Alias ​Grace (angol) 31 csillagozás

Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol) Margaret Atwood: Alias Grace (angol)

In Alias Grace, bestselling author Margaret Atwood has written her most captivating, disturbing, and ultimately satisfying work since The Handmaid's Tale. She takes us back in time and into the life of one of the most enigmatic and notorious women of the nineteenth century.

Grace Marks has been convicted for her involvement in the vicious murders of her employer, Thomas Kinnear, and Nancy Montgomery, his housekeeper and mistress. Some believe Grace is innocent; others think her evil or insane. Now serving a life sentence, Grace claims to have no memory of the murders.

Dr. Simon Jordan, an up-and-coming expert in the burgeoning field of mental illness, is engaged by a group of reformers and spiritualists who seek a pardon for Grace. He listens to her story while bringing her closer and closer to the day she cannot remember. What will he find in attempting to unlock her memories? Is Grace a female fiend? A bloodthirsty femme fatale? Or is she the victim of circumstances?

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Virago, London, 2019
560 oldal · puhatáblás · ISBN: 0349013071
>!
Anchor, 2017
468 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780525562672
>!
Bolinda, Melbourne, 2013
ASIN: B00BPWV9IE · Felolvasta: Shelley Thompson

10 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

NannyOgg>!
Margaret Atwood: Alias Grace (angol)

Valamikor a közepe táján úgy döntöttem, hogy ha valakit nem tudok átvágni, az én magam vagyok, és annak teljes tudatában, hogy áthágom a saját magam állította „három olvasott könyv előtt nem jelölünk kedvencet” szabályt, bejelöltem Atwoodot kedvenc írónak 2,5 könyvre. Püff neki.
Igazából nem tudom, mi fog meg ennyire Atwoodban. Egyrészt biztos az, ahogy mesél – könnyedén, természetesen. Aztán persze az is közrejátszik, ahol mesél, mert a helyismeret mindig ad valami különleges ízt az olvasott történetnek, attól függetlenül, hogy manapság a belvárosból Richmond Hillbe nem fél napot lovaskocsizik az ember, hanem megy négy megállót a HÉV-vel. De most úgy látszik, annak sem kell különlegesnek lennie, amit mesél, úgy értem, az Alias Grace nem egy The Handmaid's Tale vagy egy Cat's Eye, nem ráz meg vagy borzaszt el, a főszereplő annyira távol van korszakban és életmódban, ami történik vele, azzal annyira nem tud azonosulni az ember, és mégis… Nem tudom megfogni, egész pontosan mit eszek ezen a könyvön, de 560+ oldal, és egy pillanatra sem éreztem, hogy bármely szava felesleges lenne.
Ahhoz meg igenis kell egy Atwood, hogy az Alias Grace olvasása után az összes quilt típusra rá akarjak keresni, sőt, csinálni is akarjak* magamnak. Ezentúl az összes ismerősöm örökölt ágytakaróján a mintákat fogom vadászni.

spoiler Egyáltalán, tud még valaki ennyire nem klisés, nem fekete-fehér karaktereket gyártani manapság? Van még valaki, aki ennyire pontosan és puhán képes a feminista mondandót elhelyezni a kontextusban úgy, hogy a propaganda gyanújának még az árnyékát is elkerülje? Biztos van, de csodálkozék, ha Atwood nem lenne az élvonalban köztük.

*Felírtam a „Majd egyszer” listámra.**
**Ezen a listán csupa olyan dolog van, amiről tudom, hogy sosem fogom megcsinálni, de olyan jó tévhitben ringatni magam.

>!
McClelland & Stewart, Toronto, 1999
568 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780771008573
Izolda P>!
Margaret Atwood: Alias Grace (angol)

Nem mondom, hogy egyszerű volt belerázódni, de nagyon jól mesél Atwood, Grace élettörténete a maga hétköznapiságában is lebilincselő. A doki-szálat kicsit céltalannak éreztem, pláne a végén a levelezéseket róla/vele, de az utolsó fejezet adott neki értelmet. Atwood nagyon jó. Ez a regény is, bár nem olyan jó, mint a Blind Assassin.

