Boribon ​és Annipanni (Boribon és Annipanni 1.) 89% 181 csillagozás

Apaló könyvtárba ment, így kedvesen megkérdeztük Julit, hozzon-e neki mesekönyvet. Igen. Milyet? Pirosat.
A történet tetszik neki (mióta megérkezett a könyv, mást se csinálunk, csak újra meg újra felolvassuk), különösen persze az foglalkoztatja, hogy Annipanni sír, a végén pedig mindig megállapítja, hogy ez egy jóó piros mese.
Nekem a ritmusa meg a bája tetszik. Beszerezzük itthonra.

Hát hogy ez mennyire cuki volt! A szamóca meg külön kedvencem, örülök, hogy ők is imádták.

Egy csipetnyi gyermekkor. Finom illatú, és gyönyörűen illusztrált. Csak szeretni lehet. Boribon és Annipanni kalandjainak minden polcon ott a helye.

Már régóta megvan ez a Boribon, tucatszor került rá a sor, mert úgy tűnik a fiúk is szeretik. A szamócázás nálunk idegen fogalom, egészen június végéig eprezés van, de mivel mindketten odavannak az eperért, teljesen érthető számukra minden öröm és bánat a könyvben. (És ismét a Dabasi Nyomda csodás munkáját csodálhatjuk ebben a kötetben.)

Nagyon szeretm Boribon történeteir, mert a kis mackó pont olyan „problémákkal” szembesül, mint a kisgyermekek.
Ugyan úgy szófogadatlan, vagy ép durcás, makacs, szomorú, beteg… De ahogy Marék Veronika meséiben, minden esetben jól vegződnek a történetek.
Igaz, a gyerekim már nagyok (10 és 6 évesek), még mindig sokszor kerülnek le ezek a rövid mesék esténként ❣

Nem túl bonyolult mese a kislányról, aki szétszórja a ruháit és vacsora előtt teleeszi magát szamócával… :) A cinikus felnőtt énem nem tudja, hogyan kellene az ilyesmit értékelni, 8 és fél hós Luca lányomat pedig egyelőre jobban izgatta, hogy hogyan vehetné a szájába a szép piros borítót. :)

Mióta a kezünkbe került a könyv, mást se csinálunk, csak újra meg újra elolvassuk. Egymás után, többször, lassan kívülről fújjuk… igen mindketten…

Szamócavadászatra indulás… én is mennék szívesen! :)
Ám útközben amit csak megtalált Boriban, felvette. Szerintem elég lett volna, ha csak felveszi a kezébe, és viszi… Miért vette fel? Amit találunk bárhol, azt felvesszük? Na ne!

Sosem olvastam el az első részét. Hát ezt is kipipálhatjuk. Szerintem egy nagyon jó kis történet tele rajzzal, színnel, kevés szöveggel ami a gyerekeknek kellően kedvező.

Általános iskolás koromban nagyon szerettem Boribon sorozatát. Jó nosztalgiázni.
Ebben a történetben valójában azt tudjuk meg, hogyan ismerkedett meg Boribon és Annipanni. Bevallom, ez a mesekönyv nem fog kiemelkedni a többi közül, mert szinte alig szól bármiről is, de a rajzok szépen, valamint a vége aranyos volt.