szeretetet, elengedni a kontrollt. Boldogabb lesz Prospero, mikor a tengerbe veti varázskönyveit? spoiler
A könyv végével kapcsolatban vegyesek a érzéseim: míg az elítéltek amatőr színészek feladatmegoldásai, amikor tovább kell gondolniuk a darab szereplőinek sorsát, igazi interaktív művészetterápiás flash volt, magának a regénynek a spoiler lezárásával nem vagyok teljesen kibékülve.

>!
sophie P
Margaret Atwood: Boszorkánymagzat

Nagyon tetszett ez a megoldás, igazán jól szórakoztam.

A feladat az volt ugye, hogy egy Shakespeare-drámát kell – jelen esetben A vihart – a mai kor szellemének megfelelően lefordítani, átdolgozni, megmagyarázni, .. ahogy jól esik. Margaret Atwood duplán is teljesítette a kérést.

Van először is Felix, a nagyhírű színházi ember, akit konspirációs okokból kipöccintenek az állásából, amely állás különben egy Shakespeare-színház művészeti vezetése volt. Emberünk természetesen bosszút esküszik, de addig is, amíg eljön a megfelelő pillanat egy lakatlan kulipintyóba bujdokol a szellemeivel együtt. Hát ez eléggé hasonlít Prospero sorsához. És a végkifejlet, na az meg teljesen a shakespeare-i másolat, bár a szellemek és manók nem úgy vannak, a varázserő nem onnan jön és nem úgy, a varázspálca helyett pedig számítógépek vannak, és egyéb technika.

Másodszor pedig van egy börtönbéli olvasási kurzus (na nem elvetemült gyilkosok között, „csak” csaló, tolvaj, hacker, ilyesmi). Néhány hónap évente, de Felix már a harmadik évadot nyomja, természetesen Shakespeare-darabokat dolgoznak fel, ezúttal A vihart.

Hogy ez jól működjön, minden egyes szerepet, minden egyes jelenetet, minden egyes motívumot alaposan át kell beszélni. Felix profi, a hallgatók jó fejek, az előadás pedig nagyon könnyen elképzelhető, és nagyon vicces. Például Hófehérke, Pocahontas és Jázmin alakítja az istennőket, persze Disney-baba formájában, gyapjúba bugyolálva, börtöntöltelékek mégsem játszhatnak lányokat, nem lenne annak jó vége, Miranda-nak valót muszáj volt kívülről szerződtetni (külön engedéllyel), és Arielt pedig űrlénnyé kellett változtatni, hogy kapós legyen, mint szerep. És a kellékek is: a tenger például egy zuhanyfüggöny.

Szerintem nem kell különösebben ismerni a darabot, hogy az olvasmány élvezetes legyen, semmit sem bíz a véletlenre az írónő, kifejezetten könnyű, mulatságos, mégis gondolatébresztő lett az egész. (A végén van különben egy pároldalas szinopszis, ha mégis kérdések merülnének fel). A kurzus utolsó feladata pedig az, hogy a hallgatóknak végig kell gondolniuk, vajon mi lett a szereplőkkel azután, miután a játéknak vége.

Szóval eléggé készen kap az ember egyfajta (általános) értelmezési-variációt, de egyben mintát is, tematikát is arra, hogyan érdemes ezeket a darabokat felfejtegetni alkalomadtán.

>!
pat P
Margaret Atwood: Boszorkánymagzat

Ajj, hát ez egy méltatlanul értékelni elfelejtett könyv…
Pedig de jó volt! Az a fajta feldolgozás, újraírás, bárakármi, aminek legalább három értelme van. Egyrészt a feldolgozott mű „újraélesztése”, felfrissítése, közelebb hozása a jelen kor olvasóihoz. Másrészt a továbbgondolása, mélyítése, átértelmezése, harmadrészt pedig az olvasó agytevékenységének a kifejezett aktiválása, avagy az intenzív elgondolkodtatás.
Ráadásul ez egy ritka profi módon megírt, nagyon ravaszul, nagyon logikusan, nagyon szépen összerakott, minimum duplafenekű alkotás, szóval mindhárom előbb említett feladatát legalább duplán teljesíti, és milyen remekül!

