Alias ​Grace 26 csillagozás

Margaret Atwood: Alias Grace

A regény alapján készült sorozat november 3-tól a Netflix műsorán.

A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik…

Margaret Atwood valós történelmi eseményen alapuló regénye felkerült a Man Booker-díj shortlistjére, és 2017-ben tévésorozat készült belőle.

Eredeti mű: Margaret Atwood: Alias Grace (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Jelenkor, Budapest, 2017
772 oldal · ISBN: 9789636767648 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Jelenkor, Budapest, 2017
768 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636767068 · Fordította: Csonka Ágnes

Enciklopédia 6


Kedvencelte 3

Most olvassa 23

Várólistára tette 138

Kívánságlistára tette 167

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Amadea
Margaret Atwood: Alias Grace

Valahol mélyen, olvasói ösztönszinten Atwoodot még mindig A szolgálólány meséje okozta élménnyel kapcsolom össze, pedig 2008-ban olvastam; ha szóba kerül, róla vagy tőle olvasok, valami megfeszül bennem és várja azt a húsba vágó brutalitást, amit a regény olvasása közben éreztem, pedig az általam olvasott könyvei mind különböznek egymástól – kevés író képes erre –, ill. a rám gyakorolt hatásuk is más.
Remélem, @horsegirl az olvasásom alatti válaszból nem azt szűrte le, hogy ez a regény csalódást okozott; nem tépett darabokra, mint A szolgálólány – amit azóta se mertem újraolvasni –, de nem is vágytam arra a traumára.
Mindjárt kinyögöm, hogy milyen volt.:) Odaszögezett a fotelhez, annyira olvastatta magát, de nem olcsó krimis fordulatokkal, hanem… a szerző saját zsenijével. Ügyesen terelgeti az olvasót, de nem nézi hülyének, jó érzékkel építi fel a cselekményt, mutatja be a különböző szereplők érzéseit és szövi Grace történetét. Ez párosul egy hihetetlenül igényes szöveggel – köszönjük Csonka Ágnes fordítónak és a Jelenkor kiadónak, meg persze Margaret Atwoodnak –, aminek a színvonalára csak a következő olvasmányomnál (David Gemmell: Árnyékok farkasa*) döbbentem rá, avagy a jót könnyű megszokni. Imádom ennek a nőnek az agyát, ugyanakkor benne van a Top5-ben, akivel nem szívesen szállnék be egy liftbe – fiktív karakterek, úgymint Pingvin a Gothamből vagy Helena az Orphan Blackből, nem számítanak –, bizonyos értelemben félelmetes.

A regény, ahogy mondani szokták, megtörtént eseményeken alapul; Grace Marks valós személy volt, a 19. századi Kanadában élt és tizenhat évesen ítélték el gyilkosságért: cselédtársával, James McDermott-tal brutálisan meggyilkolta munkaadóját és a házvezetőnőt. Az ügynek óriási visszhangja volt, felszínre került néhány olyan részlet, ami eléggé feltupírozta ezt a borzalmas dolgot – a sajtó, az érintettek és a kívülállók egyaránt tovább működtették a cirkuszt –, és amelyek mellett maguk a gyilkosságok szinte eltörpültek. Ilyen volt az, hogy Grace szokatlanul csinos volt és fiatal, ráadásul ír származású és katolikus, valamint a feltételezések szerint James McDermott szeretője. Mi más lehetett volna, ugye? És hogy miért ölt (mert persze, hogy bűnös)? A női gyengeség és alacsony intelligenciaszint az oka. Vagy valami elmebaj. Mások szerint csábító démon volt, aki bájaival rávette McDermottot a gyilkosságra és féltékenységből ölte meg Nancyt, a házvezetőnőt, akinek az esete nem is került elő a tárgyaláson, mert feleslegesnek tartották.

