Az ​ehető nő 346 csillagozás

Margaret Atwood: Az ehető nő

Marian nem akar mást, csak normális életet. Egy piackutató cégnél dolgozik, a barátnőjével közösen bérel lakást, és amikor Peter, a kissé unalmas, ám megbízható barátja megkéri a kezét, engedelmesen igent mond.
Az eljegyzés után nem sokkal Mariant az a különös érzés fogja el, mintha belső énje és a teste lassan elválna egymástól. Képtelen enni, mert úgy érzi, Peter őt magát is felfalja…
Margaret Atwood első, 1969-ben megjelent regényét végre magyarul is kézbe vehetik az olvasók.

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
Jelenkor, Budapest, 2022
468 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635182916 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Jelenkor, Budapest, 2020
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635180646 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Jelenkor, Budapest, 2020
464 oldal · ISBN: 9789635180653 · Fordította: Csonka Ágnes

Enciklopédia 11


Kedvencelte 32

Most olvassa 21

Várólistára tette 253

Kívánságlistára tette 242

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Margaret Atwood: Az ehető nő

Nincs nekem arról fogalmam, hogy mit jelent a feminista próza, meg hogy valóban Az ehető nő volt-e az egyik első jelentős alkotása ennek a skatulyának. Csak annyit tudok, hogy ez egy vérprofi önreflexiós alkotás, észak-amerikai fehér középosztálybeli szereplőkkel, igen jól árnyalt múlt század közepi társadalomábrázolással, tökéletesen megcélzott és jól eltalált női szerep/anyaszerep fókusszal. Ráadásul olyan keretes szerkezetben, ahol a szerző a regény feszültségének erősödő izzását külön kiemeli azzal, hogy a második részben az én-elbeszélő kilép a szerepéből és a narráció E/3-ra vált (mintegy ezzel is érzékeltetve az elbeszélőre ható társadalmi konvenciók préselő erejének egyre elviselhetetlenebb voltát). Majd a lerövidített harmadik részben újra visszabújhatunk Marian bőrébe, aki egyre határozottabban (és legfőképp tudatosan) vállal szerepet saját életében és értelmet nyer a címadó szimbolika is, a tárgyiasított nő és az egyént felzabáló, megemésztő társadalom képében.
Közben Atwood felvonultat számos korhű statisztát annak érzékeltetésére, hogy mit is jelenthetett az adott viszonyok között a két pólus (berögzött társadalmi elvárások, hagyományos asszony- és anyaszerep kontra belülről fakadó önmegvalósítási igény) közé szorult, iskolázott fiatal lány helyében úszni az árral, avagy éppen annak ellenében.

Ami viszont számomra az igazi gyomros ebben a közel tökéletes regényben, hogy az a Margaret Atwood „követte el”, aki éppen 26 éves volt a regény megszületésekor. Mondja rá bárki, hogy nem egy született írózseni…
Maradjon köztünk még sokáig!

Málnika P>!
Margaret Atwood: Az ehető nő

„Hogyan fog a társadalom valaha is megváltozni…, ha az egyén nem jár elöl jó példával?”

Margaret Atwood frissen megjelent magyar regénye valójában az első kiadott írása, amely nemcsak a világhírű író útját jelöli meg, az 1965-ben írtak ugyanis a mai napig igencsak aktuálisak. Mindez komoly jelentőséggel bír, hiszen papírra vetésekor a nőmozgalom még el sem kezdődött, csupán csírájában létezett. A regény főhőse, Marian egy teljesen átlagos nő, akinek nemcsak a munkája átlagos, hanem párja is. A pragmatikus Peter váratlanul megkéri a kezét, ő pedig igent mond, holott kapcsolatukat messziről elkerülik az érzelmek. Szívfájdítóan tárgyilagosan jutnak el mindketten arra a pontra, hogy most már illik megházasodni, és bizonygatják, mennyire megfelelő, józan társ is a másik. Úgy tűnik, a bemutatott nősorsok közül egyedül Marian az, aki sodródik az árral, tétlenül szemlélve saját sorsának alakulását, ám a cselekmény további része erre alaposan rácáfol. Lakótársát, Ainsley-t, aki harcos feministaként lép színre, eltántorítják a tradicionális minták, míg Marian szervezete egyre inkább tiltakozni kezd, nem akarja engedni, hogy bekebelezzék. Az írásmód mindezt remekül szemlélteti, az elbeszélés átvált az E/3. személyűvé, ahogy a főszereplő kezd eltávolodni önmagától, majd csak a legvégén jut el oda, hogy újra E/1. személyben gondolhasson magára. A lassan csordogáló történet szimbólumokkal telített, és igazi csemege, nemcsak a feminizmus iránt érdeklődőknek.

