A ​túlélő 10 csillagozás

A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről
Marcus Luttrell: A túlélő

2005. ​június 28-án az amerikai haditengerészet megindította a Vörös Szárnyak hadműveletet. Az akció célja az volt, hogy felkutassák és likvidálják az afganisztáni hegységek között rejtőző tálib vezért, Ahmad Shahdot. A bevetés azonban nem várt fordulatot vett. A négyfős, SEAL-kommandós osztag csakhamar harapófogóban találta magát, körbevéve egy egész sereg tálib fegyveressel, reménytelenül elvágva a segítségtől. Az akció súlyos kudarccal végződött, a négyesből egyedül Marcus Luttrell maradt életben.

Luttrell, aki tehát maga a címbéli túlélő, évekkel később megírta ezt a könyvet a tragédiáról, amely azonnal bestsellerré vált. Visszaemlékezéseit a bátorság és hősiesség egyik legigazabb történetének tartják.
Az azonos című filmet február elejétől vetítik Magyarországon.

Marcus Luttrell (1975-) az amerikai haditengerészet egykori tagja részt vett 2005-ben a Vörös Szárnyak hadműveletben. A 10. számú Seal-csoportban végzett hősies tevékenységéért Haditengerészeti… (tovább)

>!
GABO, Budapest, 2014
392 oldal · ISBN: 9789636898823 · Fordította: Molnár György

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
BoneB
Marcus Luttrell: A túlélő

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről

Atyaúristen! Ez nagyon kemény!

Szerintem G.I. Jane-t tuti innen formázták. A harang megkongatása, ha feladod a kiképzést, a rönk cipelés, a csónak cipelés, a hideg óceánba „fürdés” csak, hogy ez nem egy film, hanem a valóság. Minden elismerésem azoké, akik ezt végig tudták csinálni, de már azoknak is jár az elismerés, akik csak félig jutottak el. Én már az olvasásától is kész voltam. És itt még csak a kiképzés résznél tartottam, ezután jött még csak a rémálom az igazi bevetés, harc a túlélésért.
Sajnálom azokat a srácokat, akik ott maradtak, meg persze a nem SEAL-ként harcoló katonákat is sajnálom, de ez a könyv most a SEAL-ekről szól. A legszomorúbb az egészben, hogy az egészet meg lehetett volna akadályozni azzal, ha nem agyalnak a paragrafusokon, azon, hogy esetleg itthon hadbíróság elé állítják őket. Egyszerűen szarrá kellett volna lőni azt a három parasztot, és akkor életben maradnak mind.
Amit Marcus ott az afgán hegyekben kibírt az pedig ember feletti, borzasztó lehet 150 tálibbal harcolni, mikor ők csak négyen voltak, de legalább felét eltették láb alól. Kérdés, hogy milyen áron? Megérte? De ezt nem tőlük kell megkérdezni, hanem az elnöktől, aki kiküldi őket harcolni, mert úgy érzi, hogy a nagy Amerikának kötelessége mindenbe beleszólni, legyen az bármilyen távol. Jöttek szeptember 11-ével, de olvastam a CIA-s (Andreas von Bülow: A CIA és szeptember 11-e) könyvet, ott nagyon úgy néz ki, hogy Amerika keze jócskán benne volt a dologba, csak ürügy kellett a háború elindításához, mert hanyatlóban volt a gazdaság, és tudjuk, hogy a háború után a gazdaság mindig felélénkül.
Megoldás persze az lenne, ha békében tudnánk élni egymás mellett, de amíg ez „kicsiben” (szomszédokkal való vitázás, főnökkel való összeveszés, családon belüli perpatvar, bandaháború) se megy, addig ne várjunk semmi jót.
A történetbe az összefogás, az elismerés a katonák iránt mindenképp elismerendő. Amerikában a katonák, főleg a különleges kiképzésben (SEAL, ranger, zöldsapkások) résztvevő katonákat nagyon is elismerik a hazájukban. Ha megemlíted bárkinek, hogy honnan jöttél és ki vagy, akkor azt mondják, hogy hmmm… ez igen, ő valaki, ő már tett le az asztalra. Kérdezd meg nálunk a magyar katonákat, hogy ők mit kapnak, milyen elismerést, milyen összefogás van, stb…
Huja!

