Impulzusvásárlás volt, az isztambuli reptéren vettem, miközben a hazafelé tartó gépre vártam, mert szeretek reptéren könyvet venni, az olyan menő, és főleg a könyvre nézve mindig eszembe jut az egész utazás, meg tetszett a cím is, elvégre ki ne szeretne jobban gondolkozni, én nagyon szeretnék, de még jobban tetszett az alcím, a rövidítés művészete, mert eszembe juttatott valakit, aki egyszer sok bor mellett elmesélte, hogyan akart rövidíteni egy mezőn át, aztán Csehországban kötött ki, vagy valami ilyesmi, együtt mentünk aztán az éjszakai buszra, és mondtam neki, hogy tudok itt egy shortcutot, ő meg rám nézett, és azt felelte, én már nem bízom a shortcutokban, úgyhogy inkább kerültünk, pedig az enyém tényleg rövidítés lett volna.
(Ezt csak annak illusztrálására, hogy mi alapján vásárolok meg egy könyvet, ugye, csupa racionális érv és gondolat.)
És most megpróbálom összefoglalni ezt a könyvet.
1. Ez a könyv sokkal inkább szól a matematikáról és sokkal kevésbé a shortcutokról, mint azt ígéri.
2. Nem biztos, hogy az angoltudásom és a matematikai ismereteim elégségesek ahhoz, hogy egy ilyen matematikai könyvet angolul megértsek.
De azért szorgalmasan hurcoltam magammal majdnem egy hónapon át, és végig is olvastam, valami olyasmiben bízva, hogy ha nem is értem meg pontosan, valamiképpen akkor is majd a hasznomra lesz. (Miképpen?)
Egy érdekes anekdotával indít a könyv (beetetés a gyanútlan reptéri bámészkodóknak): a kis Gauss tanára az iskolában azt a feladatot adja fel az osztálynak, hogy adják össze az összes számot egytől százig. Gondolja, hogy lesz egy kis nyugta, mert a gyerekek ellesznek ezzel a feladattal, de a kis Gauss máris feláll, és viszi ki neki a palatábláját, hogy kész. Rajta az eredmény: 5050.
A kis Gauss ugyanis felismerte, hogy a számokat párba állíthatja, és ezen pároknak az összege 101: 1+100, 2+99, 3+98, stb. S mivel ötven ilyen pár van, a helyes válasz: 50*101, azaz 5050.
A kis Gauss tehát felfedezett egy shortcutot, amivel megkönnyítette a saját munkáját.
A szerző ilyen shortcutokat ígér, de a számomra a legérdekesebb részek a fejezetek végén található rövid „pit stop”-ok voltak, amelyekben a szerző különféle foglalkozások képviselőivel beszél az ő szakmájukban alkalmazható vagy éppen nem alkalmazható shortcutokról. Ha rajtam múlt volna, ezek a részek alkották volna a könyv gerincét, és a matekos szöveg lett volna a rövid „pit stop”. De hát nem rajtam múlt.
