Guermantes-ék (Az eltűnt idő nyomában 3.) 25 csillagozás

Marcel Proust: Guermantes-ék Marcel Proust: Guermantes-ék Marcel Proust: Guermantes-ék Marcel Proust: Guermantes-ék Marcel Proust: Guermantes-ék

A harmadik részben kitágul a világ, és az elbeszélőt épp gyerekkorának titkok, álmok közt derengő Guermantes hercegnője vezeti el a régi tájakról a párizsi nagyvilágba.
Az olyan pontosan, megejtően megrajzolt részletek: a hercegnő fogadásai, zenedélutánjai, a hosszú beszélgetések, viták, a félszavak, a félmosolyok, a boldog és boldogtalan szerelmek, szenvedélyek bonyolult képpé állnak össze.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Fehér Holló Könyvek Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2006
636 oldal · ISBN: 9631425355 · Fordította: Gyergyai Albert
>!
Kriterion, Bukarest, 1987
650 oldal · Fordította: Gyergyai Albert
>!
Európa, Budapest, 1983
736 oldal · puhatáblás · ISBN: 963073172X · Fordította: Gyergyai Albert

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

LuPuS_007>!
Marcel Proust: Guermantes-ék

Kispolgári – ez sem teljesen igaz – Proust belekóstol, a nagyvilági életbe Guermantes hercegi házaspár által… Álljunk meg egy szóra vagy egy képsorra.
https://www.youtube.com/watch…
Helyettesítsük be Deadpool helyére Proustot, vegyük el az ecsetet és adjunk neki egy tollat a végeredmény ez a könyvsorozat.
Itt a harmadik kötetben már egyértelműen látszik, hogy Proust játszik az olvasóval és annak elméjével. Szinte a történetben a karakterek*, a helyszínek**vagy éppen az emberi kapcsolatok finomam, iróniával mégis kecsesen tálalt pillanataival*** s azok kicserélésevel, adja tovább a történéseket. Egyre jobban látszik az idő csak mellékes szereplője a regénynek, az adott pillanat és a hozzá kapcsolódó emberi érzelmek/érzések a fontosak.
Az előzőnél szinte csak említés szintjén volt a politika és a katonaság**** itt beemeli és részletes világnézet mellett adja tudtunkra, ez is az élet része beszélni kell róla. Dreyfus mellett az aktuál politika, a zsidókérdés ami mellékesen a Dreyfus per hozománya vagyis inkább az teszi még szélesebb körben beszédtémává, már látszik és keményen elemzik egy szükséges háború eljövetét,

Ugrás
A merengés és az idő megállíthatatlanul tör előre. A nők, azaz a hölgyek töretleül jönnek és váltják egymást. Egyszer csak valami eltörik, lehull a társadalmi és rangbéli embereket elválasztó láthatatlan fal/függöny és komplett p_ncicsokor***** várja fiatal hősünket.
Rendezvények és estélyek végellátatlan társadalmi események amelyek szintén oldalakon- kettőszáz- keresztül tárja elénk a zárt világ hirtelen kinyílt információt. Proust fürdik önmagában és az által jött emberáradatban. Az idő körül fonja mindezt a múlt, a jelen mint egy adott pillanat részekén ott ül az asztalnál, végig mesélteti magát.******

*Swann- Proust Junior- Proust junior 2.0, az imádat tárgya Gilberte-Albertine- Guermantes hercegné
** Párizs- Balbec-Fauborg Saint Germain
Balbec: ez a nem létező helynév a normandiai divatos fürdőhelyek tömörítése, Trouville, Deauville és Cabourg együttesen, Proust és családja és Anatole France is sokszor nyaralt itt
Fauborg Saint Germain: Párizsnak a mai VII.kerülete, a Saint-Germain-apátság egykori terjedelmes birtoka. A Louvre és a Tuilériák közelsége kezdettől fogva bizonyos arisztokratikus jelleget adott neki, de igazi fénykora a tizennyolcadik századdal kezdődik, úgyhogy legtöbb palotája majdnem egyforma stílusban épült, előudvarral és kerttel, s ily módon Párizs belterületén itt zöldell tavasszal a legtöbb fa. Nem egy palota ma egyes minisztériumok s külföldi követségek otthona lett. Jóllehet a Fauborg palotái, egyes terei és utcái továbbra is megörizték a régmúlt méltóságábó egyet-mást.l

***https://moly.hu/idezetek/899293 ; https://moly.hu/idezetek/910113 ; https://moly.hu/idezetek/917452
****https://moly.hu/idezetek/910110
***** előrevetítve Szodoma és Gomorra eljövetelét, Charlus báróval a főszerepben
****** időként túlzottan is, kissé fárasztóan

