Napló ​1984–1989 28 csillagozás

Márai Sándor: Napló 1984–1989 Márai Sándor: Napló 1984–1989 Márai Sándor: Napló 1984–1989

Soha nem nyitom fel régebben megjelent könyveim, de most valamit kerestem az 1943-44-es Naplókötetben, és váratlanul a következő sorokat olvastam: „Negyvenhárom évet éltem eddig. S ha még egyszer ennyi időt élek? S nyolcvanhat leszek? Többet tudok majd? Boldogabb leszek? Biztosabbat gyanítok Istenről, emberekről, természetről és természetfölöttiről? Nem hiszem: A tapasztaláshoz idő kell, de az idő bizonyos megismerésen túl nem mélyíti a tapasztalást. Egyszerűen öregebb leszek, sem több, sem kevesebb.” A sorok különösen konganak át 43-ból, amikor a könyvet kinyomtatták, 85-ben, amikor most olvasom. A kérdésből valóság lett, a 86-ot egy év híján megéltem. És nem tudok többet. Inkább csak kapargatom össze, amit negyvenhárom év előtt már tudtam, de közben elhullajtottam, elfeledtem.

Eredeti megjelenés éve: 1997

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Márai Sándor művei Helikon, Akadémiai

>!
Helikon, Budapest, 2002
214 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632087739
>!
Helikon, Budapest, 1999
214 oldal · ISBN: 9632085728
>!
Helikon, Budapest, 1999
214 oldal · keménytáblás · ISBN: 963208585X

1 további kiadás


Enciklopédia 45

Helyszínek népszerűség szerint

Krisztinaváros


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Márai Sándor: Napló 1984–1989

Itt a vég…,amikor lassan elfogynak az ember mellöl a kollégák,ismerősök,barátok,testvérek,mindenki,akit szeret,aki hiányzik.,akik nélkül lehet ugyan élni,de már nem érdemes….Összegzés,visszaemlékezés,készülés a méltó befejezésre. Amikor a szeretett társ lassan,de biztosan magunkra hagy….és tiszta fejjel rádöbbenünk,…"Itt az idő…"

olvasóbarát>!
Márai Sándor: Napló 1984–1989

Nem olvastam minden naplóját, csak az első és utolsó kötetet. Ebben a műben zseniális az az értékelés, amelyet az életének végén összegzésként és lezárásként megismerhetünk. Sajnos ekkor már nagyon magányos volt, mindenki meghalt a családjából, akik számára igazán fontosak voltak. Ebben az esetben teljesen érthető, hogy nem akart még magányosabb, még kiszolgáltatottabb lenni ezért önmaga döntött arról mikor fejezi be ezt a kilátástalan küzdelmet az öregséggel, a magánnyal.

NikoLetti>!
Márai Sándor: Napló 1984–1989

Márairól csak jót tudok írni. Kell hozzá egy fajta hangulat és ráhangolódás .
Kicsit szomorú ez az utolsó napló az utolsó fejezeteket könnyes szemmel olvastam . Méltó lezárása az életművének.
Remek író volt és az élete végén „ médiummá” vált olyan megható volt mikor a reményvesztettségében , bánatában meghallotta a túlvilágról vallott szerelmes üzenetet.

pennac>!
Márai Sándor: Napló 1984–1989

Eddig nem igazán kedveltem Márait, valahogy mindig modorosnak találtam, de ez a megrendítő önvallomás az öregkorról, a betegségről, a legjobban szeretett lény elvesztéséről az utolsó évek magányáról – felejthetetlen.

Frank_Waters I>!
Márai Sándor: Napló 1984–1989

Ez z a könyv, amiről nem merek írni, mert biztos vagyok benne, hogy csupa hülyeséget írnék. (De annyit mondhatok, hogy egy regény elkezdéséhez óriási löketet adott.) Márairól bővebben később, más könyveinél :)

somogyiréka>!
Márai Sándor: Napló 1984–1989

Kristálytiszta, alaposan átgondolt, a történet utolsó oldalait is rendbe tévő búcsúzás az élettől. Így kellene ezt. Útközben pedig a kellő időben még eltaxizik a lövésziskolába, hogy puskahasználati ismeretekre tegyen szert, hogy a megfelelő pillanatban meghúzhassa a ravaszt.
És pont Márainál tűnik fel, az iskolás kereszténység, a mindennapok templomi vallása, a hittanórák állottsága milyen álságos, itt mennyire nem segít. Sajnos az előbb említett „hithez” kell valami bárgyú gyerekesség, a felcsillanásokat valódinak tartó együgyűség, talán szerencsésebb az ilyen élet, mert legalább útközben nem fáj ennyire…Márainak „több ügye” volt, fenséges intellektusa nem hagyta félmegoldásokkal. Na mert ez a kötet az utolsó nagy számvetés, a teljes magányba zuhant 88 éves önmagába börtönözöttsége, melynek rácsaihoz ha olykor odatartja a fülét mégis néha Lola suttogásait hallja. Vajon ez mi? Ez már az időskori elváltozott agy képzelgése lenne vagy mégis van kijárat a börtönből még a halál előtt?
Én mégis jobb szeretem az efféle „ateistát”, aki logikai úton nem hisz, aki kimatekozta ezt az egészet, azért szeretem jobban, mert annyit állít csak, amennyit elért, és pont emiatt rá lehet feküdni a soraira, megbízom bennük, megtart. Nem árul gyorsfagyasztott megváltást, amit csak három percre a mikroba.. amitől ma hangos az online tér( az offline térben egy ideje nem tudom, mi van..). Őszinte. A szó legnemesebb értelmében. Ő SZINTE…
És mégis, mégis a két fekete betűs szó között ott tátong a fehér semmi, mely hatalmas erejű létét megtartotta, két fekete betű között minden mondatban már ott volt az életében is Ő..nem minden életben látszik ez ennyire, de Márait olvasva nagyon.
És igen, igen, írogatni lehet idegen nyelven, de alkotni érdemben csak az anyanyelven.
(Lolával való házassága meg ragyog, Lola okos nő, az okos nő tudja, hogy a férfi vadászik, aki nem vadászik, az ellustult, rég letért a férfi eredeti útjáról, az inkább nőcske fiú testben..a Nőnek pedig Férfire van szüksége. Lola Nő volt. Na ez is egy képlet, amit megfejtettem itt iziben)

