A ​vak bérgyilkos 36 csillagozás

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Családi ​titkok, testvérféltékenység, politikai fondorlatok és társadalmi feszültségek, ígéretek és árulások, „veszteség és fájdalom, emlékezés és sóvárgás” kavarognak Atwood nagyszerű új regényében, amelynek egyik cselekményszála az első világháború előtt felemelkedett gyáros dinasztia hanyatlását állítja elénk. Az írónőt joggal dicsérik azért, hogy mesterien képes az egyéni sorsok összetettségét a történelem fordulataival összeszőni. A Chase család sorsára döntő befolyást gyakorolt az első világháború, a gazdasági válság és a politikai boszorkányüldözés, a végső tragédia azonban éppen ennyire az emberi gyarlóság, kapzsiság és szenvedély következménye. A nyolcvan felett járó, szívbeteg Iris Chase Griffen huszonöt esztendős, különc, nem evilági húga, Laura öngyilkosságát és a neki tulajdonított, A vak bérgyilkos című regény posztumusz kiadását követően fog hozzá a történet elbeszéléséhez. Fanyar, tekintélyromboló, gúnyos és cinikus stílusa lenyűgözően közvetlen. Külön regényt alkot… (tovább)

Eredeti mű: Margaret Atwood: The Blind Assassin

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Jelenkor, 2018
824 oldal · ISBN: 9789636768386 · Fordította: Siklós Márta
>!
Jelenkor, 2018
818 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636767488 · Fordította: Siklós Márta
>!
Jelenkor, Pécs, 2003
564 oldal · keménytáblás · ISBN: 9636763356 · Fordította: Siklós Márta

Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 126

Kívánságlistára tette 103


Kiemelt értékelések

>!
Csabi P
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Rég volt már, hogy egy ilyen vaskos könyv ennyire magával ragadjon, és ne a végét lessem, hanem még olvasnám egy kicsit. Pedig ez egy „unalmas” könyv, ahogy sokan felróják neki, lassan csordogál, olyan nagy fordulatok és felfedezések nincsenek a végén sem, amit a figyelmes olvasó már ne sejtene meg közben, de mégsem untam (na jó, a végét egy kicsit).
Maga a szöveg több forrásból építi fel magát. Az alap Iris Chase visszaemlékezése, amit annak a néhány embernek ír, akik még megmaradtak neki. Bepillantást kapunk a hétköznapjaiba is, miközben elmeséli a maga és húga, Laura történetét a kezdetektől. Lehetne ez egy nosztalgiával terhes nyavalygás is, nagyjából ez várható egy öregasszonytól, de az hamar kiderül, hogy Iris nem egy átlagos élettörténetű ember. Tudja magáról, hogy sok hibát követett el az életben, ezért aztán, ahogy másokhoz sem, úgy saját magához sem kíméletes. Humora és életbölcsessége az, ami elsősorban élvezetessé tette számomra az olvasást. Szinte minden mondata őszintén hat, olyan részletességgel és hitelességgel tárul föl ez a közel nyolcvan év. Maga a sztori a regény első mondatában megalapozódik, amiben értesülünk Laura haláláról. Ezután már csak egy laza 560 oldalban eljutunk oda, hogy ne csak megtudjuk, de meg is értsük az okokat. Azt nem lehet mondani, hogy Atwood elnagyolta volna.
Iris visszaemlékezései mellett a regény másik nagy tömbje Laura regénye, A vak bérgyilkos, ami két titkos és meg nem nevezett szerető találkáinak könyve. Ez a történet egész másképp szól, sokkal egysíkúbb és monoton szöveg, mintha egy noir képregényt olvasnánk, ami egy koszos motelszobában játszódna, odakint pedig folyton szemerkélne az eső. A regény szerint (mármint az eredeti, Iris, vagyis hát Atwood által írt regény szerint, na értitek), ez a történet bestseller lett, még a jelen időben is wc-k falára irkálnak belőle idézeteket. Na, ez mondjuk nem volt igazán hiteles, ez a történet maximum egy rövid idejű fellángolás lehetett volna a könyvpiacon, és a szerző emlékének halványulásával a könyv is eltűnt volna a süllyesztőben. Hogy a szerkezet még bonyolultabb legyen, a regénybeli férfi egy történetet mesél a lánynak, egy ízig-vérig ponyvát, gyíkemberekről, emberáldozatról, cselszövésről, meg ami kell még egy ilyen történetbe. Nem tudom, fel kellet volna-e fedeznem ebben valami párhuzamot a külső történettel, én mindenesetre nem erőltettem bele semmi ilyesmit. Na és ráadásul még újságcikkek is színezik a szöveget, amik a szereplők életének nyilvános eseményeit villantják fel.
Meglehetősen bonyolult az egész a maga egyszerű módján, sokféle aspektusból lehetne vizsgálni ezt a regényt, amit biztos meg is tettek a világ irodalomtudósai, de szerencsére elég jó ahhoz, hogy csak úgy simán, egy egyszeri olvasó (abból mondjuk sokkal több van, mint irodalomtudósból) is megtalálja benne az élvezetet.

