Öcsi ​és Bátyó 81% 37 csillagozás

Szeretem Marék Veronikát, de ez most nem nagyon jött be. Zavart hogy nem volt történet, csak párbeszédek, és a képeket és a szöveget nem együtt láttam. Maguk a történetek sem voltak igazán jók, bár így, kevés szöveggel elég mozgalmas a könyv, sok mesét tartalmaz. Az tetszett, hogy öcsi és bátyó jó testvérek, és a nagy folyamatosan segíti az öccsét.

Kicsit furcsa ez a könyv, mert adott a szöveg, melynek önmagában kevésbé van értelme. Aztán a másik oldalon ott vannak az illusztrációk, mint egy képregény. Úgy olvastam, hogy először végignéztem a képkockákat, hogy kitaláljam a történetet, s aztán olvastam el a hozzá tartozó mondatokat. Ez is egyfajta nézd a képet, s mesélj róla! könyv volt. Akár egy kis fantáziamozgató is lehet a gyereknek, hogy a képek alapján találja ki miről szól a történet.
Egyébként nagy vesztesége ennek a könyvnek ez a különszedett kép és szöveg. Pedig amúgy a történetek tetszettek, kedvesek, frappánsak.

Aranyos, egyszerű történetet voltak. Estére pont megfelelőek. Némelyik mulatságos volt, mosolyogtam rajta.

Jó kis történetek lettek volna, de engem zavart, hogy külön volt a szöveg és a kép, talán ha a képek alá írják a szöveget élvezhetőbbek lettek volna a történetek!

Azt hiszem, a Kisdobos magazinban olvastam korábban ezeket a történeteke, de lehet, hogy összekeverem a Kék kerítéssel, ami biztosan ott jelent meg, és az Öcsi és bátyó inkább a Dörmögő Dömötörben szerepelt. Jó volt felidézni ezeket a képsorokat, a legtöbb ismerős volt számomra. Úgy emlékszem, eredetileg nem volt hozzá szöveg, itt pedig írtak egy pár mondatos párbeszédet a rajzokhoz. Néha kicsit furcsának tűnt a szöveg így, hogy külön kellett olvasni, szerintem szöveg nélkül is érthetőek a történetek. Nosztalgikus kis kötet, kár, hogy ilyen rövid volt, bár lehet, hogy eredetileg sem jelent meg több ebből a sorozatból.

Hmmm…aranyosak nagyon sztorik, de nem jó így olvasni, hogy közben fél szemmel meg a másik oldalra kell pislogni… Persze, megoldom, a gyerek nem vesz észre semmit…de na! :))

A rajzok tetszettek, a történetek nagyon rövidek és semmitmondók voltak.

19 nagyon rövid kis történet, akár a legkisebbeknek is, akik épp csak pár sorocskát tudnak izgés-mozgás nélkül végighallgatni még. Éppúgy ajánlom ezt a könyvet is, mint a többi Marék Veronika mesét minden kisgyerekesnek.
Rövid történetek, a képeken nyomon tudják követni a szöveget a gyerekek- bár lehet jobb lett volna, ha képregény formában, a képek alá kerültek volna az oda illő mondatok-, a megszokott illusztrációkkal.

Ez a képregényes megoldás egy oldalon belül nagyon tetszett nekünk. Nekem még ki kell egészítenem átkötő szöveggel a csak párbeszédből álló mesét, de sebaj.
A rajzok lényegretörőek, a kicsik is vágják.
Bátyó néha genyó, de néha ilyen egy tesó, ez így van rendjén!

Nekem kicsit kesze-kusza volt, és sok helyen a tesók szavai, tettei se tetszettek, de ezt betudom annak, hogy a 80-as években még biztos nem volt nagy szám, ha a gyerekek egymás között azt mondták „tűnj el!” vagy „te buta” vagy épp „pukkadjatok meg”. Én egy mesekönyvtől nem ezt várom, ne ezt a stílust tanítsa az egymás közti viselkedésnél.