Steindl_Ákos>!
Márai Sándor: Napló 1984–1989

Exit Márai. San Diego-i otthonában fejbelőtte magát a neves író. Koponyáján olyan erővel süvített át revolverének golyója, mint szelleme keresztül kasul Magyarország, Európa és a világ intellektusainak agyán. Egy polgár volt, abban a korban, mikor már nemhogy polgár, de emberi dignitás is alig akadt a terra firmán. Az eltömegesedett, konzumcivilizáció magányos dzsungelharcosa volt, egy elegáns, jelzőkkel és pontosvesszőkkel tüzelő Che Guevara. A konformista újvilágban is megvédte az európai kultúra összetört cserépdarabjait, a proli, parvenü, ripők fogyasztótól, aki már csak szennyirodalmat vásárolt a sarki trafiknál 2$-ért. Kassai, magyar polgár maradt élete végéig. Az államtól díjat nem fogadott el sosem, az ő perében a 2000 éves európai kultúra, és az idő ítélt, nem a precedensjog. „Ha eszembe jut a Csendes-óceán, honvágyfélét érzek" – írta naplójában a világhírű író életének alkonyán. 89 évesen halt meg, hamvait az óceánba szórták.

narziss>!
Márai Sándor: Napló 1984–1989

Ami a legszebb és a legmegrendítőbb benne, az az idős író önmagával szembeni kérlelhetetlen igényessége, a konok és néhol önkínzóan kegyetlen őszinteség, a tudatossága. Az emberi-erkölcsi tartás.

Érdemes megnézni Az emigránst is, amely egész estés játékfilmként dolgozza fel az utolsó Naplót.

szikszai_2 P>!
Márai Sándor: Napló 1984–1989

Zseniális! Márai éleslátása ebben a művében is jelentkezik. A magyarországi történések éles kritikája elgondolkodtató ma is. Műveltsége pedig páratlan. Egyszerűen imádom a könyveit!

Niki4>!
Márai Sándor: Napló 1984–1989

Szívfájdító, szomorú, de mégis szép napló…


Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

Néha visszhangzik Babits sora: „Talán nem is olyan nagy dolog a halál.” Talán. Ha úgy gondolta, mindeddig mindenkivel megtörtént, és utólag nem panaszkodott senki, igaza lehet.

1988

Kapcsolódó szócikkek: Babits Mihály · halál
6 hozzászólás
Frank_Waters I>!

…az ember nem az, akinek születik, hanem az, aki lesz belőle.

1984

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

A halál nem probléma. A meghalás igen.

1988

Kapcsolódó szócikkek: halál
Frank_Waters I>!

Ha egy apáca jön szembe bikiniben, már nem lenne meglepő.

1984

Kapcsolódó szócikkek: apáca
12 hozzászólás
Frank_Waters I>!

A rádió jelenti, hogy Los Angelesben „9000 író sztrájkol” – ezek az „írók” a rádiók, televíziók, filmesek részére szállították az „irodalmat” és most követelik az új bérszerződést. Az emberiség számára nagy szerencse, hogy Homérosz, Dante, Shakespeare és Goethe idejében még nem voltak szakszervezetek, és ezek az írók nem sztrájkoltak, ha nem kapták meg a kiadóktól a felemelt sorhonoráriumot.

1985

Kapcsolódó szócikkek: író
1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Nem igaz, hogy régebben másképp volt. Csak kevesebb volt az ember, szerényebb a statisztika, de mindig így volt. Az ember reménytelenül kegyetlen. Kegyetlen, mert reménytelen.

1987

4 hozzászólás
Frank_Waters I>!

A valóság közöny. Nem tudok tiltakozni, nincs indulat, vádaskodás. Az élet teljes értelmetlensége és irgalmatlansága. Nincsenek „szavak”, sem érzések, indulatok. Mint mikor kiég minden, ami egy hosszú életben pislákolt, vagy lobogott. A semmiből jövünk és eltűnünk a semmiben, minden más gyermekes képzelgés. Ami közben volt, néha csodálatos, mindig értelmetlen és céltalan.

1985

Kapcsolódó szócikkek: közöny
7 hozzászólás
csillagka>!

Mi helyesebb: egyedül magányosnak lenni, vagy társaságban magányosan élni? Én az egyedüllét magányosságában élek már több mint egy esztendeje. Nem könnyű, nem is „élet", de elviselhetőbb, mint a magány a társaságban.

1987. február 10.

ciemat P>!

Az élet véletlen, nincs értelme, sem célja. A halál szükségszerű következménye egy véletlennek és ugyancsak nincs értelme, sem célja.

1985. január 12.

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Lázár Ervin: Napló
Koltai Róbert – Gaál Ildikó: Az én kabarém
Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi!
Mácsai Pál – Bereményi Géza (szerk.) – Örkény István: Azt meséld el, Pista!
Lily Ebert – Dov Forman: Lily fogadalma
Andrej Tarkovszkij: Napló
Presser Gábor: Presser könyve 2.
Fekete István: Útra kelünk
Antal Imre: Pami
Schmidt Egon: A talicskától a Kossuth-díjig