Grace személye könnyedén elsikkadt a botrányos, szenzációhajhász részletek között. Margaret Atwood őt állítja a történet középpontjába, részben az „igazságra”, részben a fantáziájára hagyatkozva, de titkok a regény végén is maradnak, csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. Lehet, hogy ez a magyarázat, lehet, hogy az. A tapasztalt és értő olvasó (sajnos kevés ilyen van) észreveszi, hogy Grace megbízhatatlan narrátor; hiába olvassuk élete történetét E/1 nézőpontból, érezni, hogy valami(ke)t elhallgat – szándékosan nem azt mondom, hogy „hazudik”. Igényt tarthatunk-e ennek a szegény nőnek minden titkára? Jogunk van-e az életében vájkálni, amelyet emberek tucatjai cincáltak szét és használták fel a keresztényi szeretet, jóság nevében a saját céljaik elérésére?
Nemcsak az ő pszichéjéről árul el sokat a regény, hanem a többi szereplő tudatalattijába-agyába is beleláthatunk – nálunk sem rózsásabb a kép, mint az ünnepelt gyilkosnőnél.

Grace-hez kapcsolódva sok mindenről szól a könyv: a tehetősek és a szolgálók viszonyáról, avagy tényleg egy világ választja-e el a két réteget; a női és a férfi szerepekről; a spiritiszta szeánszokról; az ágyterítőmintákról; a pszichiátriai technikákról; a prostitúció korabeli felfogásáról – a 19. századi úriemberek felfogása szerint a prostituáltak elmebetegek, habár maguk is igénybe veszik eme degenerált lények szolgáltatásait, kiterjesztik a szobalányokra is, miközben az ő láthatatlan kezeik mossák, vasalják, varrják a ruháikat, cserélik le a DNS-ük nyomaival teli lepedőket, viszik ki az éjjeliedényüket, és fogalmuk sincs, hol lehet marhahúst venni, hogyan kell begyújtani egy kandallóba, az étel meg csak úgy van, ugyebár. (Sokan ma is ezt hiszik.) Egyébként a nőkről sem fest vonzó képet a szerző, a szimpatikus gondolkodással bíró Jordan doktor édes jó anyja az érzelmi zsarolás mintapéldánya, a nyalka férjjelöltekre (alias megmentőkre) vadászó idősb és fiatalabb nőszemélyek meg bárkire rávetik magukat, aki nadrágot visel.

Érdekesség, hogy Atwood korábban már foglalkozott a témával egy tévéjáték keretein belül, a címe The Servant Girl.

*Nem sznobkodás, semmi bajom Gemmellel. Akárhol van, remélem, érzi olthatatlan rajongásom a Trója, ennél fogva az ő személye iránt, de évente max. egy könyvet szabad olvasnom tőle.

3 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Margaret Atwood: Alias Grace

Szeretem, ahogy Atwood ír, mert egy olyan történetnél, ami úgy kezdődik, hogy már megvolt a gyilkosság, úgy kell írni, hogy ennek ellenére felkeltse az érdeklődést. Hiszen a nem bűntény a fontos, hanem, hogy hogyan jutottunk el odáig, na nem kriminálisan, hanem hogy gondolkodjunk el a bűnös (?) lelkivilágán. És én gondolkodtam és kérdeztem. Bűnös? Ezt nekünk kell eldönteni. Hogy elhisszük-e, amit Grace elmesél. Hogy el lehet-e hinni, amit ez a kicsit prűd, nagyon visszafogott, megnyerő külsejű nő elénk tár. Már, amit elénk tár, mert csak azt osztja meg velünk, amit ő akar. Bűnös? Tegye fel a kezét, aki az indulat tudatszűkítő hatása alatt nem akart már megfojtani valakit. Persze itt van a probléma, hogy eljut-e a gondolat a cselekményig. Mert kinek nincsenek bűnös vagy mocskos gondolatai? Ugye, maga sem kivétel dr. Jordan. Vajon Grace eljutott a cselekményig? Emlékszik rá mit követett el? Valóban kiesett neki az a pár óra?
Ép az elméje? Elmélkedtem azon, hogy az emlékezet lehet-e pontos? Nem torzítjuk-e el azt mi magunk az emlékeinket, szépítve őket vagy épp felnagyítva csúnyaságukat? Őrült? Itt is több lehetséges magyarázat van. Ugye bedobja nekünk az amnéziát, a többszörös személyiségzavart vagy azt, hogy Grace elképesztően jó színésznő és ahogy Simont, minket is megvezet. Hogy Jeremiah megjelenésekor a transz valós vagy megjátszott? Erkölcs? Szépen lerántja ám a leplet az urakról, akik cselédlányokkal, férjes asszonyokkal henteregnek, miközben elítélik ha egy cselédlány elszökik az istállófiúval. Kettős mérce. Sok mindenről lehet még merengeni a könyv kapcsán, az áltudományokról és mívelőikről, hogy ugyanazért a bűntettért a férfit fellógatják, míg a lány abban a kegyben részesül, hogy élve maradhat, és még sorolhatnám a kérdéseimet, de inkább olvassátok el, és tegyétek fel magatoknak a tieiteket. spoiler