És még mindig a címen gondolkozom – mit is jelent az, hogy nem „Varázsló” a regény címe?

(Van a végén egy rövid szinopszis az eredeti drámáról, de se ezt, se azt nem nagyon kell elolvasni előre szerintem – ha az embernek kábé három mondatnyi, halvány sejtelme van a történetről – a regényből szépen kibomlik az eredeti.)

>!
Black_Venus
Margaret Atwood: Boszorkánymagzat

Atwood jól választotta ki, hogy melyik darabot írja át a Shakespeare-életműből, mert ez eleve közel áll az ő fantáziavilágához is. A történet ma is hihető elemekből épül fel, nem ragaszkodik betű szerint a Vihar elemeihez, de mindenkinek megvan az alteregója. Mint amikor egy színdarabhoz szereplőket válogatnak. Ezeket az ismétlődések, az „ahogy lent, úgy fent”, a „mikrokozmosz-makrokozmosz” egymásra rímelése nagyon jól viszik előre a történetet, szinte írja magát a regény. A szerző bátorsága az alapanyag feldogozásával meghozta az eredményt – igazi Atwood-regény olvashatunk, és külön csemege, hogy ehhez a Vihar az alapanyag.
Még a részletek is igazán Shakespeare-iek: a fegyencek, akik színházat játszanak, és közben Shakespeare inzultusait használhatják csak; a színdarab a színdarabban, börtön a börtönben mind visszaadják a Vihar egyik nagy jellegzetességét, azt, hogy Prospero a sorsába van zárva, valami mindig fogva tartja – ha nem a rácsok, a tenger, akkor az emberek, a társadalmi elvárások vagy a gyász – és ebből még a varázslók sem tudnak egy abrakadabrával kiszabadulni.


Népszerű idézetek

>!
sophie P

Felix arra jut, hogy ez a hiányosság a színházi irodalom nagy részére jellemző: senki sem tisztálkodik, de még csak nem is gondol rá, és senki sem eszik, senki sem székel. Persze Beckett darabjai kivételek. Beckettre mindig lehet számítani. Retkek, sárgarépák, vizelés, büdös láb: ott minden megvan, az egész emberi test, a leghétköznapibb és legnyomorultabb szinten.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Samuel Beckett
>!
sophie P

„Bizonyos, hogy aki bosszút melenget, az maga tartja sebeit nyitva, pedig enélkül beforranának és meggyógyulnának.”

Francis Bacon: Esszék avagy Tanácsok az okos és erkölcsös életre
(Julow Viktor fordítása)

7. oldal - Mottó

Kapcsolódó szócikkek: bosszú · Francis Bacon
>!
Oriente P

(…) a legjobb művészet mélyén mindig van valami kétségbeesés, nem? Az igazi művészet mindig a halál elleni kihívás is, nem? A középső ujj felmutatása a szakadék szélén.
Felix úgy döntött, az ő Arieljét gólyalábon játssza majd egy transzvesztita, aki a döntő pillanatokban hatalmas szentjánosbogárrá változik.

20-21. oldal

>!
sophie P

A regény magyar címe Nádasdy Ádám szóleleménye A vihar műfordításából.
Hozzájárulását köszönjük!
A fejezetcímek és a szövegben A viharból vett idézetek, átiratok magyar változatához Mészöly Dezső fordítását használtuk.

Impresszum


Hasonló könyvek címkék alapján

Kelly Oram: Cinder és Ella
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Nicolas Vanier: Belle és Sébastien
Marissa Meyer: Scarlet
Renée Ahdieh: Harag & hajnal
Szép asszonyok egy gazdag házban
Lewis Carroll: Évike Tündérországban
C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő
Jules Verne – Deanna McFadden: Nyolcvan nap alatt a Föld körül
Robert Louis Stevenson: A fekete nyíl