Alias ​Grace 422 csillagozás

Margaret Atwood: Alias Grace

A regény alapján készült sorozat november 3-tól a Netflix műsorán.

A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik…

Margaret Atwood valós történelmi eseményen alapuló regénye felkerült a Man Booker-díj shortlistjére, és 2017-ben tévésorozat készült belőle.

Eredeti megjelenés éve: 1996

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Budapest, 2021
768 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635180776 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Jelenkor, Budapest, 2020
772 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635180776 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Jelenkor, Budapest, 2018
768 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636767068 · Fordította: Csonka Ágnes

2 további kiadás


Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

prostituált


Kedvencelte 56

Most olvassa 68

Várólistára tette 416

Kívánságlistára tette 380

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Margaret Atwood: Alias Grace

„Elhagyni azt, ami ismerős számunkra, bármily kellemetlen is, az ismeretlenért, mindig nyugtalanító érzés…”

Grace Marks rejtélyének nyomába eredő fikció épp olyan zseniális, mint Margaret Atwood összes regénye. Az Alias Grace egy megtörtént gyilkosságon alapul, amely során a fiatal lány állítólagos tettestársként végez munkaadójával és annak szeretőjével. A tárgyalás után is sok nyitott kérdés marad a gyilkosság körülményeit és Grace bűnösségét illetően, ám egy kezdő, lelkes ügyvédnek köszönhetően a 16 éves lány ítéletét életfogytiglani börtönre enyhítik. Az ügy megoldatlansága évekkel később is mozgatja az emberek fantáziáját. A tiszteletes kegyelmet próbál szerezni a lánynak, míg a megbízott orvost, Simont is hamar magával ragadja a titokzatosság, miközben a lány szájából hallgatja a történteket. Egy ember elbeszélése azonban sosem a teljes valóságot adja vissza, pláne, ha kényelmesebb felejteni, mint emlékezni, és nyomós ok van bizonyos tények elferdítésére. Az írás során végig kérdéses, hogy Grace ártatlan vagy bűnös, mentálisan beteg vagy netán egy számító gyilkos spoiler. Az elhallgatások és a talány különös atmoszférát teremt, a neurohipnózist végző személy kiléte pedig végképp megkérdőjelez mindent az olvasóban is. Bár terjedelme ellenére kétségtelenül nem egy cselekménydús történet, mégis végig fenntartja az érdeklődést, miközben egy gyilkosságon át az emberi psziché működését kutatja.

6 hozzászólás
sztimi53>!
Margaret Atwood: Alias Grace

Szeretem, ahogy Atwood ír, mert egy olyan történetnél, ami úgy kezdődik, hogy már megvolt a gyilkosság, úgy kell írni, hogy ennek ellenére felkeltse az érdeklődést. Hiszen a nem bűntény a fontos, hanem, hogy hogyan jutottunk el odáig, na nem kriminálisan, hanem hogy gondolkodjunk el a bűnös (?) lelkivilágán. És én gondolkodtam és kérdeztem. Bűnös? Ezt nekünk kell eldönteni. Hogy elhisszük-e, amit Grace elmesél. Hogy el lehet-e hinni, amit ez a kicsit prűd, nagyon visszafogott, megnyerő külsejű nő elénk tár. Már, amit elénk tár, mert csak azt osztja meg velünk, amit ő akar. Bűnös? Tegye fel a kezét, aki az indulat tudatszűkítő hatása alatt nem akart már megfojtani valakit. Persze itt van a probléma, hogy eljut-e a gondolat a cselekményig. Mert kinek nincsenek bűnös vagy mocskos gondolatai? Ugye, maga sem kivétel dr. Jordan. Vajon Grace eljutott a cselekményig? Emlékszik rá mit követett el? Valóban kiesett neki az a pár óra?
Ép az elméje? Elmélkedtem azon, hogy az emlékezet lehet-e pontos? Nem torzítjuk-e el azt mi magunk az emlékeinket, szépítve őket vagy épp felnagyítva csúnyaságukat? Őrült? Itt is több lehetséges magyarázat van. Ugye bedobja nekünk az amnéziát, a többszörös személyiségzavart vagy azt, hogy Grace elképesztően jó színésznő és ahogy Simont, minket is megvezet. Hogy Jeremiah megjelenésekor a transz valós vagy megjátszott? Erkölcs? Szépen lerántja ám a leplet az urakról, akik cselédlányokkal, férjes asszonyokkal henteregnek, miközben elítélik ha egy cselédlány elszökik az istállófiúval. Kettős mérce. Sok mindenről lehet még merengeni a könyv kapcsán, az áltudományokról és mívelőikről, hogy ugyanazért a bűntettért a férfit fellógatják, míg a lány abban a kegyben részesül, hogy élve maradhat, és még sorolhatnám a kérdéseimet, de inkább olvassátok el, és tegyétek fel magatoknak a tieiteket. spoiler

