Napnyugati ​őrjárat 20 csillagozás

Márai Sándor: Napnyugati őrjárat Márai Sándor: Napnyugati őrjárat

E ​kötetből az olvasó nem az örökké felfedezőútra induló Márait ismerheti meg. Az író ezúttal olyan helyszínekre (Párizs és London) látogat el, ahol korábban, hosszabb-rövidebb ideig, járt már. Megkondultak a vészharangok Európa felett, elhangzott a figyelmeztető szó a „Nyugat alkonyáról”. Mindennek valóságáról személyesen akar meggyőződni az örök vándor Márai, ezért látogat el Párizsba és Londonba. Nem hagyományos útleírás a kötet, sokkal inkább személyes emlékek és megfigyelések ötvözete. Egykori szállodák, vendéglők, a franciák és angolok elgondolkodtatóan különc szokásai finom iróniával szövik át a kötetet. Az író nem kirándulni, hanem őrjáratra indult, mert érzi, utoljára ül vonatra: elkerülhetetlennek látszik az újabb világpusztulás, a háború. A könyv látlelet a háború előtti utolsó pillanatokban, s a vizitáló „orvos” reménykedik, hogy a „beteg” csak gyengélkedik. Itt is és most is a műveltségben látja az egyetlen megoldást: „…egy kultúrát a végső pillanatban nem a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1936

>!
Helikon, Budapest, 2004
156 oldal · ISBN: 9632088573
>!
Helikon, Budapest, 2004
156 oldal · ISBN: 9632088581
>!
Révai, Budapest, 1943
226 oldal · keménytáblás

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Márai Sándor: Napnyugati őrjárat

Márai Napnyugati őrjárat c. könyve egy utazás története. A szerző már a II. VH árnyékában kap lehetőséget kiutazáskor Bécset érintve egy hathetes Párizs-London-Párizs útra. Úgymond: megszemlélve ellenőrizni, vajon roskad-e már össze a nyugati Európa. Akárha ma tennénk mindezt országunk kivándorlási válságában, megnézve, hogyan bírják az igazi kapitalisták a nyomást, s a látottak kapcsán rögzítenénk gondolatainkat. Nos, akkor még virágzott a civilizáció, bár a kontinensen már szuronyokkal őrizték, de Londonban minden sarkon építkeztek, s láthatóan egész Európa készülve a háborúra fegyverkezett. Az utazó Márai tapasztalta, amit jómagam is 40 évvel később, hogy úgy néznek rám, mint közép-európai polgárra, mintha valami alantas csodabogár lennék, s a németemet, csak Svájc határáig értik meg. Ugyanakkor rámutat, hogy mai kivándorlóink nagy elődje idősb Ajtósi Dürer Albert milyen jól boldogult aranymívesként, s míly világhírű utódot tudott nemzeni 20 gyermeke közt. A látott képek folyamatosan gondolatokat, asszociációkat indukálnak lassan utazni akaró szerzőnkben, aki még emberléptékű élményekre vágyakozik, kiélvezhető látványokra, de már 1936-ban is gyorsabban mennek a vasutak, felgyorsult az idő, mintsem ő nyugodtan szemlélődhetne. Vajh’ mit szólt volna a franciák 300 km/h –val száguldó expresszéhez? Persze ha már ott van, benéz a kultúra műhelyeibe, s jobban szereti a londoni National Galleryt – mint a Louvre gyűjteményét, mert előbbinek célszerűbb a környezete, míg utóbbi csak egy más célra épült palotában van összezsúfolva. De szerzőnk jelenti végül, hogy él még Európában a kultúra, a civilizáció, bár kezd árnyékba borulni, s nemcsak a háború, de a kapitalista piacgazdaság okán is, mely utóbbi nemcsak megfosztja eredeti, tisztességes és természetes bájától, de mesterkéltté és manipulálttá, pénzéhessé teszi – amit ma már kiérlelt formában tapasztalhatunk – s nemcsak az egykori nyugaton. A kötet nem egy könnyed útirajz, hanem inkább egy nagy szellemi kaland szerzőnk gazdag gondolatvilágában, látlelet Napnyugatról pillanatokkal a nagy második világégés előtt.
Ahogy írtam, a Pozsonyi Pikniken vettem a kötetet 300 Ft-ért, s az 1943-as kiadás került a kezembe nagy szerencsémre. Igazi élmény volt olvasni e nagy szellem – Márai – gondolatgazdag észrevételeit. Ajánlom!