18 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell
Margaret Atwood: Alias Grace

Ha eddig nem szemeztem volna Margaret Atwood könyveivel, most akkor is a kívánságlistámon landoltak volna. Nagyon tetszik a stílusa, úgy olvastatta magát a könyv, hogy fel sem tűnt, hogy több mint hétszáz oldal. Végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet és a hétköznapi dolgok leírását sem untam. Pedig a padlósúrolás nem az izgalmak tetőfoka.
Nagyon szeretem az igaz történeten alapuló könyveket – már ha jól vannak megírva –, valahogy jó belegondolni, hogy ezek az emberek tényleg léteztek egyszer, és hogy vajon tényleg ilyenek lehettek-e és így történtek-e a dolgok, ahogy az író elképzelte. A gyilkosság és a valóságalapja miatt egyébként egy kicsit a Rekviem egy gyilkos asszonyértra emlékeztetett, habár a bűnesetek hasonlóságán kívül nem sok közös vonásuk volt, ami a történet folyását illeti.
Grace nagyon érdekes szereplő volt. Megkedveltem, de még így is kicsit furcsa maradt, és úgy éreztem, mintha lenne még valami a háttérben, amit elhallgat. Szóval olvastam a sorok között spoiler. Sajnos az ügy megoldását nagyon gyorsan kitaláltam *diszkrét vállveregetés*, de ettől függetlenül is élveztem azt az utat, ahogy a szereplők is rájöttek. spoiler Igazság szerint nem tudtam megítélni, hogy mennyire volt bűnös Grace, de ennyi idő alatt megbűnhődhetett érte spoiler Mert azért ő is bőven felelős volt a történtekért.
El sem hiszem, hogy nem volt ebben a könyvben egy normális férfi. Tudom, a szomorú valóság az, hogy ez könnyen lehetett valóság, de ne már, a kis romantikus lelkemnek jól esett volna valaki, aki nem totál perverz. Az ügyvédet először bírtam, de a végére teljesen elegem lett belőle, ahogy megismertük csodás fantáziálását. Na meg a pap… meg Mr. Kinnear… meg mindenki. spoiler És annyira durva és szomorú, hogy még mindig egy csomó ember úgy gondolkozik ezekről a dolgokról, ahogy másfél évszázaddal ezelőtt. Nyilván mindig minden a nő hibája… *diszkréten beint*
A stílusáról még annyit, hogy nekem tetszett, hogy a különböző szereplők szemszögén látszott a társadalmi különbség. Egy ideig zavart, hogy Grace és a többi szolgáló névelőt használt a nevek előtt, de gyorsan megszoktam, és már fel sem tűnt. Nyilván nem ugyanúgy beszélt egy cseléd meg egy orvos.
Szóval nagyon érdekes könyv volt, kár, hogy gyorsan kitaláltam a fő csavart, de még így is élveztem. Sok értékes, ma is aktuális gondolat szerepel benne, úgyhogy még el is gondolkodtatott. Még néhány könyv Atwood nénitől, és akár kedvenc is lehet.