18 hozzászólás
Amadea>!
Margaret Atwood: Alias Grace

Valahol mélyen, olvasói ösztönszinten Atwoodot még mindig A szolgálólány meséje okozta élménnyel kapcsolom össze, pedig 2008-ban olvastam; ha szóba kerül, róla vagy tőle olvasok, valami megfeszül bennem és várja azt a húsba vágó brutalitást, amit a regény olvasása közben éreztem, pedig az általam olvasott könyvei mind különböznek egymástól – kevés író képes erre –, ill. a rám gyakorolt hatásuk is más.
Remélem, @horsegirl az olvasásom alatti válaszból nem azt szűrte le, hogy ez a regény csalódást okozott; nem tépett darabokra, mint A szolgálólány – amit azóta se mertem újraolvasni –, de nem is vágytam arra a traumára.
Mindjárt kinyögöm, hogy milyen volt.:) Odaszögezett a fotelhez, annyira olvastatta magát, de nem olcsó krimis fordulatokkal, hanem… a szerző saját zsenijével. Ügyesen terelgeti az olvasót, de nem nézi hülyének, jó érzékkel építi fel a cselekményt, mutatja be a különböző szereplők érzéseit és szövi Grace történetét. Ez párosul egy hihetetlenül igényes szöveggel – köszönjük Csonka Ágnes fordítónak és a Jelenkor kiadónak, meg persze Margaret Atwoodnak –, aminek a színvonalára csak a következő olvasmányomnál (David Gemmell: Árnyékok farkasa*) döbbentem rá, avagy a jót könnyű megszokni. Imádom ennek a nőnek az agyát, ugyanakkor benne van a Top5-ben, akivel nem szívesen szállnék be egy liftbe – fiktív karakterek, úgymint Pingvin a Gothamből vagy Helena az Orphan Blackből, nem számítanak –, bizonyos értelemben félelmetes.

A regény, ahogy mondani szokták, megtörtént eseményeken alapul; Grace Marks valós személy volt, a 19. századi Kanadában élt és tizenhat évesen ítélték el gyilkosságért: cselédtársával, James McDermott-tal brutálisan meggyilkolta munkaadóját és a házvezetőnőt. Az ügynek óriási visszhangja volt, felszínre került néhány olyan részlet, ami eléggé feltupírozta ezt a borzalmas dolgot – a sajtó, az érintettek és a kívülállók egyaránt tovább működtették a cirkuszt –, és amelyek mellett maguk a gyilkosságok szinte eltörpültek. Ilyen volt az, hogy Grace szokatlanul csinos volt és fiatal, ráadásul ír származású és katolikus, valamint a feltételezések szerint James McDermott szeretője. Mi más lehetett volna, ugye? És hogy miért ölt (mert persze, hogy bűnös)? A női gyengeség és alacsony intelligenciaszint az oka. Vagy valami elmebaj. Mások szerint csábító démon volt, aki bájaival rávette McDermottot a gyilkosságra és féltékenységből ölte meg Nancyt, a házvezetőnőt, akinek az esete nem is került elő a tárgyaláson, mert feleslegesnek tartották.

Grace személye könnyedén elsikkadt a botrányos, szenzációhajhász részletek között. Margaret Atwood őt állítja a történet középpontjába, részben az „igazságra”, részben a fantáziájára hagyatkozva, de titkok a regény végén is maradnak, csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. Lehet, hogy ez a magyarázat, lehet, hogy az. A tapasztalt és értő olvasó (sajnos kevés ilyen van) észreveszi, hogy Grace megbízhatatlan narrátor; hiába olvassuk élete történetét E/1 nézőpontból, érezni, hogy valami(ke)t elhallgat – szándékosan nem azt mondom, hogy „hazudik”. Igényt tarthatunk-e ennek a szegény nőnek minden titkára? Jogunk van-e az életében vájkálni, amelyet emberek tucatjai cincáltak szét és használták fel a keresztényi szeretet, jóság nevében a saját céljaik elérésére?
Nemcsak az ő pszichéjéről árul el sokat a regény, hanem a többi szereplő tudatalattijába-agyába is beleláthatunk – nálunk sem rózsásabb a kép, mint az ünnepelt gyilkosnőnél.

