Marcus ​Aurelius elmélkedései 55 csillagozás

Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései

„Tegyen ​vagy mondjon bárki bármit: nekem jónak kell lennem. Mint ahogyan az arany, a smaragd, a bíbor is egyre azt hajtogatná: tegyen vagy mondjon bárki bármit, nekem smaragdnak kell lennem, meg kell őriznem színemet.”
„Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj.”
„Már most élhetsz úgy, ahogy akkor akarsz, amikor majd távoznod kell. Ha pedig a körülmények nem engedik ezt meg, akkor távozz az életből, de ne úgy, mintha méltánytalanság ért volna. Itt füst van, távozom… miért hiszed ezt olyan nagy dolognak?”
Gyengéd humanizmus, félénk magányba menekülés, tépelődő önvizsgálat, fáradt-rezignált gondolatok – ez Marcus Aurelius világa; a császáré, aki korlátlan hatalommal uralkodott az akkori világ leghatalmasabb birodalma fölött, a hadvezéré, aki rettenetes hadjáratokban irtotta a birodalom ellenségeit – de… (tovább)

Elmélkedések címmel is megjelent.

>!
Kriterion, Bukarest, 1983
218 oldal · Fordította: Huszti József
>!
Európa, Budapest, 1983
210 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630730898 · Fordította: Huszti József
>!
Európa, Budapest, 1975
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630705931 · Fordította: Huszti József

2 további kiadás


Enciklopédia 10


Kedvencelte 6

Most olvassa 13

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései

Ma jelen kellett lennem valahol tétlenül, olvashattam, s egy viszonylag új szerzeményt vittem magammal. Ahogy olvastam Marcus Aurelius gondolatait kellőképp meglepődtem. Korábbi olvasmány- és filmélményeim róla mind egy nagy császárt, egy igen jó vezetőt mutattak nagy vonalakban. Gondolatai azonban messze nagyobbnak értékesebbnek mutatják be az olvasónak ezt az ókori EMBER-t, aki a köz szolgálatáért és a köz szolgálatában élte le életét. A sztoikus filózófiai iskola híveként, elveihez maradéktalanul hűnek megmaradva császárként az államot és a népet szolgálta, s vezetői példája évszázadokra a tisztelet és a megbecsülés középpontjába állította személyét, szinte Istenként áldották.
Belegondoltam, milyen egyszerű lenne manapság példát venni róla, s az ország és teljes lakossága érdekében döntéseket hozva, jogegyenlőséget biztosítva, nem urizálva és mások rovására vagyont-gyűjtve, a gyanús manipulációk látszatát is elkerülve politizálni. Az alaphelyzet ma sem más, mint az ókorban, csak a technikai feltételek változtak meg, de ez épp annak lehetőségét könnyíti, hogy jobb helyzetfelméréssel, reálisabb döntés-előkészítéssel a nemzetet legmesszebb vezető legökonómikusabb döntéseket lehessen hozni a rendelkezésre álló források maradéktalan, céltudatos felhasználásával. De ma, ha rákérdeznék a sztoá három alkotórészére (filozófia, fizika, etika), nemcsak hogy kevesen tudnának válaszolni, de ezen elvek – szerény véleményem szerint – nincsenek illetékeseink tevékenységének homlokterében…:-(
Kétségtelen, személyisége a császárok közt és korában is ritka volt!
Mint nagyon aktuális, ajánlom tehát Marcus Aurélius elmélkedéseit!