>!
Teetee
Margaret Atwood: Alias Grace

(Belelapoztam a könyvesboltban, elolvastam az első néhány oldalt, aztán megjegyeztem magamnak, hogy majd ezt megrendelem a bookline-ról, hiszen úgy jóval olcsóbb… Aztán gyorsan felkaptam, a pénztárhoz futottam, kifizettem, mert ez AZONNAL KELL.)

Ha egy könyvben részletesen le vannak írva a szereplők álmai, az a saját álmaimra is élénkítő hatással van, és rettenetesek voltak azok az álmok. A kivégzésemre vártam a gimnáziumi könyvtárhelyiségben, bejött hozzám egy kolléganőm, könnyed hangon megkérdezte, ne hozzon-e be valamit, aztán vidáman biztosított róla, hogy majd be fognak jönni megnézni a kivégzést.

Az Alias Grace megtörtént esetet dolgoz fel. Az ír származású, Kanadába emigrált Grace Marksot 1840-ben ítélték el, gyilkosságért. A történet ott kezdődik, hogy Grace – akinek a halálbüntetését életfogytiglanra enyhítik, miközben tettestársát, James McDermottot kivégzik – már hosszú ideje börtönben ül, amikor a városba érkezik egy fiatal, nőtlen orvos, aki az elmét tanulmányozza, és kíváncsi Grace esetére. Grace ugyanis azt állítja, nem emlékszik a gyilkosságra, amikor is állítólag McDermott-tal közösen megfojtották munkaadójuk házvezetőnőjét (és szeretőjét), Nancy Montgomeryt, majd McDermott lelőtte a munkaadójukat, Mr. Kinneart is.

Ez a sztori már önmagában is érdekes lenne, de ami miatt igazán imádtam, az az, ahogyan a kedvenc témámat, az emlékezés és az elbeszélés viszonyát feszegeti. Soha nem tudhatjuk ugyanis, hogy Grace az igazat mondja-e Jordan doktornak, tényleg azt mondja-e, amire emlékszik, és ha nem emlékszik, az felmentő körülménynek számít-e. Grace történetének eleve rengeteg változata létezik, maga is többféleképpen mesélte a vallomásaiban, megint másképp írtak róla a hírlapok, és másképp tálalta egy korabeli regényes beszámoló. Grace egyszer meg is jegyzi: amikor az ember benne van egy történetben, akkor az még csak egy nagy kuszaság, csak akkor válik történetté, ha az ember elmeséli valaki másnak vagy magának.

Aztán az is nagyon érdekes, ahogyan az események lecsapódnak mondjuk Jordan doktorban, a szöveget ugyanis többször megszakítják bizonyos fiktív levelek. Grace életében nagyon jelentős esemény Jordan doktor megjelenése, de maga Jordan doktor sokszor csak mintegy mellékesen említi meg Grace-t a leveleiben.

Atwood nem lenne Atwood, ha Grace történetén keresztül nem mutatná be a nők (és a férfiak) abszurd helyzetét is. Egészen megdöbbentő, mennyire tanácstalan Jordan doktor, amikor szállásadónőjét otthagyja a cselédje – meg sem fordul a fejében, hogy esetleg maga is kitakaríthatna, inkább lefizeti, lekenyerezi a cselédet, hogy jöjjön vissza… Egyszer megkérdezi Grace-től, pontosan miből is állt a takarítás, amit végzett a munkaadójánál, Grace pedig kissé gúnyosan konstatálja magában: „Nem tudja, tényleg nem tudja.”

