Kippkopp ​a hóban (Kippkopp 2.) 95% 261 csillagozás

Mese hetet tartottunk az óvodában. A gyerekek behozhatták kedvenc könyvüket. Így került a kezembe ez az aranyos történet, amely remek szociális, érzelmi példákat állít a gyerekek elé. Könnyed történt, megérdemli a titulusait.

A gesztenyegyerek, aki arra ébredt, hogy a hóesés mindent fehérbe öltöztetett, igazi kalandokat élt át ebben a mesében. Volt itt minden: kirándulás, életmentés – és nagy öröm a végén, hiszen minden jó, ha jó a vége.
Marék Veronika szövege és rajzai gyerekkorom óta kedvenceim, mindig sajnáltam kicsi gyerekként, hogy nem volt saját Kippkopp mesekönyvem. Barátságos, kedves, tiszta rajzai vannak – mert ezeknek a meséknek az illusztrációit mindig tisztának, ártatlannak éreztem. Melegség sugárzik belőlük.
Ezt a mesét ötvenévesek is ugyanolyan örömmel lehet olvasni, mint ahogyan óvodásként hallgattuk szüleink tolmácsolásában, a rajzokat nézegetve.

Nagyon aranyos volt a sorozat ezen része is. Imádnivaló ez a kis gesztenye. Hihetetlen jóság árad belőle, ami tanító jellegű lehet a gyerekeknek.

Kippkoppot már gyerekként is szerettem. Most felnőttként meg azt látom, hogy ez tök jó, mert egy kétéves is érti már és két mesélés után már el tudja mesélni ő is.
Meg van kedvenc képe is, a lány például minden alkalommal megkereste, hogy hol van a hócímke (=megdermedt széncinke).

Kippkopp a gesztenyegyerek felelősségvállalását, érzékenységét ismerjük meg. Kippkopp talált egy cinegét a hóban, hazavitte, etette, felmelegítette. Elhatározta, hogy a tavaszig etetni fogja a madarakat, hogy legyen mit enniük.
Milyen jó ha a gyerekek is a jót látják.Kicsiknek, nagyoknak egyaránt javasolt.

Kippkopp, a hóban talál egy madárkát,aki átfagyott a hidegben. Meleg kamrába viszi, és a többi madárkának is visz ennivalót, akik nem találnak eleséget. Egész tavaszig eteti őket.

Kedves, segítő szándék árad a kis történetből. Madármentés. Ez mindig szép, nemes feladat. A tél komorságának kiszolgáltatva nem tud minden madár eleséghez jutni. Nagy segítség nekik a madáretetőbe helyezett dió, és különféle magvak. Kippkopp most ebben cselekedik meghatározót.

Kippkopp a gesztenyegyerek a legkisebbeknek segít a világ megismerésében.
A gyerekek ebben a történetben könnyedén tanulják meg az egymásról való gondoskodás jelentőségét.

Ebből csak arra emlékeztem, hogy kiskoromban nagyon szerettem, úgyhogy most újra elolvastam. Persze, a segítségnyújtás általánosságban is nagyon fontos, de ez a mese konkrétan arra is tanít, hogy etessük télen a madarakat, és ez szerintem nagyon jó.
A régi kiadást szerettem volna megszerezni, mert valamiért úgy rémlett, hogy az leporelló (nem az), de utánanézegettem, és bár furcsa, hogy át lettek rajzolva a képek a formátum miatt, meg át lett írva a szöveg (azt aztán végképp nem értem, hogy minek), elég jó ez is. Különösen, hogy a régit sehol nem lehet már kapni :)

Kedves és tanulságos mese, mely felhívja a gyerekek figyelmét arra, hogy milyen fontos a madarak etetése a téli időszakban.