Marcus Aurelius császár az ókori Róma vérzivataros éveiben vetette papírra filozófiai
elmélkedéseit. Gondolatai és tanácsai közel két évezred elteltével sem veszítettek
érvényességükből. Eredetileg görögül írt feljegyzései a világirodalom legolvasottabb művei közétartoznak.
A Troubadour Books Időkapu sorozatának legújabb kötete valódi időutazás, amelynek
segítségével megismerkedhetünk a 2. évszázadban élt római császár, Marcus Aurelius bölcs gondolataival és a lét nagy kérdéseiről alkotott véleményével.
Elmélkedések 166 csillagozás
Franklin-Társulat / Parthenon, 1943-as kiadása magyar és görög nyelvű kétnyelvű kiadás.
Marcus Aurelius elmélkedései címmel is megjelent.
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon · Filozófiai kiskönyvtár Kossuth · Trubadúr Zsebkönyvek Trubadúr · Időkapu könyvek Troubadour Books
Enciklopédia 43
Kedvencelte 39
Most olvassa 59
Várólistára tette 143
Kívánságlistára tette 193
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Pár héttel ezelőtt vettem egy könyvet 999 forintért. (Köszi, Helikon Zsebkönyvek!)
Ezen a pénzen megkaptam volna egy kapucsínó+süti kombót, egy akciós gyorskaja menüt, vagy éppen egy pár kesztyűt. Ami tök jó, csakhogy jelenleg úgy érzem, életre szóló tanácsokat és bölcsességet kaptam, olyasvalamit, amiről nehezen fogadom el, hogy tényleg ezer forintért vettem.
Marcus Aurelius rendet tett a fejemben. Olyan egyetemes erkölcsi megfigyelésekről és gyönyörűen levezetett, logikusan kikövetkeztetett végső igazságokról olvastam, hogy néha elég volt felütnöm a könyvet, csupán két sort elolvasnom, már csóváltam is a fejem: „A fenébe, hogy lehet ennyire igaza?!” Mellbevágó soraival szinte kijózanító kérdéseket vet fel. Pontosan erre volt szükségem most, és a legjobb az egészben, hogy bármikor felüthetem ezt a könyvecskét, mert akárhol nyitom ki, egy-egy gondolatmenet és elmélkedés nem hosszabb egy rövid bekezdésnél, mégis megfogja az egész élet kvintesszenciáját, ezáltal máris helyre rántja az agyamat és a lelkivilágomat. Még akkor is, ha nem értek egyet az összes gondolatával; elérte a célját, megtanított szelektálni a vélemények között.
Egyszerűen felvidított! Sokkal tisztábban látok. Volt olyan gondolat ebben a könyvben, amit már most idézni tudnék, mert igyekeztem bevésni a fejembe, hogy mindig ott legyen „kéznél”. Úgy vélem, felbecsülhetetlen értékű segítséget és útmutatást kaptam, valamint újabb megerősítést, hogy igenis érdemes nyitottnak lennem a filozófiára.
Szóval 999 forintért vettem. Azzal, hogy elolvastam, visszaigazolást és magyarázatot kaptam az értékrendemmel és a gondolatvilágommal kapcsolatban. Ez a durva.
Avagy, Marcus Aurelius stílusában: elmélkedj gyakran és állandóan az írott szó és a könyvek értékéről!
Azt nem lehet mondani, hogy „elolvastam” ezt a könyvet. Marcus Aurelius elmélkedéseit nem lehet csak úgy elolvasni.
Ezek a kis gondolatok arra valók, hogy az ember fogjon egyet-kettőt, elolvassa, aztán alaposan elgondolkodjon rajtuk.
Marcusnak mindenképp 5 csillag jár, a legtöbb elmélkedését élveztem, néhol nem értettem vele egyet, és máskor pedig megkérdeztem tőle, mégis hogy gondolja ezt.
Ez a könyv olyan számomra, mint a Helyeírási szótár. Ott kell legyen az asztalom sarkán, ha épp van rá egy kis időm, és kedvem, csak felnyissam valahol, és beleolvasgassak, aztán pedig elgondolkodjak rajta. Szóval semmiképp nem ajánlom hagyományos olvasásra, bár egyszer mindenképp megéri végignyálazni. De legtöbbet akkor tudja nyújtani, ha apró falatonként mazsolázgatunk belőle.
Ami miatt mégis levonok a csillagokból, az a kiadás, illetve a fordítás.
