Az ​állam 6 csillagozás

Marcus Tullius Cicero: Az állam Marcus Tullius Cicero: Az állam

Cicero ​az a kiemelkedő római állambölcselő, akinek eszméiből a Cicero századának is tekinthető XVIII. században még az amerikai alkotmány megalkotói is a magukat a római köztársaság eszmei követőinek tekintő francia forradalmárokhoz hasonlóan szellemi támogatást reméltek az új társadalmi és alkotmányos rend kialakítása során. Cicero állambölcselete ugyanakkor nem csekély hatással van a konzervatív gondolkodókra is, akik a hagyományokhoz való visszatérés Cicero által megfogalmazott eszméjét hangsúlyozzák. A pozitivizmus térnyerése a XIX. században már nem kedvez a cicerói eszmevilág befogadásának. Századunkban azonban tagadhatatlanná válik, hogy Cicero a görög-római antikvitás olyan gondolkodója, aki képes volt az állam ma is nemegyszer aktuális jelentéssel rendelkező meghatározására. Cicero, szakítva az államot merev kategóriának tekintő szemlélettel, azáltal járul hozzá a modern alkotmányos államfogalom megalapozásához, hogy az államot és annak legtágabban értelmezett alkotmányát… (tovább)

>!
Akadémiai, Budapest, 2016
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630584425 · Fordította: Hamza Gábor, Havas László
>!
Akadémiai, Budapest, 2007
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630584425 · Fordította: Hamza Gábor, Havas László
>!
Akadémiai, Budapest, 2002
228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630579383 · Fordította: Hamza Gábor, Havas László

2 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Caius Laelius Sapiens · Scipio Aemilianus Africanus


Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
monseigneur
Marcus Tullius Cicero: Az állam

Cicero mint embert, és mint a Köztársaság politikusát nagyon kedvelem, még akkor is, ha Caesar és Augustus karakterét jobban megértem és támogatom. Cicero egy szebb napokat látott, de kimerült rendszer utolsó nagy formátumú képviselője volt.

Gondolatai az ébredező Római birodalom értékeit tükrözik, mégis alaposan túlélték őt, és több újra felfedezést is megértek. Először a reneszánsz alatt, amikor a hozzá hasonló antik szerzőknek nagy keletje volt. Ekkoriban Boccacciótól Erasmuson át Machiavelliig mindenki olvasta, és elemezte Cicerót, amit azért megkönnyített, hogy akkoriban több elveszettnek hitt irományát megtalálták. A 17. században az abszolutizmus hirdetői vették kölcsön néhány elvét, utánuk viszont többek között Rousseau is osztotta gondolatait. Az államiságot ekkoriban újraértelmező Franciaország és Egyesült államok, szintén merítettek Marcus Tullius Cicero munkáiból.

Én is szívesen olvastam, érdekes gondolatokat fogalmazott meg, és Az Állam sokkal olvasmányosabb volt Platón azonos című művénél. Ebbe több dolog játszik bele. Egyrészt terjedelemben alig a fele volt Platónnál, másrészt jóval gyakorlatiasabb népszerű elődjénél, spoiler. Olvasásélményben tehát jobb volt, ebben még a temérdek lábjegyzet és a több tucat megszakadt gondolatmenet sem ingatott meg.

Cicero művében egy valaha élt római hősök közti vitába ágyazza eszméit. Ezek az eszmék nem válnak el koruktól, a szerző nyíltan saját államát nevezi meg legjobbként, viszont Rómára még inkább városállamként tekint, egyenrangú polgárok közösségeként, részletkérdés, hogy ez a kis közösség mintegy mellesleg leigázta az ismert világ felét. Ez a hozzáállást nyilván hamar megfojtotta azután a kibontakozó Principátus rendszere, ami már fontosabbnak vélte a világhódító birodalom mítoszát erősíteni. Ugyanakkor az is érthető így, miért pont a 14. században lett újra népszerű, és elsőként pont a széttagolt Itáliában.

4 hozzászólás
>!
daney
Marcus Tullius Cicero: Az állam

Eme mű olvasását ha akartam volna sem tudtam volna megkerülni. Ezért eleinte beletörődéssel, majd fokozatosan egyre nagyobb érdeklődéssel olvastam. Ám mielőtt az érdeklődés élvezetté fokozódott volna, a végére is értem…


Népszerű idézetek

>!
Fatma 

„Az állam tehát” – mondta Scipio – "a nép ügye, a nép azonban nem olyan embergyülekezet, amely akármilyen módon keletkezett, hanem a tömegnek olyan csopotosulása, amelynek alapja a jogi megállapodás és a közös előny. A csoportosulás elsődleges indítéka nem annyira a gyengeség érzésében, mint inkább az emberek úgynevezett természetes társas ösztönében rejlik.