Note to self: a quilt mintákat meg kéne keresni. (A minták: https://moly.hu/karcok/989819)

10 hozzászólás
entropic P>!
Margaret Atwood: Alias Grace (angol)

Atwood nem azt érdemli, hogy egy hónapon keresztül olvassam valamelyik regényét, és eddig még soha nem is történt ilyen, de most pont úton voltam sokat, és nem volt kedvem ekkora vaskos könyveket magammal hurcolászni, úgyhogy amíg én máshol voltam, Atwood mindig várt szépen otthon. (Persze ha annyira lehengerelt volna, akkor úgyis vittem volna magammal, de valahogy könnyű volt inkább otthon hagyni.)
Csak az a baj, hogy mire így a végére értem, elfelejtettem az elejét. És ami a felejtésnél is rosszabb – nem is érdekelt már.

Atwood sok regényében fontos elem az időben ugrálás, az emlékezet megbízhatatlansága, meg az, hogy a különböző történetverziók káoszában nemigen lehet kitalálni, mi az igazság. Ezek rém érdekes témák, mindig és örökké. És ez is ezekről a dolgokról szól.
És biztos lehengerelt volna az Alias Grace is, ha időrendben haladok a könyvekkel, és előbb olvasom ezt, mint a Vak bérgyilkost (ami a top 2 Atwood-regényem egyike, és remélem, lesz még alkalmam életemben legalább 86-szor újraolvasni). Így viszont az Alias Grace leginkább csak Vak bérgyilkos-utánérzés volt nekem. Vagy előérzés, vagy mi.

virezma>!
Margaret Atwood: Alias Grace (angol)

Atwood mindig kellemes meglepetést okoz, noha már egyáltalán nem kellene meglepődnöm rajta. Szeretem az intelligenciáját, az árnyaltságát és ahogyan a nyelvvel bánik. Látszik a könyvön, hogy elvégezte a házi feladatát, bár azon egy kicsit mosolyogtam, hogy két kutató is dolgozik neki; nem tudom, ezt magyar szerzők közül elmondhatja-e magáról valaki. Rengeteg minden van benne, amiért az amerikanisztika tanszéken tanító feminista professzoraim bizonyára odáig lettek volna, és mi tagadás, engem is ámulatba ejt a finomsága. Vegyük például, hogy az egyes fejezetek címét hagyományos ágytakaró (quilt) minták nevéből kölcsönözte, és ahogy egy ágytakaróban, úgy ebben a könyvben is benne van egy történeten keresztül az egész világ. Nem az a fontos, hogy Grace bűnös vagy ártatlan, hanem az, ami rajta keresztül elmondható, kezdve a nők társadalmi helyzetével. Nagyon erősen benne van a kor értékrendje, álszentsége, a háttérben a politikai-történelmi erők mozgásai, a szellemi irányzatok, az ipari fejlődés, a vadon meghódítása, a betegségek, hiedelmek, előítéletek, divatok. Már eleve ez is milyen érdekes, hogy egy életfogytiglanra ítélt szolgálónál van a tű, amely a mintát alakítja, valamilyen módon mindenki az ő bűvkörében él, a hozzá való viszonyában rendeződik el. Miközben látszólag nem történik semmi, ülünk egy szobában, és feszültséggel teli csendben hallgatjuk a történetmondást, minket is beszippant; szinte már drukkolni kezdünk neki, meg ennek a nagyra törő doktorkának. És közben rengeteg mindenen lehet gondolkozni, mondjuk, hogy milyen lehet 29 évet börtönben tölteni, lemaradni az életről, másrészt viszont a tapasztalatai nélkül nem lenne az, aki.
A vége mondjuk nem tetszett. spoiler

Banditaa P>!
Margaret Atwood: Alias Grace (angol)