Huszti József fordításában ez a mű 1923-ban jelent meg először. Azóta se vette egy kiadó sem a fáradságot, hogy minimum felülvizsgálja a szöveget, ami – legyünk őszinték – nagyon időszerű volna.
A szöveg sajnos sok helyen nagyon félreértelmezett, pontatlan, és zavaros, szerencsés vagyok, hogy egy 2002-es frissebb angol fordítást is a kezem ügyében tudtam tartani, hogy a szöveget összehasonlítva be tudjam tájolni, hogy vajon miről is szól egy-egy pont.
Az biztos, ha készülne belőle újabb magyar nyelvre fordítás, gondolkodás nélkül venném meg még egy példányban, pedig nem vagyok híve az azonos művek több kiadásban való gyűjtésének..
Marcus Aurelius, éveken át írta saját magának az intelmeit, hol így, hol úgy fogalmazva, de az alapvető értékektől nem eltávolodva. Mindezt úgy, hogy ő volt a Római Birodalom uralkodója. Az utolsó nagy császár, ami szomorúan hangzik, hiszen a helyes utód kiválasztását kivéve jól vette az akadályokat. Egy szép adalék a történetéhez, és egy intő példa arra, hogy a hibákat nem lehet elkerülni (ahogy ő is mondaná), viszont egy ilyen helyzetből a következő generációk rengeteget tanulhatnak (már ha nem hamisítják meg a történelmet). A kötet legnagyobb erénye a hitelesség és kitartás mellett a helyes értékek ismerete. A leírtak erkölcsileg végig egyenesek, és értelmesek maradnak. A cselekedeteit belső késztetés alapján veti papírra, és nem ferdíti őket a korszellem szerint, vagy az uralkodásának döntéseit magyarázva. Az erény számára egy lehetőség, számtalan másik ösvény között, ami mellett letette a voksát, mert ennek látta a legtöbb értelmét. Sok alkalmazott istenítené a főnökét, ha az ilyen naplót vezetne. (Mostanában olvastam a Nagy Gatsby-t, ahol hasonló makacssággal van letéve egy irány. Ott a főszereplő másnak látta értelmét.)
Érdekes még a kapcsolata az Istenekkel. A világképének legfőbb oszlopa a felsőbb hatalom igazságosságába vetett hit. Az, hogy minden terv szerint, céllal létezik. Mégis mekkora véletlen lehet az, hogy léteznek madarak, akik az égen cikáznak, vagy virágok, amik a napból erőt gyűjtve kibontják szirmaikat, vagy méhek, akik a táplálékszerzésükkel őket szolgálják. Ő ezt az Istenek asztalára pakolja a hálájával kísérve.
Amikor még az iskola padjait koptattam, mire elkezdődött a tanév, én már elolvastam a történelemkönyveimet. A rómaiak a kedvenceim közé tartoztak (naná, melyik fiú ne akart volna római legionárius lenni, mielőtt eljutott volna a lovagokig?), különösen Marcus Aurelius. A filozófus császár képe elég jól megragadt bennem, nagy híve lettem volna, ha egy korban élünk.
Az Elmélkedések felénél olyan érzésem volt, hogy kezd önismétlésbe fulladni, mintha a tizenkét könyv igazából egy lenne, csak itt-ott másképp megfogalmazva. Majd pár oldal múlva már arra gondoltam, hogy ha lennének dátumok is a könyveknél, akkor valószínűleg igazolnák a gyanúmat, hogy azért hasonló annyira a legtöbb gondolat, mert sikerült tartania magát azokhoz az elvekhez, amiket leírt, következetes volt, és a többi. Nem mondom, hogy mindenben egyetértek vele, de többségében szimpatikus gondolatai vannak, szívesen elbeszélgetnék vele.
Az időszámításunk szerint 180-ban elhunyt római császár gondolatainak szó szerinti idézeteiből ügyes vágásokkal kreálni lehetne egy amolyan „16 tipp, hogy miként élj önazonos életet” című (az átlagnál értelmesebb) cikket, anélkül, hogy bárki észrevenné, hogy a szöveg nem kortárs.
Egyszerre meghökkentő és megnyugtató a tény, hogy ezer évek ide vagy oda, a környezet változik, az ember nem.