Aztán az is egy érdekes kérdés, hogy Grace-nek mi a jobb, az, ha megrögzött gyilkosnőnek tartják, vagy az, ha ártatlanul elítélt szolgálónak. Bizonyos szempontokból kivételes pozícióját annak köszönheti, hogy senki nem tudja eldönteni, melyik is a kettő közül, így tehát adná magát a gondolat, mi van, ha Grace maga is mindent megtesz, hogy fenntartsa ezt a törékeny egyensúlyt…

Az Alias Grace okos, érdekfeszítő és nagyon izgalmas könyv, és történelmi témája ellenére annyira mai és aktuális, hogy meg is lepődtem, hogy ez már egy húszéves regény. Tök jó, hogy lett belőle sorozat (amit sose fogok megnézni), mert így kiadták magyarul is.

Egyébként meg ki a fene az a Mary Whitney?

1 hozzászólás
>!
hepi1122
Margaret Atwood: Alias Grace

Ez az első Margaret Atwood könyvem, és biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Nehezen letehető olvasmány, ami a hossza ellenére az elejétől a végéig izgalmas és megfogó.
Érdekes volt megismerni Grace múltját, eddigi életét, valamint a gyilkosság előtti és alatti időszakot, és ezek alapján nem is nagyon tudja az ember elítélni őt.
Bár Grace a főszereplő, én mégis Jordan doktor életének alakulására voltam kíváncsi, így talán kijelenthetem, hogy ő volt a „kedvenc” szereplőm.
Sok mindenről (akkori szokásokról, társadalmi csoportokról, „felvilágosult” gondolatokról) részletes leírást kapunk, így egy érdekes -bár számomra nem túl elragadó- korrajz jelenik meg.
A fő csavar izgalmas, bár nem lepődtem meg annyira, mint ahogy arra számítottam. spoiler
Összességében tetszett a könyv, és már nézem is a következő olvasmányt a nénitől :)

>!
Mpattus P
Margaret Atwood: Alias Grace

Az Alias Grace hasonlóan nagy hatást gyakorolt rám, mint A szolgálólány meséje. Margaret Atwood ebbe az elbeszélésbe talán még több zsenit, még több játékot és érezhetően nagy kutatómunkát fektetett. Hihetetlenül tetszettek a fejezetkezdő felütések, a történetszeletek és igazságmorzsák, valamint a nézőpontok sokrétűségének folyamatos ütköztetése; hogy egy pillanatig nem engedett kiszállni a cselekményfolyamból, de folyamatos gondolkodásra, mérlegelésre, megértésre sarkallt. Margaret Atwoodot még, még!

Bővebben:
http://szembetuno.blogspot.hu/2017/12/margaret-atwood-a…

>!
veronika_emm P
Margaret Atwood: Alias Grace

Január hatodikán kezdtem el a Téli könyves kihíváshoz az utolsó elötti-elötti könyvet olvasni, tehát a hetediket a sorban. A legutóbbi rendelésem során még decemberben vettem ezt a szépséget a bookline.hu-ról. Megmondom öszintén Margaret Atwoodot eddig nem ismertem (most szégyelljem magam?), de mivel hajlandó vagyok a molyos értékelések után szimatolva könyvet venni, így erre is esett a választásom. Ès mint mindig, most sem kellett csalódnom.

Az Alias Grace egy remek regény, melynek az alapját egy kanadai gyilkossági történet adja. A könyv felépítése klasszikus egyes szám elsö személybeli elbeszélö mü, melyben a föszereplö Grace meséli el nekünk az élete alakulását….http://fronikuckoja.blog.hu/

>!
hollow_crown
Margaret Atwood: Alias Grace

Margaret Atwood for president.
Egyetlen mondat,ami a fejemben van jelenleg.

>!
Inmelius_Mudri_Jolcsi
Margaret Atwood: Alias Grace

Elolvastam, elolvastam, elolvastam!

Hát, kérem szépen, mindenféle gondolatom van vele kapcsolatban.
Először is, az a Grace azért megéri a pénzét. Iszonyú mélyről jött, és ha mindez a sok szörnyűség nem történik vele, egész életében (valószínűleg) szürke, unalmas, lapos kis senki lett volna. Mondjuk, azért azon az áron, amit ő fizetett az érettségért, kösz, nem, inkább maradnék lapos, unalmas, szürke kis veréb.