>!
Youditta 
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Ehhez a regényhez az első részében óriási figyelem kell. Konkrétan elég sokáig fogalmam sem volt, hogy ki-hol-kivel mit is csinál.
Játszódik a jelenben (a mű keletkezésének jelenjében persze), a múltban és egyszerre van egy könyv a könyvben szál is.
Egy testvérpár története bukkan elő a sorok mögül, akiknek az életét gyerekkoruktól kezdve ide-odaugrálva az időben megismerhetjük, s közben az egyik gyerek könyvet is írt, s az is bele van szúrva a regénybe. Kiváló írói megoldás, főleg ahogy a végén összeérnek a szálak. Ott kaptam is egy pofont, vagy inkább kettőt. Csattanósat, hát hová figyeltem én olvasás közben.
Tetszett a szerkezete a könyvnek, még akkor is, ha az eleje igazi kihívás volt, a belerázódásig. Főleg, hogy ott mèg nagyon sok rövid fejezet is volt.
Egyébként ez teljesen más könyv Atwoodtól,mint a Szolgálány meséje, sokszínűnek tűnik az író, főleg ha a következő könyvem tőle egy harmadik oldalat mutatja meg. :-)

>!
alaurent P
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Atwoodtól a Szolgálólány meséjének elolvasása után joggal vár sokat az ember. Ezzel a művével nem is csalatkozik, feltéve, ha van türelme kivárni, amíg a messziről induló történet össze nem ér a jelennel, és el nem hozza a megfejtést – mindenre, amit esetleg korábban ne értettünk, nem tudtuk hová kötni, de (jó esetben) sejthettük. Bevallom, én nem mindent, majdnem, mint egy krimiben, voltak történések, amelyeknek nem értettem, és nem is találtam ki előre az okát. Ez alapvetően bosszantott volna, ha nem lett volna érdekes a történet, jó humorú és annyira éleslátású az elbeszélő.
A regény a regényben nem kötött le ennyire, nem találtam kapcsolódást a család történetével, és nagyon szürke szöveg volt, majdhogynem érdektelen – az pedig, hogy akkora volt körülötte a felhajtás, végképp érthetetlen számomra.
Egészében véve élvezetes olvasmány volt, olyan családregény, amelyben van minden, amit csak a más családjában akarunk tudni.

>!
Virágszépe
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Margaret Atwood írhat családregényt, sci-fit, fantasyt, mindenképpen érdekesen, ötletesen, olvasmányosan ír. A vak bérgyilkos családregény, visszatekintés a változtatás lehetősége nélkül, így indulatok, szenvedélyek nélküli. A nyolcvanhárom éves Iris tekint vissza életére, megpróbáltatásaira. Tetszettek gondolatai, következtetései, a szereplők jellemzése. Nagyon szemléletes stílusa van az írónőnek, pontosan láttam a szereplőket, helyszíneket, helyzeteket. Atwood azt írja, hogy vagy jelmezt, vagy egyenruhát veszünk fel, mikor hogyan kell megfelelnünk az elvárásoknak.Hol lassú, hol gyors a történet, érdekes, elgondolkodtató, hogy mennyire van lehetőségünk a kijelölt, vagy választott útról letérni. Érdekes történet.

>!
Amadea
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Imádtam a látszólag különálló, majd egybekapcsolódó szálakat, a lehámló hagymahéjakként előbukkanó igazságot, a mélységesen emberi jellemeket, a találó meglátásokat, csak az idős Iris idegesített egy kicsit.
Atwood is megérdemelne már egy életmű-kiadást.
(Bővebben majd a linkeknél.)

8 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Első Atwoodom és nem erre számítottam, de ez nem módosít sem negatív, sem pozitív irányba. Érdekes regény volt, olyan történetben a történetben a történet. Rengeteg felfejtenivalóval. Tetszett, ám mégsem tudok neki öt csillagot adni, mert az elején nagyon nehezen vonzott be a könyv és valahogy túl egyszerűnek éreztem a lezárását. Nem történetileg, hanem terjedelmileg éreztem kevésnek a végső „csúcspontot”.
Az tuti, hogy nem ez volt az utolsó Atwoodom!

7 hozzászólás
>!
Viktoria_Agnes_Takacs P
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Hogy oszinte legyek, nem mindig olvasok fulszoveget, ahogy ennek a regenynek az eseteben sem tettem, igy az elso nehany rovidke fejezet utan kicsit ertetlenul allatm a konyv elott. Szep lassan kibontakoztak a reszletek es osszeallt a kep, egy igazan izgalmas es lebilincselo csaladregeny. Bar a vegkifejlet sok reszletere mar korabban arjottem, azert ert nehany meglepetes a konyv vegen. Mar A szolgalolany medeje is nagyon tetszett, de irodalmi erteket tekintve szamomra ez a konyv magasan felette all annak.

