Panaszkönyv ​/ Medvetánc 14 csillagozás

Márai Sándor: Panaszkönyv / Medvetánc Márai Sándor: Panaszkönyv / Medvetánc

A ​Panaszkönyv című, 1921-ben Kassán megjelent kötetében Márai huszonhárom legsikerültebb tárcáját gyűjtötte össze. A kötet írásai kísérletek és változatok „műfajra, stílusra, irányzatra”, hiszen expresszionista és szürrealista jegyek egyaránt megtalálhatók benne. Több karcolata akkori hétköznapi élményeiből született, s történései (ha vannak) legtöbbször álomszerű, két világ határán mozgó „eseményeket” mondanak el. Rokonaim című írásában családja arcképei (anyja keresztanyja, Lajos) mellett felidézi eperjesi diákéveit, egy nyugalmazott kántortanítónál eltöltött hónapjait. Ezen személyes vonatkozású írásai sem egyszerűen emlékek felidézései – azokat újra- és újjáalkotja, „legendássá” teszi, s ezzel mintegy a pálya csúcsát jelentő önéletrajzi regényét előlegezi.
Medvetánc című, tárcanovelláit tartalmazó kötete 1947-ben jelent meg először. E rövid írások aforisztikus tömörséggel jelenítik meg tárgyukat; szinte kivétel nélkül egyszavas címeket adott a kötet írásainak. Ez a… (tovább)

>!
Helikon, Budapest, 2007
248 oldal · ISBN: 9789632270852
>!
Helikon, Budapest, 2007
248 oldal · ISBN: 9789632270869

Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Elsie
Márai Sándor: Panaszkönyv / Medvetánc

Sokszor szellemeskedő, művészieskedő és erőlködő.
De csak ritkán szellemes, művészi és erős.

>!
Dün SP
Márai Sándor: Panaszkönyv / Medvetánc

Eddig is az egyik legjobb magyar írónak tartottam Márait, de a Panaszkönyvvel mégis meg tudott lepni. Minden együtt van ezekben a rövid írásokban: irónia, gúny, humor (eddig nem tapasztaltam, hogy ennyire humoránál volt, a barométerről viccesen írni: na, ez művészet), és valami hihetetlen ember-, természet-, és világismeretről tanúskodnak.
A Panaszkönyv jobban tetszett, mert inkább történeteket tartalmazott, a Medvetánc pedig inkább olyan volt, mint a Füves könyv, bölcsességek egy-egy dologról.
Lehet, hogy néha túl egyszerűnek vagy erőltetettnek hat egy-egy megállapítása (gondolkodtam is egy fél csillag mínuszon), de teszi azt olyan hatásosan, valami fura, egyedi dallamú, hullámzású mondatokkal, hogy mégis a tökéletesség élménye marad meg emlékként a kötetről.

>!
jeno
Márai Sándor: Panaszkönyv / Medvetánc

Talán már írtam valahol a Molyon, hogy a regényeknél is jobbak a Márai-publicisztikák. Ezt tartom. És persze ajánlom.

>!
P_Misaly
Márai Sándor: Panaszkönyv / Medvetánc

A két novellaválogatás annyira különbözik egymástól, hogy majdnem – de csak majdnem – arra gondoltam közben, nem is ugyanaz az ember írta őket. Pedig nagyon is ugyanaz.
A Panaszkönyv nekem nagyon tetszett, vagy pontosabban; a Panaszkönyv általában nagyon tetszett, a Medvetáncból pedig több novellával voltam úgy, hogy „na, ezt meg minek…”, mint amennyivel nem.
A Panaszkönyvbe beválogatott novellákat még fiatalkorában írta Márai és talán ez érződik a friss humoron, a kíméletlen irónián és őszinteségen, amit ezek a nyersebb stílusú, mégis igényes írások tükröznek. Ahol kell, mosolyra fakasztják az embert, ahol kell, önvizsgálatra ösztönöznek, vagy csak simán jó olvasni.
Nekem a második „rész”, a Medvetánc sajnos nem ugyanezt nyújtotta. Bár a stílus kicsit hasonló és mégis kifinomultabb, hisz mégiscsak évtizedekkel későbbi novellákról van szó, de ezekből jórészt már eltűnt az őszinte és közvetlen hangvétel. Ráadásul számomra picit úgy tűnt egy-egy írásnál, hogy teljesen jelentéktelen dolgokról olvasok teljesen jelentéktelen dolgokat, igaz, ez a jelentéktelenség egészen művészi szintre van emelve. De ettől ezek még finoman fogalmazva is dögunalmasak. :)