Ugyanazt tudom írni, mint Seneca levelei kapcsán: Epiktétosz szórakoztatóbb stílusban írt, mint Marcus Aurelius (és Seneca), és túl sok van az elmúlásból. Ugyanakkor lenyűgöz, hogy mindezen szemlélődésből fakadó tudást közel kétezer éve vetették papírra. És nem is akárki: nem egy, más feladattal nem rendelkező gondolkodó, hanem egy (világ)birodalom vezetője. Egy olyan vezetője, aki uralkodása java részét egyébként hadakozással töltötte. És mégis, a birodalom és a csaták közt volt ideje, akarata elmélkedni. Hogy elmélkedései során olyan gondolatokat is megfogalmazott, amelyekkel nem, vagy nem teljesen tudok egyetérteni,* az szubjektív. Ami objektívebb szempont, hogy sok az ismétlés, ugyanazon gondolat kicsit átfogalmazva. A másik a rendszertelenség. (Persze olvastam az Utószót, ami segít elhelyezni az olvasottakat, de ha már értékelésre – nem elemzésre! – ragadtattam magam, engedtessék meg e bírálat.) Örülök, hogy elolvastam.
* 7. Szorítsd vissza a puszta képzelgést, fékezd le az ösztönt, irtsd ki a vágyat, légy ura vezérlő értelmednek. (Kilencedik könyv)
Érdekes, hogy ennek a szerzőnek műve igazán időtálló. Aki most előveszi ezt a könyvet, éppen olyan sok aktualitást találhat a műben, mint aki majd ezer év múlva olvassa el. Illetve ezt csak feltételezem már. :)
Sok gondolata van a szerzőnek, melyek közül számossal egyet értek vagy inkább megfontolok. Van 1-2 olyan is persze, amivel nem értek egyet. Néha már untam is ezt az egészet, ezek miatt vonok le egy csillagot. Egyébként érdemes ezt is elolvasni szerintem.
borító: 5
tartalom: 4
ismeret: 4
stílus: 5
élmény: 4
mondanivaló: 4
Barátnőm férje választotta ezt a kötetet nekem ajándékba, ezért különleges érdeklődéssel fogtam a kezembe. Marcus Aureliusról nem volt határozott benyomásom e könyv olvasása előtt, mert ő már a káosz, a folyamatos háborúskodások idején uralkodott, és ezek a katonacsászárok nekem mind olyan egyformának tűnnek. Épp ezért határozott ellenpont ez a könyv, hiszen itt a békés filozofálgatás, a sztoicizmus kifejtése és a gyakorlatba való átültetéséről van szó. Sok gondolat rezonált a keresztyénséggel, amit azért ne mondjunk el neki, mert határozott ellensége volt ennek, de a lényeg sok mindenben azonos volt. A kiegyensúlyozottságra törekvés, a mindennek megvan a miértje hozzáállás, a nyugalom sokban rezonált az én flegmatikus alaptermészetemmel.
Néhány példa :
– olyanokat is szeretni, akik bántanak minket, hiszen valószínűleg csak tudatlanságból és nem szándékosan bánt, különben is nemsokára mindketten meghalunk, így nem érdemes haragban lenni vele
– ha jót tettél valakivel és ezt ő élvezte, miért akarod, hogy még pluszban ennek híre is menjen és a tetted viszonzásra is találjon?
– célod legyen, hogy a saját életfeladatodat lásd el, mielőtt meghalsz
– „Ne légy hanyag tetteidben; ne légy kapkodó beszédedben; ne légy csapongó képzeletedben; általában, lelked ne legyen sem zárkózott, sem kitáruló; ne zsúfold túl az életedet tennivalóval.” (105. old.)
– ne legyünk igazságtalanok, mert az emberek egymásért vannak
– ne vitatkozzunk azon, hogy milyen a jó ember, hanem egyszerűen legyünk azok
stb.
Majdnem kétezer év távolából üzen Marcus Aurelis császár az Elmélkedésekben. Életről és a halálról írta le gondolatait, saját magának címezve értekezéseit. Őt is ugyanúgy foglalkoztatta az elmúlás, mint a leghétköznapibb embereket. Meglátásai mind a mai napig aktuálisak. Szerettem olvasni véleményét a legfontosabb emberi értékekről, sztoikus filozófiai eszmefuttatásait. Legértékesebb emberi tulajdonság szerinte is a jóság volt:
„… bármit csinálsz, azzal a szándékkal csináld: légy jó; jó a szó valódi értelmében. Erre vigyázz minden cselekedetedben.”
A sztoicizmusról először a füves könyv ajánlásában hallottam, majd miután az egyik kedvenc videósom is csinált az alapjairól egy rám nagy hatást tevő videót, (amit a könyv elolvasása után is szenzációsnak érzek):
link szereztem be az Elmélkedéseket.
Heller Ágnes felosztásában a sztoikus filozófia három részből áll:
1. Logika: ismeretelmélet, nyelvelmélet, dialektika és retorika
2. Természetfilozófia: tudományos megfigyelések, a kozmosz elmélete, metafizika
3. Etika: a jó életre vonatkozó elméletek és tanácsok
Ebből a felosztásból számomra a 3. pont indítja el legintenzívebben a pavlovi reflexet, örömünkre szolgálhat, hogy az Elmélkedések is ebbe a csoportba tartozik. Heller ezt a szöveggyűjteményt javasolja a sztoikus etika kérlelhetetlen érdeklődőinek, azt hiszem ez lesz a következő lépés.
Népszerű idézetek
Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál ilyesmi után vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen módodban áll, mikor csak akarsz, önmagadba visszavonulnod. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul, vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen, akinek olyan a belső világa, hogy annak szemléleténél azonnal beáll a teljes lelki béke. A békesség ez esetben azonos a lélek harmóniájával. Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást s újhodjál meg lélekben.
48. oldal, Negyedik könyv (Franklin-Társulat / Parthenon, 1943)
Reggel, ha nehezedre esik a felkelés, gondolj tüstént rá: «Arra ébredek, hogy mint ember munkálkodjam». Rosszul esnék-e annak végzésére indulnom, amiért születtem, aminek kedvéért a világra jöttem? Vagy arra rendeltettem-e, hogy párnámon heverészve melengessem magam? – Mindenesetre ez élvezetesebb! – Hát élvezetre születtél-e? Általában: tétlenségre-e, vagy tevékenységre? Nem látod-e, hogy a növények, a verebek, a hangyák, a pókok, a méhek megteszik a magukét és a maguk részével hozzájárulnak a világ harmóniájához? S te nem akarsz emberi kötelességeidnek eleget tenni? Nem sietsz a természetedtől kijelölt cél felé?
72. oldal, Ötödik könyv (Franklin-Társulat / Parthenon, 1943)
Ne fecséreld el élted hátralevő részét másokról való képzelgésekben, hacsak ezeket valami közhasznú célra nem vonatkoztatod. Bizony mondom, más kötelességed látja kárát. Mert, ha azon töröd a fejed, mit is csinál ez és ez, miért csinálja, mit beszél, mit kíván, min mesterkedik? – minden ilyen megzavar és elvon téged saját vezérlő értelmed figyelmes szolgálatától. Zárj ki tehát gondolataid köréből minden ötletszerűt, minden hiábavalóságot, még inkább minden hiuságot és rosszindulatot.
36. oldal, Harmadik könyv (Franklin-Társulat / Parthenon, 1943)
Az emberi élet tartama pillanat; az anyag változó, az érzékelés homályos; egész testünk összetétele könnyen romlandó; a lélek ide-oda kapkodás; a szerencse kifürkészhetetlen; a hírnév bizonytalan. Egyszóval: minden testi dolog rohanó vízfolyás, minden lelki jelenség álom és ködkép, az élet harc és számkivetés, az utókor dicsérete feledés. Mi hát a biztos vezető?
10. oldal, Második könyv
Ezt a könyvet itt említik
- Irvin D. Yalom – Marilyn Yalom: Halálról és életről
- John Irving: Garp szerint a világ
- Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
- P. G. Wodehouse: Golfőrültek
- Zadie Smith: Sugallatok
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kovács Péter – Fehér Bence (szerk.): Pannonia története Kr. u. 54–166 közt ·
Összehasonlítás - Kovács Péter (szerk.): Fontes Pannoniae Antiquae – Az antik Pannonia forrásai ·
Összehasonlítás - Szerb Antal (szerk.): Száz vers 93% ·
Összehasonlítás - Epiktétos: Epiktétos kézikönyvecskéje 89% ·
Összehasonlítás - Parmenidész: Töredékek ·
Összehasonlítás - Demosthenes: Demosthenes beszédei I-II. ·
Összehasonlítás - Diószegi György – Diószegi Krisztina: Adalékok az 1848–1849 évi dicsőséges szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához / Στοιχεια των ελληνικης καταγωγης αξιωματικων της ουγγρικης επανάστασης του 1848-49 ·
Összehasonlítás - Arisztotelész: Τα μετά τα φυσικά / Metaphysica ·
Összehasonlítás - Gennádiosz Szkholáriosz: Petrus Hispanus mester logikájából ·
Összehasonlítás - Pseudo-Longinos: A fenségről ·
Összehasonlítás