Grace-hez kapcsolódva sok mindenről szól a könyv: a tehetősek és a szolgálók viszonyáról, avagy tényleg egy világ választja-e el a két réteget; a női és a férfi szerepekről; a spiritiszta szeánszokról; az ágyterítőmintákról; a pszichiátriai technikákról; a prostitúció korabeli felfogásáról – a 19. századi úriemberek felfogása szerint a prostituáltak elmebetegek, habár maguk is igénybe veszik eme degenerált lények szolgáltatásait, kiterjesztik a szobalányokra is, miközben az ő láthatatlan kezeik mossák, vasalják, varrják a ruháikat, cserélik le a DNS-ük nyomaival teli lepedőket, viszik ki az éjjeliedényüket, és fogalmuk sincs, hol lehet marhahúst venni, hogyan kell begyújtani egy kandallóba, az étel meg csak úgy van, ugyebár. (Sokan ma is ezt hiszik.) Egyébként a nőkről sem fest vonzó képet a szerző, a szimpatikus gondolkodással bíró Jordan doktor édes jó anyja az érzelmi zsarolás mintapéldánya, a nyalka férjjelöltekre (alias megmentőkre) vadászó idősb és fiatalabb nőszemélyek meg bárkire rávetik magukat, aki nadrágot visel.

Érdekesség, hogy Atwood korábban már foglalkozott a témával egy tévéjáték keretein belül, a címe The Servant Girl.

*Nem sznobkodás, semmi bajom Gemmellel. Akárhol van, remélem, érzi olthatatlan rajongásom a Trója, ennél fogva az ő személye iránt, de évente max. egy könyvet szabad olvasnom tőle.

3 hozzászólás
n P>!
Margaret Atwood: Alias Grace

A sorozatból láttam négy részt és mivel nem volt elérhető az utolsó két rész, nem bírtam arra várni, hogy mi lesz a vége, ezért elolvastam a regényt. Hogy megtudtam-e azt, amit szerettem volna, arra az a válaszom, hogy nem azt tudtam meg amit szerettem volna, hanem azt, amit gondoltam hogy lesz. Fél csillagot azért vontam le, mert sok ennek a történetnek ez a közel nyolcszáz oldal. Lehet vele haladni, nem volt ezzel baj, de a háromnegyedénél kezdtem elfáradni a részletekben. Legközelebb ha valamilyen érdekes sorozatra lelek és el is akarom olvasni, akkor szeretném, ha lenne türelmem előbb a könyvre és utána a filmre, mert így végig előttem volt Grace Marks is meg a doktor is, meg a többiek. Nem baj ez, csak jó lett volna elképzelni őket, aztán megbizonyosodni arról, hogy milyen a fantáziám.

1 hozzászólás
Kkatja P>!
Margaret Atwood: Alias Grace

Guvatkáék óta szeretem Atwood mesélőkéjét, így muszáj volt ezt is elolvasnom, még ha maga a téma annyira nem is keltette fel az érdeklődésemet, mint az eddigi utópiái. Kicsit távol maradtam Gracetől, bár lehet csak Atwood stílusa miatt, mely szerint nem eldönthető, mit is gondoljunk róla, vajon számító gyilkos volt vagy csak egy naiv kislány. spoiler
Érdekes volt, csak elég hosszú, nem olvasnám újra, inkább várom A vak bérgyilkost. :)

>!
Jelenkor, Budapest, 2017
768 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636767068 · Fordította: Csonka Ágnes
6 hozzászólás
fióka P>!
Margaret Atwood: Alias Grace

Őszintén szólva egy idő után már nem is érdekelt a történet maga – ez nem jelenti azt, hogy unalmas lett volna, sőt –, inkább az érdekelt, hogyan írt Atwood megint (megint? 20 évvel ezelőtt) egy brilliáns Atwood-regényt.
Van rosszul megírt könyve? A rossz fordítások nem számítanak.

2 hozzászólás
Teetee>!
Margaret Atwood: Alias Grace

(Belelapoztam a könyvesboltban, elolvastam az első néhány oldalt, aztán megjegyeztem magamnak, hogy majd ezt megrendelem a bookline-ról, hiszen úgy jóval olcsóbb… Aztán gyorsan felkaptam, a pénztárhoz futottam, kifizettem, mert ez AZONNAL KELL.)

Ha egy könyvben részletesen le vannak írva a szereplők álmai, az a saját álmaimra is élénkítő hatással van, és rettenetesek voltak azok az álmok. A kivégzésemre vártam a gimnáziumi könyvtárhelyiségben, bejött hozzám egy kolléganőm, könnyed hangon megkérdezte, ne hozzon-e be valamit, aztán vidáman biztosított róla, hogy majd be fognak jönni megnézni a kivégzést.

