Tusculumi ​eszmecsere 2 csillagozás

Marcus Tullius Cicero: Tusculumi eszmecsere

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

>!
Allprint, Budapest, 2004
334 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639575100 · Fordította: Vekerdi József

Enciklopédia 46


Most olvassa 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

>!
Sli SP

Szókratész idevágó véleménye kiderül a haláláról szóló könyvből, amelyről már bőségesen szóltam. Miután befejezte elmélkedését a lélek halhatatlanságáról, és már sürgette a halál órájának közelsége, Kritón megkérdezte, hogyan temessék el. „Úgy látszik, barátaim – szólt –, hiába vesztegettem fáradságomat. Kritón barátunkat nem sikerült meggyőznöm arról, hogy én innét el fogok tűnni és belőlem semmi sem fog visszamaradni. Ám legyen, Kritón: ha nyomomra tudsz bukkanni, és valahol rám tudsz találni, temess el ott, ahol legjobbnak látod. De hidd el nekem, eltávozásom után egyikőtök sem fog utolérni.”
Szépen beszélt: barátjának is engedett, de azt is kifejezésre juttatta, hogy az egész üggyel semmit sem törődik. Nyersebb volt Diogenész: ő is ugyanezen a véleményen volt, de cinikus voltának megfelelően durvábban fogalmazott. Azt parancsolta, hogy temetetlenül lökjék félre. Barátai: „A madaraknak és vadállatoknak?” – „Legkevésbé sem. Tegyetek mellém egy botot, hogy elkergessem őket.” – „Erre hogy leszel képes? Hiszen nem leszel tudatodnál!" – „De ha semmiről sem tudok, akkor mi bajom származhatnék a vadállatok marcangolásából?”
Bölcsen nyilatkozott Anaxagorasz. Amikor Lampszakoszban halálos ágyán feküdt, barátai megkérdezték, hogy hazájába, Klazomenébe szállítsák-e, ha valami történik. Így felelt: „Nincs rá szükség. Az alvilágba mindenhonnan egyforma hosszú út vezet."

63. oldal, Első könyv - A halál megvetéséről (Allprint, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Alvilág · halál · halott · Szinópéi Diogenész · Szókratész · temetés
>!
Sli SP

Nem tudjuk-e, hogy mit esznek a spártaiak a közös étkezéseken? Amikor Dionüsziosz, a zsarnok egy alkalommal náluk ebédelt, kijelentette, hogy nem ízlik neki a fekete leves, az ebéd fő fogása. Erre a szakács: „Nem csodálom; hiányzott belőle a fűszer.” – „Milyen fűszer?" – „Vadászat fáradtsága, izzadás, futás az Euróta partján, éhség, szomjúság; ezzel szokták fűszerezni az ételt a spártaiak.”

244. oldal, Ötödik könyv - Az erény magában is elegendő a boldog élethez (Allprint, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: éhség · étel · étkezés · fűszer · spártai · szomjúság
>!
Sli SP

Ki nem tapasztalta, hogy az étvágy mindent fűszerez? Amikor Dareiosz menekülés közben hullákkal szennyezett, zavaros vízhez jutott, kijelentette, hogy sohasem ivott jobbat. Tudniillik még sohasem volt szomjas ivás előtt. Ptolemaiosz sem volt sohasem éhes evés előtt. Amikor egy alkalommal kísérők nélkül járta be Egyiptomot és egy kunyhóban fekete kenyeret kapott, úgy érezte, hogy még semmi sem ízlett neki úgy, mint az a kenyér. Mondják, hogy Szókratész esténként szapora léptekkel járkált, és mikor megkérdezték, hogy ezt miért teszi, azt válaszolta, hogy járkálással fűszerezi éhségét, hogy jobban essen a vacsora.

243-244. oldal, Ötödik könyv - Az erény magában is elegendő a boldog élethez (Allprint, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: éhség · étel · étkezés · étvágy · fűszer · ivás · Szókratész · szomjúság
>!
Sli SP