Chöpp >!
Margaret Atwood: Az ehető nő

EZ AZ! Végre! Ezt várom már kimondhatatlanul régóta! Tudtam, éreztem, hogy képes rá! Végre egy tökéleteshez oly közeli alkotás Margaret Atwoodtól! Már szinte feladtam.
Elolvastam természetesen először ezt, majd sikertelenül próbálkoztam ezzel és végül ezt olvasva is maradtak itt-ott fenntartásaim, bár hozzá kell tennem, hogy nem sok, mégsem tetszett maradéktalanul. Végre itt A Tökéletes Atwood. Mintha nekem készült volna megrendelésre. Most már maradéktalanul kielégítve érzem szépirodalmi vágyaimat.

Kókuszka>!
Margaret Atwood: Az ehető nő

A kanadai írónő huszonhat évesen 1965-ben írta ezt a néhol a valóságon is túlmutató, lázadó, útkereső regényét. Hősnője elmélkedése a női létről, a kapcsolatok átalakító, pusztító erejéről, a kényszerek, az elvárt normák világáról. Úgy gondolja, őt egy férfi ne falja fel, saját értékrendszerét ne kelljen feladnia. Karakterei sarkítottak, kidomborít egyes élethelyzeteket, hogy mondandóját nyomatékosítsa. Érdekes, ugyanakkor nagyon lassú, boncolgató, nem könnyen fogyasztható.

dagikám>!
Margaret Atwood: Az ehető nő

Amennyire nyomasztó volt a hangulata a könyvnek, annál jobban szerettem, annál jobban magába szippantott. Elég furcsa lelkivilágú emberek gyűltek össze. Mariant a párja feleségül kéri, igent is mond, de mégsem találja a helyét, és egyre több ételt utasít el magától. Munkája során egy különös fiúval barátkozik össze, akivel igyekeznek lelkileg támogatni egymást, több-kevesebb sikerrel.
Számomra érdekes volt ez a történet.

Kkatja>!
Margaret Atwood: Az ehető nő

Különleges volt a maga kissé vontatott, fullasztó hangulatú módján. Marian, aki maga sem tudja eldönteni, hogy őt akarják e megenni vagy ő itt a vadász, de szépen és biztosan felborul a jól megszokott élete, míg vékony kötélen egyensúlyoz a normalitás és az őrület határán, miközben magát emészti fel a határozatlanságában. És annyira szuggesztívek a helyszínek, a helyzetek leírásai, hogy ott éreztem magam a hatvanas évek Amerikájának irodáiban, utcáin és társaságában és néha engem is elkapott ez az ólmos fáradság, alig tudtam belőle visszakecmeregni a saját hétköznapjaimba.
Kíváncsian vártam a végét is, ami szerencsére nem lett olyan szörnyű, mint vártam. :)
Igazi, hamisítatlan, finom humorú és néhol kellemesen szarkasztikus Atwood regény, remek látószögekből górcső alá téve kora női szerepeit és lehetőségeit, amelyekből akkoriban még nehezebb volt kitörni, mint manapság.

IrodalMacska P>!
Margaret Atwood: Az ehető nő

Az ehető nőt olvasni hasonló élmény volt, mintha egy művészfilmet néztem volna – egy olyan művészfilmet, amit nagyrészt kézi kamerával vettek fel és ha nem hangolódsz rá a mögöttes tartalmára, az egyébként végtelenül intelligens mondanivalójára, akkor nemes egyszerűséggel nézhetetlennek találod.