>!
Padme
Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései

Marcus Aurelius Antoninus imperator ad se ipsum. AD SE IPSUM.
Nem egyszerűen elmélkedésekről van szó, hanem a császár-gondolkodó önmagának adott intelmeiről. Saját célra készített feljegyzésekről, de nem tanításról. A különbséget azonnal látjuk, ha fontolóra vesszük, mi vajon képesek lennénk-e önmagunktól olyannyira eltávolodni – vagy ha így jobban tetszik: önmagunkon kívül kerülni (ez volna az igazi extázis) – hogy saját magunknak adjunk tanácsot? Rögtön nyoma vész a higgadt fölényességnek, amellyel mások életének jobbítására vállalkozunk, hiszen az esetleges tévedés a mi drága életünkben tehetne kárt…
Seneca simára csiszolt, mesteri latinsággal írt levelei vagy Rousseau könnyekig „őszinte” magamentegetései tagadhatatlanul precízebbek, átgondoltabbak, de számomra egyben hiteltelenebbek is, ha arra gondolok, miként könyörgött a bölcs sztoikus az életéért, amikor Nero öngyilkosságra szólította fel, pedig Vigasztalásainak vezérgondolata (a halál mint természetes dolog) egészen más reakciót sugallna, ill. hogyan kísérte végig a nagy francia gondolkodó életét az elszigeteltség iránti vágy és az üldözési mánia, holott önmagát a legnagyobb emberbarátnak vélte. Nem ismerték tényleges önmagukat; azt a külsődleges ént ismerték csupán, aminek látszani kívántak. Doxa és episztémé. Két külön dolog.
Nos, Marcus Aurelius nem ilyen. Érzem, látom, hogy nem akar meggyőzni senkit – egyszerűen jobb emberré akar válni, s ezt ott figyelhetjük meg, hogy bizonyos alapgondolatok meglehetősen sűrűn, alig vagy egyáltalán nem módosult formában újra és újra visszatérnek az Elmélkedések egyes könyveiben. Az ismétlés célja az, hogy valóban elsajátítsa, emlékezetébe vésse ezeket az intelmeket, amelyek egy része ugyan bevallottan a korai sztoa bölcselőitől származik, de mégis a császár töprengései, a nagy gondolatok életre váltása lüktet bennük – így őrződnek meg és válnak életbölcsességgé.
Ma a gondosan sminkelt, feszes mosolyú life coach-októl és az eggyel több továbbképzést elvégzett pszichológusoktól azt kapjuk, amiért fizetünk: lelki fájdalomcsillapítókat, visszaigazolást arról, hogy a világgal és nem velünk van a probléma. Ilyenkor jusson már eszünkbe Epiktétosz egyszerű megállapítása, miszerint nem a tények zavarják az embert, hanem a tényekről alkotott vélemények. Persze ezt valóban belátni, viszonyulásainkon változtatni, a nekünk nyilvánvaló fájdalmat okozó szenvedélyeinket és vágyainkat szublimálni: nehéz. Az Elmélkedések, ha szerencsénk van, eljuttat legalább az első állomásig. A belátáshoz.

2 hozzászólás
>!
totem
Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései

Nagyobb megszakítások nélkül olvasva nyilvánvalóvá válik a vissza-visszatérő gondolatok győzködő-öngyőzködő jellege. Olyan életvezetési tanácsokkal látja el az olvasót, amiket ő maga sem tud megvalósítani. A földi világ szenvedései feletti magasabb szellemiséget hirdeti, ami az ő személyes diszpozíciójából nézve nagyban hasonlít a feudalizmus uralkodó osztályának későbbi felfogásához, amely szerint: „kedves alattvalók, dolgozzatok, szenvedjetek, sőt haljatok meg értem, nektek majd a túlvilágon lesz jó – higgyétek el”. Leginkább a pillanatnyi államrend jogosságát próbálja magyarázni tehát (mintha lázadástól tartana), másrészt érezhetően saját magát is próbálja erősíteni, bíztatni. A gondolatok logikai tisztasága olyan 70%-os (nem igazán "penge").

2 hozzászólás
>!
szikszai_2 P
Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései

Bölcs gondolatok az életről és az elmúlásról! Ajánlom mindenkinek, aki Márait szereti! Remekmű!

>!
Sae SP
Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései

Ez a gyűjtemény egy halálfélelemmel küszködő császár önszuggesztiós füzete.
Saját magának nyújt támaszt, intelmeket, tanácsokat ad, önmagát próbálja meggyőzni etikai/ erkölcsi téren: leginkább a halál elfogadásával és a természet rendjébe való – küzdés és változás nélküli – beletörődéssel.
Rengeteg a tartalmi ismétlés, valószínűleg ez a saját maga meggyőzésére szolgál, hogy elhiggye, elfogadja, magáévá tegye a saját gondolatait.

