Ha ​nem volna nagyapám, ki kéne találni 90% 56 csillagozás

Ez gyorsan lecsúszott.
És hol van az megírva, hogy mert kívül öreg, attól mindjárt belül is öregnek kell lennie?
Hát nem cuki?!

Nálam az Én, reméljük, megúszom a csúcs, de ez a nagyszülőkről és unokákról szóló könyv is nagyon tündéri. Pont olyan, mint az ő kapcsolatuk. Á-tól cettig ki lehetne idézni, de inkább olvassátok el! Borús napokra, amikor a lelkünk kis napsugárra vágyik, kitűnő.

Elsőre nem tűnt érdekesnek a téma (legalábbis a többi könyvhöz képest), de aztán az unoka-nagyszülő kapcsolat egy gyerek szemével legalább olyan éles és szórakoztató képet adott, mint a többi könyv esetén. Csak egyet sajnálok, hogy már nincs olyan D'Orta könyv, amit nem olvastam…

Aranyos volt, cuki meg vicces, néha megható. Kicsit rövid, kicsit katyvasz, de szerethető :)

Megható és kedves gondolatok, hogyan látják a gyerekek a nagyszüleiket. Mit gondolnak a pocakos nagypapáról, a magát örök fiatalnak gondoló nagymamáról, és mennyire szeretik elhunyt nagyszüleiket. Sok mondatánál álltam meg, elmerengtem… és irigykedtem, amiért ilyen nagyszülei vannak a gyerekeknek.
Sokáig fogok még gondolkodni a könyv kapcsán.
Köszönöm, @NFLGirl !

„Tudod, néha álmodom rólad, azt álmodom, hogy az égben vagyunk és a felhőkön sétálunk, szaladok feléd, de sose érek oda”
Ha meglátok egy idős házaspárt kézen fogva sétálni, a szívem nagyot dobban hátha őket látom… látni vélem őket, hiszen évekkel ezelőtt elmentek végleg.
Lehet mulatságosnak találtam volna, ha nem visszaemlékezem… emlékeztem milyen is volt Ő!
Mit szeretet, min nevetett és mitől lábadt könnybe a szeme. Milyenek voltak ők ketten!

Ez most más volt, mint amit D'Ortától megszoktam. Nem volt földön fetrengve röhögés, inkább léleksimogatás. Nekem főleg, aki már nem ismerhette meg a nagyszüleit (a nagypapás élmények végképp kimaradtak az életemből, már csak az anyai nagymamám él – érte viszont hálás vagyok, hogy nem kellett úgy felnőnöm, hogy egyáltalán nem is találkoztam egyikőjükkel sem).
Csak annyit tudok, hogy remek emberek voltak, apai nagyapámról pedig egy magnókazetta maradt hátra, amelyen ő beszél a háború alatt megélt dolgairól.
Ha vissza lehetne menni az időben, hogy olyanokkal találkozzunk, akik már nincsenek közöttünk, én nem tudósokkal, hírességekkel találkoznék legszívesebben, hanem Velük.

Kicsit megkönnyeztem ezt a könyvet, és közben hatalmasakat nevettem. Minden szó, amit leírtak kicsit az én nagyszüleimre is igaz volt. „Ha le kellene osztályoznom, a csillagos ötös se lenne rá elég.”

Míg olvastam, eszembe jutott a nagyapám. Irigylem egy kicsit ezeket a gyerekeket, nekik több maradt meg a papájukból, mint egy ölelés, pár levél, egy bicikli, és ezer tulajdonság, ami bennem él tovább. De akkor is, az enyém volt a legjobb nagypapa! :)

„A nagyapám nagyon bátor. Füstöl, mint a gyárkémény, iszik, mint a kefekötő, és a nagyanyámmal él.”

Marcello D'Orta könyvei gyerekeik aranyköpéseinek gyűjteménye, mindig jó élmény. Emlékszem amikor anno felfedeztem magamnak, anyukámmal is elolvastattam pár könyvét, aki szintén imádta, a végére talán többet is olvasott tőle nálam. Most, hogy vidámításra szorultam, kézenfekvőnek tűnt, hogy megint az ő egyik könyvét vegyem elő, és ismételten nem okozott csalódást. Sok aranyköpésben az én nagyszüleimre ismertem, hogy milyennek láttam őket fiatalon, és nagyon sok mondaton nagyon derültem. De ami a legfontosabb: ez a könyv segített kicsit kikapcsolódnom. Köszönöm! Azt hiszem, hamarosan folytatom az életművet!