Egyébként ez a zsarnok saját maga fölött mondott ítéletet arról, hogy boldog-e. Egyik talpnyalója, Damoklész, egy beszélgetés során felemlegette seregeit, kincseit, méltóságát, bővelkedését minden jóban, királyi palotájának pompáját, s kijelentette, hogy soha senki sem lehetett boldogabb nála. Erre ő így szólt: „Damoklész, ha ennyire tetszik neked ez az élet, van-e kedved belekóstolni és megtapasztalni az én szerencsémet?” Amikor Damoklész kifejezte ezt a kívánságát, gyönyörűen hímzett térítővel letakart, arany heverőre fektette, ezüst és arany domborműves edényekkel rakatott meg tálaló asztalkákat. Az asztal mellé ritkaszép fiúkat állított, akik minden intésére figyelve, gondosan kiszolgálták. Felékesítették koszorúkkal, kenetekkel, illatos füstölőket gyújtottak, az asztalokat megrakták válogatott, ízletes ételekkel. Damoklész végtelenül meg volt elégedve. E ragyogó pompa közepette egy villogó kardot akasztottak fel egy szál lószőrön a mennyezetre, hogy pontosan a boldog ember nyaka fölött függjön. Damoklész ettől fogva rá sem nézett a szép felszolgáló fiúkra és a remekmívű ezüstkészletre, hozzá sem nyúlt a rakott asztalhoz, a koszorúk lehulltak fejéről. Végül könyörgött a zsarnoknak, hogy engedje távozni, mert nem akar tovább boldog lenni. Ugye elég világosan kimutatta Dionüsziosz, hogy semmi sem teheti boldoggá azt, akit állandóan veszedelem fenyeget?

229. oldal, Ötödik könyv - Az erény magában is elegendő a boldog élethez (Allprint, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · Damoklész-kard
3 hozzászólás
>!
Sli SP

(…) élni annyi, mint gondolkodni (…)

285. oldal, Ötödik könyv - Az erény magában is elegendő a boldog élethez (Allprint, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: élet · gondolkodás
>!
Sli SP

Így Agamemnón Homérosznál és Acciusnál:

                 Nagy bánatában tépi borzas üstökét.

Bión szellemesen jegyzi meg, hogy az ostoba király elkeseredésében úgy tépdesi a haját, mintha a kopaszság enyhítené a bánatot.

144-145. oldal, Harmadik könyv - A bánkódás enyhítéséről (Allprint, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Agamemnón · bánat · haj, hajszál · kopasz
>!
Sli SP

Vedd hozzá a mérsékelt táplálkozás eredményeként előálló szikár testalkatot, töretlen egészséget, és hasonlítsd össze velük az izzadókat, böfögőket, akik úgy teletömik magukat étellel, mint a hizlalt ökör – akkor belátod, hogy akik legjobban hajszolják a gyönyöröket, azok élvezik a legkevésbé. A táplálkozás örömét az étvágy biztosítja, nem a jóllakás.

244. oldal, Ötödik könyv - Az erény magában is elegendő a boldog élethez (Allprint, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: étel · étkezés · étvágy · gyönyör
>!
Sli SP

Amikor egy díszmenetben hatalmas mennyiségű arany- és ezüsttárgyat vittek, Szókratész így kiáltott fel: „Mennyi sok minden van, amire nincs szükségem!”

242. oldal, Ötödik könyv - Az erény magában is elegendő a boldog élethez (Allprint, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Szókratész
1 hozzászólás
>!
Sli SP

Cato írja, hogy a légiók gyakran lelkesen indultak olyan helyre, amelyről tudták, hogy onnan nem fognak visszatérni. Ugyanilyen hős lélekkel estek el a spártaiak Thermopülénél, akikről Szimónidész sírverse szól:

                 Itt nyugszunk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
                 megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

Mit mondott vezérük, Leónidasz? „Bátran előre, lakedaimoniak! Ma az alvilágban fogunk vacsorázni!” Vitéz nép volt, amíg érvényben voltak Lükurgosz törvényei. Egyikük, mikor a perzsa ellenfél szóváltás közben dicsekedett: „Dárdáink és nyilaink tömegétől nem fogjátok látni a napot”, így válaszolt: „Akkor árnyékban fogunk harcolni".

62. oldal, Első könyv - A halál megvetéséről (Allprint, 2004)

2 hozzászólás
>!
Sli SP

Azt azonban semmiképpen sem akarom akadályozni, hogy ellenem írjanak, sőt ezt kifejezetten óhajtom. Mert Görögországban sem állt volna soha akkora becsben a filozófia, ha nem élesztették volna a legbölcsebb emberek vitái és ellenvéleményei.

76. oldal, Második könyv - A fájdalom elviseléséről (Allprint, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: filozófia · vita

Hasonló könyvek címkék alapján

Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek
Lucius Annaeus Seneca: A gondviselésről és más írások
Lucius Annaeus Seneca: Az élet rövidségéről / A lelki nyugalomról
Lucius Annaeus Seneca: Vigasztalások
Lucius Annaeus Seneca: Seneca prózai művei I-II.
Marcus Aurelius: Elmélkedések
Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései
Lucius Annaeus Seneca: Az élet rövidségéről
Titus Livius: A római nép története a város alapításától
Iulius Caesar: A polgárháború