>!
Ikarosz
Marcus Luttrell: A túlélő

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről

Érdekes egy „könyv”, az biztos.
Sokkal inkább nagyra nőtt interjú, egy baráti beszélgetés.Igazából nem a jó és rossz, ahogy én értékelném, hanem: Őszinte.
Én elhiszem, hogy Marcus Luttrell így gondolja, így látja ezt a dolgot. Ez az ő véleménye.
Ez a könyv igazából azoknak szól, akiknek azért már van valami fogalmuk arról, hogy mi az a Navy SEAL, hogyan értelmezik odaát a hazafiság és a kötelesség kérdését. Lehet, hogy nem szimpatikus Marcus, lehet, hogy nem osztom a véleményét.
Ez az ember olyan helyen nőtt fel,ahol én nem,olyan dolgokat látott, amit én nem, olyan dolgokat viselt el,amit én nem.Hát ki vagyok én, hogy megítéljem?

>!
SteelCurtain
Marcus Luttrell: A túlélő

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről

Talán a legjobb volna gyorsan elfeledni, de ez sajnos nem a bűn rossz, feledhető könyvek közé tartozik. Ilyen átlátszó, undorító propagandakiadvány utoljára az előző rendszerben volt a kezemben, de azok is még az ötvenes évek vad sztálinizmusában keletkeztek, mert a későbbi időszakban már ott is némi visszafogottság volt tapasztalható, s akkor már nem adtak teret egy ennyire melldöngető, a felsőbbrendűség érzésétől eltelt gyűlölettel átitatott írásnak. A kínkeserves olvasás közben számtalan gondolat megfogalmazódott bennem, hogy mi mindent kellene erről az ocsmány könyvről elmondani, de azt hiszem képtelen leszek akár csak a töredékét is papírra vetni, mert minél gyorsabban meg akarok szabadulni ettől a mérgező könyvtől. Mindig megrettenek a könyvégetéstől, de szívem szerint én is máglyára hajítanám ennek a bérgyilkosnak a vallási fanatizmusból és az amerikai felsőbbrendűség érzéséből kotyvasztott gyűlöletkönyvét.
Persze senki ne éljen abban a tévedésben, hogy ez a könyv nekünk szól. Mi az ilyen sótlan jenki örömkatonák számára pusztán potenciális célpontok vagyunk. Mindig mondom, hogy óvakodjunk a humortalan emberektől, mert azok mindenre képesek. Sokat mondó, hogy nincs ebben a könyvben a bakahumornak egyetlen megnyilvánulása sem. Persze bizonyára így van ez a világ valamennyi hadseregének valamirevaló különleges alakulatánál, hiszen a gondolkodó, kételkedő ember az, aki viccet csinál az értelmetlen rendszerből, éppen ezért számukra nincs hely azok között, akik számára nincs nagyobb gyönyörűség, mint gondolkodás nélkül engedelmeskedni a parancsnak. Akármilyen parancsnak. Nem tehetek róla, de nekem folyton Robert Merle: Mesterségem a halál című könyve jutott eszembe. A parancsokat precízen teljesítő koncentrációs táborparancsnokká avanzsált egykori lovassági altiszt édestestvére ezeknek az amerikai kommandósoknak.
A könyv az általános propaganda célokon túl tulajdonképpen két okból keletkezett.
Egyrészt egy maximális kudarccal végződött, s nyilvánosságra került akciónak az utólagos fényezését. Erről meg Joseph Heller: A 22-es csapdája ugrott be, amikor Yossariant azért tüntetik ki, mert a közelébe se ment a célpontnak, hanem kiszórta bombáit a tengerbe. Dicsekedjünk azzal, amit szégyenlenünk kellene!
Másrészt dühödt támadás azon hazai kezdeményezés ellen, hogy az amerikaiak által elkövetett háborús bűncselekmények miatti nemzetközi felháborodást lecsillapítsák. Már nem emlékszem, hogy mi a pontos elnevezése annak a harci cselekmények során alkalmazandó előírásnak, mely ellen ez a könyv íródott, de vesszek meg, ha én még egyszer belelapozok ebbe a szennybe. Fontos azért tudni azt, hogy ez a rendelkezés semmi egyebet nem tesz, mint arra figyelmezteti a jenki katonákat, hogy a világ minden hadserege számára alkalmazandó Genfi egyezmény sajnálatos módon rájuk is vonatkozik. Az más kérdés, hogy ezt nemcsak az amerikaiak szegik meg rendszeresen. De ha a más nemzetbelieket lehet – és kell is – üldözni ezért, akkor az amerikai állampolgárság se legyen menlevél a háborús bűncselekményekhez.