Atwood számomra valamiért különös szerző, amit eddig tőle olvastam, az vagy nagyon tetszett, vagy szinte egyáltalán nem. Igazából túl nagy elvárásaim nem voltak ezzel a könyvvel kapcsolatosan, 19. század, női börtön, nem az a téma, ami lázba hoz. De miután elkezdtem, szinte le se tudtam tenni, annyira beszippantott Grace és az ő története. Van annak ereje, ahogy Atwood ír. Nem cirkalmas vagy túldíszített, olyan, mint egy szép hímzés, egyszerű, mégis van benne valami, ami megfogja az embert.
Olvasás közben azért nem tudtam megállni és megnéztem a sorozat trailerét, és ugyan Grace hangja és a trailer zenéje nekem nagyon nem passzolt az általam olvasottakhoz, a forgatókönyv író, Sarah Polley nevének láttán azért felsikítottam magamban, mert nagyon-nagyon szeretem azt a nőt és a filmjeit. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ő mit kezdett a rengeteg J betűs névvel, a sok vörös hajjal, szakállal, a vörös virágokkal meg egyáltalán a virágokkal meg a sok párhuzammal és kever-kavarodással (Simon és Grace „bűne”, Grace-Faith, stb.) Szóval a sorozat után lehet, hogy másképpen fogok a könyvre nézni (talán még jobban fogom szeretni), most mindenestere nagyon közel áll ahhoz, hogy kedvenc legyen. Atwood már az.

ujhelyiz P>!
Margaret Atwood: Alias Grace (angol)

Az Alias Grace egy való életbeli, XIX. századi gyilkosság feldolgozása, úgy is mondhatnám, hogy a feltételezett gyilkos, Grance Marks története. De ezt nem fogom mondani, ugyanis a könyv fele-háromnegyede környékén egyértelművé vált számomra, hogy ez a történet nem róla szól, hanem ugyancsak mellékszerepet kapott a „saját emlékirataiban” (https://moly.hu/idezetek/1708681), és ez Margaret Atwood munkásságát részben ismerve bizony egy jó eséllyel szándékos sugalmazás is lehet.

Ugyanakkor, ha ezt az értelmezést elfogadom, akkor bizony gondban lennék, hogy megfogalmazzam, miről is szól a könyv. Talán arról, hogy megpróbál mondani valamit a társadalomról, amely kis örömmel csámcsog azon a kettős gyilkosságon, amit két szolgáló követett el? Netán arról, hogy az ügyvédnek az a célja, hogy felmentség az ügyfelét, nem az, hogy igazságot szolgáltassanak? Vagy épp arról, hogy az egykori gyilkost különösebb gond nélkül szobalányként alkalmazhatja a kormányzó családja, és ettől a társadalomnak a szeme sem rebben? Vagy éppen arról, hogy mindenki, aki foglalkozik Grace-szel, a saját, önző érdekei mentén teszi?

Feltehetnék még hasonló kérdéseket, és talán éppen ez a célja az írónőnek, hogy tegyem ezt, netán gondoljam végig, hogy ma hasonló helyzetben mi történne? Reálisan, ezt bizony elérte, és gondban vagyok, mert nem vagyok meggyőződve róla, hogy a helyzet jobb lenne. És még nagyobb gondban vagyok, hogy ötletem sincs, hogy mit kellene tennem az egész kapcsán, hogy jobb legyen. De remélem, hogy más esetleg kitalál valamit – és ezért fontos, hogy ezeket a könyveket elolvassuk.

Juci P>!
Margaret Atwood: Alias Grace (angol)

Az első Atwood-regény, amit olvastam. Mondhatom, hogy rajongója lettem egy életre. Így kell regényt írni, lányok, asszonyok.

Glosep>!
Margaret Atwood: Alias Grace (angol)

Tetszettek benne a perspektívaváltások, de a terjedelmet nem tartom indokoltnak.
Szerintem jobb lett volna, ha feszesebben van megírva. A Handmaid's Tale nagyon tetszett, az Edible Woman nagyon nem, ez meg a kettő közé esett – nem rossz, de lassú és langyos. A 19. sz.-i női rabok helyzetéről Sarah Waters érdekesebben ír az Affinity-ben.