Az Alias Grace megtörtént esetet dolgoz fel. Az ír származású, Kanadába emigrált Grace Marksot 1840-ben ítélték el, gyilkosságért. A történet ott kezdődik, hogy Grace – akinek a halálbüntetését életfogytiglanra enyhítik, miközben tettestársát, James McDermottot kivégzik – már hosszú ideje börtönben ül, amikor a városba érkezik egy fiatal, nőtlen orvos, aki az elmét tanulmányozza, és kíváncsi Grace esetére. Grace ugyanis azt állítja, nem emlékszik a gyilkosságra, amikor is állítólag McDermott-tal közösen megfojtották munkaadójuk házvezetőnőjét (és szeretőjét), Nancy Montgomeryt, majd McDermott lelőtte a munkaadójukat, Mr. Kinneart is.

Ez a sztori már önmagában is érdekes lenne, de ami miatt igazán imádtam, az az, ahogyan a kedvenc témámat, az emlékezés és az elbeszélés viszonyát feszegeti. Soha nem tudhatjuk ugyanis, hogy Grace az igazat mondja-e Jordan doktornak, tényleg azt mondja-e, amire emlékszik, és ha nem emlékszik, az felmentő körülménynek számít-e. Grace történetének eleve rengeteg változata létezik, maga is többféleképpen mesélte a vallomásaiban, megint másképp írtak róla a hírlapok, és másképp tálalta egy korabeli regényes beszámoló. Grace egyszer meg is jegyzi: amikor az ember benne van egy történetben, akkor az még csak egy nagy kuszaság, csak akkor válik történetté, ha az ember elmeséli valaki másnak vagy magának.

Aztán az is nagyon érdekes, ahogyan az események lecsapódnak mondjuk Jordan doktorban, a szöveget ugyanis többször megszakítják bizonyos fiktív levelek. Grace életében nagyon jelentős esemény Jordan doktor megjelenése, de maga Jordan doktor sokszor csak mintegy mellékesen említi meg Grace-t a leveleiben.

Atwood nem lenne Atwood, ha Grace történetén keresztül nem mutatná be a nők (és a férfiak) abszurd helyzetét is. Egészen megdöbbentő, mennyire tanácstalan Jordan doktor, amikor szállásadónőjét otthagyja a cselédje – meg sem fordul a fejében, hogy esetleg maga is kitakaríthatna, inkább lefizeti, lekenyerezi a cselédet, hogy jöjjön vissza… Egyszer megkérdezi Grace-től, pontosan miből is állt a takarítás, amit végzett a munkaadójánál, Grace pedig kissé gúnyosan konstatálja magában: „Nem tudja, tényleg nem tudja.”

Aztán az is egy érdekes kérdés, hogy Grace-nek mi a jobb, az, ha megrögzött gyilkosnőnek tartják, vagy az, ha ártatlanul elítélt szolgálónak. Bizonyos szempontokból kivételes pozícióját annak köszönheti, hogy senki nem tudja eldönteni, melyik is a kettő közül, így tehát adná magát a gondolat, mi van, ha Grace maga is mindent megtesz, hogy fenntartsa ezt a törékeny egyensúlyt…

Az Alias Grace okos, érdekfeszítő és nagyon izgalmas könyv, és történelmi témája ellenére annyira mai és aktuális, hogy meg is lepődtem, hogy ez már egy húszéves regény. Tök jó, hogy lett belőle sorozat (amit sose fogok megnézni), mert így kiadták magyarul is.

Egyébként meg ki a fene az a Mary Whitney?

3 hozzászólás
cseri P>!
Margaret Atwood: Alias Grace

Már akkor felfigyeltem erre a könyvre, amikor még nem volt lefordítva, igazán örülök, hogy sor került rá a nagy Atwood-reneszánszban. Hű, az utolsó 80 oldal, az egyvégtében, és fütyülve minden már feladatra természetesen. De azért haragszom is Atwoodra persze egy kicsit.
spoiler
spoiler
spoiler
Mindemellett persze nagyon jó a korrajz, és nagyon érdekes amiatt, hogy megtörtént eseményt használ fel. Úgy tűnik, hogy Grace nagyon figyelemreméltó személyiség lehetett, felfigyelnek rá, a könyvben a férfiak és nők egyaránt vonzódnak hozzá, a huszadik század végén egy írónő veszi elő a történetét, már meg is filmesítették… nem hétköznapi ez az egész.