>!
Tünde_Joó
Marcus Luttrell: A túlélő

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről

Nehéz bármit is írni a könyv elolvasása után. Lehet, hogy nem egy szépirodalmi remekmű, de az biztos, hogy felkerült a kedvenc könyveim listájára.
Izgalmas volt belelátni kicsit az amerikai katonák életébe és ha az ember félreteszi a politikát, rájön, hogy van ezekben a fiúkban valami irigylésre méltó, ami nem más, mint a hit, az erő és a kitartás.

>!
Bence_Sorbán
Marcus Luttrell: A túlélő

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről

Rövid leszek… És tömör… Igazából nem is tudom, miért írok véleményt… Amikor nem is értékeltem a könyvet…
Lássuk csak. Ez a tipikus olyan könyv amit egyszerűen nem lehet értékelni… Félreértés ne essék, ez nem azért van mert olyan rossz a könyv. Egyszerűen csak nem lehet és kész.
Hogy miért? Mert erre nem úgy kell tekinteni mint egy rendes olvasmányra. Marcus Luttrel, a címbeli túlélő TÉNYLEG ÁTÉLTE A LEÍRT ESEMÉNYEKET… Ugyan Patrick Robinson segített neki a könyv írása közben, de ez mégsem lett kiemelkedő irodalmi mű… Ez viszont mind azért van mert Marcus nem egy író. Értelemszerűen nem tudta úgy megírni a könyvet, hogy az remekmű legyen. Mert ő nem író hanem egy volt katona…
Mégis tetszett mert megadta azt a hangulatot amit egy ilyen túlélő meg tud adni… Tudtam, hogy ez igaz történet ezért volt meg az a bizonyos hangulat. És ez így jobb volt mintha egy híres, jó író írta volna meg a könyvet… Mert akkor maga a mű lett volna jó viszont a történet és a hangulat nem…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
BoneB

„Aki békét akar, készüljön a háborúra!”

111. oldal, 3. fejezet (GABO, 2014)

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről

5 hozzászólás
>!
BoneB

Akartam volna még aludni egy kicsit, de közvetlenül az ablak előtt nagy fa állt, amelyről kilátás nyílt lefelé a hegyre, és azon a fán lakott a világ leghangosabb kakasa. Az a kis dög egy egész temetőt fel tudott volna ébreszteni, és fütyült a hajnalra, ő rögtön éjfél után elkezdett ordítani, és abba se hagyta egy pillanatra sem. Többször fajult odáig a helyzet, hogy ha választhattam volna, kit nyírok ki, Sharmakot vagy a kakast, könnyen lehet, hogy Sharmak megúszta volna.

324-325. oldal, 10. fejezet (GABO, 2014)

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről

>!
Srác_a_tizedikről

– Marcus! A test paraszthajszál híján majdnem mindent képes elviselni. A lélek az, ami tréningre szorul. (…) Meg tudsz birkózni ilyen igazságtalansággal? El tudod viselni a méltánytalanságot, az ilyen mértékű gáncsoskodást ? És ezután is csinálod tovább, összeszorított foggal, még midig eltökélten, megesküdve Istennek, hogy te soha sem fogod feladni? Ez az, amit mi keresünk.

