Kippkopp, ​hol vagy? (Kippkopp 7.) 95% 75 csillagozás

Eddig egyáltalán nem ismertem a szerzőnő ezen sorozatának könyveit, de mivel még a szakdolgozatomban is megemlítettem őket, úgy gondoltam, ideje párat elolvasni. Mesékkel az ember úgysem járhat rosszul. Szerintem ez a mű még a felnőttek számára is élvezhető lehet, még akkor is, ha a történet számunkra már túlzottan a gyerekes, az illusztrációk biztosan megérnek egy misét.

Nagyon aranyos történet :)))

Na, ilyen se volt még, hogy elolvasok egy könyvet, tetszik is, meg minden, aztán látom itthon a molyon, hogy már olvastam egyszer 6 évvel ezelőtt. Ettől függetlenül nagyon bájos, mint minden Kippkopp-történet és imádom a „térképet” a belső borítón.

Ezt nem ismertem!!! :) Látszik is, hogy rossz sorrendben olvastam most a könyveket. :D

Kicsit eszembe jutott a Némó nyomában, ami nekem egy rémálom, de itt szerencsére nem volt akkora a baj. :)
Kippkopp eltűnt a viharban, amikor az egyik kis gyerkőcöt kereste, és belepottyant egy sziklahasadékba. Szerncsére egy kis denevér értesítette a családotés együtt megkeresték és megmentették Kippkoppot. :))

Imádom, hogy a belső borító is ilyen szép kis díszes – ebben a kötetben világoskék rajzok és szövegek vannak, megjelölve a helyeket, ahol keresték Kippkoppot és ahol végül megtalálták. :))) ♥

Az előző olvasások után furcsa volt, hogy nem csak Kippkoppról szól a mese, hanem a már meglévő családjáról. Van némi interaktívság a történetben, hiszen néhol csak a képek beszélnek, s így a gyermek hallgatóság is mesélhet kicsit. Habár a bonyodalom kibontakozott, és meg is oldódott, mégis hirtelennek éreztem a végét. A könyv belső borítóján lévő térkép a mese helyszíneivel, tetszett.

Szegény Kippkopp jól megjárta. De szerencsére összefogott a családja.

Na, sikerült az utolsó előtti darabnál kezdeni a sorozatot, látszik, hogy nem emlékszem. :) Mondjuk erre nem is emlékezhetek, mert újonnan íródott. (Én már arra sem emlékeztem, hogy Kippkoppnak és Tipptoppnak gyerekeik vannak, teljesen meglepődtem, miután úgy vezettem fel a történetet, hogy ők a gesztenyefiú meg a gesztenyelány, aztán hamar kiderült, hogy inkább a gesztenyeapuka és -anyuka.) Na mindegy, a történet aranyos volt, a rajzok úgyszintén, és tud úgy egyszerű lenni, hogy közben mégsem bugyuta, 2-3 éves kortól simán érthető, de a túlérett négyévesemet is lekötötte. :)

Ez a top 5-ben benne van. Nagyon ott van. Szépek a rajzok, van akció, segítségnyújtás, kicsi izgi, szerencsés végkifejlet. Saját példány kell! :)

Marék Veronika Kippkopp meséi rövidek, egyszerűen érthetőek, mégis olyan sok mindent el tud mondani közel ötven oldalon. Az összetartozás fontosságát, a segítőkészség, a szeretet, a felelősség érzését a mese erősíti anélkül, hogy ezek a fogalmak értelmezve lennének. Persze, a megszokott, kedves rajzok sem hiányozhatnak. Szeretem Kippkopp történeteit.

2.0 Állandósult újraolvasós. (Ez a Marék Veronika viharfetisiszta szerintem)