Georgina77 P>!
Márai Sándor: Napnyugati őrjárat

Mennyire jó ez a szinte egy szuszra való gondolatöntén, gondolatömlés, ez Márai nagyon sajátja. Valóban utazós agy működését mutatja, akkor hajlamos az útrakelt mindenfelé csapongni, miközben zötyög, zakatol, suhan vele a jármű és ő a járművel akár az érzelmek dimenzióin. Irigylendő az az őszinteség egyrészről, ahogyan, vagy amivel hagyja az érzelmi/gondolat folyamot magából feltörni Márai. Ugyanakkor, másrészről az a sokrétűség, széles látókör irigylendő, amivel szinte pillanatok törtrésze alatt adja át magát más tájak hatásának, új emberekről érzett benyomásoknak. S a felfedezés öröme, élvezete hatja át lépéseit. Élmény olvasni. S újra, sok év után megállapítom, nagy kedvencem nem érdemes jegyzettömb nélkül felfedezni, mert ebben az írásában is találni jócskán, korábbi, talán meghatározó olvasmányaira való utalásokat. Feljegyzésük elengedhetetlen. Magam legalábbis ilyetén módszerrel, nyomoztam már, hárha az utalások nem véletlenül tétettek Márai sorai közé, s a megjelölt alkotók művei is tartogathatnak befogadandó, eddig ismeretlen értékeket.

1 hozzászólás
Szibériaitigris>!
Márai Sándor: Napnyugati őrjárat

Érdekes könyv. Nem valódi útleírás, inkább azokat a reflexiókat és emlékeket olvashatjuk benne, amelyeket nyugat-európai útja kivált az íróból. Olyan helyszíneket járunk be vele, ahol korábban hosszabb időt töltött, amiket jól ismer, így nem bemutatja, inkább összehasonlítja korábbi tapasztalatait és friss élményeit. Időnként nagyon Krúdysan idézi fel a távolinak tűnő ifjúságot. Kicsit más, mint későbbi, a háború után írt elmélkedő művei. Alapvetően itt is azok a kérdések foglalkoztatják, ami az európai kultúra kapcsán újra és újra visszatér a műveiben: a nyugati világ értékei, hagyományai, a Spengler által előrevetített pusztulás lehetősége, a háború. Nyilván ekkor még sokmindent nem tudott, vagy máshogy látott, mint az utókor. De azért nagyon érdekes a mai Európa ismeretében, hogy ő akkor hogyan látta, miben látta a változást. Az is érdekes, hogy ő mit tartott aggasztónak, főleg, ha azóta azok a jelenségek sokkal rosszabbak lettek. Elgondolkodtató, tartalmas olvasmány.

Szonja_Zemkó>!
Márai Sándor: Napnyugati őrjárat

Nem egy könnyű olvasmány… mélabú, nyomott hangulat, szarkazmus, irónia minden bekezdésben. Amikor a vége felé arról ír, hogy „bánja”, miért nem tanult Oxfordban, miért nem lett ő is egy kitenyésztett díszpéldánya ennek a képmutatóan rendezett világnak, hol van benne a hiba, amiért nem tudott ilyenné válni, nekem meg az jut eszembe: miért olvasok én ilyen könyveket? Hol van bennem a hiba? Miért akarok gondolkodni? Miért vagyok kíváncsi összetett gondolatokra a világról? Mindenesetre ebben a könyvben megtaláltam a visszhangot azokra a gondolatokra, megérzésekre, amik bennem is megvannak, csak nem tudom őket ilyen szépen és rendezetten összeszedni, nemhogy leírni. Megdöbbentő, hogy közel száz év elteltével mennyire aktuálisak Márai megfigyelései a fogyasztói társadalomról, a felszínes szórakoztatásról, idegen kultúrákról. És az is döbbenetes, hogy manapság mennyire messze vagyunk attól, hogy néha megálljunk és végiggondoljuk, hogy nem biztos, hogy az a jó, amit tömegesen sulykol belénk a média, a közösség, a divat. Tényleg „nem normális” az, aki ilyen könyveket olvas. Egy normális világban viszont ennek tananyagnak kellene lennie.

jeno>!
Márai Sándor: Napnyugati őrjárat

Szomorú, de nagyon szép kép a második világháború előestéjének Európájáról.


Népszerű idézetek

Bla I>!

