Kippkopp ​gyerekei (Kippkopp 5.) 94% 160 csillagozás

A Kippkopp könyvek a gyermekirodalom legkiválóbbjai közé tartoznak, az unokám is szereti, ez lesz az ötödik könyve a sorozatból.

Lendületes, eseménydús történet, bűbájos rajzokkal, állatokkal, növényekkel, tanulsággal a család fontosságáról, viszontagságokról és az összetartás, a leleményesség erejéről.

A belső borítón elhelyezett térképecske a fontosabb események helyszíneinek megjelölésével remek ötlet.

Imádnivaló ez a Kippkopp család! Teljesen a rabjává váltam a mesesorozatnak, hatalmas kedvenc lett, mindenképp be kell majd szereznem saját példányokat. Csodajó, élvezetes!

Kippkopp és tipptopp szeretnének gesztenye gyerekeket. Rá is bukkannak a fűben a gesztenyefa alatt, öt kis kipikopira. A név választás a gyerekeknek nam volt könnyű, sőt kalandosra sikeredett. De mint mindig, minden jó, ha a vége jó, szerencsése záródott a név keresés.

Kipikopik – de cukik :D :D

Jó, hát ez cuki volt. Kedves, és aranyos.

Ez volt meg nekünk, itt ismerkedtem meg Kippkoppal. Kiskoromban is valószínűleg többször nézegettem, de tavaly ősszel biztosan. Vagy húszszor egy hét alatt legalább. És ez van olyan jó, hogy még így se untam meg – sok másik gyerekkönyvvel szemben.

Nagyon aranyos mese :D Az unokahúgom is nagyon imádja.

Az egyik legédesebb mese, amit valaha olvastam. Az én gyerekkoromból kimaradt, de anyósom elhozta az unokájának férjem példányát, azóta majdnem mindennap előkerül. Kislányom legtöbbször Bogyó akar lenni, és legalább százszor el kellett mondani a kipikopik nevét neki, amíg nem tudta fejből. Lehet, hogy azért szimpatikus ez a történet, mert mi is 5 gyermeket szeretnénk. Azért kicsit orroltam a gesztenye szülőkre, amiért magukra hagyták a gyerkőcöket, amíg ők elmentek házat keresni. Na meg, hogy a kicsik oldják meg végül a gondokat! Persze gesztenyééknél lehet máshogy megy. :D

Gyerekkoromban nekem valahogy kimaradtak a Kippkopp mesék. Most a kisfiamnak olvasom, s ez a legújabb a sorozatból. Leleményes gesztenyegyerekekről szól, akik megoldást találnak egy fontos problémára. Marék Veronika kedves meséi joggal nyűgözik le a legkisebbeket. Nagyon szerethetőek a figurái, szépek a rajzok, a történet tanulságos.

Ez nem a mi gyerekkönyvünk volt, anyukám eldugottjai között találtam – már biztos az unokáknak gyűjtötte be valahonnan. És… tudom is, hogy miért. Mert hogy épp 5 kipikopi, fogadott gyerek van benne, mint ahogy ők is 5-en voltak testvérek, s elég korán lettek félig-meddig fogadottak. Hja. Hogy miről árulkodhatnak valaki könyvespolcának furcsa darabjai…
Ettől elrugaszkadva a könyv nekem amolyan semleges volt: nem is tetszett, de nem is rossz. Merthogy a gyereket nem csak úgy találjuk, ha már eldöntöttük, hogy kellene… A mai házaspárok zöme egyszerűen hiába küzd azért, hogy saját gyerekük legyen. Hogy megszülethessen végre egy – nem öt! (Na, ez meg a másik véglet: az egyszerre 5 gyerek… – Bár, ha ebbe nagyon belemennénk, akkor ez milyen jó tanmese lehetne a lombikbébi programhoz is, nemcsak az örökbefogadáshoz!) Azért az örökbefogadó házaspárok is milyen sokat várnak, nem csak úgy kimennek a rétre, azt hopp. No, ennyit a mai világhoz való kapcsolhatóságáról – mert hogy a mese tanítása szép és emberi és anyámék idejében, a háború után talán még így is működött: újranősült vagy férjhez ment egy megözvegyült 40-es ember, és hirtelen kapott is egyből 5-6 csemetét… De azért óvatosan mindenféle párhuzammal és időutazással – lehet hogy csak a határon kell átlépni és még ma is találunk ilyen sokgyermekes családokat.