Margaret Atwood első – megjelent – regénye szimbólumok tárháza, női sorsokat felvonultató tanmese. Minden szereplő egy-egy 'izmust' képvisel és az előtte testet öltő opciókból kell Mariannak kiválasztania, ami az ő lelki alkatához a legjobban passzol.

Ainsley, Marian lakótársa volt számomra a legösszetettebb, legbonyolultabb szereplő: ugyan elsőre a feminizmus, a nőmozgalmak tipikus szószólójának tűnt, mégis ő fogalmazta meg a nők legkonvencionálisabb igényeit: gyermekszülés (ami a nőiség maximális kiteljesedését jelenti és lehetőleg 20-30 éves kor között kell, hogy sor kerüljön rá…), a szoptatás fontossága, a hagyományos értelemben vett család elengedhetetlen volta – ezzel állt éles ellentmondásban a regény elején az apák szerepének teljes tagadása, valamint a szabados életvitele.

Peter, Marian vőlegénye testesítette meg a konzervativizmust a regényben: a tipikus férfi jól fizető munkával, aki jogászként élvezi a társadalom általános megbecsülését. Kissé unalmas, eleinte lázad a házasság szentsége ellen, aztán belátja, hogy az engedelmes, kedves Marian milyen tökéletesen beleillik abba az idilli képbe, amelyet a külvilág felé mutatni szeretne spoiler.

Duncan, a mosodai srác a maga különcségével, lázadásával és önzőségével az a személy, aki a legnagyobb hatással van Marianra. Nem tudni mi igaz abból, amit mond, nem derül fény a valós érzéseire, gondolataira, mégis ő az, akihez a főszereplő menekül és akitől a megoldást reméli – de nem várja. Tapasztalatból tudom, hogy az ilyen csodabogarak soha nem maradnak, csak karcolják az életünket, mégis, a normálistól teljesen eltérő gondolkodásukkal izgatóan hatnak mind az ember testére, mind az agyára. Átutazók, akik anélkül segítenek, hogy szándékukban állna.

Lucy, Emmy és Millie, az irodai szüzek testesítették meg a „korban benne lévő” szingli nőket, akik a nap minden pillanatában, illetve minden összejövetelen a karmaikat fenik egy-egy jól szituált, egyedülálló férfira vadászva és akinek életük egyetlen értelme és célja, hogy minél előbb férjhez mehessenek.

Marian a társadalmi elvárások rabja, aki csak sodródik, igyekszik akként cselekedni, amit objektíve helyesnek tart, mégis az őrület határára sodródik, felemésztik azok az érzések, amelyeket sem megfogalmazni, sem érvényre juttatni nem tud, egyszerűen csak érzi, hogy nem a helyes irányba tart.

A szimbólumok sorát gazdagítják Marian fokozódó étkezési problémái, a konyhában felhalmozódó mosogatnivaló, a rendetlenség, a káosz eluralkodása.

Atwood egy tökéletes társadalmi tanulmányt írt, amiben helyet kapott a nők helyzete, a férfiak szerepe, a felsőoktatás fontossága (vagy elhanyagolhatósága), a gyermekvállalás kérdése, enyhe humor és az a fajta zsenialitás, ami garantált, ha a könyveit olvassuk.

>!
Jelenkor, Budapest, 2020
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635180646 · Fordította: Csonka Ágnes
Nikolett_Kapocsi P>!
Margaret Atwood: Az ehető nő

Az utóbbi időben nagyon felkapott Szolgálólány meséje történet egyáltalán nem hozott lázba, így Az ehető nő volt az első olvasmányélményem Atwood-tól.

Szinte hihetetlen, hogy a regény eredetileg 50 évvel ezelőtt jelent meg, hiszen a felvetett kérdései a mai napig ugyanúgy aktuálisak. A nők társadalomban elfoglalt helye és szerepe és a kitörés, a változás és változtatás lehetőségeinek kérdései ezek.