90. oldal

>!
Fatma 

(…) Ezért nem természetes folyamat az állam elpusztulása, eltérően az embertől, aki számára a halál nem csupán szükségszerű dolog, hanem gyakran még kívánatos is.

164. oldal

2 hozzászólás
>!
Sli SP

(Scipio:) (…) Nem az vagy, amit alakod mutat: az értelem adja mindenki lényegét, nem a külső, amire ujjal lehet mutogatni.

188. oldal, Hatodik könyv (Akadémiai, 2007)

>!
Sli SP

(Scipio:) (…) az államnak egyik formája sem rútabb annál, mint amelyben a leggazdagabbakat a legjobbaknak tartják.

94-95. oldal, Első könyv (Akadémiai, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: állam · gazdagság · Scipio Aemilianus Africanus
>!
Fatma 

Mit ér, ha az utánad következő korok megemlékeznek rólad, amikor a korábbiak nem emlegettek, jóllehet akkor sem éltek kevesebben, sőt bizonyára derekabb férfiak voltak?

198. oldal

>!
Fatma 

Mindig van szabad időm könyveim olvasásához: ezek soha nem hevernek olvasatlanul; az azonban, hogy téged nyugodt körülmények között talállak, nagy szerencse, különösen akkor, amikor államunk így fel van bolydulva.

76. oldal

>!
Fatma 

Ahol tehát tyrannus van, ott nem egy romlott államról van szó, miként azt már tegnap mondottam, hanem, miként azt most már a megfontolás mondatja velünk, egyáltalán nem is létezik semmiféle állam.

168. oldal

>!
Fatma 

Mi nyomorultabb ugyanis minálunk, akiket mintegy kifosztva és mezítelenül hajítottak ebbe az életbe, törékeny testtel, aggódó szívvel, gyenge lélekkel, gondoktól gyötörve, az erőfeszítések iránt resten, az élvezetekre hajolva?

146. oldal

1 hozzászólás
>!
Fatma 

(Laelius:) „Egy bölcset keresel talán?”
Erre válaszolta ő (Scipio): „Pontosan őt.”
(Laelius:) „A jelenlévők körében szép választék kínálkozik,kezdd például magaddal.”
Erre Scipio: „S bár volna csak belőlük az egész senatusban hasonló arányban! Azonban mégis az a bölcs ember, aki, miként ezt Africában gyakran láttuk, egy otromba és hatalmas testű szörnyön ülve, megzabolázza azt, és a vadállatot oda irányítja, ahova csak ő akarja, és gyöngéd biztatás vagy simogatás révén hajtja a fenevadat.”

141. oldal

>!
Sli SP

„Meggyőződésünk: a hazának az érdeke az első” ez az emberek közötti viszálykodás megszüntetése nélkül egyáltalán semmit sem jelent. A haza előnye ugyanis mi más volna, mint egy másik állam vagy nép kára? A határok kiterjesztése egyenlő a mások földjének erőszakos elrablásával, a hatalom gyarapításával, az adók megnövelésével. Aki tehát ezeket a javakat, ők maguk is úgy nevezik ezeket, hazájának megszerezte, azaz azt, aki államok szétzúzása és népek elpusztítása révén az államkincstárt pénzzel megtöltötte, földeket szerzett, polgártársait vagyonosabbá tette, az égig dicsérik; abban a hitben, hogy ebben a férfiban a legmagasabb rendű és a legtökéletesebb erény lakozik. Ez a tévedés nemcsak a nép és a tudatlanok körében vert gyökeret, hanem a filozófusoknál is, akik még szabályokat is megfogalmaznak az igazságtalanságra, nehogy az ostobaság és a gonoszság tudományos rendszer és tekintély híjával legyen.

149-150. oldal, Harmadik könyv (Akadémiai, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: állam · haza

Hasonló könyvek címkék alapján

Cornelius Nepos: Híres férfiak
Polübiosz: Polübiosz történeti könyvei I-II.
Appianos: Róma története
Caius Sallustius Crispus: C. Sallustius Crispus összes művei
Caius Sallustius Crispus: C. C. Sallustius' épen maradt minden munkái
Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1-2.
Xeravits Géza: Átalakuló hagyományok
Kovács Attila – Misur György – Nanovfszky György – Samu Mihály: A Polgár és a Hatalom
Fellegi Borbála: Út a megbékéléshez
H. L. A. Hart: A jog fogalma