Mi is történt?
Hát ez az!
Isten igazából senki sem tudja, mi történt, aki tudná, az jól felfogott érdekében vagy hallgat vagy hazudik, pluszban jól ki is végezték emberölésért. De Grace, ő, neki mi volt a szerepe a gyilkosságokban? Egész végig ez izgatott, persze, az olvasóra van bízva, mit süt ki abból a közel 800 oldalból, ami a könyv terjedelme.

Én arra teszem le a voksot, hogy a kis Grace-ünknek bizony megvan a magához való esze, és bizony, finoman kibújt a felelősség alól, még akkor is, ha bizonyos szempontból a körülmények áldozata. Na. De lehet, más meg mást hoz ki a homályos sejtetésekből, ez csak saját maszek véleményem. És ezért olvastam egy jó hétig, bosszankodva, hogy semmi időm semmire…

Mindehhez a viktóriánus kori Anglia fülledt elfojtása, erotikája, meg a sírva vigadós nyomor…

>!
Mandula8
Margaret Atwood: Alias Grace

Nehéz megfogalmazni, hogy miért, de nem igazán tetszett. Nagyon száraz volt, és igazából untam.


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

(…) Éva igazi átka az volt, hogy el kellett viselnie Ádám ostobaságát, mert amint baj volt, Ádám nyomban Évára kente az egészet.

270. oldal, VI. Titkos fiók, 19

Kapcsolódó szócikkek: Ádám · Éva
>!
Belle_Maundrell 

(…) gondolni valamit nem ugyanaz, mint megtenni. Ha mindenkit bíróság elé állítanának a gondolatai miatt, mindannyian akasztófán végeznénk.

529-530. oldal, IX. Szívek és zúzák, 36

>!
Belle_Maundrell 

Mindig hiba hangosan gyalázni azt, aki erősebb az embernél, hacsak nincs köztük egy kerítés.

214. oldal, V. Agyagcserepek, 15

>!
Belle_Maundrell

Kora hajnalban mintha minden újrakezdődne.

355. oldal, VII. Kígyókerítés, 25

>!
Belle_Maundrell

Nincs annál csüggesztőbb dolog, mint amikor az emberben felkeltik a reménységet, majd újból el kell veszítenie – szinte annál is rosszabb, mintha kezdettől reménytelenségben maradna.

692. oldal, XIV. Az x betű, 50

>!
Belle_Maundrell 

Nancy sírjából egy rózsa nőtt,
Kinnear sírjából meg szőlő,
Összekapaszkodtak a magasban,
Így lett egymásé a kettő.

28. oldal, II. Rögös út, 2

>!
Belle_Maundrell

A Bibliában megdöbbentően sok a bűntény.

46. oldal, III. Macska-egér játék, 3

Kapcsolódó szócikkek: Biblia · bűntény
>!
Belle_Maundrell

(…) gondolni valamire majdnem olyan jó, mint ott lenni.

321. oldal, VII. Kígyókerítés, 22

>!
Belle_Maundrell

(…) ha egyszer az embernek férfit találnak a szobájában, akkor úgyis ő maga a bűnös, bárhogy jutott is be az illető.

327. oldal, VII. Kígyókerítés, 22

>!
Belle_Maundrell

Mikor már holt leszek, s a sírban fekszem,
Porladó csontjaim felett nyílik egy virág,
E sorok olvastán gondolj reám,
Hogy ne feledjen el engem a világ.

43. oldal, III. Macska-egér játék, 3


Hasonló könyvek címkék alapján

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
L. M. Montgomery: A kék kastély
L. M. Montgomery: Pat úrnő
L. M. Montgomery: A Mesélő Lány
L. M. Montgomery: Gubanc
L. M. Montgomery: Szerelmek
Nick Cutter: A falka
Janette Oke: Ha szólít a szív
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.