2 hozzászólás
kaporszakall>!
Margaret Atwood: Alias Grace

Tükör által homályosan látunk

Ez a Pál apostoltól származó idézet lehetne a legpontosabb mottója ennek a lassan hömpölygő, erősen túlírt, stílusában a viktoriánus időkre emlékeztető, de tartalmában nagyon is modern regénynek. A valóság vagy annak képzete, a képzelet, vagy annak árnyéka, a hazugság, vagy annak szándék nélküli utánzata: ezek mind helyet kapnak ebben a több szálon futó történetben. Tetszett, de kétharmad ekkora terjedelemben még jobban tetszett volna.

Rituga P>!
Margaret Atwood: Alias Grace

Margaret Atwood történetei közül nem ez volt az első, amit olvastam. Szépen, aprólékosan megírt könyv, szinte az első laptól az utolsóig fenntartja a feszültséget és az érdeklődést. Grace személyéről sokat megtudunk és mégsem ismerjük meg igazán. Vele kapcsolatban sok téma fölmerül, illetve kora morális kérdéseit is feszegeti Atwood, De engem leginkább nem is maga a történet varázsolt el, hanem az írónő zseniális, mesélő stílusa. A könyv varázsát talán még inkább fokozta, hogy nem derül ki egyértelműen, Grace bűnös-e, illetve mennyire emlékszik.


Népszerű idézetek

FreeAngel>!

(…) az ostoba meg a tudatlan közt az a különbség, hogy a tudatlan képes tanulni.

243. oldal VI. Titkos fiók, 18. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság · tanulás · tudatlanság
Belle_Maundrell>!

(…) Éva igazi átka az volt, hogy el kellett viselnie Ádám ostobaságát, mert amint baj volt, Ádám nyomban Évára kente az egészet.

270. oldal, VI. Titkos fiók, 19

Kapcsolódó szócikkek: Ádám · Éva
Belle_Maundrell >!

(…) gondolni valamit nem ugyanaz, mint megtenni. Ha mindenkit bíróság elé állítanának a gondolatai miatt, mindannyian akasztófán végeznénk.

529-530. oldal, IX. Szívek és zúzák, 36

Málnika >!

Az ilyen férfiaknak, mint ő, nem kell feltakarítani maguk után, minekünk meg saját magunk után is fel kell takarítani, meg ráadásnak még utánuk is. Ilyenformán a gyermekekhez hasonlatosak, nem kell előre gondolkodniuk vagy aggódniuk a tetteik következménye miatt. De ez nem az ő hibájuk, csak így nevelték őket.

353. oldal (Jelenkor, 2018)

n P>!

A könyvekben a nőket folyton megszöktetik. De én még sosem találkoztam olyannal, akivel ez valóban megtörtént.
És ön?

149. oldal

szabadosági I>!

Akkor elsírta magát, és amikor megkérdeztem tőle, hogy miért sír, azt felelte, hogy azért, mert én megérdemlem, hogy a végén minden jóra forduljon, akárcsak a könyvekben – én meg azon tűnödtem, vajon miféle könyveket olvas.

730. oldal

Belle_Maundrell >!

Mindig hiba hangosan gyalázni azt, aki erősebb az embernél, hacsak nincs köztük egy kerítés.

214. oldal, V. Agyagcserepek, 15

Belle_Maundrell >!

Nincs annál csüggesztőbb dolog, mint amikor az emberben felkeltik a reménységet, majd újból el kell veszítenie – szinte annál is rosszabb, mintha kezdettől reménytelenségben maradna.

692. oldal, XIV. Az x betű, 50

Belle_Maundrell >!

Kora hajnalban mintha minden újrakezdődne.

355. oldal, VII. Kígyókerítés, 25

Oriente>!

Amikor hozzák a vacsorámat, majd a fejemre húzom a vödröt, és elbújok az ajtó mögé, attól majd megijednek. Ha ilyen nagyon kell nekik egy szörnyeteg, hát kapnak egyet.
De igazából sose csinálok ilyesmit. Csak gondolkodom rajta. Ha megtenném, bizonyosak volnának benne, hogy megint megőrültem. Megőrült, így mondják, néha meg úgy, hogy beleőrült, mintha az őrület egy irány volna, mint a nyugat; mintha az őrület egy másik ház volna, ahová be lehet lépni, vagy egy egészen külön ország. De amikor az ember megőrül, nem megy máshová, marad ott, ahol volt. S valaki más jön be.

56-57. oldal, III. Macska-egér játék


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Chevy Stevens: Aznap éjjel
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca
Truman Capote: Hidegvérrel
Emma Donoghue: Érzékek tánca
Gillian Flynn: Éles tárgyak
Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért
Caleb Carr: A Halál angyala
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya