Bud ​Spencer & Terence Hill anekdoták 8 csillagozás

Annak örültem, hogy a filmek részletesebben is le vannak írva. De sajnos sok hiba is volt a könyvben, mind nyelvtani, mind fordítás szempontjából. Sok interjú olyan emberekkel, akire nem annyira vagyok kíváncsi. Bud, Sal Borgese, rendezőkkel, oké. De a többiek nem kellettek volna. A kulisszák mögötti résznél is túl sok olyan ember volt felsorolva, akire szerintem senki, vagy alig emlékszünk.

A könyvből több érdekességet megtudhatunk a párosról és filmjeikről, de találhatóak itt ismertebb, már máshol is ismertetett tények, történetek. Jobb lett volna, ha több nyilatkozat szerepel benne Spencertől és Hilltől, a kötetben olvasható interjúk közül meg párat talán el is hagyhattak volna. Az internet világában feleslegesnek tartom a (közel) teljes stáblista feltüntetését az egyes filmek adatlapján, hiszen másodpercek alatt elérhetőek, a könyvhöz pedig semmit sem tett hozzá a stáblista bemásolása.

A magyar kiadás borzalmas, hiszen a fordítás olyan, mintha egy számítógépes fordítóprogrammal készítették volna, lektor pedig szinte biztos, hogy nem látta. Egyes filmek szinte teljesen új magyar címet kaptak, majd váratlanul eszébe jutott a fordítónak a valós magyar cím, onnantól azt használta, de a korábbi hibát már nem javította. Szinte alig találtam nyelvtanilag helyes mondatot, de sok olyan is akadt, ami szinte érthetetlen volt.

A csillagozás a könyv tartalmára vonatkozik, ha a magyar szerkesztést is figyelembe venném, semmit sem kapna.

A könyv érdekes volt, bár a végén voltak elég száraz részek is. Bud Spencerről ez már a negyedik könyvem, de még így is sikerült róla is új dolgokat megtudnom.
A könyv elején érdekes riportok vannak, visszatérő kérdésekkel. Igazából kitalálható, hogy rosszat senki nem fog mondani a párosról, de akkor is voltak érdekes sztorik.
Utána a BS és TH közös filmeiről kapunk lexikális adatokat és kiemelt kritikákat. A vélemények nagy része inkább csak egy újabb összefoglaló az adott filmről, de azért kiderül, hogy melyikek voltak a sikeresebbek és a kevésbé sikeresek.
Az egyik kritika nagyon megragadt bennem, mert nagyon nem értek vele egyet. A kritikus szerint a Nincs kettő négy nélkül filmet csak a kisgyerekek és az azon a szinten megragadt emberek tudják élvezni. Mondjuk amennyiben ez nem az értelmi képességre vonatkozik, hanem a lélekben is örök gyerekre, akkor vállalom. :)
A közös filmek után van egy-egy összefoglaló BS és TH szólókarrierjéről is. Be kell vallanom, hogy volt amivel nagyon megleptek, mert az emlékeimben úgy éltek, hogy az ugyanaz a film/sorozat, erre kiderül, hogy nem. Pl. TH Don Camillo filmje és a Don Matteo sorozata, és BS Big Man és az Extralarge nyomozó sorozata. Ezek közül nem mindegyiket láttam, csak belepillantottam, amikor édesapám nézte. :)
Utána a páros szempontjából fontos személyekről van egy összefoglaló, rendezők, zeneszerzők, színészek stb.
Az utolsó négy oldalon pedig néhány aranyköpés. Amire emlékeztem, azon jókat mosolyogtam. Meg egy-kettő olyanon is amire már nem. :)
És akkor jöjjön a negatívum. Nagyon élvezhetetlen volt a fordítás a könyv nagyobb részében. Értelmetlen mondatok, magyartalan megfogalmazások. Egész hosszú nyakatekert mondatok, amiknek mondjuk lehet, hogy az eredetije is kilométer díjra pályázott. És őszintén mégis a fordítót érzem a kisebb bűnösnek, inkább azt venném elő, aki erre azt mondta, hogy rendben, mehet a nyomdába. :(
Ha nincs az érdekes tartalom, akkor kb. 30 oldal után feladtam volna. :(
Kár érte, mert egész ügyesen összeszedett könyv, fantasztikus képekkel és igazán érdekes információkkal. Ilyenkor egy kicsit mindig újra élem a filmeket is, amiket láttam a párossal, és már az emlékektől is jókat derülök.

A fordítás sok helyütt értelmetlen, a tipográfia borzalmas, de ahogy a magas pontszám jelzi, a tartalomra összpontosítottam. Az pedig korrekt. Ami kimaradt Spencer és Hill (ön)életrajzi köteteiből, az megvan itt: a filmjeik részletesebb „elemzése”. A címhez illően találunk jó pár érdekességet (noha az említett másik könyvek ismeretében mégsem olyan sokat). Hangulatos, szép borító és plakátok a belső lapokon. Némi szubjektív negatívum még, hogy a sok-sok stábtaggal készült interjú engem nem érdekelt, hiába voltak nyúlfarknyik. Elég lett volna a primer rendezőkkel (Clutcher, Colizzi, Corbucci) és forgatókönyvírókkal készülteket beletenni.