Mivel a könyvet Marcus Aurelius önmagának írta, így nekünk sok mindent nem tud mondani; bár vannak benne ma is élő igazságok, hasznosítható tanácsok, de a kötet nagy részének mondanivalója/tanácsa sajnos a történelem homályába veszett, megsárgult már.

>!
Európa, Budapest, 1975
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630705931 · Fordította: Huszti József
>!
thuki
Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései

Nehéz a könyvről írnom, egyrészt azért, mert – nagy sajnálatomra – a sztoikus filozófia valahogy mégse tud olyan hatást gyakorolni rám, mint szeretném, vagy kissé átfogalmazva a dolgot, képtelen vagyok a kellő mértékben követni a sztoa (maradjunk csak az erkölcsfilozófiai részénél, illetve a kései korszaknál) tanításait. Tehát egyrészt itt ez az ellentét a könyv között és köztem.
Azonban mindennek ellenére mégis csak valami bámulatosat olvastam, hiszen az itt megfogalmazott tanítások, elmélkedések mellett maga az író, a hadvezér, a császár alakja, az ő belső vívódásai már önmagukban is kiemelkedőek.
Még ha nem is vagyok sztoikus, egy önmagába forduló, introspekcióra hajlamos egyén önmagához írt szavai olyan mértékben közel állnak hozzám, ami mindenképp hihetetlenül értékes olvasmánnyá tette a könyvet. Nagy ellentét van ugyanis, a magára filozófusként tekintő személy, illetve egy birodalom császára, háborúban helyt állni kényszerülő hadvezér alakja között. Az elmélkedések viszont az önmagához intézett intelmek, tanácsok révén mégis emlékeztetőül szolgáltak arra, hogy a szerző ne tévessze szem elől, ami a legfontosabb neki. Önmagunk megőrzésének a feladata, az élet nehézségeivel való szembenézés pedig ugyanannyira fontos a mai, mint az ókori ember számára.
Ebben pedig úgy gondolom a filozófus-császár nagy segítségére lehet mindannyiunknak.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

A világ változás, az élet felfogás dolga.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · világ
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket.

123. oldal

>!
Chöpp 

Annak az embernek a dicséretére sóvárogsz, aki óránként háromszor elátkozza önmagát? Annak az embernek akarsz tetszeni, aki önmagának sem tetszik?

121. oldal

>!
Sli SP

Mi a mesterséged? Hogy jó ember légy!

154. oldal, Tizenegyedik könyv (Európa, 1974)

>!
Chöpp 

Lenéz engem valaki? Az ő dolga! Az én dolgom, hogy ne tegyek és ne mondjak semmit, ami lenézést érdemelne.

164. oldal

>!
Chöpp 

Ne úgy élj, mintha még tízezer évig akarnál élni. A kikerülhetetlen ott lebeg fejed fölött. Míg élsz, míg módodban áll, légy jó emberré.

42. oldal

>!
Sli SP

Egyáltalán, ne vitatkozz többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyan.

144. oldal, Tizedik könyv (Európa, 1974)

>!
Chöpp 

Mert a szerénység leplébe burkolt gőg mindennél elviselhetetlenebb.

182. oldal

>!
Chöpp 

Aki mindenben az értelmet követi, az nyugodt, mégis tevékeny, derült, mégis komoly.

148. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lucius Annaeus Seneca: Vigasztalások
Publius Ovidius Naso: Átváltozások (Metamorphoses)
Quintus Horatius Flaccus: Ódák és epódoszok
Marcus Fabius Quintilianus: Szónoklattan
Publius Ovidius Naso: Keservek
Quintus Horatius Flaccus: Horatius költeményei
Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek
Lucius Annaeus Seneca: Seneca prózai művei I-II.
Lucius Annaeus Seneca: A gondviselésről és más írások
Marcus Tullius Cicero: A végzetről