Daniella78>!
Marcel Proust: Guermantes-ék

Haragszom Önre! Rútul elhagyott, eltűnt, vérlázító módon elbújt előlem Párizs legelőkelőbb, de egyben legunalmasabb szalonjaiba. Tudom, hogy ott ült az elbűvölő Guermantes-né, Oriane oldalán, vagy épp Villeparisis-né asztalánál, de csak cudarul, talán épp konokul: hallgatott. Én pedig kénytelen-kelletlen hallgattam a sok ostoba fecsegést történelmi, arisztokratikus hangzású nevekről, melyek már nem jelentenek semmit vagy épp nevetséges, kínos tartalommal telítődtek az idők folyamán. Untatott a Dreyfus-per társadalmat megosztó diskurzusa is, különösen, hogy Ön alig-alig foglalt állást ebben a kérdésben. És ugye érti, hogy engem mindezek, a nagyvilági hívságokról beszélek, egy csöppet sem érdekelnek.

Emlékszik még Combray rózsaszín galagonyabokraira? Vagy a buja balbeci tengerpartra? Rettentően hiányoztak ezek az elomló, léha pillanatok. Ön elkényeztetett!

És tudja meg, Marcel, maga önző is! Elragadta tőlem, talán épp féltékenységből, legérdekesebb barátait, vagy csak oly rövid időre engedte őket hozzám, hogy távollétük annál jobban fájt. Hiányzott Elstir, a zseniális festő, Saint-Loup, ez a kissé feminin és nagyon vonzó fiatalember, akit Ön bolond szerelmessé varázsolt és háborúzni küldött. De legjobban Swann hiányzott, akit aztán csak azért villant föl, hogy halálát bejelentse. Persze Ön majd azzal mentegetőzik, hogy vegyem szemügyre az olyan szeretnivaló szereplőket mint a hóbortos Charlus, aki az Ön életvezetését tűzte ki missziójának, vagy a mulatságos Francoise-t. Igen, értük hálás is vagyok.

Marcel, Ön igenis kíméletlen! Nagymamája halála, mely közös, három hónapos együttlétünk legfelkavaróbb időszaka volt, mély nyomot hagyott bennem, viszont Önt mintha jobban lekötötte volna a Guermantes-társaságba való bekerülés, mint a gyász. Ön bohó és fiatal – megbocsátom. Különösen, hogy Önnek is rá kellett jönnie, ez a csillogó, attraktív, szkeptikus asszony, a csodálatos Oriane is egy tétova, konformista nővé válik, mihelyt a halál szele meglegyinti.

Édes Marcelem! Hosszú volt ez a három hónap, nagyrészt két különböző szalon sznob társaságába zárva, melynek unalmát csak a varázslatos Koreába tett kirándulásaim oldották valamelyest, de a két társasági esemény közt felvillanó pazar gondolatok, a finom irónia és az Ön páratlan érzékenysége miatt mégis, továbbra is bizalommal vagyok Ön iránt.

Idén már nem, de jövőre látjuk egymást Szodomában és Gomorrában!

Maradok híve:

X


Népszerű idézetek

Archibald_Tatum>!

Az előcsarnokban, mikor a lakájtól a sárcipőmet kértem, amelyet óvatosságból a rossz idő miatt vettem föl, mivel délután néhány percig hullott a hó (ami ugyan hamarosan elolvadt), s nem gondolva rá, hogy ez nem éppen elegáns, mindenkinek a megvető mosolya láttán elfogott a szégyen, amely akkor érte el a tetőfokát, mikor láttam, hogy a pármai hercegnő még nem távozott el, s figyelmesen szemléli az én amerikai gumi sárcipőm felhúzását. A hercegnő felém jött. „Ó, milyen jó ötlet – kiáltotta –, milyen gyakorlatias! Ez aztán az okos ember. Madame, ezt nekünk is meg kell vennünk”, mondta az udvarhölgyének, miközben a lakájok gúnyos mosolya tiszteletteljessé változott, s a vendégek mind körülvettek, hogy megkérdezzék, hol találhatják ezt a csodálatos sárcipőt. „Ezzel nem kell semmitől sem félnie, még ha újra havazik is, és az ember messzire megy; egyszerűen nincs rossz évad”, mondta a pármai hercegnő.

637. oldal (Európa, 1983)

2 hozzászólás
Archibald_Tatum>!

Egy művésznek nincs szüksége arra, hogy közvetlenül fejezze ki gondolatát a művében, hogy ez annak minőségét tükrözze; azt is mondhatták, hogy Isten legnagyobb dicsérete az ateista tagadásban rejlik, mert a Teremtést eléggé tökéletesnek tartja, még a Teremtő nélkül is.

