Panaszkönyv ​/ Medvetánc 17 csillagozás

Márai Sándor: Panaszkönyv / Medvetánc Márai Sándor: Panaszkönyv / Medvetánc

A ​Panaszkönyv című, 1921-ben Kassán megjelent kötetében Márai huszonhárom legsikerültebb tárcáját gyűjtötte össze. A kötet írásai kísérletek és változatok „műfajra, stílusra, irányzatra”, hiszen expresszionista és szürrealista jegyek egyaránt megtalálhatók benne. Több karcolata akkori hétköznapi élményeiből született, s történései (ha vannak) legtöbbször álomszerű, két világ határán mozgó „eseményeket” mondanak el. Rokonaim című írásában családja arcképei (anyja keresztanyja, Lajos) mellett felidézi eperjesi diákéveit, egy nyugalmazott kántortanítónál eltöltött hónapjait. Ezen személyes vonatkozású írásai sem egyszerűen emlékek felidézései – azokat újra- és újjáalkotja, „legendássá” teszi, s ezzel mintegy a pálya csúcsát jelentő önéletrajzi regényét előlegezi.
Medvetánc című, tárcanovelláit tartalmazó kötete 1947-ben jelent meg először. E rövid írások aforisztikus tömörséggel jelenítik meg tárgyukat; szinte kivétel nélkül egyszavas címeket adott a kötet írásainak. Ez a… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Márai Sándor művei Helikon, Akadémiai

>!
Helikon, Budapest, 2007
248 oldal · ISBN: 9789632270852
>!
Helikon, Budapest, 2007
248 oldal · ISBN: 9789632270869
>!
Révai, Budapest, 1946
160 oldal · keménytáblás

Kedvencelte 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Dün P>!
Márai Sándor: Panaszkönyv / Medvetánc

Eddig is az egyik legjobb magyar írónak tartottam Márait, de a Panaszkönyvvel mégis meg tudott lepni. Minden együtt van ezekben a rövid írásokban: irónia, gúny, humor (eddig nem tapasztaltam, hogy ennyire humoránál volt, a barométerről viccesen írni: na, ez művészet), és valami hihetetlen ember-, természet-, és világismeretről tanúskodnak.
A Panaszkönyv jobban tetszett, mert inkább történeteket tartalmazott, a Medvetánc pedig inkább olyan volt, mint a Füves könyv, bölcsességek egy-egy dologról.
Lehet, hogy néha túl egyszerűnek vagy erőltetettnek hat egy-egy megállapítása (gondolkodtam is egy fél csillag mínuszon), de teszi azt olyan hatásosan, valami fura, egyedi dallamú, hullámzású mondatokkal, hogy mégis a tökéletesség élménye marad meg emlékként a kötetről.

jeno>!
Márai Sándor: Panaszkönyv / Medvetánc

Talán már írtam valahol a Molyon, hogy a regényeknél is jobbak a Márai-publicisztikák. Ezt tartom. És persze ajánlom.

Mónika_K>!
Márai Sándor: Panaszkönyv / Medvetánc

Középiskolás és egyetemista koromban nagy rajongója voltam Márainak. Amikor a Panaszkönyvet olvastam, úgy éreztem, hogy ez valami tévedés lehetett. Én nem erre az ironikus, abszurd, szürrealista stílusra emlékeztem. Az írások nagy részét legfeljebb egy erős közepesre értékelném, az én humorérzékem nem egyezik az ezekhez szükségessel.
Aztán a Medvetáncban megtaláltam azt a Márait, akit szerettem régen. Ezek a novellák stílusukban hasonlítanak a Füveskönyvre, többnyire nincs is cselekményük, inkább csak egy érzésről szólnak. Persze emiatt azok, amelyeknek a mondanivalójával nem tudtam azonosulni, kissé unalmasnak is tűntek. Viszont bőven volt olyan is – például a Torreádor vagy a Magány című írás –, amelyek nagyon tetszettek.

para_celsus>!
Márai Sándor: Panaszkönyv / Medvetánc

A Panaszkönyv írásain érezni a szárnypróbálgatást és a tehetséget is. Néhol nagyon üt az expresszionista intenzitás, másutt kissé még demójellege van.
A Medvetánc tárcanovellái érettebbek, „máraisabbak”, bár a fülszöveggel ellentétben nem ezeket tartom az író legjobbjainak (tárcák terén nálam a Műsoron kívül viszi a prímet).

Amit viszont nem értek, hogy a húsz- illetve negyvenes éveiben alkotott novellák mellé miért az író öregkori arcképét szerkesztik a borítóra.