Tobzi>!
Margaret Atwood: Alias Grace (angol)

Jó könyv, élvezet volt már az első szavaktól fogva. Szerettem, ahogy a könyv nyelvezete alkalmazkodik a korszakhoz (néha majdnem olyan érzés volt, mint Brontë-szöveget olvasni, csak a gondolatok voltak néha túl modernek). A karakter-rajzok eredetiek és szuperek, a történet magával sodor. Mesterien megírt true crime, amelynek besegít az írónő képzelete; ugyanakkor korrajz is, ami bemutatja a nők nehéz helyzetét a 19. század közepén (és aminek az utóhangjait ma is érezzük).

BarbieB P>!
Margaret Atwood: Alias Grace (angol)

Atwood eddigi leggyengébb könyvét fogtam ki, ami egy valóban megtörtént 19. századi bűntettet dolgoz fel. A regény maga nagyon „technikás”: több narrátort használ, váltogatja ezek szemszögét (az egyik főszereplőről egyes szám első személyben, a másikról egyes szám harmadik személyben olvashatunk), és formáját is: hol párbeszédekből, hol monológokból, néhol pedig csak levelekből ismerhetjük meg az eseményeket.
https://litfan.blog.hu/2016/05/16/margaret_atwood_alias_grace


Népszerű idézetek

NannyOgg>!

[…] some called it Eve's curse but she thought that was stupid,and the real curse of Eve was having to put up with the nonsense of Adam, who as soon as there was any trouble, blamed it all on her.

196. oldal, 19. fejezet (McClelland & Stewart, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: Ádám · bűnbeesés · Éva · menstruáció
NannyOgg>!

[…] the difference between stupid and ignorant was that ignorant could learn.

178. oldal, 18. fejezet (McClelland & Stewart, 1999)

NannyOgg>!

“I said, What do you want here, but he did not answer, he just kept on being silver, so I went out to milk the cow; because the only thing to do about God is to go on with what you were doing anyway, since you can’t ever stop him or get any reasons out of him. There is a Do this or a Do that with God, but not any Because.

381. oldal, 36. fejezet (McClelland & Stewart, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: Isten
NannyOgg>!

His father was self-made, but his mother was constructed by others, and such edifices are notoriously fragile.

67. oldal, 7. fejezet (McClelland & Stewart, 1999)

Izolda P>!

Murderer is merely brutal. It's like a hammer, or a lump of metal. I would rather be a murderess than a murderer, if those are the only choices.

Chapter 1.

>!

I don’t know why they are all so eager to be remembered. What good will it do them? There are some things that should be forgotten by everyone, and never spoken of again.

29. oldal, 3. fejezet (Virago, 2009)

NannyOgg>!

The door of Reverend Verringer’s impressive manse is opened by an elderly female with a face like a pine plank; the Reverend is unmarried, and has need of an irreproachable housekeeper. Simon is ushered into the library. It is so self-consciously the right sort of library that he has an urge to set fire to it.

92. oldal, 10. fejezet (McClelland & Stewart, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
NannyOgg>!

Several days later, the doctor paid us a visit. Dr. Reid was his name, an elderly gentleman, or so he appeared; but with doctors it is hard to tell, as they put on grave faces and carry many sorts of illnesses about them in their leather satchels where they keep the knives, and this makes them old before their time; and as with crows, when you see two or three of them gathered together you know there is a death in the offing, and they are discussing it.

326. oldal, 31. fejezet (McClelland & Stewart, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: orvos
Dorothydoo IP>!

The way I understand things, the Bible may have been thought out by God, but it was written down by men. And like everything men write down, such as the newspapers, they got the main story right but some of the details wrong.

virezma>!

It is always a mistake to curse back openly at those who are stronger than you unless there is a fence between.

130. oldal (Anchor, 1997)


Hasonló könyvek címkék alapján

Chevy Stevens: That Night
Maureen Jennings: Under the Dragon's Tail
Victoria Selman: Truly, Darkly, Deeply
Louise Penny: Still Life
Kelley Armstrong: A Darkness Absolute
Linwood Barclay: No Time For Goodbye
Daphne du Maurier: Rebecca
Robert Galbraith: Troubled Blood
Sarah J. Maas: House of Earth and Blood
Agatha Christie: Sad Cypress