Népszerű idézetek

>!
Elsie

A tárgyak sajátsága, hogy nem nyugosznak. A világ sem nyugszik. Ugyanígy nagy jogrendszerek, melyeket örök érvényű erkölcsi törvények pilléreire építettek föl, néhány század múltán omlani, keveredni és rendetlenkedni kezdenek. Ami létezik, rendetlen. Mintha a rend lenne a halál, és a rendetlenség lenne az élet. De erről jobb társaságokban és jobb államokban nem illik hangosan beszélni.

171. oldal

4 hozzászólás
>!
Véda MP

A magány nem annyira élethelyzet, mint inkább lelkiállapot, mely teljesen független a környezettől.

161. oldal

>!
Adrienne

Különös, velem született tehetségem van az írásra. Mondhatnám, gondolkozás nélkül írok. Ezt szépen kiegyensúlyozza az, hogy a legtöbb embernek az olvasásra van tehetsége, s gondolkozás nélkül olvasnak. A legtehetségesebbek közülük egyáltalán nem is olvasnak. Soha. Ezek a kritikusok.

Ifjúság

>!
Véda MP

A dolgok önmagukban meddők és tehetetlenek. Csak a szenvedély ad értelmet nekik.

215. oldal

>!
Véda MP

Az óra gépi találmány, melynek célja, hogy az ember megtudja, mennyi idő kell még a halálhoz.

146. oldal

>!
Véda MP

A halál csodálatos értelmet ad a föld jelentéktelen dolgainak. Olyan, mint a bűvös X-sugár, mely megmutatja a csontrendszert és a pénztárcában az aprópénzt: aki a halál sugarát bocsátja az életre, többet lát, mint aki csak az életen át nézi.

157. oldal

>!
Véda MP

Az igazság tömény méreg, melynek legkisebb adagja is halálos lehet.

158. oldal

>!
Adrienne

Valaki álmodik minket:
Csöndesen! . . .
Gyönyörű asszony kincseinket,
játékos baba háborúnkat,
okos fűrészport a fejünkben,
Csöndesen!…

Valaki álmodik minket

>!
Adrienne

Mint ahogy vannak mérgek, melyekből
egy centigramm azonnal megöl egy ökröt, úgy vannak
igazságok, melyekből egy tőmondat a halálba kerget
egy embert. Az igazság háromkeresztes méreg.

Igazság

>!
Rémusz_néni

A szerelem sérülés, amely nyolc napon túl gyógyul. Már a legrégibb korban úgy ábrázolták a szerelmet, mint egyféle sebesülést. Az ókor képes és plasztikus ábrázolásai nyílvessző okozta sérülésnek mutatták a szerelmet. Ez a felfogás később megváltozott. A szerelmet a legritkább esetben okozza nyílvessző. Legtöbb esetben hiányérzet okozza. Az emberek egy napon vágyni kezdenek a szerelemre, s ez a vágyakozás oly kóros és erős, mint a nagy testi hiányérzetek, az éhség, vagy a szomjúság. A hiányérzetnek ez a beteges túlzása okozza, hogy ilyen állapotban beleszeretnek az első jöttmentbe, oly mohón és kétségbeesetten, ahogyan az, aki nagyon éhes, a vályúból is eszik. A hiányérzet csillapultával – néha már nagyon rövid idő multán – csodálkozva szemlélik az idegent, akibe beleszerettek, s nem értik, mi történt velük?

66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Mai csodák
Fekete István: Matula és egyebek
Lázár Ervin: A mese szeretet
Fekete István: Fészekrablás
Schäffer Erzsébet: A szőlővirág illata
Füller Tímea: Tócsatükörben
Janikovszky Éva: De szép ez az élet!
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Fekete Vince: Udvartér
Karinthy Frigyes: Minden másképpen van