Lehet, hogy ez a napnyugati világ, az értelem, az egyensúly, az önként vállalt fegyelem világa máról holnapra törmelék lesz, melyet ki lehet állítani egy múzeum termében, mint Úr városának törmelékeit?…A napnyugat megfigyelők vállukat vonogatják e kishitű kételyekre. A művelt emberi világ bástyáin állanak őrt, nyugodtak és figyelmesek, messzire látnak, egy világot építenek, s hiszek abban, hogy a csatákat elveszít(he)ik, de minden békét megnyernek végül. (1943)

225. oldal

Bla I>!

Mert ez már nem az ifjúság könnyű útrakelése többé. Nem a „vándorévek” céltalan és könnyűmozdulatú elindulása. Már nem vagyok „szabad”, nem köt ember, birtok, ígéret, s mégis kötve vagyok, rejtélyesebben és oldhatatlanul, mint akit család, igény és javak kötnek az otthonhoz. Kenyér akadna talán még mindig, talán még ma is, máshol is, de nem kell már ez a külföldi kenyér. Nem kell semmi, ami idegen, ami elvisz arról a rejtélyes, mikroszkópikus területről, amelyre minden idegemet, érzésemet és gondolatomat beállítottam.

15. oldal

Bla I>!

Minden nagyon szépen a helyén van. Csak éppen szuronnyal vigyáz a fajdkakastollas legény az idillre. Nem szeretem a jelképeket, de ez a szuronyos őr a pályatest mellett félreérthetetlen és deklamáló jelenség. Szuronyok között élünk, szuronyok között utazunk Nyugatra. Európa szabályosan működik egyelőre…apró, biztató tünetek adnak jelt a civilizációról, amelyet a szuronyos honvédő őríz. A megegyezések érvényesek még. Csak mindenfelé fegyveres őrök, formaruhás hivatalnokok, mindenütt ellenőrzés, fokozott és aggályos szaglászás, készenlét.

31-32. oldal

Bla I>!

Mert azt hallom ( – Napnyugat – ), beteg. Sokan és nyugtalanító rikácsolással adnak elő „Európa alkonyá”-ról. Milyen szerencse, gondolom, hogy nemrégen olvastam újra Spenglert, felidéztem Európa kórképének jellegzetes tüneteit, a könyv sokkal időszerűbb ma, mint volt tíz év előtt, mikor először akadtam össze vele…

11. oldal

1 hozzászólás
RitaVitrol>!

De amit egyszer elkezdett az ember, azt végig kell csinálni; húsz éve, hogy nekikezdtünk, s még nincs vége, még sokáig nem lesz vége. Két Európa él itt egymás mellett, kétféle szándékkal és meggyőződéssel; s emberi akaraton nem múlik többé, hogy ez a két Európa egy napon egymásnak ne essen.

Cicu>!

A viktoriánusi idill szemlesütős szemléletének vége; már élnek harmincéves angolok, akik tudják, hogy más a golf- és futballjáték s más a nemi élet, s az egyik nem pótolja feltétlenül a másikat.

127. oldal

Chillingó>!

Az emberek őszintébben élnek választott tárgyaikban, mint cselekedetekben. Nietzsche mondja, hogy csinálni valamit nem nehéz – de lenni valaki, ez a legritkább tünemény.

cassiesdream>!

Megtudom, hogy a Tour de Suisse győztese is velünk utazik a szomszéd fülkében – fogalmam sincsen, ki ez a hős és mit követett el, valószínűleg gyorsabban ért el valahová, biciklin vagy autóval, mint mások előtte –, hódolat a győztesnek! Többen, kíváncsian, elsétálnak a fülke ajtaja előtt, ahol a fürge lábú, nemes izmú, babérral meghintett kortárs tanyázik, s nyilván új diadalok felé utazik, új versenyekre – kortárs? Vetélytárs! –, gondolom irigyen. Nem nézem meg, pillantásra sem méltatom, nem én. Zabálj csak babért! – gondolom dohogva. – Gólyaláb! Gumiszív! Tiéd a világ!

34. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Balogh Boglárka: Ezerarcú Föld
Benedek István: Csavargás az Alpokban
Soltész Béla: Hátizsákkal Brazíliában
Fa Nándor: Kalandjaim a Föld körül
Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén
Kisgyörgy Éva: Világutazók kézikönyve
Lángh Júlia: Közel Afrikához
Petőfi Sándor: Útirajzok
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át
Szerb Antal: A harmadik torony