>!
hencsa06
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Ezt a könyvet nem nekem találták ki. Hosszú volt, unalmas, kicsit „összevissza” .

>!
ppeva P
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Nagyon gubancos volt. Hosszú volt, és alig vártam, hogy a végére érjek.

>!
Andrényi_Péter
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Szinte pillantásra sem méltattak. Ezeknek én csak egy csodabogár lehettem, noha valószínűleg mindannyiunk sorsa az, hogy a nálunk fiatalabbak szemében csodabogarak legyünk.


Népszerű idézetek

>!
Csabi MP

Sétáim során egész rendes kis térképet raktam össze a fejemben Port Ticonderoga könnyen megközelíthető vécéiről – szükség esetén jól jönnek – s jelenleg a fánkboltban lévő az első számú kedvencem. Nem mintha tisztább lenne, mint a többi, vagy nagyobb valószínűséggel találnék benne vécépapírt, viszont remek feliratai vannak. Felirat persze mindegyikben van, de a legtöbb helyen gyakran átfestik őket, míg a fánkboltban jó sokáig fent hagyják. Így aztán nemcsak a szöveg van meg, hanem a szövegkommentárok is. E pillanatban a középső fülkében olvasható a legjobb sorozat. Az első mondat ceruzával van írva, lekerekített betűkkel, akár a régi római sírokon, vastagon belevésve a festékbe: Ne egyél meg semmit, amit magad nem ölnél meg!
Utána zöld filctollal: Ne ölj meg semmit, amit magad nem ennél meg!
Az alatt, golyóstollal: Ne ölj!
Alatta, lila filccel: Ne egyél!
Végül legalul, egyelőre az utolsó szó gyanánt, kövér fekete betűkkel ez áll: Picsába a vegetáriánusokkal! „Minden isten húsevő" – Laura Chase.
Laura tovább él.

96. oldal

2 hozzászólás
>!
Amadea

– A szerelem rettenetes dolog – mondta, és megveregette a vállamat. – De ha nincs, az még rosszabb.

329. oldal

>!
Amadea

Isten minden bizonnyal a partvisszekrényben lakik.

152. oldal

>!
Amadea

A romantika valahol közép-távolban zajlik. A romantika nem más, mint benézni önmagadhoz, harmattól párás ablakon keresztül. A romantika nem más, mint kihagyni bizonyos dolgokat: ahol az élet röfög és szortyog, ott a romantika csak sóhajt.

285. oldal

>!
Csabi MP

Walternek anyus a hajó, akárcsak a tropára ment autómotor vagy elromlott lámpa vagy rádió – bármi olyan holmi, amivel egy ügyes kezű férfi elbabrálhat és addig piszkálhatja a szerszámaival, amíg szinte vadonatúj állapotba nem hozza őket. Hogy miért találom ezt mindig olyan megnyugtatónak? Talán azért, mert lelkemnek valami gyermeki, hittel teli sarkában úgy érzem, hogy Walter egyszer csak előveszi a laposfogóját meg a racsnis készletét, és ugyanezt végbeviszi rajtam is.

78. oldal

>!
Csabi MP

Miután leérettségizett, elfogadott egy állást egy egy-osztálytermes elemi iskolában az ország akkor még Isten háta mögöttinek számító északnyugati részében. Mélyen megrázta, amit ott tapasztalt: a szegénység, tudatlanság, tetvesség. A gyerekeket ősszel bevarrták az alsóneműikbe, és tavaszig ki se bontották őket belőlük – ez a részlet máig megmaradt az emlékezetemben, mint a nyomorúság különlegesen drámai eleme.

80. oldal

>!
Mafia I

Arra a szóra gondol, omolni, hogy milyen régimódi. Mégis ezt akarja – a karjaiba omolni, és soha el nem engedni őt.

121. oldal

>!
Amadea

A franciák nagy tudorai a szomorúságnak, ismerik minden fajtáját. Ezért is van bidéjük.

329. oldal

>!
Mafia I

E pillanatban a középső fülkében olvasható a legjobb sorozat. Az első mondat ceruzával van írva, lekerekített betűkkel, akár a régi római sírokon, vastagon belevésve a festékbe: Ne egyél meg semmit, amit magad nem ölnél meg!
Utána zöld filctollal: Ne ölj meg semmit, amit magad nem ennél meg!
Az alatt, golyóstollal: Ne ölj!
Alatta, lila filccel: Ne egyél!
Végül legalul, egyelőre az utolsó szó gyanánt, kövér fekete betűkkel ez áll: Picsába a vegetáriánusokkal! „Minden isten húsevő” – Laura Chase.

96. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Disznótor
Gordon Agáta: Kecskerúzs
Zuzana Brabcová: Gyöngyök éve
Roger Peyrefitte: Különleges barátságok
David Leavitt: Az indiai hivatalnok
Alice Walker: Kedves Jóisten
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
William Faulkner: A hang és a téboly
Annie Proulx: Közel s távol