A könyv egésze egy hatalmas szimbólumrendszer. A főszereplő Marian látszólag révbe ért, bár diplomát szerzett, de „szerencsére” van egy teljes mértékben átlagos és normális kapcsolata, állása, tehát beleillik az elvárt kis kockába. Miután Peter végre megkéri a lány kezét Marian teste váratlanul fellázad (látszólag) ellene. Valójában a társadalmi konvenciók ellen, hiszen érzi, hogy ebből a helyzetből szinte már nincs menekvési lehetősége és hamarosan ő is takaros kis kertvárosi feleség lesz két – három cuki gyerekkel.

Ahogy Marian egyre inkább kezdi elveszíteni az étvágyát és a kapcsolatát is a „normális” élettel, „normális” emberekkel úgy kerül egyre közelebb a titokzatos fiúhoz. A fiú maga is segítségre szorulna, azonban mellette Marian rádöbben arra, hogy Peter, akinek a hobbija a vadászat valójában tényleg csak egy trófeának tekinti Mariant, aki majd megfelelő kellék lesz a kispolgári életéhez és a karrierútjához.

Remek jellemábrázolások, aprólékosan kidolgozott karakterek, a szemünk előtt élő szereplők jellemzik Atwood művét. Sajátos az elbeszélési mód is, a történet elején Marian egyes szám első személyben beszél, aztán ahogy folyamatosan veszti el a lába alól a talajt átvált egyes szám harmadik személyre, tehetetlenül kívülről szemlélve önmagát, majd a végén, mikor ismét magára talál, visszatér az egyes szám első személyhez.

Egyáltalán nem volt semmiféle előzetes elvárásom a könyvvel szemben, de remek olvasmányélménnyel lettem gazdagabb.

pikkupilvi P>!
Margaret Atwood: Az ehető nő

Több hónap távlatából már nem tudok annyira akkurátusan nyilatkozni a könyvről, de néhány benyomás így is megmaradt. Az első, hogy hanghordozásában valamiért Alice Munrót és Joyce Carol Oatest juttatta eszembe – hogy ez a csak földrajzi azonosság off/hasonlóság off vagy a könyveik nagyjából azonos időben való keletkezése miatt is így van, nem tudom, de nem keltett jó szájízt. Az ő szereplőikhez ugyanis nem tudtam közel kerülni, azonosulni az őket szaggató problémákhoz. Az eszemmel megértettem Mariant, de két lépés távolságból követtem a kibontakozását. Az sem támogatta a könyvélményt, hogy várandósan olvastam, és ebben a, nos, módosult tudatállapotban, egészen másképp csapódnak le a megpendített témák.

Flora_The_Sweaterist>!
Margaret Atwood: Az ehető nő

Tudom, A szolgálólány meséjének sikere mellett hihetetlen, de Az ehető nő az első Atwood-kötet, amit olvastam, így sajnos nem tudom az író munkásságának kontextusában értelmezni és értékelni a könyvet. Azt viszont kijelenthetem, hogy Az ehető nő önmagában is megállja a helyét az irodalmi művek között, és akkor is megállná, ha az írója kevésbé lenne híres és népszerű.

Az 1965-ben íródott protofeminista mű központi motívuma a szimbolikus kannibalizmus: főszereplőnket, Mariant felemészti a világ berendezkedése és saját gondolatvilága; a társadalmi elvárásoknak való megfelelés és a normák elől való megszökés vágya között őrlődik. A női frusztráció azonban hiába jelenik meg központi témaként, a női szereplők legalább annyira felelőssé tehetők a saját helyzetükért, egy adott szerepben való megrekedtségükért, mint a férfiak.