487. oldal (Európa, 1983)

Archibald_Tatum>!

Mondtam már […], mit gondolok a barátságról: vagyis olyan kis dolog, hogy nem is tudom megérteni, hogy vannak lángeszű emberek, például Nietzsche, akik naiv módon bizonyos szellemi értéket tulajdonítanak a barátságnak […]

463. oldal (Európa, 1983)

Daniella78>!

Vannak bajok, amikből nem kell iparkodnunk kigyógyulni, mivel megvédenek bennünket sokkal nagyobb bajoktól.

294. oldal

3 hozzászólás
Archibald_Tatum>!

– Nem hiszed, hogy a németek akár a háborúig is elmennek ebben az ügyben?
– Nem, ez kellemetlen lenne nekik, s alapjában igazuk van. De a császár békés természetű. Mindig azt hitetik el velünk, hogy háborút akarnak, hogy hátrálásra kényszerítsenek. Akár a pókerban. A monacói herceg, aki II. Vilmos ügynöke, bizalmasan azt mondta nekünk, hogy Németország ránk veti magát, ha nem engedünk. Akkor hát engedni fogunk. De hogyha nem engedünk, akkor se lenne háború. Gondold csak el, micsoda kozmikus dolog volna egy ilyen háború. Szörnyűbb volna, mint az Özönvíz s az Istenek alkonya. Csak éppen hogy kevesebb ideig tartana az egész.

484. oldal (Európa, 1983)

Archibald_Tatum>!

– Ami engem illet, nem – Oriane – mondta Brissacné –, nem haragszom Victor Hugóra, hogy gondolatai vannak, ellenkezőleg, de hogy abban keresi őket, ami szörnyű. Alapjában ő szoktatott bennünket a csúnyához az irodalomban. Már elég csúfság van az életben. Miért ne felejtsük, amíg olvasunk? Épp egy kínos látvány, amitől elfordulnánk az életben, éppen ez vonzza Victor Hugót.

581. oldal (Európa, 1983)

Daniella78>!

…milyen silány az az eredetiség, amely mindenkié.

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eredetiség
Daniella78>!

Csak ha betegek vagyunk, adunk számot magunknak arról, hogy nem élünk egyedül, hanem oda vagyunk láncolva egy másféle törvényű lényhez, akitől szakadékok választanak el, aki nem ismer bennünket, és akivel meg se tudjuk értetni magunkat: a testünkhöz.

301. oldal

Archibald_Tatum>!

„Jól teszi, ha tanulni akar – mondta Charlus, miután kikérdezett Blochról –, hogy néhány idegen is van belső barátai között.” Azt feleltem, hogy Bloch francia. „Ó – mondta Charlus –, azt hittem, zsidó.” Ennek az összeférhetetlenségnek ilyen nyilvános hangoztatása azt hitette el velem, hogy Charlus úr minden ismerősömnél Dreyfus-ellenesebb. Pedig hát, ellenkezőleg, hisz tiltakozott az ellen, hogy Dreyfust árulónak tartják. De ez ilyen formába volt: „Azt hiszem, az újságok szerint Dreyfus árulást követett el hazája ellen, lehet, mert ezt írják, de én nem törődöm azzal, amit az újságok írnak; olvasom őket, ahogy kezet mosok, szóval semmiféle figyelemre sem méltatom őket. De Dreyfus bűne nem létezik, hisz barátja [értsd: Proust barátja, Bloch] honfitársa akkor követett volna el hazaárulást, ha Judeát árulja el, viszont mi köze Franciaországhoz?” Azt feleltem, hogy háború esetén a zsidókat éppen úgy mozgósítanák, mint a többieket. "Talán, s nem biztos, hogy ez nem oktalanság-e – válaszolta Charlus. – De hát hozatnak katonákat Szenegálból vagy Madagaszkárból, nem gondolnám, hogy azok nagy lelkesedéssel védenék Franciaországot, és ez egészen természetes. A maguk Dreyfusát sokkal inkább a vendégjog megsértéséért kellene joggal elítélni.

336-337. oldal (Európa, 1983)

LuPuS_007>!

…, egyazon örömmel vártam Albertine visszatérését és a tavasz jöttét.

414. oldal


A sorozat következő kötete

Az eltűnt idő nyomában sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Virginia Woolf: Clarissa
Vladimir Nabokov: Lolita
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Virginia Woolf: A világítótorony
James Joyce: Ulysses
Romain Gary: A virradat ígérete
Émile Zola: Germinal
Albert Camus: Az idegen
Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül
Ralph Ellison: A láthatatlan