112. oldal

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről

>!
Srác_a_tizedikről

Mi nem sétálunk, gyalogolunk, vagy akár kocogunk. Mi futunk. Igazából rohanunk mint az őrültek. Mindenhova. Egész nap. (…) Első találkozásunkra ezzel a kegyetlen és szívtelen szabállyal a reggeli idején kerül sor. A zabacsarnok úgy másfél kilométerre volt, tehát három kilométert kellett futnunk – egyszer, oda egyszer vissza – egy tányér pirítósért, rántottáért, szalonnáért. Ugyanígy az ebédért. Ugyanígy a vacsoráért. Bárki kedvéért, aki hadilábon állt a matematikával, ez kilenc kilométert jelent minden nap csak azért, hogy valami ennivalóhoz jussunk, és semmi köze a napi rendszerességű kiképzőfutásokhoz, amelyek gyakran adtak hozzá ehhez még tizenhárom kilométert.

98. oldal

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről

>!
Srác_a_tizedikről

A mantra egyszerű volt: a testedre ugyanúgy vigyáz, mint a felszeretéséled többi darabjára! Tápláld és itasd, vízből adj neki napi hat-nyolc litert! Ne kezdj kiképzési foglalkozásba tele kulacs nélkül!

113. oldal

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről

>!
Srác_a_tizedikről

– Fájdalmaik lesznek, amíg itt tartózkodnak. Nekünk ez a munkánk, hogy fájdalmat idézünk elő. Nem végleges sérülést természetesen, de szükségünk van arra, hogy maguknak fájjon. Ez lényeges része a SEAL-lé válásnak. Bizonyítékra van szükségünk, hogy bírják a gyűrődést. Márpedig az abból kivezető út mentális, a lelkükben rejtőzik. Ne roppanjanak össze a fájdalom súlyától, pörgessék fel a harci szellemüket, legyen motivációjuk támadják a feladatokat! Fogalmazzák meg maguknak pontosan, mennyire akarnak itt lenni!

114. oldal

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről

>!
Srác_a_tizedikről

Az első világháborús angol költő és harcoló katona, Rupert Brooke tudta, hogy a briteknél nem hagyomány hazavinni háborúban elesett katonáikat. És helyesen fogalmazta meg:
"Ha meghalnék, rólam csak ezt gondolják:
Van valahol idegen földön egy sarok
Amely örökre Anglia immár."
Nincs egyetlen haditengerészeti SEAL sem kerek e világon, aki ne értené ezeket a sorokat, és hogy Brooke miért írta őket.

91. oldal

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről

>!
Srác_a_tizedikről

Először is az istenverte cucc pontatlan, és egy hisztérikus személy kezében, márpedig a legtöbbjük az, ezek a gépkarabélyok összevissza szórják a lövedékeket az egész környékre. Amikor ezek a fickók egy amerikait próbálnak leszedni, általában egy sarok mögül tüzelnek vakon, különösebb célzás nélkül, és végül három arra járó iraki civilt sikerül megölniük.

40. oldal

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről

>!
Srác_a_tizedikről

Azt a hajnalt úgy tervezték meg, hogy mindannyian kénytelenek legyünk újra végiggondolni az elkötelezettségünket. Valóban képesek vagyunk elviselni ezt a próbatételt? Kilencvennyolcan sorakoztunk fel a darálón két órával korábban. A reggeliig csak hatvan hatan jutottunk el.

125. oldal

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről

>!
SteelCurtain

Általában úgy véljük, nagyon kevés olyan probléma akad a világban, amit mi ne tudnánk megoldani némi robbanóanyaggal, vagy egy jól célzott golyóval.

Marcus Luttrell: A túlélő A szemtanú beszámolója a Vörös Szárnyak hadműveletről és a 10. számú SEAL-csoport odaveszett hőseiről


Hasonló könyvek címkék alapján

Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban
Asne Seierstad: A kabuli könyvárus
Réti László: A kandahári fogoly
Christina Lamb: A herati varrókörök
Resperger István – Kiss Álmos Péter – Somkuti Bálint: Aszimmetrikus hadviselés a modern korban
Katona Magda: A soknemzetiségű Afganisztán
Peter Marsden: A tálibok titkai
Jan Myrdal: A kultúrák keresztútján