Velem azonban nem a központi téma szerettette meg a könyvet. Egyrészt, a 60-as évek hangulata, a virtualitás és digitalizáció előtti időszak mássága volt az, ami megfogott, de megkedveltem a szereplőket is, gondjaikkal, elméleteikkel és torzult identitásukkal együtt. Marian főként szánalmat váltott ki belőlem, úgy éreztem, hogy maga is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy zsákutcába kerüljön, de azért végig szurkoltam, hogy sikerüljön megtalálnia a kiutat. Ainsley és a “mosodai fiú”, Duncan elméletei, filozófiai és egzisztenciális eszmefuttatásai nagyon tetszettek, a kiábrándult angol szakos hozzáállással pedig volt-angolosként igen erősen szimpatizáltam.

Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2020/05/29/mar…


Népszerű idézetek

Málnika P>!

Mindenki arra biztat, tanulj csak tovább, egy kis ösztöndíjat is kapsz, úgyhogy megteszed, és azt gondolod, most meg fogod tudni az igazságot. De valójában nem tudod meg, és egyre szőrszálhasogatóbb, egyre szárazabb minden, és minden összeomlik a vesszők és a felaprított lábjegyzetek zűrzavarában, és egy idő után épp olyan lesz, mint bármi más: beleragadtál, és nem tudsz kikászálódni belőle, és közben azon morfondírozol, hogy kerültél ide egyáltalán.

163. oldal (Jelenkor, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: egyetem · főiskola
1 hozzászólás
Málnika P>!

[…] szerintem minden olyan nőnek nehezebb, aki egyetemre járt. Meggyőződésévé válik, hogy van agya, a tanárai odafigyelnek arra, amit mond, gondolkodó emberi lényként kezelik, aztán amikor férjhez megy, behatolnak a lényegébe…
– Hogy mijébe? – kérdezett vissza Marian.
– A lényegébe. A személyisége magjába, abba, amit addig felépített, ha úgy tetszik, az énképébe.
– Áh! Igen – felelte Marian.
– A női szerep és a személyiség magja ellentétesek egymással, a női szerep passzivitást követel tőle…

392. oldal (Jelenkor, 2020)

Málnika P>!

Az ember sosem érzi azt, hogy eljut valahová, egyre jobban belebonyolódik a dolgokba, lehúzza a mocsár.

166-167. oldal (Jelenkor, 2020)

1 hozzászólás
Flora_The_Sweaterist>!

A diploma önmagában nyilván nem jelent semmit […], az a fontos, amit jelképez.

63. oldal

robinson P>!

Ainsley felvonta szinte láthatatlan szemöldökét – nem tűnt meglepettnek.
– Hát, én a helyedben az Államokban kötnék házasságot, úgy sokkal könnyebb lesz elválni, amikor kell.

Pandalány P>!

Embernek lenni kezd túlságosan bonyolulttá válni.

Kkatja>!

Azt tudom, hogy péntek reggel, amikor felkeltem, jól voltam – legfeljebb egy kicsit közönyösebbnek éreztem magam a szokásosnál.

(első mondat)

Nikolett_Kapocsi P>!

Lucy hosszú pillás szeme végigsiklott a többi vendégen – többségükben egykedvű, tésztaképű üzletemberek voltak, nyelték az ételt, és felhajtottak pár italt, hogy minél gyorsabban és zsibbadtabban túlessenek a munkanapot félbeszakító ebéden, és visszatérhessenek az irodába pénzt keresni, hogy azon mielőbb túlessenek, és a csúcsforgalomban hazajussanak a feleségükhöz és a gyerekeikhez és a vacsorájukhoz, és azon is mielőbb túlessenek.

182. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hétköznap
Chöpp >!

Mások babáját nem szeretni teljesen más dolog, mint a sajátodat nem szeretni.

67. oldal

Pandalány P>!

Ki akartam térni a valóság elől. Most, ebben a pillanatban szembe kellett néznem vele.


Hasonló könyvek címkék alapján

Virginia Woolf: Clarissa
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Joanna Goodman: Elveszett lelkek otthona
Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Milan Kundera: Halhatatlanság
Fenákel Judit: Az elhallgatás
Cso Namdzsu: Született 1982-ben
Toni Morrison: Nagyonkék