P_Misaly>!
Márai Sándor: Panaszkönyv / Medvetánc

A két novellaválogatás annyira különbözik egymástól, hogy majdnem – de csak majdnem – arra gondoltam közben, nem is ugyanaz az ember írta őket. Pedig nagyon is ugyanaz.
A Panaszkönyv nekem nagyon tetszett, vagy pontosabban; a Panaszkönyv általában nagyon tetszett, a Medvetáncból pedig több novellával voltam úgy, hogy „na, ezt meg minek…”, mint amennyivel nem.
A Panaszkönyvbe beválogatott novellákat még fiatalkorában írta Márai és talán ez érződik a friss humoron, a kíméletlen irónián és őszinteségen, amit ezek a nyersebb stílusú, mégis igényes írások tükröznek. Ahol kell, mosolyra fakasztják az embert, ahol kell, önvizsgálatra ösztönöznek, vagy csak simán jó olvasni.
Nekem a második „rész”, a Medvetánc sajnos nem ugyanezt nyújtotta. Bár a stílus kicsit hasonló és mégis kifinomultabb, hisz mégiscsak évtizedekkel későbbi novellákról van szó, de ezekből jórészt már eltűnt az őszinte és közvetlen hangvétel. Ráadásul számomra picit úgy tűnt egy-egy írásnál, hogy teljesen jelentéktelen dolgokról olvasok teljesen jelentéktelen dolgokat, igaz, ez a jelentéktelenség egészen művészi szintre van emelve. De ettől ezek még finoman fogalmazva is dögunalmasak. :)


Népszerű idézetek

Szelén>!

A tárgyak sajátsága, hogy nem nyugosznak. A világ sem nyugszik. Ugyanígy nagy jogrendszerek, melyeket örök érvényű erkölcsi törvények pilléreire építettek föl, néhány század múltán omlani, keveredni és rendetlenkedni kezdenek. Ami létezik, rendetlen. Mintha a rend lenne a halál, és a rendetlenség lenne az élet. De erről jobb társaságokban és jobb államokban nem illik hangosan beszélni.

171. oldal

Véda P>!

A magány nem annyira élethelyzet, mint inkább lelkiállapot, mely teljesen független a környezettől.

161. oldal

para_celsus>!

Vasárnap a zsúfolt templomok, szellőzetlen mozgóképszínházak, zsírpapírral teleszórt rétek, fájdalmasan hosszú délutánok napja.

164. oldal

para_celsus>!

Közismert tény, hogy ritkán olyan magányos az ember, mint egy nagyvárosban, vasárnap délután, egy köztéren, ahol százezer ember jár fel és alá.

161. oldal

Adrienne>!

Különös, velem született tehetségem van az írásra. Mondhatnám, gondolkozás nélkül írok. Ezt szépen kiegyensúlyozza az, hogy a legtöbb embernek az olvasásra van tehetsége, s gondolkozás nélkül olvasnak. A legtehetségesebbek közülük egyáltalán nem is olvasnak. Soha. Ezek a kritikusok.

Ifjúság

Mónika_K>!

Az ember, aki törekszik arra, hogy a renden belül éljen, megkapta az istenek nagy ajándékát, hogy elviselhesse az életet: a rendetlenséget, melyen belül ember, tehát spontán maradhat.

172. oldal

Véda P>!

A dolgok önmagukban meddők és tehetetlenek. Csak a szenvedély ad értelmet nekik.

215. oldal

Véda P>!

Az óra gépi találmány, melynek célja, hogy az ember megtudja, mennyi idő kell még a halálhoz.

146. oldal

Véda P>!

Az igazság tömény méreg, melynek legkisebb adagja is halálos lehet.

158. oldal

Rémusz_néni>!

A szerelem sérülés, amely nyolc napon túl gyógyul. Már a legrégibb korban úgy ábrázolták a szerelmet, mint egyféle sebesülést. Az ókor képes és plasztikus ábrázolásai nyílvessző okozta sérülésnek mutatták a szerelmet. Ez a felfogás később megváltozott. A szerelmet a legritkább esetben okozza nyílvessző. Legtöbb esetben hiányérzet okozza. Az emberek egy napon vágyni kezdenek a szerelemre, s ez a vágyakozás oly kóros és erős, mint a nagy testi hiányérzetek, az éhség, vagy a szomjúság. A hiányérzetnek ez a beteges túlzása okozza, hogy ilyen állapotban beleszeretnek az első jöttmentbe, oly mohón és kétségbeesetten, ahogyan az, aki nagyon éhes, a vályúból is eszik. A hiányérzet csillapultával – néha már nagyon rövid idő multán – csodálkozva szemlélik az idegent, akibe beleszerettek, s nem értik, mi történt velük?

66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Mai csodák
Schäffer Erzsébet: A szőlővirág illata
Móra Ferenc: Hiszek az emberben
Füller Tímea: Tócsatükörben
Fekete István: Matula és egyebek
Füller Tímea: Szívrázó
Karinthy Frigyes: Minden másképpen van
Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget
Kosztolányi Dezső: Furcsa dolgok
Janikovszky Éva: Ájlávjú